Kővárvidék, 1914 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1914-08-30 / 35. szám

2 augusztus 30. KÖVÁRVIDfcK korunk szelletnél is iparkodott azzal össz­hangba hozni állásfoglalását, anélkül, hogy meggyőződéséből egy parányit feláldozott volna, MegvéJelrnezte a gyengék jogait és be­folyásolta a győzőket a legyőzőitek javára. Atyja, jótevője akart lenni mindenkinek. Hirdette a jók jogát és soha fel nem cse­rélte a hatalmasokkal szemben tartozó tisz­teletet, a tartózkodók gyáva semlegességével, ó mindig azokkal érzett, akik dol­goztak ós szenvedtek. Hibáztatta a lözönbösséget és nemtörő­dömséget; az igát, melyet azokra raktak, kiknek egyedüli védelmük a nyomor. Minden gondolata egyházának java, a világ népeinek boldogitása volt. Ezért dolgo­zott fáradthatatlanul utolsó Iehelletéig, inig az aggkorával járó gyengeség meg törte testi erejét és a kath. világ egyetem bölcs kor­mányzója egy hosszú élet küzdelmeitől fá­ra itan, kiejtő kezéből a jogart; a békeapos- tolság szelíd lelkű fejedelme örök nyuga­lomra tért. Mint embert legszebben jellemzi a nagy pápát végrendeletének pár szava : „Szegény­nek születtem, mint szegény ember éltem és úgy akarok meghalni, mint egy szegény meghalhat.“ Nyugodtan, csendesen. Betelje­sedett. Mig élt, csodáltuk Ót, most, hogy meg­halt, szívből gyászolja az egyház minden gyermeke; részvéttel adózik a világ minden müveit nemzete. Pilcz Ede. HIRE k. Boroevics hadtestparancsnok köszönő e. Boroovics hadtestparancsnok főispánunkhoz a következő köszönőiratot intézte: Cs. és kir. 6. hadtest parancsnokság 771. szám. A hadtest te: ületén levő főispán urak­nak. Kassa, 1911. augusztus 6-án. A mozgó­sítás kezdete óta örvendetes elégtétellel konsta­tálom; hogy a parancsnokságom allatt álló terület közigazgatási hatóságai és összes la­kossága az uralkodó és a haza iránti kötel­meinek hazafias lelkesedéssel, buzgalommal és odaadással tesznek eleget. Különösen ki kell emelnem az összes nemzetiségeket egy­aránt álhaló azon törekvését, mclylyel a zászlókhoz való bevonulásra szóló legfelsőbb parancsot haladéktalanul ós örömteljesen tel­jesitik. Kassát elhagyva kötelességemnek tar­tom, hogy a hatóságoknak és a lakosságnak a legszivólyosebb köszönetemet nyilvánítsam hazafias magatartásukért. Kérem ennek szives közhírré tételét. Boroevics s. k. A vereskereszt működése. A harctéren megsebesülő és netalán ide szállítandó házi ápolást Igénylő lábidozó betegharcoiok ellátá­sára újabban vállalkozóit: özv. Ülsavszky Simonué úrnő egy és özv. Darai Ignácné úrnő egy beleget. A múlt számban jelzett 16-al tehát 18 sebosült katona ellátására vállalkoz­tak úrnőink. Befőtt a sebesülteknek. A vereskeres/.t egyesület felhívása alapján Goldstein Rózsi és Barna Irma helybeli urleányok beföltöt gviij- tötlek a harctéren megsebesült és ápolás alatt álló katonák részére. A gyűjtés dicséretes eredménynyel járt, a miért elismerés illeti a helybeli urhölgye- ket adakozó készségükért, összegyűlt össze­sen 92 üveg befőtt. A gyűjtött beföttöt a gyűjtő urleányok a Vereskereszt-egyesületnek Budapestre küldték el. A gyűjtéshez hozzájárultak; Ackermann Béláné 2 üveg, Bálint Sándoruó 2 üveg, Barna Benőné 3 üveg, Bocsánczy Mártonné 2 üveg, Dr. Blumenfeld Dezsőné 2 üveg. Ecker Béniné 2 üveg, Foltinek Amelné 2 üveg, Goldstein Józsefné 2 üveg, Dr. Gold­stein Árminná 2 üveg, Havas Emilué 2 üveg, Hirsch Jakabné 2 üveg, Hirsch Izidorné 2 üveg, Hirsch Menyhórtné 2 üveg, ifj. Hers- kovits Sámuelaé 1 üveg, Hirsch Náthán 3 üveg, Jeszenszky Béláné 4 üveg, Dr. Kálmán Henrikné 2 üveg, Dr. Kovács Mérné 2 üveg. Kovács Dánielné 2 üveg, Kehit Antalné 6 üveg. Kis Ábrakámuó 3 üveg, László Sá- muelné 2 üveg, Lázár Lajosné 1 üveg, I.uka Ferencué 1 üveg, Mán Lajosné 2 üveg, Markovits Sámuelnó 2 üveg, Nyilván Mik- lósnó 2 üveg, Növi Izidorné 1 üveg, Dr. Olsavszky Gyuláné 3 üveg Pfeilmájer Si­monná 2 üveg, Prüszkor Dezsőné 2 üveg, Radó Antalné 2 üveg, Dr. Simon Miksáné 2 üveg, Stern Árminnó 3 üveg, Smilovits Mendelné 2 üveg, Salamon Ábrahámné 2 üveg, Szalaviz Saniuelné 2 üveg, Szeráfm Elemérné 2 üveg, özv. Dr. Takács Sandorué 4 üveg, Turbucz Ödönné 2 üveg, Vámfalvi Sandorné 2 üveg, Waldman Sámuelné 1 üveg beföttöt. Fogadják ez ulon is adakozók a sebe­sültek hálás köszönetét szives és hazafias adakozásukért. Berenczei Kováts Sándor kitüntetése. Berenczei Kováts Sándor homoki nagybirto­kost, ny. főszolgabírót, sztp kitüntetés érte, 0 felsége ugyanis Ü. Kováts Sándor­nak a császári és királyi kamarást méltósá­got adományozta. A kitüntetés hírét épen a szatmári zászlószentelés alkalmával hozta meg a távitó s a szatmáriak nagy ovációban részesítették a népszerű földbirtokost. Tudakozódás a sebesültek után. Szat- már vármegye alispánja közhírré teszi, hogy úgy a mi, mint a szövetségeseink hadsere­géhez (haditengerészet, honvédség, népfol- kelő) tartozó sebesültek és betegek tartózko­dási helyéről és állapotáról szóió értesítéseket kizárólag a Vörös Kereszt Egylet budapesti ós b:csi értesítő irodát adják meg és pedig csak írásban vagy táviratilag. — Dehogy!... — De igen! Fiam 1 az én számomra már megszűnt a házasélet ftnni. Forsythné nem tántorodott el a céljától, ami nem állott máiból, minthogy két szerető lényt ismét egymáshoz kapcsoljon. Neked másra is gondolnod kell — magya­rázta a férfinek. — Hiszen a feleséged a te neve­det viseli. Jól van! Egy önfeledt pillanatban el­dobta ezt magától. De ezért nem kell ezt a ne­vet mindig a szennyben tartani. — Kérlek édes Dick, bocsásd ezt meg neki most egyszer. Engedd meg neki, hogy ismét elfoglalhassa helyét a te há­zadban. Meglátod, hogy nem báuod meg. Én na­gyon jól ismerem Majoryt s téged is ismerlek, job­ban mint te önmagad. Carnforth tagadólag intett. — Nem 1 — mondotta komolyan és határo­zottan: — Mindent megadtam neki, arait csak sze- me-szája kívánt. De neki más kellett. Megtudod azt érteni, hogy mit jelent ez? Hiszen ezt neked be kell látnod, hiszen te is szeretsz, még pedig nagyon szeretsz. — Értem ós érzem a jelentőségét annak, amit mondsz. Ami az én szerelmemet illeti, ha Gordon megfeledkezne magáról... Ugyan !... — Nos, nos? — Akkor is meg tudnék neki bocsátani . . . — Hiszen az egészen más volna. Forsythné nem válaszolt. Hailgatott egy ideig, majd ismét kérlelni próbálta. — Dick kérlek, engedd meg, hogy mégegy- sser... ügy beszélek, mint egy asszony a má­sikért . . . Majory szeret t ged. — Nem igaz! Nem szeret 1 — De igen ! Mindig szeretett téged — addig sünig kezdtél rele nem törődni. — Mit? — kérdezte a férfi s érdeklődve fogta meg u assztny karját. — Igen kérlek I Elhanyagoltad, magára hagytad . . . — Mindig ilyen voltam .. . — Nem, nem. Te az üzleteddel túl sokat törődtél Neki nem volt senkije, csak az a sok drágaság, amit a láb-ii elé raktál. Carnforth tagadólag csóválta meg a fejét. Kifogás ez csak édesem I Ezt to sohasem fo­god megérteni, mert te nagyon, de nagyon szeret­ted a férjedet. — Éppen azért tudom megérteni. Engem Goidon sohasem hagyott magamra. Az ő élete az én életem. Én mindent megtudok tőle. — U.olsó szavait erős haDgsulyozással ejtette ki. — Biztosan 1 — ha az asszonyka nem ismeto volna Carnforthot, bizonyára gúnyolódásnak vette volna. — Ha férfi lennél, vájjon milyen szemmel néznéd azt, hogy a feleséged Scarboronghben, Folkestoneben, Brightonban, ßuxtouban, meg tudja Isten miféle tengeri fürdőkben idegen férfi karjain sétál ? Szóval bemocskolná a neved, a hired, min­dened. S ha még hozzá azzal vágna vissza, hogy véletlenül találkozott azzal az úrral ? — Akkor is megbocsátanék neki. De moudd kérlek olyan bizonyos vagy te mindebben ? Carnforth kezébe vette azt a levelet, amit az imént kapott kézhez s az asszonynak mutatta. — Látod ezt a levelet ? Ebben van a felesé­gem szeretőjének a neve. Mihelyt elmégy, egyene­sen az ügyvedemhez viszem ezt. Forsythaó fölugrott. — Dick kérlek, azonnal lépd összo ezt a le­velet ! Megölöd vele Majory lelkét. Kérlek Dick, könyörgém tépd össze 1 — kérlelte az asszony. — Egyszerűen megmondod Msjorynak, hogy min­dent tudsz. Forsythné aggódva leste & férfi mozdulatait. Carnforthot az a vágy foglalkoztatta, hogy a csá­bítót megölje s szinte kérdezve tekiutett a gondo­san leragasztott levélre. De legalább elégtételt szerez maganak vele a válást kimondó birák előtt. Lagtotebb m.»jd gondoskodik róla, hogy az asz- szonynak semmi hianya ne legyen a válás után. Elhatározta, hogy elolvassa a lóvéiét. Fel is bon­totta. Az ott talált név nagyon meglepte. Az arca azonban csodálatosképpen nyugodt maradt. A ka­rosszékébe vetette magát és gondolkozott. Az asz- szoay szinte félve szólalt meg végre : — Dick 1 Még egyszer kér.ek 1 Carnforth nem válaszolt. Gondolkozott tovább s a papírdarabot üutuiatiaauí hajtogatta az ujjai között. Az óra hármat ütött. Carnforth váratlanul az asszonykára nézett. — Visszahívom Majorytt Nem válók ei tőle.— mondogatta nyugodtan. — Édes Dick! Mégis csak te vagy a leg­jobb férj a világon. Soha sem bánod meg 1 Meglá­tod, hogy nem bánod meg. — Remélem — válaszolta szinte álmosar, Forsythné megelégült örömmel búcsúzott ti Carnforth tói. Nagyon meg volt elegedve önmag: - val. A gondolat, hogy terve siket ült, valósággal inegkacagtatta. Carnforth lekisérte a kocsijáig, majd vissza­ment a szobájábi, elő/ette a leve.et, a hosszasan nézegette. Az asztalra ütött s darabotra tép e n rövídszavu levelet. A papirszetel. két a tűzbe dobt* s elégüilen nézte, amint a tűz porrá égeti az ér­téktelen papirszcíelekct. Olyau vaioszi'dltleuiií a olyan hihetetlennek tűnt fel neki a dolog. De még­sem fért hozzá semrui kétség, '’étiig a csábító nem volt más e tevét tartalma szerint, mint a ked­ves kis békéltető asszonyka férje, Gőrdva rVsyüi. v

Next

/
Thumbnails
Contents