Kővárvidék, 1912 (9. évfolyam, 1-52. szám)
1912-03-24 / 12. szám
2 KŐVÁRVIDÉK március 24. tehet szert; csak a maga üzleti, foglalkozási körét ismeri, nem tud a világról, az újdonságokról, semmiről nem értesül. A kisemberek komoly összejövetele csak előnyökkel jár és az ilyen időtöltés nem fecsérlés, nem tékozlás, hanem gyü- mölcsöztető befektetés. HÍREK. A vármegycliá*a épülete. Lapunk egyik utóbbi számában már hirt adtunk arról, hogy a tervbe vett kir. járásbirósági épület felépítését a folyó évben feltétlenül megkezdik és a jövő év nyarán használatra át is adják. Mint tudva van az uj kir. járásbirósági épület használatba vételével megszűnik az igazságügyi kormánynak törvényileg biztosított szolgalmi joga az eddig használt helyiségekre és igy az egész épület bármilyen célra használható. Minthogy azonban az épület jelenlegi stádiumában célszerűen fel nem használható és Szatmár vármegye mint épülettulajdonos azt évtizedek óta elhanyagolt állapotban hagyja, időszerűnek tartjuk, hogy községünk már most tegye meg a szükséges lépéseket arra nézve, 'hogy Szatmár vármegye az épület tulajdonjogáról Nagysom- kút község javára mint telektulajdonos javára lemondjon. Nagysomkut községe az épületnek átalakítása esetleg teljes lebontása és más alakbani újbóli felépítése által némi vagyonhoz jutna és kárpótolva volna némileg a teleknek a vármegye által évtizedeken át való ingyenes használatáért. Szatmár vármegye pedig azáltal kárt egyáltalában nem szenvedne, mert az épület jelenlegi bérjövedelme alig fedezi annak adóját és tűzbiztosítását, de tentartási költségeit egyáltalában nem. Mint tudjuk a községi jegyző ilyen irányban előterjesztést szándékozik tenni legközelebb a képviselőtestületnek. Képviselő választatok összeírása. Az országgyűlési képviselő választók névjegyzékének összeállítására határidőül március hó 27-ik napjának d. e. 9 óráját tűzte ki Qróí Teleki Sándor küldöttségi elnök a községházához. A járdáról. A Neuchattel aszfalt részvénytársaság a napokban arról értesítette a községi elöljáróságot, hogy az aszfaltmunkálatokat községünkben e hó végén megkezdeni óhajtja. Anyák ügyeimébe! Világhírű gyermekorvosok egyhangú véleménye, hogy a gyermekek elismert, legkiválóbb tápszere az elválasztás idejétől kezdve a «Phosphatine Falliéres», mert nagyon könnyen emészthető, igen kellemes izü, a fogzást megköny- nyiti és biztosítja a csontrendszer fejlődését. A pénzügyigazgatóság áthelyezése. Szatmári tudósítónk a következőket Írja: A pénzügyigazgatóságnak Nagykárolyból Szatmárra való áthelyezése a kedvező megoldás felé közeleg. A város azt a sérelmet, mely rajta esett, midőn 1890-ben a pénz- ügyigazgatőságot Szatmárról Nagykárolyba helyezték, elfeledni nem tudta s e 22 év alatt mindent elkövetett, hogy szerzett jogait visszanyerje. Az álhelyezés kérdése akkor lett aktuális, midőn a pénzügyminisztérium a pénzügyigazgatóságnak Nagykárolyba eddigi helyen való elhelyezését megfelelőnek nem találta s mig itt Nagykároly garasos politikát folytatott, Szatmár-Németi bőkezű ajánlattal állott elő. Még 1910. évben fölajánlott a p. ü. minisztériumnak a hivatal 12 évi ingyenes elhelyezését. A városi tanács előterjesztésével most foglalkozott a pénzügyminiszter, a honnét az az értesítés jött, hogy ajánlatát szabályszerű közgyűlési határozat alakjában tegye meg. így foglalkozott ezzel a közgyűlés, mely két év előtti ajánlatát azzal egészítette ki, hogy a pénzügyi palotát a város Árpád-utca 23. sz. telkén fölépíti s mindenkorra díjtalanul engedi át a kincstár használatába. A pénzügyminisztériumnak egy újabb átirata különösen aktuálissá teszi az ügyet, nevezetesen, azt kérdi a várostól, hogy az esetben, ha a pénzügyigazgatóságot Nagykárolyból Szatmárra helyeznék, tudria-e annak ideiglenes elhelyezéséről is gondoskodni. Nehézséget ez sem okoz, mert a városi bérpalotában jelzett időre megfelelő helyiségek állanak rendelkezésre. — A nevezetes fordulat érthető elkeseredést s izgalmat keltett Nagykárolyban s a pénzügyigazgatóságnak Nagykárolyból Szatmárra való áthelyezésével az ottani lapok rendkívüli kiadásban foglalkoznak. Úgy értesültünk újabban, hogy Nkároly város az áthelyezésbe nem akár belenyugodni s 500 tagú küldöttség készül a pénzügyminiszterhez. Ennek azonban már komoly jelentőséget nem tulajdonítunk, mert a miniszter újabb határozatát megváltoztatni nem fogja. A postabélyegzők olvashatatlansága miatt miatt a budapesti kereskedelmi és ; iparkamara felterjesztéssel fordult a keres- j kedelmi miniszterhez, melyben rámutatott a postai bélyegző lenyomatok nagy jelentőségére, különösen a peressé váló ügyekben, amikor gyakran perdöntő fontossága van annak, hogy hol és mikor adatott fel a vitában szereplő üzleti levél. A kereskedelmi miniszter teljesen méltányolva a kamara okfejtését, rendeleti utón intézkedett az. iránt, hogy a postahivatalok a feladott és érkezett leveleket ismételten kiadott utasításnak megfelelően és különbeni szigorú eljárás, sőt érzékeny birság terhe alatt olvasható bélyeglenyomatokkal lássák el. Ily lenyomatok lehető elérése érdekében egyébként tervbe van véve az is, hogy a posta- hivatalok tökéletesített rendszerű bélyegzőkkel Iátassanak el. Kötelező rovarirtás. A földmivelés- ügyi miniszter az ország valamennyi törvényhatóságához körrendeletét intézett, a melyben a kártékony rovarok gyökeres ki- pusztitására adja meg a szükséges utinuagyban és egyik szándék szliletik a másik után, fölmerült előtte gondolatban egy leányarc. Szép, halvány vonások, szenvedélyes szemek, fekete haj, amely ezer karikában omlik a nyakon, a homlokra. Egy színésznő arca, akivel egytitt nevelkedett és akinek a kezét meg is kérte. Talán viszont szerette is a leány. De kezd > színésznők nem mehetnek férjhez szegény magánhivatalnokhoz, különösen akkor, ha kisebb a tehetségük, mint ambíciójuk. Nem kecsegtette kérőjét, de nem is fosztotta meg minden reménytől. — Majd ha visszük valamire, — mondotta a leány. — Addig maradjunk jóbarátok, Elek ! — Most vihetném valami-e — gondolta a kisértés közben Elek. A szerencsét meghódíthatnám, ha bátorságom volna ... De . . . Mit. . . nékem a bűn ! Hányszor hallottam, olvastam könyvben s láttáin az életben is beigazolva, bogy a vagyonelos/.tás amúgy is vétkes forrásból fakad . .. Aki megtudja hódítani a szerencsét, annak igaza van. Jussa is van akkor a boldogságra. Csak bátorság, tett és szerencse kell... Mennyi idő telt el a tépelődés és a tett végrehajtása közt, maga sem tudja. Azt sem tudja időben kimérni, hogy vágyai és szenvedélyei mikor győzték le félelmét és eddigi eiköloi meggyőződéseit. De végre elérkezett a ponthoz ahol az akaratot és rettegést nem szabályozza mai- semmi. Kezét rátette a tárcára. Nem vették észre. Aztáu levette, zsebébe tette s lassan az ajtó felé ment, miniha már dolgát elvégezte volna. Ezer harang koudult meg felizgatott képzeletében. Félre- ven ba'angok vészkongása volt ez. Börtönök kapuinak csikorgását, rendőrök hajszáját vélte látni és hallani. Minden pillanatban észrevehette volna a megkárosított ember, hogy tárcája elveszett. Elek mégis ment kifelé egyenesen az ajtón, le a lépcsőkön. Mindig azt képzelte, hogy nyomában vaunak már és üldözőbe veszik. A veszedelem minden neme és faja fenyegette. Hanem azért leérkezett s eljutott a népes utcába, ahol legutóbb láttuk. A szerencsét hát markában tartotta. Még most a bűntudat nem fejlődött ki lelkében egészen. Még mindig a félelem zsibbasztó hatása alatt állt, hogy utolérhetik. A tárca már a kabátzsebben volt és kimoudliatatlanul égette szivetájékat, de félelmét a remény megvalósulásának tudata csökkentette. Elizuek, a szép leánynak alakja mind sűrűbben jelent meg képzeletében és bevitette a gondolat, bogy a szerencse pereméről, amelyhez eljutott, a boldogság útjára tér át. A boldog szerelem majd csak kitörli leikéből a bűn tudatat és leveszi róla terhét. Fantáziáját még fűtötte a gondolat, hogy a postahivatalban milyen lótásfutás van most, a mikor már a tettet bizonyara észrevették. Látta árnykép gyanánt a kétségbeesett, megkárosult embert, a rendőröket, akiket mozgósítottak, de mindezen túljárt a leány csengő kacagása, amelyet képzeletben hallott. — Kacagni fog Eliz, ha megmondom neki, hogy a szerencsét meghódítottam — gondolta — majd csak kigondolok valamit és elhitetem vele, hogy tisztességes utón jutottam hozzá . . . Négy nap óta nem látta Elizt. Véget akait vetni örökös gyötrelmének s el ákart végképen maradni tőle. Most azonban újra föl akarta ker sni. Előbb lakására ment átöltözködni. Végre is valaki megjegyezhette volna ruházatát és nyomra vezethette volna a rendőrséget. Otthou első dolga volt a tárca tartalmát megnézni. Nagy összeg volt benne. Érdemes volt érte valamit kockáztatni. A szoba be volt fűtve. A tárcát, miután a pénzt kivette belőle, a kályhába dobta. Azutáu a pénz1 íróasztalába zárta. — Most pedig el a boldogság felé. — sóhajtotta megköunyebűlteii, miután ruhát is váltott. öreg este lett már, mikor Eliz lakásába ért. Becsöngetett. A szobaleány ajtót nyitott. — A nagyságos kisasszony elutazott. — Elutazott? Hová? — Vőlegénye szüleihez. Elekkel forogni kezdett a világ. Szegei előtt sötétség keletkezett. — Nem is tudtam, hogy Eliznek vőlegéuye vau, — rebegte. A szobacica nevetett. — Tálán megakarta lepni vele — mon. doita. — Bégen udvarol ám neki az az ur, csakhogy magáuak bizonyosan nem mondta meg. Visszalépünk ám a színpadtól, —- tette hozzá a leány, — a földbirtokos, aki megkérte, ezt föltételül kötötte ki. — Jól van hát, Vica, — mondotta Elek. — ha Eliz visszajön, mondja meg neki, hogy sok szerencsét kívánok . . . Elek megint az utcán volt. Most már teljesen egyedül a sok járó-kelő emberek közt. A csa- föd ás és a bűn tudata egyszerre szállta meg. Miért követte hát el a vétket? Kinek a kedvéért tépte le magát, az erkölcs kebléről, ha a leány, akiért a lelki nyugalmát föláldozta, sohasem szerette, ha-
