Kővárvidék, 1914 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1914-08-16 / 33. szám

XII. évfolyam. Nagysomkuf, 1914. augusztus 16. 33-ik szám. KÖZÉRDEKŰ TÁRSADALMI HETILAP, A „NAGYSOMKUTI JÁRÁSI JEGYZŐI EGYLET“ HIVATALOS KÖZLÖNYE. Főszerkesztő: l»r. Olsavszky Viktor. Felelés szerkesztő: Barna Uen<, Elifltetéai ár: Égést éve . . . 8 K Negyed évre . , ! K Eél évre .... 4 K Egyes stem ára 20 fillér Magyarország a világháborúban, Idegeket roncsoló gyorsasággal csajvak le ránk a legszédületesebb események, fan­táziának elképzelhetetlen, tolinak leírhatatlan dolgok kellős közepébe kerültünk, ilt vagyunk a világháború forgatagában és egy akarat egy remény az egész magyar nemzet: ki a kardot, sújts az ellenség lejére! Ne féljen most senki, gyönge és gyöngéd érzéseit fojtsa el mindenki, inert elveszett az, aki ebben a világteremtő és világromboló időben gyöngének mutatkozik. Összes ma­gánérdekeink mgszüntek, egész életünk, minden gondolatunk, minden csepp vérünk ebben az egy fogalomban olvad fel: bábom. A magyar históriának legnagyszerűbb lapjait írjuk mi most. Kiragasztottak a moz­gósítási plakátokat, elolvasták őket az embe­rek, egy perc és tisztába jöttek azzal, hogy mi a kötelességük. Ifjak, férfiak, apák, egy órán belül már búcsúztak övéiktől és szülő­helyüktől és sokkal fontosabb célnak taitot- ták azt, hogy minél hamarább a csatasorban álljanak Ami nagyság, cró és hazaszeretet felgyülemlett az ezer év óta államot alkotó magyarban, ami szép és jó van ebben a népben, az mind kirobbant, mind kiragyog most és ámu'ó gyönyörűséggel tölti be az eget és a földet, lvisliilüek, akik azt hittétek, hogy veszendő a magyar lélek, most nézzé­tek a magyar katonák százezreit, akik éle­tüket mennek kockáztatni a hazáért és a ki­rályért. Egy nagy hábe ut eddig már nyer­tünk: a magyar nemzet ezekben a rettentő nagy napokban négyszáz esztendős vissza­vonás után végre megtalálta önmagát, egygyé (ont a haza szeretetében és a haza életéért és jövőjéért való áldoz.‘-készségben. Napvi lágra ke*ült végié népünk minden kvalitása, amely nemzetet nagygyyt tehet. Iszonyú nagy most a mi erőnk, legyőzhetetlen! Európa össze csapott. A nagy konflag- ráció amelyről már gyermekkorunkban hal­lottunk hihetetlen jövendöléseket, valóra vált. Európa népei két táborra oszlottak, az egyik­ben a becsületért és a kultúráért harcolnak s ennek a tábornak egyik főerőssége ma Magyar ország. A másik tábor a sötétség, az orgyilkosság védelmére togoti fegyvert. Ebben a laborban vannak összes ellenségeink. Ezek­kel kell most leszámolnunk egyszer és min­denkorra ! Rohanva rohannak egymás tetejébe a világrenditő események. Annál jobb. Lega­lább hamarosan véget ér a tánc. És meg- renditheletlen hitünk a mozgósítás isteni nap­jai után, hogy ebből a véres káoszból sza­badabbnak, nagyobbnak, gazdagabbnak és erő­sebbnek kerül ki a magyar nép,mint vala volt. álagyarok Istene, Hadúr, szálljon a te lelked a magyar szuronyokba! S*»rk«*ziísíg it ki*d<w>iv«ui. Nagysomkut,Teleki-tér 484 Telefon szám 2. MEGJELENIH (II IN 1> UN VASÁRNAP ít kivételes törvények életbeléptetése. A hivatalos lap közli a honvédelmi mi­niszter rendeletét, amelvlyel a kivételes tör­vényeknek a hadi szolgáltatások iránti köte­lezettségeinek kezdetére az elmúlt vasárnapot jelöli meg. A törvény értelmében a kormány a közigazgatási feladatok végrehajtására kormánybiztosokat nevezhet ki. Egy-egy kormánybiztos hatás­köre egy vagv több megye és város területére terjedhet ki. A kormánybiztosok rendelkez­hetnek saját területükön a csendőrséggal és a pénzügyőrség alkalmazottaival. A kormány- biztos intézkedéseit az alárendelt közegek azonnal és feltétlenül tartoznak teljesíteni. A belügyminiszter felfüggeszti a törvényható­ságok minden olyan határozatát, amely a hadviselés érdekeit sérti. A kormánybiztosok az illető katonai parancsnokok szándékaival összhangban kötelesek eljárni. Fegyvertartási tilalom. A minisztérium korlátolja, sőt egészen eltiltja oly tárgyak tartását és használatát, amelyek a hadviselés érdekeinek vagy köz­rendnek, vagy közbiztonságnak veszélyezte^ lésére használhatók. (Fegyverek, lőszer, lőpor, jobbantóanyagok stb.) és az ilyen tárgyak beszolgáltatását elrendelheti. H.» az a gyanú merül fel, hogy valaki ily tárgyat jogosulat­A „KŰVÁflVIDÉK“ TAflCÁJA. A lacikonyhásné. Irta: Zöldi Márton. A közhit szerint a kofákat az emberszólás hizlalja olyan ijesztő dimenziókban. Ez a feltevés, nézetein szerint, íizuiogiai alapon is megáll. Az Ember szólás, vagy népszerűbben, a pletykazás ugyanis csöndes, nyugodt az emésztése és háj­képzésre alkalmas életmódot feltételez. Olyan élet­módot például, mint a vidéki kofáé, kik úgyszól­ván pahelyból nézik az élet hullámzását, az erköl­csök billenősét, a hűségek ingadozását s olykoi- olvkor hasravágódását. Senki náluk, már mint a kofáknál, gondtala­nabbá nem él. Lelki szükségletüket teljesen kielé­gíti, ha hetenként egyszer kélszer hírét veaék, hogy ez vagy az a menyecske ezzel meg azzal megcsalta az urát. Hires kofa volt a maga idejében Gyula váro­sában Franc Szabóné, gondos mérlegelés szerint harmadtól mázsára becsült testsúlyával. A Franc- Szabóné nevében ne ejtsen senki valami bántó germanizmust. Ennek a német-magyar derék kofá­nak első férje német ember volt s a Frauc névre hallgatott, a niá odik férjét ellenben Szabónak hit­ték Mind a ket urát — így tnondiák a kofák — két-három év alatt elnyütte, s az alig ötven éves asszony már huszonöt év óta özvegyi állapotot sinylett. Ezt a huszonöt esztendőt kofálkodassal töltötte be, de az utóbbi időben már nem árult romlandó gyümölcsfélét, pattogatott kukoricát és sült tököt, hanem lacikonyhát tartott, hová előkelő urak is be-betévedtek vásári alkalmakkor egykét pohár borra és jóféle zsiványpecsenyére. E yebkéut Franc Szabóné modos asszony volt. Az első ura u-án házat, sző őt és egy egész fertály földet jussok. A második nem hagyott rá vagy oni de ettől szil etett Katica leánya, éietéuek egyelőn gyönyőiüsége, szomorúsága, izgalma, el- kesei d- se, hal..la és újjászületése. Szóval mindene ezen a keserves, pókti dós világon. Szép. szelíd, mosolygó arca volt Katicának. Nagyon is mosolygós. Mindenkire moso.ygott, de lőltíg a boltos legényekre. Tizenhat éves korában már olyan kisasszonyosaii öltözködött, hogy senki sem hitte volna, hogy az anyja ott ül a sátoros lacikonyhában. Es ha Daiwin elmulasztotta volna a majom­tól való származásunkat megállapítani biológiai alapod, akkor is meg kellene azt állapítani az anyák túlnyomó részére majomszereidé alapján. A kövér, szijas, durva hajiamu lacikonyhásné úgy elkényeztette leányát, mint ahogy a mesebeli her- eegkisasszonyokat kétryez étik, etette itatta, mint pólyá.-baba korában akkor is, mikor már hosszú szoknyát viselt. Elfogta uiindon munkától és csoda, hogy Írni, olvasni megtanult az iskolában. Tuenhétéves korában aztan megszökött egy népszinmüénekessel és maga is népszinmtiénekcsnő lett. Játéka, éneke, minden szava és mozdulata kegyetlenül rácafo.t azokra a Koriakra, melyük szinésziskolák szükségességét hangoztatják. Márol- holnapra kész színésznő lett. Azzal a szemtelen nem törödömséggel állott a közönség elé, mely az elkényeztetett gyermekek speciális tulajdonsága. De nemcsak bokorugrószoknyás parasztszere pékbe állott helyt, hanem sorra játszotta az akkori mű­sor grófnőit és királynőit. És mikor a hermelines pálost omlott le vá Iáról, szakasztottad azt a mo­dort használta, amellyel édes anyja lacikony hájá­ban aratott valamikor sikereket. Maga a társulat, amelybe került, a legszo- morubb, legzüllöttebb ripacstruppok közé tarto­zott. Budaynénak hívták az igazgatónőt, aki or­szágosan ismeretes volt arról, hogy üres óráib an viaszfigurákat járt kisorsolni. A roszszaju színészek azt mondták róla, hogy soha ssuki nem sjert Bu- dayné viasz figuráiból egyet sem. Franc Szaloné leánya szökését aránylag e ég bölcs flegmával tűrte, így nyilatkozott a piacon a lncikunyha elé gyűlt kofák előtt: — Ha jó dolga lesz annal a komédiás had­nál, hát maradjon ; ha rossz dolga lesz úgyis haza kívánkozik. Ugylátszik 3 ívig elég jó dolga lehetett Ka­ticának, mert ne ad Isten, hogy egy árva sort is

Next

/
Thumbnails
Contents