Kővárvidék, 1912 (9. évfolyam, 1-52. szám)
1912-11-03 / 44. szám
X. évfolyam, 44-ik szám. Nagysomkut. 1012. novombor 3. KÖZÉRDEKŰ TÁRSADALMI HETILAP, A „NYGYSDMKUTI JÁRÁSI JEGYZŐIEGYLET" HIVATALOS KÖZLÖNYE. Eliőrizelé.i ár: Sgésí évre .... 8 K Negyed évre . . 2 K. Fél évre ..... 4 K Egyes sz*m ára . 20 fillér Főszerkes/.tíi: t>r. OSsavszky Viktor. Felelős szerkesztő: Etarus ISmiő, Szerkesztőség cs kiadóhivatal. Nagyso nkut,Teleki-tér 384 tgiiUJRLE.IilK VAS.ÍltXAP A régi Nagysomkut. A ma élő nemzedék nehezen tudja elképzelni, hogy Nagysomkut külső képe csak egy évszázaddal visszamenőleg is mennyiben volt eltérő a mnilől. Az úgynevezett falu, a kertek közölt ellapuló apró házaival, mely a szemlélőben ma is kellemes benyomást tesz, körülbelül mai alakjában volt meg, de ettől eltekintve alig volt egy-egy házacska az országút mentén, a mai főtér pedig még csak egy emberöltő előtt is puszta s részben mocsaras vidék volt. A fokozatos fejlődés stádiumában levő községünk munkájából tehát időszerű nehány adatot kiragadni. Tudvalevő ugyanis, l'.ogy a régi kövárvidék székhelye évszázadokon át nem Nagysomkut volt, hanem a már teljesen romokban heverő kővárból igazgatták az egész vidéket. A 18. század elején Rabutin császári generális a várat a levegőbe röpítette s a rá bekövetkezett zivataros idők folytán azt újra felépíteni nem lévén tanácsos, a vidék vezető szerepét ez időtől a magyarajku lakossággal bíró s fekvésénél fogva is előnyös Berkesz veszi át, mely már a kővár fenallásakor is szerepet játszott s a kővár állandó őrségét is innen sorozt ak. Ez időben Nagysomkut őserdőktől övezett jelentéktelen kis község volt. A régi Ä „Kövárvidék“ íáreája. A talmi aranyországból. L . . . faluban éppen gyűlés volt. Nagyban folyt a vita. Mikor aztán a gyűlésnek véga volt, Péter bátyánk, a faires ember, kinek egy iteével több tudomány volt a fejében, mint a többieknek, igy szőtt az emberekhez: . — Atyafiak, valami okosat akarnék mondani. Az atyafiak nagyot bámultak Péter bátyánk szavaira. Vájjon mit akar mondani ? — No hát csak kálijuk a szót, feleli rá a jó Márton bácsi, aki nagy hazafi hírében állott. — Hát má csak megmondom. Hallgassatok ide : Tegnap levelet kaptam Ame ikából. — Amerikából ? — lön nagy a csodálkozás. igen. És az van a levélben Írva, hogy aki kimegy Amerikába nagyon gazdag ember lesz. Aranyalma terem a fán, a folyókban arany halak úsznak, az utcán sült disznók szaladgálnak, a fákon cipó terem. Aki éhes az vág egy szeletet a disznó hátából és levesz a fáról egy cipót. Senki se kéri számon tőle. Aztán az aranyat meg ingyen osztogatják. Az öreg Márton erre megcsóválta a fejét. földieiratok kővárvidék jelentékenyebb helyeinek Kapnikot, Hosszufalut és Berkeszt jelöli meg, utóbbi kitűnő cseréppipáiról a vidék határain jóval (ul is ismert volt, m:g Hosszufalu országos vásárait keresték fel messze földről a városok kalmárai. A későbbi időkben a forgalom némi fellendülése folytán a cs. kir. kormány által létesített posta intézmény szervezése után N igysomkut is postahivatalt kapott. Az ország három részéből ide befutó országutak mintegy gócponttá lelték a községet s a posta akkori intézménye, mely a maitól lényeges eltérést mutat, az úthálózatok keresztezése folytán előállott forgalmasabb helyeket jelölte ki annak. A postaintézmény ez időben még teljes bölcsőkorát élte. A levél, csomag és utalvány közvetítés a zavaros belállapotok s az ország lakosai közt a posta iránti bizalom hiánya miatt nem fejlődhetvén ki, az csaknem teljesen utasok szállítása s előfogatok állítására szorítkozhatott, miáltal a község lakosságának bizonyos rétegét állandóan foglalkoztalta, kenyérkeresethez juttatta s az addig, a világtól — mondhatni — elzárt község fejlődése elé kedvező perspektívát nyitott meg, Nagysomkut járási székhelyé lett s a kővárvidék gyűléseit már felváltva Berkeszeti ék Nagysomkuton tartották. Ez az időszak képezi a község tulaj- donképeni fejtödésének kiinduló pontját. A nagyrészt románok lakta lyövárvidéken az elszigetelten álló magyar lakossággal biró Berkesz az akkori politikai viszonyok folytán fölényes helyzetét sokáig megtartani nem bírta, többek között a Buttyán, Papp és több, az akkori kisebb nemesek közül a vidéki éleiben tevékeny részt vett családok tagjainak agressiv fellépése folytán Nagysomkut a vezetést mindinkább magához ragadván, az csakhamar a vidék szel- lenti és kereskedelmi gócpontja lett. A nemsokára rá bekövetkezett szabadságharc községünk felett sem vonult el zajtalanul. A Naszódról, Urban táborából kiindult ágensek kétfejű sassal ellátott levelekkel járták be a községeket, felizgatva mindenütt az évszázados egyformaságban elő népet. Qróf Teleki Sándor akkori főkapitány Hosszú László alkapitánynyal ugyan elkövetett mindent a mesterségesen felizgatott nép felvilagosiiására, de minden igyekezetük hiábavalónak bizonyult, úgy hogy a iyövárvidék tisztikara a veszély elöl kénytelen volt székhelyét ideiglenesan Nagybányára áttenni. A község állandó izgalomban volt, a mit csak növelt az időnként átvonuló katonaság, a szakállasfalusi síkon pedig kisebbszerü csata is fejlődött ki. Vessünk fátyolt e szomorú időre s haladjunk tovább a bennünket inkább érdeklő község fejlődését illetően. A szabadságharc leveretöse után beo m — Má én azt nem hihetőm, Pótör I — Én se — mondja egy másik ember, aki rokona a Márton bácsinak. — Má pedig elhihetitök nekem,ha mondom, mert ez a levél nem hazudik. A jó Marton bácsi megint megcsóválta a fejét. — Má pedig akárhogy van, én nem hiszök annak & levélnek. Erre már a falu esze, a biró uram is beleszólta magát. — Hát olvassa kend föl I — Majd meglátjuk, hogy mi az igaz benne. Péter bátyámnak e szóra büszkébben dobogott a szive. Mégis okos embernek tartják őt... Elő is vette a nagy levelet és elkezdő olvasni. Az emberek csodálkozva hallgatták és mikor vége veit a levélnek, Poter bátya igy szólj hozzájuk: — No ugy-e, hogy mégis igaz ? Már úgy köll lenni — moudja rá Papp Józsi a kisbiró, meg a levélhordó. — No hát ki gyiia ol velem Amerikába ? — Én is mögyök, mondja egy másik. És még többen is szóltak volna, de Márton bácsi vette át a szót. Atyafiak ! Ne menjetek Amerikába, nehigyjé- tek a levélnek, melyet bizonyára gonosz ember küldött, hogy ámítson benneteket. Hát mög aztán tudjátok-e, hogy a haza ellen bűn és lázadás Isten ellen ? Aki itt nem tud megélni, nem tud az ott sem. No higyjétek, hogy a pénzt ott ingyen osztogatják. Mög köll azért dolgozni a bányában. De azok nem hittek neki; hallgattak az áruló szóra, eladták mindenüket és búcsút vettek a falutól, a szép hazájuktól, hogy elvitorlázzanak Amerikába, a dollárok hazájába. Mikor elbúcsúztak a falubeliektől a jó Mártin bácsi intöleg szólott hozzájuk: — Meglássátok csak, hogy Márton bácsinak igaza volt... Visszajöttök ti még ennén, de meglátjátok, hogy nem ilyeu állapetbau ... * * * Három esztendő múlt ez azóta, hogy a fenti esemény L... faluban le.átszódott. A községben azóta nagyot fordult a világ kereke. — Azok, akik otthon maradtak, boldogok, megelégedett emberek lettek, akik nem kívánkoztak Amerikába, kik nem tudták, nem akarták itthagyni édes hazájukat. Éppen karácsony este volt. A béke és szeretet ünnepe. Remény szállt a szivekbe, a reménynek édes szikrája, mely felmelegitette a sziveket. A mindennapi életet ünnepi öröm váltotta fel. A jó Márton bácsi házánál a család az asztal mellett ült kezükben énekes könyv. Monnyi áhi* ‘ tattal száll fel ajkokról a karácsonyi ének:
