Kővárvidék, 1914 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1914-08-30 / 35. szám

f

f í

Xil. érfoí»m

Nagysomkul. 1914. augusztus 30. 35-ik szám.

KOVARVIDEK

KÖZÉRDEKŰ rAHSADALMI BET1LAP, A „NAGYSOMKUTI JÁRÁSI JEGYZŐI EGYLET“ HIVATALOS KÖZLÖNYE.

tAv

U J.'v

M

v*A". * h* .

RUriietéil ár:

Bgésm ív»* . . 8 M h*gyt*d évi* . I K

fel ívr* .... 4 K Egye* sum Ki* 20 Alléi

I X. P us pápa. I

Gyászol a katholikus világ, nagy halottá van. Legigazabb fia, legfőbb pásztora, kormányzója X. Pius pápa fekszik ravatalon. Száz és száz millió ember siratja benne lelkivezórét, s látja íájdaiommal annak a fénynek letűnését, melyet a kath. egyház e nagy pápája dicsőségteljes, sikerekben gazdag kormányzata, árasztott.

Ignis ardens. Lángoló tűz volt Ő, melynek hatalmas lobogását csodálattal szemlélték a földkerekség minden népei. Sajnos, csak egy évtizeden át ragyogott, tiszta fénynyel, jóltevő sugárral. Korán aludt ki. Kihunytéval vigasztalásunk csak az, hogy alkotásainak, miket szellemének erejével adott át az emberiségnek, messze időkre kiható értéke van.

Nem is lehet máskép. Mint a reggeli harmat önmagát emésztve, másokat éltet; úgy dolgozott Ó is nemcsak egyháza javáért, de az egész világ összes népeinek boldogulásáért. Talán azért vau, hogy még a világ- háboni zajában is egy pillanatra megdöbbenés, csend all be; mély megilletődés fogja el a müveit világ lelkét, hogy lerója a tisztelet és kegyelet adóját ama nagy szellem

Főszerkesztő: llr. Olaavszky Viktor.

Feielft» szerkeszti*): t)»rns Ilon A.

iiánt, ki a kath. egyháznak fejő, korának legkimagaslóbb embere volt.

Sőt még azok is, kik legtávolabb állnak azon gondolatvilágtól, mely a kath. egyházat vezet li, tisztelettel említik X. Pius pápa nevét, mintegy érezve azon erkölcsi kötelességet, hogy azon nimbushoz, mely X. Pius pápát környezte, illetéktelen kezekkel nyúlni nem szabad.

És ennek igy kellett történni.

Erényei, magas műveltsége, emberszere- tete, eszményi célokért hevülő lelke, apostoli

ip /

szelídsége tették Ot erre érdemessé. Élete tiszta, nemes volt, távol állott a világ szellemétől.

Igazságérzetével egyesült tudománysze- ictete. Megértene korán, értékelte a szociális törekvésekei, jobbá akarta tenni az emberiséget, felemelve a Krisztusi eszményhez. Működése tökéletes kifejezésre juttatta azt a hitet, melyet vallott és tanított. Tanításával hozzáférközött a szivekhez, századát magához emelte s a tökéletes igazság felé óhajtotta vezetni.

És ha valólian nagy élet csak az lehet, melyben a szellemi kiválóság az erkölcsi nagysággal egyesül, s amelynek a nyilvános működésben közelismerést az eiénynek szépsége kölcsönöz; melyet nemcsak hatalmasnak érez mindenki, de jótékonynak is, akkor

Sierkositóség ét kí*döiiív*t*i. Nagysomkut,Teleki-téi 484 Telefon szám 2.

MKGJKLGNIH MINUUN VA8ÁRNAF

X. Pius pápát nagyjai közé Írja a világtörténelem.

Amit Ó akart, amit szerénységgel és Istenbe vetett bizalommal megkísérelt, elérte.

Civilizáció, haladás, szabadság, tudomány, az emberiség egyenlősége — ezen fogalmaknak akarta O eredeti értelmezését, keresztény alapra fektetve visszaadni, miután ezekből jelszavakat iparkodtak kovácsolni a keresztény intézmények ellen.

Örökbecsű Enciklikáiban fényesen bebizonyította, hogy mennyire tévednek azok, akik elakarták hitetni a világgal, miszerint az egyház útját fogja állni a fejlődő haladásnak, melyet az uj század a kutató ludo- mánynyal, a szociális újításokkal felszínre vetett.

Mindenben a szeretet igazi apostola volt. A békét óhajtotta, hogy munkálkodhasson a mostoha sorsuak helyzetének javításán, a keresztény intézmények és keresztény szellem erősítésén.

Nem csinált ó politikát, annál jobbat végzett. Ő az örök és elévülhetetlen igazságot hirdette, mely évezredeken át irányította és boldoggá tette a nemzeteket.

A vallást kiemelte a púitok szenvedélyes harcaiból. Szigorúan ragaszkodott egyháza tanításának tisztaságához, teljességéhez, jogaihoz, állása követelményeihez; de ismerve

A ..kővárvidhk“ tárcája.

A feleség barátnője.

* Irta : M. Levií.

Ctruíorth gondolatokba mertlve ült az irodi- szobójában. Balkstrjaval az Íróasztalára támaszkodott s jobb kezével egy papirvágó ké sel f >glala- toskodo’t. Magas homlokán barázdák ráncolódtak össze.

Nehéz volt az élete mindig. Volt ugyan vagyona, de az éle nek igy is sok baja lehet. Elhá- litotta valamennyit s éli a maga utján. S most újabb gomi állott az u jaba, amit bajosan tud csak oiiökui. Megzavarta ez még a gondolkozását is s attól fel', hogy le fog zuhanni arról a magasságról, amit a saját keze munkájával és becsületével szerze t a nevmek.

Öt év elő;t érte el élete leghőbb vágyát. Felesége iett a leggyönyörűbb teremtés, akit lelke minden erejével imádott js, ez az asszony most, öt év múlva, megcsalta. Törte a fejét nagy bosszan- kodással hogy hogyan is történhetett ez, nem is igen sz rette volna elhinni. Amikor feleségül vette, nagyon jól tudta, hogy a szép nő szereti a társaséletet s e kivánsigát teljes mértékben ki is elégítette. E halmozta a földi boldogság minden je!ével. Boldog volt, ha a feleségét megelégedettnek s jókedvű iek látta. Dóg izott a vagyonért, kizárólag azért, hogy f< Ínségének semmi ellen panasza ne lehessen. — S most mindennek vége van. Az asz- szony feldu ta családi boldogságát és otthonát s a nevére r.isdtötte a Közguay bélyegét.

Úgy érezte, li így nem is gondolhat többé erre az asszonyra ; másé az már, nem az övé ! Azon gondolkozott éppen, hogy ki lehetett a csábitó, p; dig c akis azok egyike lehetett, akik a hazában fordultak meg, akik az ő vendégszeretetét élvezték olyan gyakran.

Szinte ijedten rezzent föl, amidőn szolgája lépett be.

— Forsythné óhajt a nagyságos úrral beszélni, ha pár percnyi idője van,

Carnforth elcsodálkozott. Forsythné felesége barátnője volt, ő neki is nagy on régi és kedves ismerőse. Ismerték egymást mint gyermekek. Együtt is nöuek fel. Sot I tálán meg feleségül is vette volna. . .

— Kérem őnagyságát — mondotta az inasnak, aki par ptre múlva Forsytlméval tért be, egyben egy fris en érkezett levelet uyujtott át urának.

— Boy hozta ezt? — kérdezte az inastól.

— lg u ! épp’ ebben a pillanatban — szólt az inas és távozott.

Carnforth barátságosau kezet csői.olt az asz- szonyaak s helylyel kínálta meg.

— Nem tudok beletörődni a ti dolgotokba — sopánkodott a csinos kis vendég.*

— Szóval te is tudod ! Úgy látszik ezt mindenki meg fogja tudni.

— Nem ! — mondotta határozottan Forsythné. — Nincs arra szükség, hogy ezt más is megtudja.

Nem volt könny ű az a feladat, amire a kis csinos asszony vállalkozott. Szinte idegesen leste szavainak hatását. Carnforth egy ideig érdeklődve nézte gyermekkori pajtásuőjének arcáí. majd vigasztalanul tekintett maga ele az íróasztalra.

— Nem értesz te meg engem — mondotta desperáltan. — A mi életünk is eppen olyan volt, mint a tiétek, a tied meg a Gordoné. Semmi nézeteltérés, semmi gond. Ti nem tudjátok azt megérteni, hogy mit jelent az, ha az erős hit ilyen hirtelen inog meg.

Fel és le kezdett járkálni az irodaszobában, majd inegáilott a látogatója előtt.

— És én szeretem még mindig Majoryt. Sze. retem és éppen ez a tragikus a dologban. Oly igazán, oly őszintén szeretem őt most is, mint ahogy Gordon szeret téged, ahogy te őt szereted. Azt pedig luiorn, hogy szereted.

— Szeretem — volt a furcsa hangú válasz.

— És inondd kérlek őszintén, nyugodt lelkiismerettel tanácsolhatod te azt nekem, hogy megbocsássak neki ? Meg tudod te azt érteni, hogy mit jelent egy férfire nézve az, ha a felesége megcsalja? Én tudom, hogy ha megfordítva történt volna a dolog, akkor ő. sohasem bocsátott volna meg nekem ...