Kővárvidék, 1913 (10. évfolyam, 1-52. szám)

1913-06-22 / 25. szám

o juntos. 22. _______•_____________________ Vi ssza emlékezések. Csendben, minden zaj nélkül köze­ledik a járásbíróság egy jelentős dátumá­hoz. A folyó év őszén költözködik át uj, díszes hajlékába a régi székház épületéből, a hol a bíróságnak az 1871.’ évben tör­tént felillitása óta elhelyezve volt, A dohos, polepte irattárak ablakai mngnyilnak s a beáramló szellő nyomán halkzizegés támad. Az egymás mellett év­tizedek óta szépen összeférő csomók me­sélnek elmúlt dogokról, rég pihenőre tért alakokról. A bíróság személyzetét összeválogatni nem volt könnyű feladat abba az időben; keresték az arra alkalmas egyéneket, a kik egyfelől kellő szaktudással bírtak, más­részt a vidék közönsége elölt valamelyes bizalomnak is örvendtek. Így lett járásbiró az e vidéken már akkor nagy népszerű­ségben állott Buttyán László, tősgyöke­res nagysomkuti ember, Kóvárvidék követe volt s parlamenti tevékenységét cserélte fel a bírói asztallal, mellette albirakul mű­ködtek Rébay Károly Horváth Ferenecz és Beibe János. Kegyelettel emlékszünk vissza e fér­fiakra, kik az alkotmányos élet fellendülése óta az állami igazságszolgáltatás első birái voltak e járásnak s a kor szelleméhez ké­pest bizonyos táblabirói modort vittek bele hivatalos ténykedéseikbe. Rébay Károly már 16 éves korában már Bém hadseregében harcolt s hadnagyi rangig vitte, gyulafehérvári születésű lévén, a szabadságharc lezajlása után Erdődre került valami távoli rokonához, ahol később telekkönyvi segéd lett az ottani szolgabiró- ságnál, azóta állandóan a megye szolgá­latában állott és Szatinármegyének vallotta magoltá magát késő aggkorában is. Buttyán László nem soká maradt a bíróság élén, öt évi szolgálat után Sze­kinálkozott tízezer frank elsikkasztására és én elutaztam a barátnőmmel együtt. Párisból írtam a főnökömnek ; könyörögtem neki, hogy ne tegyen ellenem bűnvádi feljelentést és megígértem neki. hogy idővel visszafizetem az egész összeget. Meg is fizettem neki mindent, mert ez a tízezer frank lett szerencsémnek az alapköve. Láthatod, hogy az ember újra tisztességessé válhat. • — Te visszafizetted a pénzt. De azt nem le­het eltörölni, amit ón követtem el. — Visszafizettem a pénzt, de azért mégis tolvaj voltam . . . Nézd fiam, megmondom, hogy mit kell tenned: én itt elintézem az ügyeidet, te pedig beálisz az idegen légióba. Néhány évi szigeru keméay, a kötelességnek szentelt élet után, megvál- tozottan korülsz haza és újra becsületreméltó leszel. — Meglehet . .. — Add ide hát nekem azt a revolvelt. —- Tessék, vidd el magaddal. Lassan, komolyan ölelte magához Jules Olivot a fiát és azután elhagyta a szobát Raoul ellenben ben egy székbe vette magát, kezeibe temette az arcát és keservesen zokogott.... * I Este nem jött ebédhez, do Olivet nem nyug­talankodott, biztosra vette, hogy Raoul meggyó­gyult. Másnap reggel a következő tartalmú leve­let kapta : — Miért raontad el nekem ifjúságodnak ama epizódját, atyám ? Meg akartál menteni általa és a kárhozatba löktél. Vallomásod előtt, tettemet hibá­nak, ifjúkori megbotlásnak tarthattam. Most azon­ban tudom, milyen fajtája vagyok az emberiségnek, Tolvajnak csak hamisító lehet a fia. Nekem nem kellett volna váltót hamisítanom, te pedig lopás ____KÓ'V ÁRVIDÉK__________ ge dre került vizsgálóbírónak, a bíróság vezetője pedig Horvátit Ferenc lett. Az évek hosszú során át egész légiója támadt azon hivatalnokoknak, akik rövidebb hosszabb ideig működtek e községben, á közös hivatalnoki sors szétszórta őket az ország különböző részeibe s hogy e köz­ségben való működésűk mily nyomokat ha­gyott lelkűkben, azt alkalmam volt tapasz­talni, amikor pár évvel ezelőtt hivatalos működésem közben összekerültem Virágh Béla jelenlegi temesvári törvényszéki elnök­kel, aki a nyolcvanas évek vége felé a bíróságnál joggyakornokoskodott. Szeretet­tel érdeklődött a község iránt s bizonyos meghatottság volt észrevehető rajta amikor itteni tartózkodására visszaemlékezett. Az itt letelepedett hivatalnokok között az összetartás és együttérzés bizonyos foka fejlődött ki, mely a társadalmi életben mu­tatta jótékony hatását, mert ezelőtt még csak 30 évvel is a község intelligenciáját majdnem teljesen a hivatalnoki osztály ké­pezte. A fiatalság szórakozó helye a Mózsi bácsi korcsmája volt, ahol gyakran regge­lig volt zajos az élet. Valóságos Don Jüanja volt az akkori időnek Magyari Pál a ké­sőbbi Magyari bácsi, aki agglegény sorban halt meg ezelőtt 8r-10 esztendővel. A nyolcvanas években a megyeháza udvarában kuglizó pálya is állott, melyet Drágos Pál volt alkapitány építtetett, a ki a megyei szolgálatból megválván, azt le­akarta bontatni, ekkor alakult a községben egy ,,kuglizó társaság“, mely a kuglizót megvette és elnökéül Drágos László ügy­védet választotta meg s hozzá tartoztak a bíróság hivatalnokai is. ludre László akkori főszolgabíró erkölcsi érzékét azonban sér­tette, hogy az elemi iskola növendékei ré­szére felállított torna- és játszóhely szom­szédságában kuglizó legyen, annak lebontá­sát rendelte el s e célra karhatalmi se­gédletet rendelt ki. A dologból azonban nélkül is megélhettél volna. Egy gonosz szellem késztetett mindkettőnket a bűnre. — Hogyan le­gyen bátorságom a felemelkedésére most, amikor megtudtam, hogy te, — aki kifogástalan, bármely gyengeségre képtelen férfiúnak tartottam, — épp oly aljas voltál, mint én ? Ha szégyeltem magam a bűnöm miatt, tettem ezt főleg te reád való te­kintettel. Jobban féltem a te dorgálásodtól, mint az egész világ megvetésétől. Ah, szegény atyám, érts meg jól ! Előbb öngyilkos akartam lenni azért, mert az atyámat kifogástalauul becsületes férfinak hit. tem,.Öngyilkosnak kell lennem most azért, mert te nem vagy az. Utolsó együttlétünk óta tudom, hogy a végzet áldozata vagyok; egy olyan elitéit, aki folyton újra vétkezik. Te megmenekültél, mert ener­gikus vagy, de én nein vagyok az. Minek hát to­vább élni ? Isten veled ódesatyám 1 Bocsáss meg, hogy fájdalmat okozok neked. A csalánon nem te­remhet rózsa. Már első esetben jól Ítéltem meg magamat, de mégse képzeltem.’hogy a tett háttere is borzalmas 1- hessen... És végül, talán bizonyos szabadsági vágy lakozik bennem, amely a kemény fegyelem, a kötelesség nehéz iskolája és a hedsereg fölé helyezi a halált. Te piszkos lelket adtál ne­kem, atyám, hogyan képzelheted, hogy gyémánttá tisztul, hogyha megtudom, milyen volt a te lelked?!.. * '■ ■ j Olivot kétségbeesetten sietett a rendőrfőnökhöz. Mindonfelé nyomoztak Raoul után, de csak a harmadik napon találták meg a holttestét a Szaj­nában. Felöltőjének zsebében megtalálták atyja fényképét — közepén kettétörve ... óriási botrány tett, .mert Rébay járásbiró aki tagja volt az egyletnek, a csendőr^éget a közreműködéstől eltiltotta s a csendőr- mester a parancsteljesilését felsőbb helyről jövő utasításig megtagadta. A következmé­nyek Rébaynak adtak igazat, mert a mpgyei alispán a kugliző-lebontását legalább égye- lőre felfüggesztette. A „kuglipálya'A azóta rég eltűnt a me­gyeháza udvaráról, aminthogy eltűntek már legnagyobb részben azok az alakok ijsi, akik nagy gyönyörűséggé! ütötték le a ,,láncét“ annak idején. A bíróság is kjköjtfízkődik, . ma holnap, minden megváltozik körülöttünk, csak a régi megyeháza áll még szomorúan, lelógó karfákkal, mintha belekiáltana a hung- talan éjbe „hát éri velem mi lesz?“ ... B. L. HIRE K. Házasság. Siibermán Lajos helybeli kereskedő e hó 17-én tartotta esküvőjét Fried Hanikával Magyarláposon. Kinevezés. Hegedű* Ferenc pénzügyi tanácsos volt nagy károlyi h. kir. pénzügyigaz- gatót, ö Felsége nagyenyedi pénzügyigaz­gatóvá nevezte ki. Uj jogtudor. Kis Ábrahám nyugalmazott vármegyei íevéltárnok a nagysomkuti keres­kedelmi bank pénztárnokának fiát Kis Józsefet e hö 14-én avatták fel Kolozsvá­ron a jogtudományok doktorává, A nagysomkuti magyar dalárda vigalom napja. Igen ügyesen összeállított műsora volt a helybeli magyar dalárda egyesület e hó 15-én tartott mulatságának. Ennek dacára mégis meg kell állapítanunk, hogy a mulatság nagyon — de nagyon hiányos volt, mert hiányzott a közönség. No de erről a rendezőség igazán nem tehet. A dalárda vezetője Szabó Qéza állami tanitó mindent elkövetett, hogy Nagysom- kut közönségének egy kellemes délutánt és estét szerezzen, de hogy ez nem sikerült teljes mérté kben, annak nem ö az oka, hanem a közönségnek távolmaradása. A műsor egyik pontja volt a női szép­ségverseny. A vendégközönség férfi tagjai titkos szavazás utján döntötték el, hogy ki legyen a győztes. A győztes Boncsánczy Mártonná úrnő lett, ö nyerte el a szépségverseny dijjat. itten megkell azonban állapítanunk, hogy a műsor egy pontja a „férfi rútság“ verseny elmaradt és pedig véleményünk szerint azért, mert nincs Somkuton rut férfi. A jövedelemről a dalegylet alábbiak­ban számol be. Elszámolás.A „Nagysomkuti Magyar Dalegylet“ vigalomnapjának összes bevé­tele: 198 kor. 63 fill. volt. K'fldás: 211 kor. 33 fill. Tulkiadás tehát 12 kor. 80 fill. Felülfizettek: Gróf Teleki Sándor 7 k.-t, Mán Lajos 5 k.-t, Szeráfin Elemér 4 k.-t, Medgvaszay Kálmán 3‘40 kor., Prizen- der Sándor 3 kor., Derecskey János 2 kor. 40 fill., özv. Darai Ignácné 2 kor., Bo- csánczy Márton, Pücz Ede, Id. Rácz Laci 2—2 kor., Dr. Hirsch Gyula P40 kor, lfj. Hirsch Ignác P20 kor., Páskándi József, Orosz István, Píeilmayer Simon, Lajos Ig­nác, Szeremy Lajos, Antal Gábor, K°rmos Imre, Gámentzy János l—í kor., Für La­jos, Magyar László. Dr. Kálmán Henrik,

Next

/
Thumbnails
Contents