Kővárvidék, 1914 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1914-10-11 / 41. szám

XII. évfolyam.

Nagysomkul, 1914. október II.

41-ik szám.

AVV'- • rv ■: -V VTOO'- *.S ■ - •

KÖZÉRDEKŰ TÁRSADALMI HETILAP, A ^GYSOMKUTl JÁRÁSI JEGYZŐI EGYLET“ HIVATALOS KÖZLÖNYE.

KlSfixetéil ár:

Kgís* íve . . 8 H Negyed ívre . I K

Fél évre - • . . 4 K Rgyes szám ár» £0 Iliiéi

Föszorkes/.tö: Or. OtaaiMzky Viktor,

Folelíi» szerkesztő: Hurut» llenó,

8*erkesíi«ség é» iiiadóhivaiei. Nagy8omLut. 1 tfleki léi 484

Telefon szám 2

MIHLIELEAiU MlflOUA VASÁIt.\Al>

A hadviseléssel kapcsolatos álhirek koholásának és terjesztésének tilalmáról.

A Belügyminiszter a következő rendeletét adta ki:

Mind sűrűbben érkezik a panasza hadviseléssel kapcsolatos oly riasztó hírek koho- lása és terjesztése miatt, amelyek alkalmasak arra, hogy a nagyközönség körében nyugtalanságot és oknélküli aggodalmakat támasszanak.

Minden komoly ember elismerni kénytelen, hogy ily álhirek koholása és terjesztése a közrenddel és a kőanyagaimat— amelynek fenntartása és előmozdítása éppen ilyen súlyos időkben kétszeres kötelesség — nagy mértékbeli veszélyezteti. 1ir, ókból üy álhirek koholását és terjesztését szigorúan megtiltom és e. tilulom megszegését az 1879: XL. t.-c. 1. §-u alapjan kihágássá nyilvánítom.

Ennélfogva azt, aki a hadviseléssel kap csolatban ;

1. vészhirt kohol vagy valótlan vész hírt terjeszt; vagy

2. valakinek megsebesülését, halálát vagy az ellenség fogságába jutását állítja vágy hireszteli anélkül, liogy az adat valódiságáról hivatalos közlésből vagy kétséget

kizáró más módon meggyőződést szerzett volna; vagy

3. egyéb oly hirt kohol, vagy olyan álhitt terjeszt, amely alkalmas arra, - hogy a lakosság körében felnimet \agy jjc4ehnet keltsen, kihágás miatt tizenöt napig terjedhető elzárással és kétszáz koronáig terjedhető pénzbüntetéssel kell büntetni.

ló kihágás miatt az eljárás a közigazgatási hatóság, mint rendőri büntetőbíróság, a székesfővárosi magyar királyi államrendőr- ség működésének területén a budapesti m. kir. államrendőrség hatásköréhez tartozik.

Budapesten, 1914. évi október 1-én.

Sándor iános s. k.

! A háború miatt akadályozott vasúti forgalom.

Az oTy ‘ várátláinil beköszöntött háborús állapot, a mily fényes jövővel kecsegtet, ép oly káros befolyással van jelenleg úgy mezőgazdaságunk mint iparunkra. A vasúti forgalom megakadása miatt sem a mezőgazdaság sem a kereskedelem nem tudta sziik- | séglcleit beszerezni, s igy a gazdáink által I megrendelt szuperfoszfát mennyiségek is csak ezután kerülhetnek elszállításra,- most

!

is csak nyitott vasúti kocsikban, a melyekbe a műtrágyát nemcsak beraktv, de be is kell fedni kátrány papirossal, mert elegendő vízhatlan vászon nines; ez a befedés pedig hosszadalmas munka, s igy a gyárak alig lel annyi műtrágyát tudnak elszáililaui mint a mennyit záit kocsikban szállíthatnának el. Nagyon sok gazda tehát csak későre, október - novemberben fogja megkapni a megrendelt szuper foszfátot: ez azonban ne okozzon gondot, mert a szupet foszfátot az elvetett, s már kikelt vetésre október—novemberben, sót hómentes időben télen is ki lehet szórni, s ilyen módon való kiszóiása esetén sem kisebb tenuésfokozó hatása, mintha yelőszáutás elüt* szórtuk volna ki. Békés és Osanád megyében nagyon sok kisgazda rendszerint is csak kora tavasszal szórja ra a szupei foszfátot a buzavetésre, s az eredménnyel nagyon meg vannak elégedve, a mi épperi a kisgazdáknál nagyon sokat jelentő dolog.

A háború miatt megapadt gazdasági igás erő.

Gazdáink jelentékeny része ma jóval kevesebb igás erővel rendelkezik mint normális viszonyok között, mert igás erejének része a hadseregnek, a hazának teljesít szolgalatot. Különösen az őszi vetőmunkalatoknál okoz ez zavart, a mi miatt nagyon sok gazda nem szánthatja meg háromszor talaját miként máskor szokta tenni. Do vessünk inkább többet egy' szántásba mint a szokáA „KüVÁEVlük“ TÁRCÁJAjfaboru a levegőben es a vízben.

Azok a stratégiai és hadviselési tankönyvek, amelyek a most löiyó világháború es-.-mínyeiből fogjak megall.ipi-.aui a tanul.iivaiokui, bizonyara bő befejezetekut fognak szentelni a levegőnek és a víznek is.

A levegőié ború magában véve az eddigi tapasztalatok szerint utópiának tekinthető. A n pü.ö katonának az a feladata, hogy lásson és nem az, hogy harcoljon. A francia repülők ezt az aiapei- vet követik. Egy német léghajós nemrég felderítő szolgálat közben két francia. actoplánnal találkozott Minthogy azt hitte, hogy megfogják támadni, egyenesen nekirohant az egyiknek, hogy megsemmisítse és lezuhanásra késztesse. A francia repülők azonban gyorsan megfordultak és kikerülték a németet.

Azt mondják, hogy az aviatikusnak nagyon kellemetlen a gyalogsági tűz, főleg a gépfegyver tüz\lös. Mihelyt a repít ő meghallja az alatta elfü- fyölő kék babszemek ismert muzsikáját, jói teszi, ha magasabbra száll. Másrészt a gyakorlat bebizonyította, liogy a gép. síkját érő lövéseknek nincs komoyabb következménye; az ügy csak akkor valhatik kritikussá, hu a motor fontosabb riszeit,

vagy a benzintöltőt éri é golyó. Agyutüzuck-általánosságban nagyon csekély hatása van és eddig csak egy esetet tudunk, amikor a tüzérség leszedett egy’ francia acroplant. A hires Garros üli rajta, aki sokáig tartotta a magissigi ickordo . A gépet Ulibeu találta a srapnell. Egyszerre langba borult a szerkezet és mint kő hu lotf a földic.

A német ropüiő.illomásuk szerveze e főleg a forgalmi anyagok szállítása ebben a háborúban kitünően működő.t Vuitak olyan lepüloatíomasok, amelyeket egész közel vi.tck az ellenséghez, mégis bőségesen el voltak látva a repüléshez szükséges j anyagokkal,

A német repülők a legnehezebb felad ltokat is hidegen végeztek el. A lövés últaí oauzolt lj u- kakat, mint valami célpontot, ragasztották le es látták él dátummal. Van o.yan gép is, amelyen irár egész csomó tapasz látható. A német aviati- kus lelekjelenlétéiői a következő történet meséi: Egy fiatal aviatikus tisztet és t-ollőrját automobilon előre küldtek, hogy alkalmas kikötő helyet szemeljenek ki jóval a tüzvonalon túl. Rá is akadt ilyen helyre egy erdő szélén és épp azon buzgó.kodott, hagy a helyet a szokásos fehér szalagokkal megjelölje, Amikor az erdőből három zuáv lépett ki. Nyomban rájuk rontott és dörgő hangon kiáltott rójuk francia nyelven :

— Fegyvereket eldobni; kezet föl!

A zuávok fegyverei zörögve hulltak a földre és a társaság nugadta magát. Alig ért azonban

j véget ez a veszedelem, az u'on, melyen a ti-zt- j nek visszamennie kellett, porfi Ihő mutatkozott, amely legnagyobb meglepetésére nem volt más, mint nagy cs.pac francia lovass-g. A fiatal német ekkor sem v sztette el lé’ckjeleulétét. A három zu ivót beült, te az autóba; keltőt hátra ültetett, miután jól megkötözte őket, melléjük ült a soltőr, aki ztiiv sapkát tett a fejére A li .rmadikat a vezető helyéhez kü.özték. A tiszt elindította a gépét és pokoli tempóban robogott el a lovasosztaly előtt. A francia huszárok meg voltak róla győződve, hogy a gép a zuávokkal csakis francia hutomubil lehetett és vidáman lengették sipkájukat a menekülők után. A fiatal aviaiikus ép állapotban érkezett övéihez és átszolgál!atta három loglyát.

Sokkal veszedelmesebb dolog a levegő liábo- íuinál a viz alatt folyó küzdelem. Egy müncheni katona nemrég német tcngcralatt járón tette meg az utat Skócáig. Erről az útjáról a következőket irta meg egy münchet i lapban.

„Ezerötszáz méternyire az ellenségtől vidáman harmo.iikáztunk. És az ellenség nem is hallotta : sőt mi magunk sem, olyankor, Iij a motor nagy zajt csapolt. Füleink nem hal 0 ta, anvt a harmonika játszott. De láttuk a dalt a muzsikus mozdulatain, arcjátékán, u jain, amelyek a taktust verték, magán a hangszertn. Es ordítozva énekeltünk, mégsem hallottuk a dalt. Ennyire lármáznak a gépek a tcrgéráh't járó hajón!

Begy nőt tudok Orról »zulunkról? Ugyszói-