Kővárvidék, 1912 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1912-06-09 / 23. szám

X. évfolyam. 23-ik szám. Nnírvsomkut, 1912. június 9. ■Slőfizotétti ár: Egész évre .... 8 K Negy«d évro . . ! K. Fel évre ......................4 K Egyes szem ára . 20 fillér Fő szerkesztő: I>r. OI*avKzky Viktor. Felelős szerkesztő: ISarna Itcuő, ■Szerkesztőség és kiadóhivatal. Nagysomkut,Teleki-tér 384 ülI.’ti.IKIjIÍSIK ÜÍIMUIV VAS.ilt.VAI> Képzett kisiparos osztály. Szomorú valóság, hogy kevesen van­nak, kik a kisiparosok sanyarú helyzete javításán tópelödnének, de az a kevés egy egész hatalommal ér föl, mely valóban el­szántsággal küzd az ügy igaz voltáért. És ha küzdelmük nem is terem egyebet, mint szúró tövist, vegyék megnyugvásul azt, hogy van még a kisiparosoknak egy hatalmas eszközük, mely a világ teremtése óta uralkodik, és ez nem más mint a szel­lemi élet. Ez az egyetlen vagyon még, mely fö­lött senki sem rendelkezhetik, s mely sem­miféle néven nevezendő törvény által ki nem sajátítható se meg nem szorítható. A kisiparosok létjogosultsága, önálló­sági jogköre veszélyeztetve van, de szel­lemi birodalmuk megingathatatlan, beve­hetetlen. Azt a tételt akarjuk bizoyitani, hogy a kisiparosoknak feltétlenül szükségük van arra a szellemi alapra, mely további erő­teljes munkálkodásra ösztönöz, s mely min­den tekintetben nélkülözhetetlen. Az a kisiparos, ki a szellemi művelt­ség magaslatán áll, kezében tartja sorsá­nak gyeplőjét, mert oly tényezővel bir mel­lyel leginkább képes nemcsak ideális de valódi célokat is elérni. A szellemi önképzéshez nem szükségel­letik feltétlenül a szervezkedés, ez csak a formalitások kérdésének az eldöntésére bír­hat befolyással. A szervezkedés csakis ott kívántatik meg, hol azt a helyi viszonyok igénylik s hol meg van a bizalom egy­másban. A szellemi érintkezés hiányát pótolja az olyan tényező, mely hivatva van a kis­iparosok körében előmozdítani a műveltség azon törekvéseit, melyek keretében a szel­lemi életnek mozognia kell. A szellemi önképzésnek közvetlenül kell megtörténnie akképen, hogy ez minden megrázkódtatás nélkül tudjon lábra kapni. Nincs az a müveit nemzet, hol eziránt ne tétettettek volna felsőbb helyről oly ál­dásos intézmények, melyeknek éppen mi szenvedjük hiányát. Ezért nem keli tétlenül elébe nézni azon jövének, midőn fenti óhajaink telje­sülését másoktól, illetéktelenektől várjuk. A kisiparosokban mindig meg vólt és lesz is az az erő, mellyel szellemi tőkéjü­két megszerzendő, csak arra felé kell ipar- kodniok, hogy ne egyoldalú, hanem teljes sikert érjenek el. A szellemi önképzésnek sok minden­féle eszköze van. Lehet válogatni bennük tetszés szerint, de kellő elővigyázattal, ne­hogy az elhaladásban bénulás álljon be. Az eszközök nyújtásában persze for­dulni kell azokhoz a testületekhez, ame­lyeknek szabályaiban és törvényekben gyö­keredző feladatuk felkarolni mindazon mozgalmakat, a inelvek, a' tletajs és előirt irányban haladnak, s/ílf'élyok ' megköveteIik az ilyen testületek länrngatasäg éltekintve az anyagi eszközöktö', a melyek cshk tech­nikai vagy cselekvő dolgok. Jjf Ne menjünk messze. ItJoj^hak a ha­talmas kultur egyesületek, melyek oly sok nemes célt valósítanak meg. De annál di­csőbb eredményt fognak tudni felmutatni, ha a kisiparosok háláját is kiérdemlik, mi jele volna annak, hogy a kisiparosok szel­lemi élete fellendittetett. Addig tehát, mig ezen remények tel­jesítései nem helyeztetnek kilátásba, s nem lépnek a valóság stádiumába, építeni kell azt a bástyát, mely a fel-fel törő akadá­lyokat visszaverni lesz hivatva. Ez a bástya legyen a kisiparosok menbelye, hol biztonságban fogják magukat érezni. Akkor lesz csak igazán öröm a kis­iparosok szent ügyeivel foglalkozni, ha látni fogjuk, hogy az ige testet öltött. i\i-ki ragadja meg tehát az alkalmat, hogy égy-egy kövei hozzájáruljon ama épülethez, melyből a kisiparosok szellemi műveltségének temploma lesz majd és ebben a hazafias érzület az oltár. Hiszen a kellőleg kiképzett kisiparos- osztály az ország legerősebb és legmeg­bízhatóbb támasza és alapköve. A „Kővárvidék“ tárcája.. Ä mit a kalászok beszélnek. Még ránk hajlik s csókol az alkonyat S kalászaink ringok, hullámosak, És szemeinken a harmat ragyog, Ha jönnek a nevető hajnalok. És nemsokára: ez a tűi sorsunk, A kaszák alatt elvész a Dyomuiik S gúlákba raknak miukot a helyen, .Számunkra akkor sincs még kegyelem, Cséplőkkel rontanak ránk a karók, Ö kivernek fejőnkből minden magot, Aztán porrá zúz a hengermalom, ü jaj, de kegyetlen a hatalom ! És a ki ápolt minket és vetelt, Nem adhatunk mi annak kenyeret, Kaláes leszünk a du*ak asztalán, tó vétó apánk éhezni fog talán, Tarisznyájában nem lesz egy falat, Ha majd az iuséges tél rászakad. S mi olyan tehetetlenek vagyunk, Készünkből senkinek sem adhatunk ; Bénák vagyunk, erötienk, vakok, A föld mélybe cüvekelt rabok. Ha Karunk volna éN látó szemünk, A poklok ura sem bírna velünk. Ha lábunk lenne, száguldó szelek Olyan gyorsan nem hasitjak az egetl Ahogy mit futnánk a tarlókon át, Keresve a szegények otthonát, És mezgörgetnéuk minden ablakot, Mondván: eljöttünk, kaput nyissatok! Ti általatok vagyunk és leszünk, Ti adtató« termő lelket nekünk, Ha vihar dúlt, ha égetett a nap, Olt voltatok velünk az ég alatt, Veletek nőttünk, száradunk, fogyunk, Egy az életünk és egy a sorsunk. Peterdi Andor. Hol nyaralunk? A feleségemnek megvan az a jó tulajdonsága, hogy nem túl követelő. Es ez szerencse az én szerény viszonyaim között; lévén földművelésügyi iroda­tiszt. Hitvesem megelégszik minden szezonban (értsd: négy évszakot) c.upáu egy uj kalapul, egy uj kosztümmel: nem kér többet egy cselédlánynál és szakácsnőnél ; örül, ha nyáron kétszer nyaral­hat (elő és utókora) és teljesen meg van elegedve két gyermekünkkel. Szóval nein lépte tűi a házi­asság fogalmát és e/.t méltányolni tudom benne. Az időjárás — bár tavaszt jelzett a kalendá­rium — istentelenül fura volt. Máskor sütött a nap, zöldültek a levelek, nyílott az orgona; most meg esett, szélsüvöltött, fűteni kellett és nőtt! nem ve- bete fel uj tavaszi kalapját, amit idejekorán meg­vásárolt. E/.étt szidta az időt, szidott engem, szidta a cselédleányt, a szakacsnét, a tiéluskat, az Ag- néskét. Iga/a volt, mikor hiába lepi be a por Ö7 koronás kalapját; még azt hiszik az ismerősök, hogy múlt évi. Azonban kiderült; sütött a nap és feleségem nem szidott senkit. Az el*ó meleg n«p lévén, este vacsora elüti szóba került a nyaralás. Természe­tesen feleségem hozta szóba. Összeült a konfarcneia : hitvesem, én Béla Ágnes, Jttlcsa, a cselédleány, aki Agneskét fogta. A szakácsné kint foglalatoskodott a vacsora körül. A feleségem — mint hazias nő — elsősorban is Sövényházát ajánlotta, a legújabb és legdiva- tosaeb fürdőhelyet, hova az idén az arisztokrácia legkivalóbbjai menni fogi ak és ahová Horváthué, Veressne — u szomszéduök — menni nem fognak;

Next

/
Thumbnails
Contents