Kővárvidék, 1913 (10. évfolyam, 1-52. szám)
1913-06-22 / 25. szám
XI. évfolyam. Nagysomkut, 1913. június 22. 25-ik szám. BKflietéil ár: Égés* évre .... 8 K Negyed évre . . Z K. Fél évre ......................4 K Egyet esem ára 20 fillér A vizsgán hetében A tanuló ifjúság a jövő reménye. Az a virág, a melyről a költő énekel, mikor aggodalmaskodva kérdi, hogy lesz-e gyömölcs a fán, melynek nincs virága, „s mindjárt hozzáteszi: virág vagy te hazám ifjúsága? “ Az a szorgalmi időszak, a tanév az iskolai év most ér véget. Nemcsak korban, időben tesz egy lépést az ifjúság, hanem értelmi, erkölcsi felfogásban is közelebb jut ahhoz, a mely az életbe lépésre alkamassá teszi. Nem csoda tehát, hogy nemcsak az a kissebb-nagyobb kör, a mely a család- és hozzátartazók közül kerül ki, nemcsak a szakszerű foglalkozást űző és kötelességet teljesítő tanító és tanári testület, hanem a társadalmi életjelenségeket szemlélő szociológus is megfeszített érdeklődéssel, figyelemmel kiséri azokat a jelenségeket, melyekből a jövő reménységének a fejlődésére következtetést vonhat. Meggondolatlan és könnyelmű nyilatkozat lenne merész kijelentéseket tenni és apodiktikus állítással keresztül siklani az eredmény fölött, de kicsiuyesség számba menne és egykönnyen végzetes következtetésekre vezetne a kákán is csomót keresve, doronggal intnni neki, mikor simogató kézre becéző szóra van inkább szükség. Nem is szakhozzászólás ez a pár szó, még kevésbbé irányítás, hanem egyszerű megfigyelés, amelyet bárki közvetlen környezetében — észlelhet, kinek nincs dugva a füle, nincs bekötve a szeme. Ez a megfigyelés pedig az, hogy a mai tanuló ifjúság túlérett, gondolkodása tulmo- dern, erkölcsi nézete közel jár az immorali- táshoz. Nem állítjuk azt, amit a világhírű Foerstner hirdet, hogy a mai fiatalság morális elsülyedése egyenesen bűnözési hajlam, hanem aggódva látjuk azokat a tüneteket, melyek a betegség félreismerhetetlen symp- tomái, olyanok amit Tarde Gabriel mond a bűncselekményekre vonatkoztatva: kiütések a társadalom testén. Nagy és vitatott kérdés lehet, vájjon oknyomozólag visszahaladva hol és miben keressük a hibát? Az egyéniségben, a tanulási rendszerben, a környezetben? Nem té- vedhtünk azonban, ha ezt a hármas felsorolást egybehalmozva azt merjük kimondani, hogy együttes okai a jelenségie alapított megfigyelésnek. Ezzel beérni, még inkább megnyugodni azonban szűk látókörre vallana. Ha eddig jutottunk nemcsak megállapítani kell az okokat, hanen javítani is a helyzeten. A javítás pedig önként kinákozik azon eredmények szakszerű és elfogulatlan mérlegelésével, mely mint tapasztalat minden iskolai év végén, a vizsgák elérkeztekor adva van. A felhasználás és értékesítés azonban nem kis dolog. Hiszen sokszor a gyógyszerben van a hiba, a mi a szervezet erejét megtámadja és nem kevesebbszer rosszul alkalmazott kezelési mód idéz elő ellentétes eredményt. A gyógyszerek előírása, a kezelési mód alkalmazása első sorban a szakemberek dolga. Nem csak a hitet döntené meg bennük vállalt kötelességük betöltésénél, ha laikus elem ebbe belekontárkodnék, hanem vakmerő kisérletezósszámba menne is. De másrészt a jelenségek és tünetek figyelmességre hívnak fel mindenkit és azt szabják elő, hogy félretéve kicsinyes tekinteteket csak a célt szolgálják, a mely cél a társadalom fennállhatásának feltételével összeesik. Ezt nyomatékosan és ahalomszerüleg most, a vizsgák hetében hangoztatni nem céltalan, hiszen a tanuló ifuság a jövő reménye, az iskolából kikerült fiatalság a nemzet jövője. Feslő, bimbó, rügy, virág a fán. a melynek termést is kell hozni. A termést óvni, fejlődését biztosítani pedig kötelesség. AJÉÍRVIBÉK“ TÁRCÁJAftpa és fia. Irta: Edmond Jaloux. Jules Olivot — a párisi és venezuélai bank igazgatója, számos hitelszövetkezet felügyelöbizott- sági tagja, — már harmadszor kopogtatott a fia ajtaján. A szobában most megmozdult valaki és a kulcs nyikorgóit a zárban. Olivot ur végre be- mehetett és gyors pillantással kutatta végig a félhomályban lévő szobát. Rögtön észrevette Raoul sápadságat; a tükörbe pillantott és meglátta, hogy arca éppen olyan sápadt, mint a fiáé. — Attól féltem, hogy gyöngélkedel — mondotta Olivot ur. — Mindenesetre benéztem hozzad. — Köszönöm — felelte Kaoul — jól vagyok. Migrénem volt, azért maradtam el a reggelitől. De már sokkal jobban vagyok. Olivot ur szemei eközben végig kutatták a szobát. Hirtelenül halkan felsikollott. Meglátta a félig kihúzott Íróasztal fiókot. Odameut és megtalálta, amit keresett: a revolvert. — Ez az, amitől féltem ! — mondta izgatottan. — Raoul Olivot még sápadtabb lett és nagy felindultságában egy székre roskadt. — Szerencsétlen 1 Szerencsétlen ! — kiáltott reá az atyja. — Ez volt hát a szándékod ?! Egy pillanatig mély hallgatásba merült, aztán gyors elhatározásra jutott és keményen, energikusan, de kissé dadogóan kezdett el beszélni: — Hallgass meg, Raou , höztünk fölöslegesek a frázisok. Tudom, hogy egyik barátod aláírását hamisítottad, hogy pénzt szerezz magadnak. Feljelentettek. A rendőrfőnök értesített engem. Nem végeznek egy könnyen Jules Olivotnak. a párizsi és venezuelai bank igazgatójának, a volt képviselőnek — egyetlen fiával. Nem azért jöttem ide, hogy szemrehányást tegyek, meg akarlak menteni. Most nem arról van szó, hogy te meghajol, ellenkezőleg, arról, hogy meggyógyulj. Ez a fő dolog I Gyeng e vagy, pazarló, mindig újabb és újabb bolondgságot követsz el azért a Magdáért, aki már anay i pénzedbe került, de azért nem vagy még elveszve. Már többször kifizettem az adósságaidat, utoljára egy borzalmas botrány után. Azt hitted, ugy-e, hogy többször már nem segitlek és elveszítetted a fejedet. Sajnálom a dolgot, Raoul, de azért neked nem szabad meghalnod. — Elvesztettem a becsületemet 1 — mondta Raul. — Nem veszítetted ,el. Még egyszer fizetek érted. — Varriétes, mielőtt följelentett, többeknek beszélt az ügyről. Mindenki tudja már, hogy váltót hamisítottam. Elvesztem. — Távoz el Párisból, de ne öld meg magad, fiam ! Ezt könyörgöm, ezt kérem tőled ? . .. Rendben lesz minden. Igaz, súlyosat vétettél, de még talpra állhatsz újra .. . Hallgass reám. Rád bizosa életem borzalmas titkát. Elmondom neked azt, amit e földön senki sem tud. Aztán, fiam, tuJom, le«z b itorság ) 1 folytatni az életet, mint ah >g/ neke n i; volt rá bátorságom, miután igen mélyre sülyed- tél .. . épugy, mint én . .. * Raoul nyugtalanul nézett az atyjára. Látta, hogy feláll végigsimit a homlokán, köhicsélve lép a mosdóhoz és egy pohárka konyakot tölt be magának. — Nagyon nehéz, —mondta, miután ivott — amikor a saját gyermekünknek kell bevallanunk olyat, amit most elmondandó vagyok. Figyelj tehát idő! Negyven évvel ezelőtt jegvző segéd voltam Perigneuxban, pénz és jövő nélhül, de telve ambícióval. Főnököm barátja volt a családunknak, nagyon szeretett engem és sokat megengedett nekem, így történt, hogy ... De előbb meg kell jegyeznem, hogy egy orfeuménekesnő szeretőm volt, aki nem volt gazdagabb nálam és akit őrülten szerettem .... Adósságai voltak és nekem ezért pénz kellétt mindenáron. Egy napon alkalom TTÍ Krti-hólv óa LJróa-f 1 „t Van szerencsém a t, közönséget értesíteni, hogy Nagysomkuton Fö-ut 506. számú hazban a Nagysom- Uj borbély CS IOQTtlSZ*llZlCt» kuti Kereskedelmi Bankkal szemben nyitott modern berendezésű borbély és fodrászuzletemre fővárosi »asztalatom reményében a nagyérdemű közönség legkényesebb igénye éa könnyed megfelelő kiszolgálásban részesül. Üzletemben elválalokhajmun szitásét, raktáron tartok női toulet és pipere cikkeket. A nagyérdemű közönség pártfogását ken illő tisztelettel TT A4U Cónrlnr Főszerkesztő: Dr. Olssmky Viktor. Felelős szerkesztői Marsa B«al,---- ------------------------- --- -------------------- -!T=r Si arkatstSség éa kiadóhivatal. Nagysomkut,Teleki-tér 843' MEGJELENIK mInDEN VASÁRNAP
