Kővárvidék, 1912 (9. évfolyam, 1-52. szám)
1912-08-11 / 32. szám
X. évfolyam. Nmrysomkut. 1912. augusztus 11 32-ik szám. KUrízetéii ár: Égés* eve .... 8 K Negyed évié . ! K. Fél évié ......................4 K Egyes szem ára . 20 fillér Fő szerkesztő: I»r. Olsaiszky Viktor. Felelős szerkesztő: Hornit He nő. Szerkesztőség és kiadóhivatal. Hagysomkut.Teleki tér 384 MKCJHLI^IK !»I1.\»K.\ VASÍKV4I* Ifjúsági hunytárak. Ne resieijük bevallani, hogy nálunk a fiatalság nevelési rendszere a legutóbbi időkig igen közepes színvonalon állott. Nem karoltak fel ezt a felette nagyérdekii ügyet azzal a szeretettel, komolysággal és Kiki ismeretességgel, amellyel Krkarolni kellett volna. Már pedig a népek, nemzetek története fényes tanúbizonyságot tesz arról, hogy a hol gondos, pedáns, lehet mondani pu- n’iűiiszerü neve'ésben részesítették az ifjúságot, ott szilárd, jellemű, erős akaratú, munkakedvelö és tettvágyó férfiakból álló nemzet kialakulását tették lehetővé. S ahol jlyen férfiak alkották a társadalom, a nemzetiség nagy hányadát, ott virágzásnak, fejlődésnek, gazdagodásnak indult az ország; ott fokozatos haladás, emelkedés, gyarapodás mutatkozott mjnden téren s összeségben mindez a polgárság, a nép jóllétének, boldogulásának ktitforrásává lett. Amely ország tekintélyes százaléka ellenben elpuhuil, laza erkölcsű, beteges hajlamú és ingadozó természetű fiatalságból állott, az oly nemzet visszafelé fejlődött, hanyatlott és számos eselben romlott erkölcseinek, feslett életmódjának lett áldozata, megsemmisült, elenyészett. E szempontból mérlegelvén a dolgok mibenállá.'át az ifjúság, helyes, céltudatos és okos nevelésére kiváló figyelmet és gondot kell fordítani. A fiatal lélek rendkívül, fogékony minden impresszió iránt; amit lát, amit hall, ami figyelmét leköti, érdeklődését felkölti, az nem röppen el nyomtalanul, hanem mind jobban gyökeret ver lelkületében. Azért kell a gyermeket oly irányban nevelni, hogy maga dóit csak szépet, jót, nemeset lásson, halljon vágy tanuljon. Magasztos, felemelő, lélek - neinesiiö olvasmányokat adni a kezébe, egyrészt, ártalmatlan testedző, kedélyt élénkítő, szellemet felfrissítő szórakozásokra bírni, másrészt. így nem lesz a gyermek koravénné, nem kopik le leikéről a fiatalság üde, kedves zománca, idegei nem petyhüdnek el, izmai nem lazulnak meg, hanem egész lényén meglátszik a duzzadó életkedv, a derű, a vidámság az önérzet. Ifjúságunk nevelési rendszerében tehát kétségkívül jelentős fejlődést jelent az a rendelet, amelyben « népiskolai könyvtárak kötelező berendezéséről van benne szó. Az iskolák eddig is rendelkeztek könyvtárakkal, de ezek csak paródiái voltak a »könyvtár« névre valóban rászolgáló intézménynek.Akadt itt-olt néhány könyv, mely vagy a ponyva- irodalom piszkos terméke volt vagy pedig olyan külföldi, bár jelesebb iró fordított munkája volt, amit épenséggel nem tanácsos a fiatalság kezébe adni. Ilyen könyvekké* csak rontjuk a fiatalságot, anélkül, hogy javítanék. Most azonban valódi iskolai könyvtáV' "N j-/ :■> y rak szervezése tervbe véve. Hozzáértő, komoly férfiak hosszú és beható megvitatásai eredményekép válogatják össze, kizárólag az ifjúságnak szánt olvasmányokat, amelyekből okulhatnak, tanulhatnak, nemesülhetnek. Szigorú cenzúra alá veszik mindama könyveket, amik nem a fiatalság kezébe valók. Lesz tehát sok és jó könyv. Mindenkinek jut majd olvasni valója és ez a körülmény óriási átalakító hatással lehet a fiatal sarjadékra. Az elvitázhatatlan, hogyha könyvet adunk a fiaUlság kezébe, iiletve hozzászoktatjuk az olvasáshoz, úgy megszereti, hogy nincs az a hatalom, mely eltéríteni tudná az olvasástól. Ezzel kapcsolatban még egy négy horderejű és a jelen generáció egészségesebb fejlődését előmozdító célt lehet elérni. Az iskolai könvvlárak révén a civilizálatlan felnőtt köznép is olvasmányhoz jut. Az apa, ki eddig unalmában a korcsmát, pálinkaméröt bújta könyv- olvasásra adja magát, s minél tovább halad az olvasásban, annál jobban leköti figyelmét, annál inkább lapozgatja, s miután azt érdekesnek találja, lassan lassan hozzászokik szabad idejében, főleg vasárnapon az olvasáshoz, ezzel kapcsolatban megfeledke zik arról, hogy egyáltalában létezik-e ital- mérö. így azután fokozatosan ébred az egyszerű, polgárember arra a tudatra, hogy bizony nem is rosszak az emberek, mint aminöknek hitte. Nem merő szinigazság A „Kővárvidék“ tárcája. A múzsa. Bandi a pamlagon üli és mély gondolatokba merülve, mereven nézett maga elé. Az asztalon egy Bzál gyertya égett. A lobog«'» láng remegő, sárgás ténye valami furcsa, misztikus táncot lejtett a sötét szobában. A halvány sugárözön végig siklott az asztalon leszaladt a szőnyegre, lágyan végig* simogatta az ágyat, a képeket s azután szétömlőit a baruáta festett falon, Bandi félig lezárta szemét s ekkor úgy tetszett neki, mintha a gyertya lángjából millió fénysugár rebbent volna szét s vörös, izzó tüzbe bontotta a kopott fakó pamlagot, a rozoga székeket, a fénytelen megiepedt asztalt, az ócska szekréuyt és mindent, még a komor füsK’is falakat is. A sugáikévék a szoba sarkában levő festő állványon nyugvó, keretre feszített művészi alkotásit képen törtek meg, amely egy asszonyt ábrázolt, amint mereven néz maga elé, mialatt mögötte az alkony sötétje borul a hegyes tájra. Bandi agyában felébredt a múlt. Különös képek vonultak el előtte, mint a vászonra vetített bioszkopi képsorozat. * A sugarak izzó «tizében az asszony csodás szépségű feje imbolygóit s reá szegezte nagy fekete szemét. Azt a szemet, amely egykoron lángra gyújtotta szivét, amelyben az ő boldogsága, ü«lvös- sége rejlett. Azt a szemet, amely lazasabb kerin* gésbe hozta vérét, őrjöngő testet emésztő érzelmeket támasztott lelkében. Ez a tekintet, ez a fekete, csillogó szálakból összebogozótt sürü bajkorona, ez a fehér, rózsaszínbe játszó bársonyos arc, a kicsiny, liabánypiros, érzéki ajak volt egykoron bolió lelkének éltetője s szenve«lélyes, szerelmi láztól bevülő szivének minden dobbanása ezeké volt. Fiatal és szép volt még akkor ő is, telve életerővel, munkakedvvel és ambícióval. Szépek voltak mindaketten és nagyon szerették egymást... Akkor büszke veit 5 reá, büszke önmagára. Azt bitte» bogy ez igy lesz örökké . . . S most ott ült a ko‘ pott, fakó, pamlagoti, egyedül . .. nélküle ... A szinebagyott, szuette éjjeli szekrényen a vén óra ketyegése zavatta csuk a kis szoba nyomasztó csendjét, amint unottan rótta a perceket. . . Minden ketyegés az életnek egy-egy elinalt pillanatai jelezte; azokat a pillanatokat, amelyekben világra szóló és említésre nem méltó események egyszerre mennek végbe. Eszébe jutott, hogy az ö eleiének is voltak ilyen pillanatai . .. A gondtalan gyermek, kori évek, amikor tiszta ifjú lelkét még nem fertőzte meg a profán élet, amikor nem ismét te a rosszat, az etubtri gonoszságot s amikor még nem férhettek leikéhez a világ csábításai. Azután jött az jfju kor a maga szenvedéseivel és örömeivel. Menynyire másképpen volt akkor minden. . . Színes, édes emlékekkel teli múlt, gondtalan nnpsugaras jelen és csillogó fényes jövő . . Akkor még dolgozott. A munka volt egyedüli élvezete s hatalmas, világra szóló alkotások tervei keringtek agyában. Amikor palettával és ecsettel kezében végignézte egy egy befejezett müvét, az éléit cél kéjes érzése jáita át egész valóját. Boldog, uagyou boldog volt... Egyszerre elébe állt az a nő. aki ott mosolygott a gyertya izzó sugárözönében. A megtestesült üdvösség és kárhozat volt egy személyben Reá nézett és mosolygott. És ez a tekintet, ez a mosoly a földi üdvösséget jelentette az ő számára. Meghődu't és szó nélkül, áhítattal nézte az ő asszonyát, akit eljött, hogy ni lelket öntsön alkotásaiba, hogy az ő leikével egyesüljön ... Nagyon, nagyon szerettétc egymást. Egészen egymásé voltak. A térdén ringatta s amikor ő puha, feliér karjaival átölelte nyakát elkábult csillogó fekete bajának természetes illatától. Mint pihegclt és feszült a keble, amikor őrjöngő, sor. vasztó csókba fut rótt ajkuk, !S amikor egybekapcso. lódott tekintetük, úgy érezte, mintha forró láva ömlött volna el testén, mintlm tűz támadt volna belsejében, amely lángba borította vérét Sez igy tartott nap nap után. Tehetetlen volt e csodás nővel szemben és nem tudott többé parancsolni Önmagának. Bámulatos energiával dolgozott, hogy annal többet csupán csak ő vele lehessen s az ő leikéből gytijthesse az uj erőt
