Kővárvidék, 1913 (10. évfolyam, 1-52. szám)
1913-12-25 / 52. szám
2 lélek szabadsága. Milyen más, megelégedett, sorsával kibékülő, nyugodt volna az ember élete; ha a jólét, az életető teljes birtokában meghallgatná és követné a lelkiismoret szavát: Krisztussal élni, vele együtt járni az életútját. . ., .így megédesül az élet küzdelem; béke, nyugalom költözik a szivekbe;., a földön állandó lesz a szeretet, igazi a boldogság s tartás a megelégedés. Ez volna az Isten szerzetében egyesült lelkek boldog Karácsonya, de«#>mber 25 __ A pssli u'cán. Budapest 913. dec. 20. Bepólyált fejjel járom az utcát. Bizonyos depi imáit kedély hangulatban teszem ezt, midőn egyik üzletből a másikba megyek, összevásárolok lapokat, folyóiratokat, könyveket, hogy előkészítsem magam egy heti szobafogságra. „Jaj be szép ez a Pest, Istenem beh szép !“ Eszembe jut a íalusi kis lány felsőliajtása. Szép, szép gondolom és bizonyos vágyódással nézem a színházak esti műsorát, a mozik, kabarok hirdetéseit. De nem sokáig időzöm a fájó gondolatnál. Tovább megyek. Mosolygó, életvidám, majd bizonyos finom melancholiával árnyékolt arcok tűnnek elém. Az élet örömeinek minél teljesebb kihasználása milyen gondokat okozhat itt egyik-másik embernek, majd a megélhetés óriási gondját olvasom le egyik másik arcról. Oh hányán fásultak már bele az élet küzdelmeibe ezek közül az emberek közül. Hányán vágynak már a nagy, végleges nyugalomra. Puccos dámák suhannak el meleltem, majd egy összetöpörödöít anyóka botra tá- I maszkodva tipeg, íéltvo nézek rá, mert egy' i K Ő V Á R V I D É K utjáróhoz közeledik. Mindenki gépiesen siet. a dolga után. De mégis a sarkon egy pár aszfaltbetyár gúnyos tekintettel nézi a járókelőket és friss prédára vár. MelIo:tök egy öreg hordár szomorúan ál!, mintha arra gondolna, hogy lesz e mit enni ma otthon a gyermekeinek?' Irigykedve néz a messenger boyokra, akik nyargalva viszik a csomagokat és leveleket. Egyet sóhajt utánuk, mint sok szép és csúnya asszöfiy és sóvárgó férfi. A kirakatok előtt gondos anyák töprengve szemlélődnek, megkezdődött a karácson} i vásár. Gondos szülők halkan tárgyalják, mi volna jobb, mi volna megfelelőbb? Egy fényes üzlet előtt egy kis csődület támad. Egy kis kutya ugat és kapkod a járókelők után. Milyen falusi kép gondolom és közelebb megyek. Egy rikkancs nagy lelep- y.ést kiabál. Egy nagy«'lap szerkesztője, megmondja a nevét, más cikke alá írja a nevet. Nem tud helyesírást — kiáltja. Mit csinált 18 éves korában és mit eszik ebédre. A lapot sokan veszik. Egy másik rikkancs más leleplezést ofidit. Csupa személyes hajsza a legintimebb családi részletekkel, ál ilye a kis város ezaPest, I-tenem beh kiesi] - gondolom és amennyiben egy átjáróhoz értem, gombsán nézek jobbra balra, a miről rokiön megös- merik, hogy falusi ember vagyok. Ezzel nem törődöm és midőn szerencsésen a másik oldalra érek tűnődve szemlélem azt a biztonságot, mely lyel a pesti ember az autók és kocsik forgatagában elsétál. Egy lépés és megtörtént az utolsó uh S mégis naponta két-három ember eltéveszti ezt a lépést. Abbau a pillanatban szádja meg a nehéz gond, a nap bántó eseménye, mely a többi százezer embert ágyban, párnák közt éii és megtörténik a szerencsétlenség. Jobbra kellene és balra lép. Hiszen a legjobb óra is elromlik néha. Az. emberi lélek is néha rósz kór adja a gondolatokat. Lehet-e csodálkozni a sefförön, a bérkocsison, a teherkocsison, a mely néha eltéveszti azt a biztonságot, melynek száz esetben ura. A múlt napokban beszéltein egy barátommal, egy épitészszel és másnap holtan szedték ki az autójából az utcai kövezetre. A pesti lapok hangos cikkeket Írnak az utcai forgalom rendezetlenségéről. Ebben is nagy igazság van. A legforgalmasabb helyeken rohanva száguldanak az autók. S bizony nagyon bizonytalan annak a sorsa, aki autóra ül s jól teszi, ha előbb végrendeletet csinál. No de hál’ Istennek szerencsésén szállodámhoz értem- s most érzem csak, hogy milyen nagy csomagot cipeltem és önkénte- ! lenül e szegény, öreg sarki hordár jutott az eszembe. Kezdtem bánni, hogy nem könnyi- i tettem mindkettőnk terhén. m. s. Hasznosítsuk a felet! A gazdaembernek szezonjai vannak,nem úgy mint az iparosnak és kereskedőnek, akiket egész esztendőn át foglalkoztat a mesterségük. A gazdaember nyáron már hajnalban künnt van a mezőn és későn, napnyugta után térhet csak pihenőre. E fokozott munka fokozott nyugalmat is igényel 'és a természetnek bölcs rendelkezése, hogy a gazdának juttatott annyit, hogy abból télviz idején nyugodtan pihenhesse ki az előző évszakok súlyos fáradalmait. A hosszú pihenés azonban elpuhitja az embert, úgy hogy ez már nem nyugalom lesz, hanem inkább lustaságnak mondható, Innen van, hogy (éli időben faluhelyen viszont a korcsmárosok- nak van szezonjuk. A föld munkása idetér be, ahol nem pihen, hanem alkohol révén Mindinkább fogalom lesz a császárból, egyike a legelterjedtebb fogalmaknak. Képe, szobra hihetetlenül primitiv helyekre is eljut, s legalább a nevét majdnem mindenhol isménk. Nem.francia tulajdon többé az ő kultusza, világ szerte vannak rajongói akik pályájában az emberi zseni dicsőségét, bukásában pedig a végzet komor fenségét látják. De tartsuk őt akár ,,a sors emberének“, aki eljött istencstora gyanánt, hogy. a korhadt régi rendszert felforgassa, akár pedig „tömeggy iikoshak“. mint ahogy mások Síére tik nevezni, szédítő pályája mindenképen alkalmas arra, hogy belőle egynémely általánosságot levonjunk. Hogy lássuk, mik emelték egy nagy nemzet, és Európa első helyére, és milyen erők rántották le onnan ismét, kis sziget- börtönébe'. Jellemzését egyszerű Ítélettel megadni nem lehet. Nem vo.t rpssz, nem volt jó, sokkal nagyobb- szerü volt, minthogy.ilyen egyszerű vob, minthogy ilyen egyszerűen végezni lehetne nem épen átlátszó egyéniségével. Polgári viszonyok közt élő, szegény, de ősnemes csáku]bór..s/ármazók. Megvolt tehát benne az uralkodó osztályhoz való vét beli tartozás is, do azért inkább polgár volt. Megszokta a nélkülözést és lenézést, s látta, hogy a leghivatottabb eló is mily nagy akadályuk tornyosulnak egy olyan táisadalomban, ahol többet nyom a fény, pompa, vagyoD, összeköttetés és név, mint az érdem. Innét a császár demokráciája, inr.ét az ismert szállóige: nálam a leguto.só közkatona is tarsolyában hordja a marsallbotot. Mint kis olasz fiúcska került a neki idrgen francia világba, hol kezdetben még a nyelv ismeretlen volta is akadályozta haladásában. De hamar megtanult franciául. Hamarosan átidomult, olaszos nevét franciásan irta, és életrehalálra hozzácsotlakozoltv a „nagy nemzet“-hez. Széiette Franciaországot, meg aztán az is sarkalhatta, hogy itt egész más teret nyert a haladni akaró, mint a szétforgácsolt olaszok között. Ő pádig minden áron emelkedni akart.' Vaskövetkeze- te.-séggol dolgozott, elzárkózott léha társaitól. En aváut, — előre, súgta lázas, türelmetlen vére. E őre ? De hova ?■ L-i-sauként méltányolni is kezdik, királyi növendék gyanánt viszik 13:isiiméből a párisi magasabb katonai iskolába, de hát hová körű hét innét az ember a rendes ütőn? Kinevezik alhadnagynak, és ias'SatV halad e őre a katonái ranglétrán. Nem érzi jól magát, pedig egv\ előre semmi kilátása nincs gyors haladásra. Vékonyka zsoldjából él és tartja elárvult családját, nélkülözi sokszor a legszükségesebbet is. Élete lázas, fojtott várakozás, maga sem tudja mire vár, de vár makacs megátalkodottsággal, mint a farkas les prédájára. Egy korabeli iró emlékirataiban említi is ezt a hasonlatot: Bonaparte kiaszott pergament arcú, kopott tiszt, egyszerű kis alak. csak a szeme olyan lazas lobogásu, hogy az utcán menük megfordulnak utána, úgy jar-kel, miut a prédára leső farkas. Es most szól bele a játékba a sors. Itt a fordulópont : a nagy francia forradalom I Sohase lett volna Napóleonból Napoleon, ha fennmarad a régi világ sablonos törvényeivel és szokásaival. Maga is elismeri ezt a császár, aki igy igazán a forradalom gyermeke. Elveire nézve nem épen igazi forradarmár. Nem szereti a régi világot, de még kevésbbbé rokonszenvez a szélsőséges elemekkel. Amikor a Tudleriak megostromlásáról értesül, rosszalja, hogy a király nem vett erősebb eszközöket igénybe, ő bizony kartáccsal oldotta volna meg a kérdést. (A kartács kedvenc fegyvere, majd kedvére alkalmazza nemsokára.) Dj azért nem ellensége az uj rendszernek sem, Eotcspiere embere ő is, és — egyelőre — jakobinus. Most emelkedhetik. Az emigrált tisztek helyei üresek, halad. Toulonnál még csak tüzérkapitány, de zseniális haditervének sikeie egyszerre tábornokká emeli. Hja, az ifjú köztársaság a tehetséget és használhatóságot nézi, nem az évek szamát. , . De az uj rendszer viszont nem eléggé szilárd alapokon áll, inog a kormány fonna, cs inog embereinek kivívott állasa is-. Napoleon nem igen köti magát pártálláshoz. Még mindig várja azt a hullámot, amely felkapván öt, igazán előre vigye. Jön az alkalom;’1795, Vcndémiaíre hó 13 a. Az uj kormányrendszer talpa alatt megindul a föld, vájjon ki menti meg? Napoleon lesz az. Ha hihetünk egyes íróknak,1) a tábornok még az nap sem tudta, hogy a készülő viharban melyik oldalon küzdjön, de a konvént hívja meg, hát oda áll. A későbbi villámgyors intézkedő már mutogatja oroszlánkörmeit: hamar, hamar, ágyuk, kedvező állás, kartácstüz, előre ... Másnap végé a lázadásnak, és most már igazán számit Bonaparte a francia társadalomban. Kibontakozik. Határtalanul bizik magában, elutasítja fiata neje támogatását, Csak hadsereg és hadszinhely kell neki. 179G1 Megkapja az olaszországi főparancsnokságot. Reménytelen a helyzet: túlnyomó ellenség, fegyelmezetlen sereg, üres pénztár, de ő azért vállalkozik. Most először van a kezében igazi hadsereg: most mutatja meg a világnak, mit tud a sovány, fiatal kis generális. 1) Ser ess Imre: Napoleon. (Folytatása következik.)
