Kővárvidék, 1913 (10. évfolyam, 1-52. szám)
1913-05-18 / 20. szám
$í.u)víol yam. Nagysoinkut. 1913. május 18. KÖZÉRDEKŰ TÁRSADALMI HETILAP, A „NAGYSOMKUTI JÁRÁSI JEGYZŐIEGYLET" HIVATALOS KÖZLÖNYE. Bgésa ív te Vvl évre . ...........................' ii .Njai'.'.'iegL.'- 'I".»* 80 I íi i i * e lé » i ár: . . . 8 lí Megy«d évre . . 2 lí , . . 4 K Rgyes !»2mir ara 20 fillér Főszerkesztőt I>r. «Ile»v*:*ky Viktor. Feléiéi* szerkeHíW; lisraa He»#, S*erue*ítí»égés ki*dóhív»t»i. Nagyson)kut,Te!el<i-tcr 843 SIECJKIrGNIK MIMIIA VASÍRSAP f Észszerűen gazdálkodjunk. Minden embernek lermészeiszerü törekvése, liogv gazdasagának forgalmát emelje 63 szaporítsa. 1: célbői minden ki-. náikvHó alkalmát igyekszik megragadni a mit csak az észszerű meggondolás megenged. Felhasználja az időjárás változásait az általános vagy részleges mezőgazdasági fordulatokat alakulásokat és legíö- képen a jó és olcsó kölcsönt. Apáink irtózlak az adósságcsinálástól a mi bizony nent is volt rossz szokás. Ma azonban már más a helyzet. Nem szégyen ha valaki adós, ha kölcsönt vesz fel és élnek is vele az emberek, talán még lul- sagosan is. De ne vegyük azt a ki köny- nydmüen, céltalanul s talán igaz oknélkül csinál adósságot, nézük azokat, akik szá- mitással ézszerüieg mondják hasznos és jövedelmező befektetésre vesznek fel kölcsönöket. Azt tapasztaljuk, hogy a ki jól számított és megállapodott gondolkodású ember jó és olcsó kölcsönnel sikeresen emelheti gazdasági hozadékál s a kölcsön csak hasznára válik. Sajnos azonban, sokan vannak, a kik tervszerűiig és céltudatosan vesznek ugyan kölcsönt, de már helyes számítás nincs a munkában. Egyszerűen mennek''''»első. gondolatuk ólán, vagy másoknak netán sikerült, de az ö körülményeik közölt nem alkalmazható példa után és igen gyakran a szerfelett elszaporodott ügynökök rábeszélésere hallgatnak. A legnagyobb és leggyakoriabb elhibázott számítást a konverziós ügyleteknél találjuk. Soha a konverzió nem volt olyan felkapott, mint ma, a mi különben az alacsony ! kamatlábon biztos magyarázatát leli. Divat ! lett a konvertálás, vagy legalább magasabb ! kamatú kölcsönnek olcsóbba való átalaki! • j lása. Ez a divat aztán áldozatokat követel j és a ki számítás nélkül konvertál, könnyen ráfizethet a konverzióra mert bizony az nem minden körülmények között vezet haszonra még ha úgy i.iszik is, hanem néha határozottan ráfizetésre. Hogy a lelkes kovertáióknak világosabban beszéljek, egy példát állítok ide a melynek iratai csak a napokban voltak kezeim között. Egyik vidéki embernek volt egy vidéki pénzintézetnél egy 5000 és 2000 koronás kölcsöne. Olcsóbb kölcsön reményében nem régiben #gy fővárosi intézethez fordult és a mit kért megkapta vagyis felvett 8000 korona külön jelzálog kölcsönt. A takarékpénztári kölcsönök még nem voltak régi keletűek, úgy hogy a folyósítás alkalmával levont különféle takarékpénztári dijakat még különfélébb bélyeg esetleg ügyvédi költségeket mindenféle iratok beszerzésének költségeit, hogy úgy mondjuk, még ki sem heverte a kölcsön. E kölcsönök visszafizetését a fővárosi intézet teljesítene s mindkét kölesön után 3-3‘/,-os kártalanítási dijat kellett fizetni a mi már magában véve 210 korona volt. A két kölcsön törlési engedélyére, törlési kér vényre ragasztott bélyeg és a törlési munkadija lehetőleg mértékeltebb felszámítás mellett kitett 50 koronát. Vagyis eddig a ráfizetés 260 korona. Most jön a fővárosi intézet 8000 koronás kölcsőnének éekebeleztetése, majd a leszámítolás és ekkor '/a 7o értékesítés» dij levonása. Ez mintegy 60 korona oly kiadás, meiyet csak hosszabb lejáratú kölcsön nem érezhet meg, de hamaros viszA „KÍVÁRYÍDBK“ TÁRCÁJAOrtografia. Irta : Zöldi Márton. Farkas Géza törvényszéki biró mulatós hajlamú ember volt. De ez a hajlama mit sem rontott kitűnő konduitján. Ha néhanapján el is maradt éjfélutánig borközileg élvezni a társasaiét örömeit az „Arany Bárány"-ban, ha hazamenet lépteiben ritmikus hibák mutatkoztak is, másnap józan szigorral osztotta az igazságot és aggodalmas klkiisme- re"ességgel mérlegelte a tanúvallomásokat. Arról természetesen sem 8, sem más biró nem tehet, ha a tanúvallomás hamis. És fájdalom, minden jogász tudta, hogy a hamis tanúvallomás sokkul korrektebb, peiTindsze- rübb és alkalmasabb támasztéka az Ítéletnek, mint as igaz tauu vallomása. A hamis tanú világosan, precízen deponálja vallomását, sohasem kalandozik el a tárgytól és nem keveredik ellentmondásokba. Mennyivel ügyéfogvottabb a becsületes ember tanu- íságtétele, ki csak ritkán tud lényegretaríozót mondani és minduntalan belebotlik emlékezőtehetségének hézagaiba. Mindez azonban mint tapasztalni fogják, egyáltalában nem tartozik az alább címondandókra. Egy e-'őre hajló, kellemetlenül nyirkos októberi nap délutánján Farkas biró ötödmagával vadaszni ment. Ebéduél bejelentette a feleségének ; — Fiam. ne várj vacsorára, mert Nagy Lajoshoz vagyunk hivatalosak a Karektanyára, A hutai, icedvesarcu, kissé korlátolt asszonyka idegesen vállat vont. — No akkor — mondotta — főzhetek reggel korhelylevest. — Ejnye, ejnye — zsörtölődött a biró tréfásan— hat korhely vagyok én H Kikérem magamnak. Ami azonban a korhelylevest illeti, az ellen semmi kifogásom nincs. Kisziihand. A vadászat siralmas eredménynyel zárult. Kellemetlen időben a nyulak is szeretnek kellemetlenkedni és a régi szólásmód szerint. távollétükkel tündököltek, ami speciális nyutszempontból igen józan taktika. Az öt vadász egy, szóval is: egy nyalat íwzott terítékre. Azonkívül kát fekete varjut sebesitett meg életveszélyesen. Mindazonáltal harcias jókedvvel, egy kellemes, intirnus jeilegü tivoruyara való kilátással tértéit be a Nagy Lijos-féle Kerektanyába. A vadász uralt jókedvet, az sem szegte meg, hogy' a gazda nem volt otthon és a termetes, öreg gazdasszony egy levelét nyujutta út a vendégeknek. A levélben Nagy Lajos azt irta, hogy sürgős, hala zthatatlan családi ügyok miatt csak kilenc óra után jöhet ki magával. Addig is lássanak neki a vacsorának és ha jobb dolguk nincsen, igyanak egyet az egészségére. A levelet Farkas biró olvasta fel hangosan, az egyik vadász nagyot kacagott utána. — Haha! Családi ügyek! Miket kirnem talál az az i»posztor! — Pedig alighanem családi ügy tartóztatja — vélekedett egy másik vadasz. — Ugyan no papolj! — De igen, úgy értve, hogy éppen mos dúlja fel valakinek a családi boldogságát. Ezt a lehetőséget mindannyian elfogadták, mert Nagy Lajos, a már nem egészen fiatal föld- ’ birtokos cudar, veszedelmes, vakmerő nőcsábitó hírnévnek örvendett. Hét órakor találták a pompás tanyai vacsorát, diszkrét paprika- és hagymaillat terjedt szét a levegőben s a vadász urak arcára kiült a grusz- tronómia megelégedettség pirosló fénye. A vendég urak nem mutatkoztak baládatlannak, peharat úri- tettek a távollevő házigazda egészségére. Ekkor felállóit az egyik vadás, a város főkapitánya és komoly arczal igy szólt: A paritás okáért indítványozom, hogy poharat ürítsünk annak az ismeretlen férjnek ez egészségére, kinek a feleségét talán éppen ebben a pillanatban boldogítja kitűnő barátunk és házi- í gazdánk 1 a tauyara, amikor is kártyát és szivarokat hoz lj j borbély és fodrász-üzlet ^arj szerencsém a t. közönséget értesíteni, hogy Nagysomkuton Fő-ut 506. számú házban a Nagysom- , J * kuli Kereskedelmi Bankkal szembún nyitott nioderu berendezésű borbély és fodraszüzletemre tóvárosi atom reményében a nagyérdemű közönség legkényesebb igénye és köanveü méntéléit) kiszolgálásban részesül. Üzletemben elvalalok haimunkák tapasztalatom reményében a nagyérdemű közönség legkényesebb készítését, raktáron tartok női toulet és pipere cikkeket. jénye és köauyeü megfelelő kiszolgálásban részesül, üzletemben elvatalok hajmunkák A nagyérdemű közönség pártfogását kéri illő tisztelettel Tóth Sándor borbély és fodráw.
