Kővárvidék, 1913 (10. évfolyam, 1-52. szám)
1913-12-25 / 52. szám
iL XI. évfolyam. Nagysomkuf, 1913. dacember 25. ___52-ik szám. KÖ ZÉRDEKŰ TÁRSADALMI HETILAP, A „NAGYSOMKUTI JÁRÁSI JEGYZŐI EGYLET“ HIVATALOS KÖZLÖNYE. j \ Bliriietésl ár: Égé»» évi* . . , 8 K Negyed évre . . 2 K Fél évre .... 4 K Egyes ssám ár» 20 fillér Karácsony ünnepén. Irta: Pilcz Ede. .., Elül az élet vásári zaja, pillanatokra béke, nyugalom költözik a szivekbe ... földre szállt a szeretet, a kiengesztelés Istene. Karácsony van. Nyugpont az élet zűrzavarában. Ilyenkor békülékeny az emberiség, a háborgó szív kész bocsánatért esdeni és megbocsátani. Krisztus Jézus született, örvendezzünk.., így volna fenséges a karácsony ünnepe. Öröm és megelégedés közt. Sajnos azonban az öröm csak pillanatokig tartó s nyomon követi a gond, az aggodalom. Mert az emberiség nemcsak, hogy nem boldog, de beteg, nagyon beteg és szenved. Az életerőt láz pusztítja, melynek veszedelmes tüneteit mindennap szemléljük. És ez nem is csoda. A mai társadalom embere a szenvedélyek rabja; élet felfogására a hitetlenség sötétsége borul ; az erkölcsi fogyatékosság megszokott dolog; a közromlás nem kelt feltűnést. Egészséges társadalmi életről nem beszélhetünk. Beteg minden. A fertőző láz, mely vészszel, pusztulással fenyeget az egész élet- uton, rombolja az egyént, megfertőzi a családot, pusztítja a nemzetet, megbontja a társadalmi rendet, kihat az élet minden rétegére. Ha az okszerű, üdvös gyógyszer, még Főszerkesztő: Br. Olsavazky Viktor, Felelős szerkesztő: Barna Ben6, soká késik, félő, hogy az orvoslás már csak nagy veszteségek árán érhető el. A betegség mélyre hatolt. Gyökere az általános elégedetlenség. Az ember természetéből következik a bo!dogság után való vágy. Ezért dolgozik, küzd, fárad, épít és rombol. És még sem boldog az ember! Nem, mert a boldogságot nem ott keresi, ahol fellelhető. A föld nem a boldogság termő talaja. Ez csak előkészítő a boldogságra. Ezt nem tudja, nem akarja megérteni a mai kor embere. Csak a földért és a földnek él. Tekintetét nem tudja felemelni a magasság felé, hol összeölelkezik a két világ — az ég és föld, — hogy dicsőséget kapjon a megbántott Isten és elveszilctt békességét visszanyerje a megtévedt ember. Azért él folytonos küzdelemben önmagával és az élettel az ember. Krisztus földre szállt, megvilágította ai. élet utait, rávezette az embert hivatására, megismertette méltóságával ; itt él ma is köztünk, de az ember nem ismeri, nem követi az ő Krisztusát. Inkább hódol megromlott szenvedélyeinek. Rut gyűlölettel, irigységgel keserítik egymás életét; alattomosak, kétszinüek, mig szemünkbe mosolyognak, hátunk megett megmarnak, a sok Judás csók és áruló kéz- szoritás akadályozza a boldogságot. A szent hajdankorban egy kis bölcső köré tömörült a világ, hol az emberré lett Isten szendergett; ma kuíár érzelmeink réS*»rk»s»t5*ég é* kUdóhív.tai. Nagysomkut,Teleki-tér 484 Telefon szám 2. »IBGJRLEN1K MINIIEAI VASÁRNAP vén csak azért tudunk egymáshoz simulni, eggyé tömörülni, hogy meglopjuk az egyént, kifosszuk a gyengét, a védtelent, lábbal tiporjuk a jogot, az emberiséget. A hajdan embere, ha vétett, nem isméi te az igazság Istenét, kinek tanítása alapján kiépült az egész világ társadalma, ők csak sejtették, amira mi tanítva lettünk, hogy az emberiség boldogulása kölcsönös szeietet nélkül el sem képzelhető. Az egyetlen ami az embert boldogítja, ami őmagával kibékíti és megnyugvással tölti el: Isten és az ő törvényének szeretető és annak megtartása. Szinte Iá om sokak ajkán a vib'áló mosolyt, melyet Írásom kelt. De a mosoly még nem boldogság, sőt igen gyakran a mai világban csak a háborgó szív, a küzködó kétkedés takarója. Láttam én már nevetni embert, amikor a lelke sajogott, a szive vérzett, de a világ mosolyt követelt. És aki a világ rabja, annak engedelmeskedni kell, nem szabad sírni még akkor sem, ha a könnyek enyhülést hoznának. Csak egyszer őszinte az ember. Ott a haldokló ágyán. Itt nem lehet képmutatós- kodni. A halál nagyobb hatalom a világnál. És ekkor érzi az ember tehetetlenségét; érzi, hogy sorsát egy fensőbb erő vezeti, akit a jólét napjaiban megismerni nem akart. A lelki küzdelem nehéz perceiben lassan aláhanyatlik a test" ereje ibontakozik a A „KŐVÁRVIDEK“ TÁRCÁJA. N. Irta: dr. Szegő Pál. A „Kövárvidék“ eredeti tárcája. Különös botü. .. Foroghat tovább a világ mindig megujhodó gépezete, teremhetnek gombaként uj meg uj fogalmak: ez a kemény szögletekből összerótt jelecske nem fog uj értelmet, uj fogalomkört nyerni... Amint végigsiklik szemünk e kis négyszög felett, odakinn tüzfénybe borul az őszi szürke ég, s a megszokott városi lármát egy évszázad előtt elhangzott ágyudörgés harsogja túl. A történelem fehérruhás, géniusza szerpentin táncosnő módjára színes fátyolözönt lenget maga körül. Aranyes, fehér, de mi tagadás kissé már kopottas kezdet után a fantáziáié merev szeme a vörös szin minden képzelhető árnyalatában fürdik. A vérvörös, libegő, ingadozó tenger végén egy súlyos, tömzsi emberi lény a nehezék. Utána szürkeségbe merül az egész pillanatnyi játék. Különös ember, közönnyel elsiklani nem lehet mellette. Sötét, felcsapott karimiju kai ipján trikolór-kokárda, szürke, kopott kis kabátja alól zöld vadászfrakk, és magas lovagló csizmába bujtatott fehér nadrág villan elő. Fehér mellényén széles, vérvörös szalag jelzi a becsületrend nagykeresztesét, különben egyszerű, szürke alak, csak arca árulja el a rendkívülit.1) Ő a csattanó 5,a véres ciklus végén, a második Nagy Károly : Napoleon. Ha megittasulunk humanista gondolatainktól, ha le akaiunk borulni az ember, a világ ura előtt, akkor ez a kis ember félisten: lövedék, melyet egy nagy nemzetnek először felszabadult ereje röpít a régi rendszer ellen, — ha pessimisták vagyunk, ha elfáradva kicsinyes küzdelmeinkben, féregnek tartjuk magunkat és embertársainkat, akkor is elsőrendű féreg ő. Még akkor is méltó pályája egy kis elgondolkozásra. E pár sor nem akar Napo’eon életrajz lenni, csak néhány, a nagy császár személyére és jellemére vonatkozó gondolatnak csoportosítása. Néhány reflexió néhány kalász a történelem újabb aratásából. Mert a história igazi humánus tudomány. Nem örökidőre változatlan, nLcs matheraaJ) A leírás Karl Bleib treu „Aspem“- jéből való. tikai bizonyosságu ténye, nagyon függ az ember tői, attól, aki a történelmet bevéste Klio táblájára, de függ még jobban attól, aki azt onnan le akarja olvasni. Egy és ugyanazon dolgot is sok- féleképcn lehet tárgyalni. Hogy mennyire igaz ezf azt Napoleon példája mutatja tán a legjobban. Soha embert annyiféleképen meg nem Ítéltek. A maga korában akadlak elkápráztatott tömjénezői, vagy olyanok, akik érdekből magasztalták, s viszont voltak irók, akiknek existenciát biztosított az elleno irányozott durvábbnál durvább támadások szakadatlan sora. Igaz, hogy Goldsmith uram és társai néhány font-sterlingért önmagukról is megírták, volna, hogy apagyilkosok, az angol közvélemény azonban nagyrészt utánuk indult, mert gyűlölte a szomszéd parvenüt, kinek alakja, amint egy újabb angol iró1) olyan találóan Írja, árnyék volt, amely közel 20 évig sötétítette el Európa kedélyét, Aztán örökre letűnt „a nagy árnyék“, és nem félt többé tőle senki. Ma is vannak, akiket elkábit Napoleon neve, és vannak clLnségei is. Da a kultusz egy századév misztikus homályán keresztül csak erősödik, mig a gyűlölet enyhül, *) Conan Doyle. A mai számához egy fél iv van csatolva.
