Kővárvidék, 1912 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1912-01-14 / 2. szám

ß

n ' l

X. évfolyam.

Nagvsomluif. 1912. január !4.

2-ik szám.

KÖZÉRDEKŰ TÁRSADALMI HETILAP, A „NAG YSOMKUTÍ JÁRÁSI JEGYZÖIEGYLET“ HIVATALOS KÖZLÖNYE.

Előfizetési ár:

Sgész év-e . . . 8 K begyed évre . . 2 K.

Fel évre...............4 K Egyes szám ára . 20 filler

Főszerkesztő: I*r. Olsavszky Viktor.

Felelős szerkeszti; Kama lleitő,

Szerkesztőség és uudóhívatai. Nagysomkut.Teleki-tór 3S4 IH|]<.JELIÜMh( MIAIH3V VASÁRNAP

Farsang.

Karnevál herceg ö fensége minden esztendőben páratlan pontossággal beköszönt, nem törődve azzal, hogy enyhe az időjárás vagy fagyok, havazások vannak ; figyelmen kívül hagyva, hogy általános drágaság uralkodik vagy a nép, — a mi kizártnak tekinthető — dúskál a jó módban ; ö megjelenik és magával hozza elmaradhatatlan széles jókedvét, határtalan vigsá- gát, melegítő derültjét.

Tény, hogy a merre jár, a merre kél a bohó, csörgösipkás Karnevál, im egyszerre megszűnik a szomorúság, eltűnik a bánat és tanyát üt a vidámság, az öröm, a gondtalanság.

A világ ott van a fényes, parkettes báltermekben. Csupa csillogás, villogás, megannyi fény és pompa, merő ragyogás és tündöklés minden. Egyformák itt az emberek. Mindenki mulat, táncol, tombol és tobzódik. Hisz, »soiűse halunk meg;« vagy »csak egyszer élünk !« járja és járják, ropjak a táncot.

Elvégre igaza van a fiatalságnak, ha mulat farsango1 és kitombolja magát, mert hát örökösen csak nem penészkedhetnek oda haza; hadd mozogjon a test, hadd szórakozzék a lélek. Az öregebbeknek se keli visszavonultok a mulatozástól. Nem mindig van farsang és azért farsang a farsang, hogy szórakozzunk alatta.

Azonban nem kell mindent a túlzásba hajtani; még a mulatozásunkban is társunk rendszert, mint a hogy civilizált emberekhez illik. A kellemeset a hasznossal összekapcsolni lehet és szemernyit se rövidile- nök meg magunkat ezen kapcsolat révén.

Ne feledkezünk meg farsangkor a szegényekről, a gyámoltalanokról és szenvedőkről; nefeledkezünk meg az árvákról, az éhezőről, a nyomorgókról és fagyoskodók- ról. Gondoljuk a fényes tündöklő bálteremben ! a sötét odúk kétségbeesett lakóira; gyújtsunk csak egy gyér fényű, halvány mécsest 5 a koromfeketeségbe és boldogság fog ott ; tanyát ülni.

Hisz oly íegnernyi pénzeket pocséko- ! lünk el bálokra, mulatságokra. Helyes. Ezen j bevételek tiszta jövedelmét miért ne fordíthatnék a földhöz sújtottak, az éhezők, a fázok felsegitésére? A vigalmi bizottság tagjainak, a rendezőségnek keltene előre ilyen céllal létrehozni a mulatságokat. Azok, kik mulatni akarnak, egy szemernyit se rövidülnének meg, hanem még jótéteményei gyakorolnának embertársaikkal.

Tény, hogy a farsang alatt van elég mulatság, mely a humanizmus jegyében jön létre, de hány és hány oly bálát rendeznek, melyeknek összes’horribilis jövedelme rámegy a páratlan nagy fényűzésre, pompára, szóval a külsőségre.

Hisz nem hozunk azzal áldozatot, ha

\

a farsangi mulatságok, bálok [tiszta jövedelmeit kizárólag jótékony célokra fordítjuk. Ahhoz csupán egyfcis felebaráti szeretet, egy parányi köny örületesség, egy szemernyi irgalmasság és egy csepnyi szánalom kell.

Mily jóleső érzéssel tölthet el bennünket az a tudaty hogy a mi táncolásunkkal, duhajkodásunkkaf tulajdonképen gyönyörű emberbaráti cselekedetet gyakorlunk ; táncolunk a nyomorultak, a senyvedők javára. Némi szerepcsere ez. A tehetősebbek izzadnak, verejtékeznek —a tánc révén a gyámoltalanok, a koldusok érdekében.

Az egész társadalomnak, a nemzetnek, szóval magunknak és Hazánknak teszünk nagy szolgálatot, ha oda hatunk, hogy annyi nyomorgó, éhező, bár munkaképes embert támogatunk, felsegítünk és épen, egészségben megtartjuk munkaerejüket arra az időre, mikorra sorsuk jobbra fordul és munkához jutnak.

Annál is inkább megtehetjük ezt ilyen alkalmakkor, mint a farsang, a mikor nem direkte adakozunk szegény embertársainknak, hanem közvetve, a farsangi mulatozásunk révén. Annyit megtehetünk valóban, hogy e dáridók mindenkor humánus céllal tartassanak, melyekből mi is kivesszük a részünket, mert mulatozunk, vigudunk és : egyben szerencsétlen, erre rászolgáló ember- ! társainkkal a legszebb erényt, a jótékonyságot gyakoroljuk.

A „Kővárvidék“ íáreája.

jU akarat ápolása és nevelése,

Irta : dr. Olsavszky Viktor.

Hódoló tisztelettel ajánlva Római Szent birodalmi széki Teleki Sándor gróf ur Öméltóságának.

Schweizerhof 1911. julius hó

1. Mikor eszem férc teszek minden gondolatot és gondot.

2. Az ételeket jól megrágom.

3. Az evést akkor hagyom abba, mikor az étel legjobban esik és utána *|4 órát kinyitott

lábakkal teljes csendben pihenek követve a latin utasítást:

Post coenam pausa, necsta, nec mea.

Sine causa.

Minden mozgás, minden kevélymozzanat, minden érzés, minden gondolat elhasználja „én“ link egy részét és napról napra újabb energia mennyiséget igényel, hogy ki ne merüljünk, Hogy a szervezetnek időt engedjünk az élet. jelenségek bio-chemizmusa folytán előállott bomlási termékek

kiküszöbölésére, az elhasznált anyagok pótlására a fáradtság leküzdésére : piheunüuk kell.

Az álom a legideálisabb és iegjobb berendezés az elhasznált erők pótlására, a szervek regenerálására.

De jó a hinduk szokása is, akik miko- nagyon fáradtak horizontális belyzetbeu végig nyúl. nak a kerevetea vagy a földre terített szőnyegen és szemüket becsukva, agyukból minden gondolatot elűzve halott — mozdulatlanul íektiszuek egynegyed ó.iáig.

Testi és lelki frisseség, felüdülés követi ezt az aktust.

Seneca azt Írja egyik levelében, bogy: „amit a megerőltetés okoz, helyre hozza a pihenés. Többre becsülök egy félórai sziesztát minden ünnepi lakománál.“

Mindig különbséget kell azonban teuni a pihenés és restség között, ép agy, mint e cselekvési mohóság, szertelenség és az öntudatosan rendszeresen beosztott, czélirányos okos munkálkodás között.

Pihenést nyújt sokszor a foglalkozás megváltoztatása, mert ilyenkor egyes agybeli központok nem lévén igénybe véve pihennek más centrumok synchron működése mellett.

így jó pld. szellemi munka után egy kis séta, csevegés, könnyű játék partbie, olvasmány stb.

Ha valami, úgy az a titokzatos, nagyszert! életmechanismus, mely az „én“, a faj fentartásí a nemi érintkezés gyönyöreiben szolgálja, az az ösztön, melynek kielégítése a legnagyobb élvezettel jár, mert a leguagyobb czélt szolgálja, van megmérhetetlen hatással az akaratra.

A nemi ösztön kielégítésétől nem „észszerűen* tartózkodni, ezt nem „okos mérséklettel“ gyakorolni kell, hanem meghagyni azt a legmagasabb ösztönnek az emberi lélekben és szunyadva pihentetni, soha egyéni kéjkielégites czéijából nem zavarni.

Csak az a nemi érintkezés tökéletes, mely nem szorul semmi erothikus segítségre, aphrodiasi- cumokra, alkoholos ideg izgatásra, hanem időszakosan lép fel, simáu, a nagy események csendes érzelmi pompájával, az öntudat és kedély bizonyos kellemes zavara által kísérten és a melynek kísérő tünete a szeretet lényiráuti tiszteletteljes hála és a férfias hatalom megalázkodásából szőtt, boldog, nyugalmat adó. remegve féliő csupa finomságból, kialakult lelki élvezet is.

Eme nagy, az egész idegrendszert, az agyat az érzékszerveket, azok agybeli centrumait, a szi vet, a bőrt, annak mirigyeit, az urogenitalis tractut foglalkoztató aktus, erőszükséglete, energia igénye felette nagy s igy oki ^azt mesterséges és nem uutochtou, önként, ieliueililő leküzlhetetleu vágy