Kővárvidék, 1912 (9. évfolyam, 1-52. szám)
1912-03-24 / 12. szám
4L KÖZÉRDEKŰ TÁRSADALMI HETILAP, A „N VGYSOMKUTÍ JÁRÁSI JEGYZŐI EGYLET“ HIVATALOS KÖZLÖNYE. E<16 fizetési ár: Égés* évre .... 8 K Negyed évre . . í K. Fél évre ................4 K Egyes szem ára . 20 fillér ■■ ■■■■ FíÍH7.erkes7.tí>: Dr. Olsavazky Viktor. Felelős szerkesztő: Barna Benő, mecserék sok oly kérdést tisztáznak, miket azelőtt mély homály fedett, s melyeknek tisztázása közelebb vezeti a kisembereket boldogulásuk felé. A szabad időt tehát a kisemberek részint jó, egyszerűen megirt könyvek (irodalmi és szakkönyvek) és főleg szakújságok (a napi és hely lapon kívül) olvasásával töltsék egyrészt, s ha már ösz- szekerülnek néha, ne feledkezzenek meg a maguk dolgaival való behatóbb foglalkozásáról. Komoly gondolkozásu, józan életű és öntudatos kisembernek soha se lehet unalmas mesterségéről okosan beszélni, arról beszédet hallgatni, tanulságos szakvitákon megjelenni és ott az eszmecserékben részt venni. Ilyenkor, amikor a kisegzisztenciák szórakozás céljából leginkább összejönnek, használják fel az egyuttlétet, osszák egymással nézeteiket életbevágó kérdésekről és igyekezzenek azt a gyakorlati életben hasznosítani. Az életben látjuk, hogy amelyik osz- tály egymást megérti és összetart tiszte- séges és egymás vezetése mellett értéket tud szerezni munkájának és boldogul. A magány is kell, főleg akkor, mikor az önképzésről, tanulásról van szó; de az állandó magány rossz tanácsadó és a ki saját otthonában ül és foglalatoskodik állandóan, egyoldalú képzettségre, tudásra JA'tkor előnyös a társasösszejőveíe! ? Az iparosoknak, kisgazdáknak is megvannak a maguk egyesületi körei — akárcsak a nagyvállalkozóknak, mérnököknek, hivatalnokoknak stb. — ahol néha napján összekerülnek. Nálunk Magyarországon legkivált kifejlődött a társasösszejövetel (hol van annyi kávéház és korcsma mint itt?) és főleg vidéken a legtöbb helyütt egyetlen szórakozó helynek lehet a kaszinói, körbeli összejövetelt nevezni. Mi most a kisemberek, kisiparosok, kisgazdák érintkezéseiről akarunk beszélni, akikre minden esetre hatással van a társaság. Előnyösen vagy hátrányosan hat-e az ilyen összejövetel a kisegzisztenciákra, arra ráfogunk térni. Nem kell szépitgetni, nyíltan bevallhatjuk, hogy a körbeli összejöveteleken sok mindennel foglalkoznak, sok mindenről esik szó, az időtöltés legváltozatosabb módjai kerülnek felszínre, de a legtöbbjük minden komolyabb alapot nélkülöz és inkább káros, mint hasznos. Politika — ez a legkedvesebb szórakozás — mulatság, kalandok, elmesélése, kártya, ivás stb. napirenden vannak csak éppen a legfontosabb, legszükségesebb valamiről hallgatnak és ez a szak dolgokkal való komoly foglalkozás. A szaktudás, szakismeret fejlesztése, a műveltség, a képzettség bővítése ugyancsak ráfér a kisiparosságra, a kisgazdákra. Igen ritkán, vagy egyáltalán nem fordul elő, ha a kisemberek összekerülnek kaszinójukban, körükben, hogy szakvitát rendeznének, nem is igen gondolnak arra, hogy egy-egy életrevaló aktuális ötletet vetne fel egyik is, másik is, amiből azután nagyszabású polémiát kezdeményeznének. Mindig akadna valami újabb és újabb téma, melyhez hozzászólni lehet és az életben használni tudnának. Nem akarjuk mind ezzel azt mondani, hogy a kisemberek napi munkájuk után ne szórakozzanak. Sőt! A nehéz mnuka után a test és a szellem megkívánja a szórakozást; ártatlan mulatozás, időtöltés, egy kis olvasás (jó könyv, újság) kell. És ha már a szórakozásból is mérsékelten kivették a részüket, akkor jkövetkezhetik a hasznos és értékes tanácskozás, a komoly szakdolgokkal való foglalkozás. Meghányni- vetni lehet — meggyőző érveket csoportosítva — az ipar, a kereskedelem, a mezőgazdaság mai helyzetét, mibenlétét; a netáni bajok orvoslásáról mindenki elmondhatja a maga nézetét, jobbnál-jobb és magasabb eszmék vetődnek felszínre, a viták folyamán több figyelemreméltó kérdés merül f«l, amelyek gondolkozásra és újabb felszólalásra serkentik a többieket. így aztán a komoly szakviták és eszÄ „Kövárvidék“ tárcája. Vissza az egyenes útra. . . Irta : budai Zlmányi Jizief. Kicsiny izobára jól befütve, barátaira (könyveim) között helyet foglalva az asztal mellett, elbeszélem az én Elek barátom egyik ifjúkori tettét. Nem ismeretlen dolog ez, uz újságokból vettem róla én is tudomást. De korántsem úgy történt, amiut az meg volt írva: bogy könnyelmű életmódja vitte a btlu lejtőjére. Nem, egészeu más volt itt az indító ok, amely napvilágra nem IcerUlt. — én azonban ezt akarom éppeo elmondani, hogy tisztán lásson mindenki, akit ez az Úgy küzelebröl is érdekel . . . — Mi van velem, megváltozott-e talán a világ ? — kérdezte önmagától Elek, amikor a postaépületből sok veszély között kijutott és két-bárom utcán keresztülkasul haladva, elérkezett egy forgalmas utcába s belevegyUlt a sürU emberáradatba. Amikor tuár félig-meddig biztonságban érezte magát, megállt, mintha semmi sem történt volna vele és uézte az embereket. Bizony semmit sem változtak azok. Csak agy járt-kelt miudegyik mint azelőtt, kit a gond kergetett, ki az örömöket hajszolta, ki érdekei utáu futkosott. Ki tudja, hány volt közöttük, aki a sors becézett kedvencei közé tartozott és akiket •okán iijgyeinek, pedig talán nem is olyan irigylendők. Ezeket sem a gond nem hajtja, sem a félelem nem nyugtalanítja. Erkölcseiket őrzi a vagyon s mert vagyonuk van. minden vigyük azonnal betelik. Könnyen és akadaly nélkül vonulnak át az élet országutján, bintón, vagy gyalog, amint kedvük tartja. Sem nagy erényekre, aem kicsiny botlásokra nem képesek. Nem boldogtalanok soha, de a boldogság tulságábau sem gyönyörködhetnek. Élvezik az életet, aztan elpiheuuek és leszédUlve az élet pereméről, nyomot, vagy emléket nem hagynak maguk után. Elek uézte csendesen az emberáradatot- Szeretett volna valakinek az arcán meglátni valamit, amiből következtethette volna, hogy ugyanazt érzi, amit ö. De az utcán járó-kelők arcán ritkán lehet az indulatot észreveuni. Ott vannak mélyen eltemetve a szivekben a szenvedélyek s külső jel ritkán árulja el azokat. — Minden olyan, mint tegnap volt, — gondolta a magányos fiatal ember, — pedig mégis miuden megváltozott. Nem a világ változott. En változtam. Igaza volt. Tegnap még azok közé tartozott, akik folyton remélyeket kovácsolnak. Ma már egy nagy reménye betelt, ha blin iráu is. Tegnap még szegény mngánhivatalnok volt, aki kimért garasaiból csak szűkösen tudott megélni. Ma egy nagy összeg birtokába jutott. Ebben a pillanatban még nem tudta, megkorra az összeg, de annyit tudott, hogy az összeg nagy, hogy az ínség többé be nem kopogtathat nála. Egy vakmerő, gyors és bűnös tett juttatta a szerencse peremére, ahová olyan régin és olyan nagyon vágyódott. — Ott állott ugyanis a postaépület pénztára előtt ezelőtt egy félórával. Valami elintézni valója volt ott. Látta amint egy ember a tárcáját kivette mellényzsebéből és abból néhány bankjegyet vett ki. A tárcát maga mellé tette a finoman fénymázolt deszkára, aztán beszélgetésbe merült a pénztárossal. Elek mellette állott és várta, amig rákerült a sor. A pénztárca ott bevett előtte. Gazdája nem is ügyelt rá, sőt egészeu elfordult. Elek neme előtt egyszerre lobot vetett a bűn lángja. Most, most! . . . gondolta. Ha bátorságom és szerencsém volua. Ha a pillanatot elmulasztom, soha se érkezem többé a szerencse forrásához. Bátraké a szerencse. Rajta! Körülnézett. A szobában sok ember volt, do egyik sem nézett oda. Mindenki a maga dolgával volt elfoglalva. A kisértet e pillanatában, amikor a szív hevesen dohog, az idegek tnl vannak feszítve, a gondolatok egymásután röpködnek az n Sierkesitíség é» kiadóhivatal. Nggysomkut.Telekí-tór 384 »IKGJRLBKIK NIMDE!« VASÁRNAP
