Kővárvidék, 1912 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1912-11-03 / 44. szám

2 KŐVÁRVIDÉK november 3. következett pangás községünkre is ránehe­zedett, az idegen beamterek beözönlése nem lehetett alkalmas arra, hogy a község vezető embereivel karöltve a fejlődés terén, valamit kimutasson, a jobbágyság ’felsza­badítása következtében azonban a lelkek mélyén forrt a tettek iránti vágy s csak az alkalmas időt várták, hogy ennek kifejezést is adhassanak. A viszonyoknak később ked­vező alakban történt kifejlődése folytán ezt az időpontot ki is használták, a minek ta­núja még ma is a község főterén emelkedő hatalmas székház épület, mely jelentőségét elvesztette ugyan a későbbi időkben, a mai nemzedék azonban ma is büszkén tekint ez épületre s ha azon újabban felmerült terv, hogy az lebontás alá kerüljön megvalösulna, úgy ez az eljárás nem volna méltó Nagy- somkut múltjához s a múlt iránti tisztelet­ből is a községvezetö emberei el kell köves­sen ek mindent, hogy ezt, ha áldozatok árán is, megakadályozzák. Az újabb időket érintve meg kell em­lékeznem Nagysomkut legnagyobb intézmé­nyéről, a közkórházról, mely néhai Drágos Pál emberszeretetéröl s nemes érzelmeiről tett tanúságot. Ezen közkórházzal elválaszt­hatatlan kapcsolatban van a közkórháznak fejlesztése körül is elévülhetetlen érdeme­ket szerzett s évtizedeken át volt főorvosa, boldog emlékű Dr. Takács Sándor. Mind­annyiszor, ha visszaemlékezünk e modorá­ban annyira egyszerű s mindamellett tisz­teletet gerjesztő jóságos férfiúra, fájó érzés rezegteti meg lelkünket, hogy öt immár közel egy évtizede hogy nélkülözni vagyunk kénytelen. Egy rövid cikk keretébe összefoglalt eme vázlatok hosszúra nem nyúlhatnak, a község ma a teljes kifejlődés utján van s a most élők között is vannak, akikre az utó­kor hálásan s meleg szeretettel fog vissza­emlékezni, de ezek felsorolását nem tartom ildomosnak, nehogy a hízelgés, vagy elfo­gultság vádjába essem. A kicsiny Somkut sok jeles és önzetlen férfit szolgáltatott már Midőn a pásztorok Bethlehembe Nyájat őriznek éjjel a mezőbe . .. És amint igy szállt az ének a hívők ajkáról, azalatt az ajtón kopognak és ba lép egy béna, fa lábú ember. — Dics irtassák az Ur, Jé/.us Krisztus nere 1 Mindörökké, ámen 1 — feleiének azok. A koldus, amint szemeit körülhordozza a szo­bán, könnybe lábadt. Egy darabig szótlanul nézte a boldog családi kört, a megelégedést az örömöt, miközben keblében fájdalmasan föl-föltü*nck a múlt lefolyt emlékei. Hej! de fájdalmas visszaemlékezés volt is ez .. . A jó Márten bácsi és családja szánakozva nézték a béna koldust, ki végre a keblében dúló fájdalmas emlékektől gyötörve, töredezett ha ‘gon megszólalt: — Mirton bácsi, édes jó Márton bácsi I Hát nem ismer engem ? Hát olyan nagyon megváltoz­tam én ? Hja, a faláb, a szenvedés, a bánat meg­tört engem . . . Márton báesi tágra nyitott szemekkel bámult a koldusra, majd hirtelen felderült ez arca és meglepetve kiáltott: — Jézusom, hisz ez Madár Péter l Odarohant a koldushoz, megölelte, megc ó­kelta és a nagy felindulástól csak egy szót biit kiejteni: — Barátom!... A koldus nem birt szólani. Lorogyolt a székro és eleinte halkan, majd hangosabban zokogott. A család meghatva nézte a jelenetet. De Márton szükebb hazájának s ha lesz, aki a község történetét, az abban vezető szerepet játszott férfiak tevékenységét a múltak halmazából kiássa, hálás és nem hiábavaló munkát fog végezni. Bányász Lajos, HÍREK. Kinevezés. Csaba Adorján várme­gyénk főispánja, Dr. Olsavszky Viktor kór­házi igazgató, járási orvost, lapunk főszer­kesztőjét tb. vármegyei főorvossá nevezte ki. Gyászeset, Barthos Zsigmond nyug. pénzügyigazgafó-helyettes, ki községünkben gyakran megfordult s a kit a társadalmi érintkezésben tanúsított előzékeny magatar­tásáért községünk előkelőségei közül is sokan szerettek, a múlt hó 24-én Nagybá­nyán elhalt. A család a következő gyászjelentést adta ki: Szigeti Barthos Zsigmondné szili. Laszke Mária neje, Laszke Domokos örökbe fogadott fiók és neje Janisch Emma, Laszke Aladár unokája, testvérei, sógorai, sógornői, unokaőcscsei és húgai, valamint az összes rokonok nevében is mély fájdalomtól meg törten tudatjuk, hogy a felejthetetlen férj, drága jó apa, testvér, nagyapa és sógor szigetid Barthos Zsigmond nyug. p. fl. igaz­gató-helyettes folyó hó 24-én d. u. fél l órakor, áldásos életének 68 ik és boldog házasságának 40-ik évében hosszas szen­vedés után csendesen jobblétre szenderult. Felejthetetlen drága halottunkat folyó hó 26-án d. u. 3 órakor fogjuk róm. katli. vallás szerint, Bercsényi Miklós utca 12. számú gyászliázból örök nyugalomra he­lyezni. Jó leikének üdvéért a szentmise­áldozatot a temetés napján délelőtt 10 óra­kor fogjuk az Egek Urának felajánltatni. Nagybánya, 1912. október hó 24. Béke lengjen porai felett! Áldás emlékére! Kiamajlény uj jegyzője. Kisnlajtény- ban tegnap az üresedésben levő jegyzői ál­lásra Bodoky László választatott meg. bátyánk hamar magához jött és vigasztalóig szólt a béna emberhez; Soh’ so busulj Péter, későn van már. E óbb kellett volna meggondolni a dolgot. Ugy-e, hogy mondtam, hogy maradjatok, ne menjetek. De ti ki­nevettelek engem. De mond csak mi történt veled ? Felrobbant a bánya és az egyik lábamat el­vitte, Aztán pedig elküldték a bányából. Azt mon­dották, hogy most már mehetek, nyomorékra nincs szükségük. Márton bácsinak elborult a homloka, szomo­rúan kérdé: — Hát a többiekkel mi történt ? Élnek-o ? Mi van velük ? A koldus könnyezve, fájdalmas hangon fe­lelt« ; — Azok ott maradtak a bányában örökre, Görcsös zokogás váltotta fel beszédét. A jó Márton bácsi és a többiek is sirva fakadtak és sírtak, sirtak sokáig. A béna ember végre megszólalt: — Megérdemeltük e csapást nagyon Meg­bántottuk a hazát, az édes hazánkat. Hűtlenül itt hagytuk a fa unkát. Kincseket kerestünk és én lábammal, a többijk pedig életükkel űzették meg azt. Így jár az, ki sorsával nincs megelégedve, Azzal megszorította a jó Márton bácsi kezét és könnyezve robegte : — De most már jól van minden, ott vagyok, ahová vágytam, édes hazámban, szép Magyar- országban. Sz. B. Közgyűlés. Nagysomkut nagyközség képviselőtestülete ma november hó 3-án d. e. 11 órakor rendkívüli közgyűlést tart a köz­ségháza tanácstermében, melynek tárgyai a következők: Csorvássv Lajos, Karácsony Pál és Kecskés József vállalkozóknak a községháza és állami iskola előtt létesített kerítés készítéséért járó vállalati összeg kiutalása. 2. Községi jegyző előterjesztése a vármegyeháza épületének a község ré­szére való megszerzése és annak interná- lussal egybekötött állami fiú és leány pol­gári iskola létesítésére való felajánlása iránt. 3. Karácsony Ferenc kérvénye a piacon felállított bódénak mindennapi használha- tása és az azért fizetendő dij megállapí­tása iránt. Járásbirótig Csengerben. A kor­mány Csengerben járásbíróság létesítését határozta el az esetre, ha annak elhelye­zésére a község díjmentesen megfelelő he­lyiségeket ad. Csenger község a szüksé­ges helyiségeket már a jövö évben fel- épitteti. l'j pálya a nőknek, A hivatalos lap október 3-iki száma a következő kéziratot közölte: Vallás- és közoktatásügyi minisz­terem előterjesztésére megengedem, hogy a lóik életévöket betöltött és négy kö­zépiskolai osztály, vagy annak megfelelő, a nők kiképzésére szolgáló egyéb taninté­zetek sikeres elvégzését igazoló nők a tu­dományegyetemek jog- és áll&mtudomány- karán, illetve a jogakadémiákon tartatni szokott államszámviteltani tanfolyamokra rendkívüli hallgatókul a vallás- és közok­tatásügyi miniszternek esetröl-esetre kiké­rendő előzetes engedelme alapján fölvehe­tők legyenek. Vasúti arcképes igazolványok az 1013. évre. A máv. igazgatóságától nyert értesülés szerint azon városi tisztviselők, akiknek féláru vasúti jegyváltásra jogosító arcképes igazolványukon 100.000 en aluli szám látható, azok az 1913. évre leendő érvényesítés céljából egy darab uj fényké­pet és 2 kor. értékű postabélyeget, akiknek az igazolványa 100.000 en felüli számmal állíttatott ki, csak 2 korona értékű posta­bélyeget s a jelenlegi arcképes igazolványt tartoznak kérvényükhöz csatolni. A Járda felülvizsgálása, E hó 7 én fogja megejteni a járda épitőbizottság, az állami építészeti hivatal kiküldöttje Bogsch Kálmán kir. főmérnök és a vállalkozók köz­bejöttével a járdaépítés felülvizsgálását és a végleszámolást. Nyolcadikén a kereske­delemügyi Miniszter képviseletében Bakó István műszaki főtanácsos vezetése alatt megjelenő bizottság eszközli a mütanrendőri bejárást. Ez alkalommal tárgyaltatni fog a község ama kérelme is, hogy a Nagysomkut- tiszaujlaki állami útvonalon levő 2. sz. (Hirsch Izidor előtti) hid kiszéleshitessék. Gyilkos barlangiaké. A nagybánya határában levő erdőségekben elfogtak egy Ferenczy József nevű embert, aki tiz év óta egy erdei barlangban lakik. A furcsa ember valóságos réme volt a környékbeli falvaknak, ahol lopásokat követett el. A gyilkosságtól se riadt vissza. Elfogatása után ugyanis önként beismerte, hogy há­rom ember meggyilkolása terheli a lelki­ismeretét. Ferenczy Józsefet beszállították | a szatmári kir. ügyészség fogházába.

Next

/
Thumbnails
Contents