Kővárvidék, 1912 (9. évfolyam, 1-52. szám)
1912-01-14 / 2. szám
január 14. KŐVÁRVIDÉK 2 Züllött alapotok. Régi igazság, hogy nem boldog a magyar. Mikor mindenfelől húzzák, nyúzzák, szorítják, nyomják. Hogy tud ilyeténképen zöldágra vergődni, hogy tud ilyen viszonyok mellett tisztességesen megfelelni kötelességeinek. A jövedelem nem hogy emelkednék, inkább csappan; ennek ellenében óriási mértékben és megállapodás nélkül emelkedik mindennek az ára. A két legfontosabb kelléke a társadalmi életnek: az élelmiszer és a lakás szemérmetlen módon megdrágult. A hús szinte megfizethetetlen, a lakások ára szintén oly aránytalanul nagy hogy a szükes viszonyok között élő emberek még kisebb lakásban huzza meg magát, hogy valahogy lakhasson. Ha nálunk valami megdrágul, az okát nem kell nagyon kutatni, s csak a szomszédba kell mennünk, hát láthatunk vidáman dörzsölő kezeket, megelégedettségtől derűs ábrázatokat. A mi jó osztrák szomszédjaink mindig gondoskodnak arról, hogy nekünk egy kis mulatságot szerezzenek; összeállnak a nagyiparosok, vállalkozók és egyszeriben elhatározzák, hogy ennek vagy amannak a nélkülözhetetlen cikknek, tárgynak árát felsrófolják. A kinek nem tetsz k, ne vásároljon belőle; ha meg vásárol, ugrálhat mellette, de fizetni kell érte, ha megpukkad is bele. Igv vagyunk sok tekintetben kiszolgáltatva Ausztria kénve-kedvének, kapzsiságának, nyerészkedési vágyának. Gondoskodnak arról, hogy mindent drágán megfizessünk. Ebben nyilvánul meg a közös vámterület áldásos volta. Ezért kapáiódznak úgy oda át az önálló vámterület ellen. Hogy aztán olv nagyarányokat öltenek a kivándorlások, azon nem kell csodálkozni. Elvégre a munkaszerető, dolgos, izmoskaru földmives, munkás nem várhatja a sült galambokat, mert a család jól nem lakha- tik reménykedésből. Vagy nem kap egyáltalán munkát a szegény ember vagy munkáját oly gyatrán fizetik meg, hogy a legszerényebb életmódja mellett sem telik mindenre. E két ok készteti a kivándorlásra főleg azokat, akiknek még van valyamilyes vagyonuk s ennek roncsait megmentendő, itt hagyják szülőföldjüket, holott szívesebben dolgoznának idehaza, ha lenne mit, örömest maradnának itthon, ha munkájukat csak annyira megfizetnék, hogy a családjukkal eltengődhetnének. A világ egyik részében sem aknázzák ki úgy az embert, mint nálunk. A kizsákmányolásban valóságos versengés folyik a tehetetlenek között. A lakásuzsora vígan tobzódik, az élelmi cikkek árai oly magasra szöknek, hogy távcsővel kell utána nézni. Azután elsősorban a fővárosban emelkedik beláthatatlau magasságra minden elképzelhető dolognak az ára ; természetesen a bőségszempontból szerte ágazodik az ország megannyi részébe s igy megszületik az egyetemleges, általános drágaság. A közönség hiába jajveszékel, hasztalan siránkozik és kézzel-lábbal tiltakozik ilyen brutalitások ellen, az illetékes körök vajmi keveset törődnek és ha törődnek, vajmi keveset törődnek és tesznek — talán nem is tehetnek — a nép feltétlen jogos és méltányos panasza kielégítésére. A hiba tulajdonképen a nálunk örökö sen széthúzódó, semmiben össze nem tartó, egyöntetűen eljárni tudó társadalomban vau, mely egyideig sopánkodik s azután bele nyugszik a változhatatlanba. Akkor nem csoda, ha vérszemet kapnak a dúsgazdag gyárosok, nagyiparosok, háziurak s minden nagyobb lelkiismeretfurdalás nélkül emelnek akkor és annyira, a mikor és amennyire nekik jól esik. A nagy közönségnek, a millió és millió állampolgárnak kell sztrájkolni ilyen indokolatlan és sérelmes emelések ellen; kilehet és ki kell a dúsgazdag embereket is éhez- tetni. Erős szervezkedéssel, egyöntetű eijá- rással pressziót lehet gyakorolni mindenféle erőszakos és a meggazdagodás gyors fokozására irányuló áremelések ellen. Akkor majd lejebb esik az álluk s most még elvakult lak- és élelmiszer uzsorásoknak. HÍREK. Tisztelettel kérjük lapunk tisztelt előfizetőit, hogy az előfizetési dijnyugtákat beváltani — vidéki e öfizetőiuket pedig arra kérjük, hogy lapunk jelen számához csatolt postautalványon kitüntetett taitozásukat mielőbb beküldeni szíveskedjenek. Jótékonyság. A jótékonyság terén közismert Gróf Teleki Gézáné ő excellen- tiája mint minden évben ez év karácsonyán sem felejtkezett meg a pribékfalvi szegény gyermekekről. A gör. kath. karácsony ünnep alkalmával 18 szegény leány gyermeket látott el meleg ruhával. A fiúgyermekek között pedig sapkákat ezen kívül több kis leánynak meleg tökötöket ajándékozottKzüstmenyegző. Lélekemelő ünnepély folyt le f. hó 7-én, vasárnap, a református imaházhelyiségben a Benedek Ferenc helybeli iparosmester, földbirtokos és neje egybekelésüknek 25-ik évfordulója alkalmából. A délutáni istentiszteletre nagyszámú közönség kíséretében vonult fel a templomba az ünneplő pár és 6 szép, egészséges gyermeke. A templom zsúfolásig megtelt hívekkel. Az Istentiszteletet Papp István magyar- berkeszi református esperes lelkész végezte, ki egy hatásos ima elmondása után gyönyörű és tanulságos beszédet mondott a negyedszáz évet megért házas párhoz s végül megáldotta őket. — A remek egyházi beszédet elejétől a végéig nem célunk itt Ne dicsekedj! csak kényszer helyzetben be« szé'j magadról. Ne panaszkodj soha! Schoppenhauer szerint nyílt kártyákkal játszani nem mindig hasznos és kellemes. Áz óvatos hallgatás az okosság szentélye. A kimondott szándékot sohasem becsülik sokra, inkább lekicsinylik, sőt ha az nem sikerült, kész a vipera marás. Azért jó az isteni hatalmakat utánozni és az emberiséget gyanú és nyugta'anságában meg nem zavarni. Követelj és megkapod. Mert meg kelt szoknod és csak úgy szokha- tod meg, ha a követelést magadon kezded, mert csak igy lehet követelésed, kíméletes, tapiutatos, udvarias és mégis energikus. Az erős követei, a gyenge ad. Soha se szólj igy magadhoz „ezt és ezt akarom.“ hanem igy : „Kzt teszem.“ Punktum. De másokkal úgy beszélj, mintha azok kéréseidnek már eleget tettek volna. Aki magával reud- ben van. az tud rendelkezni is. Törhetetlen kötelesség uralja lelkedet és kíméletlen megkövetelése annak, hogy erkölcsileg intakt légy. Szorgalmad mut;kakedved soha el ne apadjon. Légy hit elve'dhez, tanulj meg magadnak parancsolni, lemondani, ha ezt megszokod, akkor tudsz akarni és független, boldog vagy. (Befejező közlemény következik. nyomása alatt, hanem csupáu kéjelgésböl végzi ötletszerllen, az míg soha a tökéletes nemi kielégítés leírhatatlan gyönyörét soha se fogja megismerni, másfelöl kárt fog szenvedni akarat ereje csökkenéséből), munka és élet Ikeilve megfogyatkozásában és az eröltetatt soha ki nem elégített vágyakotlások alacsony nyomorék rabszolgája lesz. A lélek és testnek harmonikus együttműködése telteti csak széppé az érzéki szerelmet. Mert a lélekösztönéből fakadó szerelmi vágy kielégítése több a kéjelgésnél s aki a nemi érintkezéseknél csak ezt érezte az örök szegény lélekben, emberileg nyomorék. A vágyakat, a fájdalmakat is le lehet küzdeni. Ahogy az emder akarja. Miuden fájdalom csak olyan, ahogy azt felvesszük. A nagy beteget a bizonyos gyógyithatatlan- ság és a múlt emléke gyötrik rendesen. Az elsőt lekiizdi a remény, a másodikat a benső megjavulás Ígérete, mely az az apró penz( a melyen magának a szerencsétlenségbe halálos bajba sodort ember a reményt megvásárolni, meg- \áltaui gondolni akarja. Lelki kétségek közepette jó ha az ember bele kiált a lelke közepébe : „Halló! ne búsülj, az Isten még mindent jóra foidithat s a most érzett keserűségekre egyszer még örömmel gondolhatsz majd vissza.“ Bátorsággal es önbizalommal kell minden rossz hangulat ellen küzdeni. Aki enged, az leti- portatik, aki szilárdan, hittel, meggyőződéssel küzd, győzni fog. Szabadulni akarsz attól, ami lelkedet nyomja, szivedet szoritja, hangulatodat fenyegeti, bizonyos lehetsz róla, bogy kétszeres erővel sulylyal zudul rád minden, de, ha szembeszállsz és állód a bar- ezot, megszabadulsz. Légy stoikus A ki kitart, tnl élhet mindent saját halálán kívül. Az öreg Dumas mondta, hogy: „Minden nehéz feladat zárának egyetlen biztos kulcsa a rend.“ Tényleg a rend és rendszer nagyon sok fár. radságtól kimélik meg az embert, s azért rá kell az embernek magát a rendre és rendszeres cselekvésekre kényszeríteni nem csak a szembeszökő, prakt ktts haszon miatt, hanem az akarat nevelés legfelsőbb szempontjából is. Rendszer alatt az észszerű, egyforma, egyenletes eljárást értjük dolgainkban. És mindig a dolog lényegét kell megragadni a vezérgondolatot, s csak azután részletezni ennek megfelelőleg a detaillt. Igen sok ember fordítva cselekszik, ugyanis a házépítését a fedélzeten akarja kezdeni. A cselekvésnél tehát az legyen a vezérgondolat, hogy meg van-e a megvalósításhoz miuden kellék. S hogy a rendszeres tevékenység milyeu lelki örömök forrása lehat, erről szépen emlékezik meg Schiller: „Die Hauptsache ist der Fleiss denn dieser gibt nicht nur die Mittel, sondern er gibt ihm auch seinen alleinigen Werth.“ Légy tartózkodó. Ne légy bizalmas egyhamar, ne beszélj arról mit fogsz tenni és mit tettél.
