Kővárvidék, 1912 (9. évfolyam, 1-52. szám)
1912-07-21 / 29. szám
KŐVÁRVIDÉK 2 julins 21. A köztudat hibája, gyarlósága csak másodsorban jöhet figyelembe azért, mert ha a mi gondolkozásunk önálló, határozott, úgy a hiba elenyészöbb, jelentékenyebb lesz. A mennyit nyer erőben itt, éppen ' anyit veszt ott egykor, valamikor igaz egyéni érték mellett és az igy alapozott köztudat folytán nem eshetík, vágy minél ritkábban eshetik majd szó meghamisított közvéleményről. i .. i Az amerikai párbaj. Az utóbbi időkben erős akció indult a páros viaskodás, a modern barbarizmus megszüntetése érdekében. Valahányszor egv-egy embert lepuffantottak, avagy agyon kaszaboltak, a társadalom íelzudult, megmozdult a lelkiismeret, kézzejilábbal; szóval és Írásban követeltek szigorú rendszabályokat, kemény.' intézkedéseket a párbaj meggáilása tárgyában. Azután megint minden csöndes lett. Alakultak bárbaj ellenes, szövetségek, feladatul tűzvén maguk, elé a legerősebb irtó háborút folytatni a legembertelenebb szokás, a páros viaskodás ellen. Elaludt az egész ügy. Mostanában nálunk a párviadalnak egy rettenetesebb egy brutálisabb és rémesebb faja van szokásban: az amerikai párbaj. Mindenesetben egy fiatal, reményteljes élet esik áldozatul a nyavalyának.. Többnyire egész fiatal emberek alig pelhedző. bajusz-; szál vívják ezt a borzalmas párbajt. És többnyire a szerelem képezi rugóját ennek. Az ellenfél ma szerencsésebb fél megérthető okból a sors szigorú döntését íöntarja, vérfagyasztó ridegséggel figyelmezteti a fekete golyót huzó szerencsétlent, hogy tartsa be azt, amit be kell tartania. Lejárván a terminus, nincs joga az élethez,ahozaz élethez melyet az ifjú még alig tanult meg ismerni, el kell vennie azt az életet, önkezével kell kioltani életét. És az ifjak, a szerencsétlen, tudatlan, tapasztalatlan fiatal, emberek, rém komolyan veszik a sors ilyetén való döntését. A másik fél, a kegyetlen, a kíméletlen, a brutális meg kéjeleg a homályban, bujkál a sötétségben, ritkán lehet felderíteni kilé tét, hogy ezután a törvény igazságot osztó keze méltóan elbánna vele. Az ilyen fenevado-t nem bántja a lelkiismeret, szive nem facsarodik, midőn hírül veszi, hogy ; z a másik elég szamár volt és kioltotta életét, mig ha ö lett v^lna a helyébe, nem tette volna ezt a badarságot, még ha levelekkel ostromolta volna is ellenfele, avagy talán erre nem is lett volna szüksége, amennyibe a másik humánusabb érzésű egyén létére, féfoldotta volna a hó- héri munka alól: ! Már-már ijesztő arányokat kezd ölteni az amerikai párbaj és nem lehet ellene védekezni, nem tudjuk elejét venni, tehetetlenül kell nézni,- mint pusztulnák el fiatal életek. . Jellemző erkölcseinkre e'modern lép- fene, jellemző fe-lvilágosultság'unk'ra és jellemző, hogy mily emberbörbe bujtatott bestiák vannak közöttünk és veszni hagynak ártatlan lelkeket, sőt fagyos kegyetlenséggel követelik is az ártatlanok vérét. Tenni kel! e téren valamit! Tenni kell, de mit? A társadalomnak kell átalakulnia, egészségesebb viszonyok kellenek, gondolkodó, fegyelmezett eszű nemzedékkel ilyesmi nem történhetik, csak- ' öly társadalomban fordulnak elő ilyen betegségek, hol'önállóságra, függeilen gondolkodásra és szabad cselekvésre nein nevelik a fiatalságot. Tyl érzékeny, ideges, félénk ifjúságunk fogékony beteges hajlamok iránt és ha ezek egyszer belevetették magukat a lelkűkbe, nem igen tudnak megszabadulni tőlük. Talán kinyílik a mai társadalom szeme s a nevelést olyan tén-tTviszi, mely szilárd akaratú, erős fejű és helyesen gondolkodó és érző ifjakat ad országunknak s ezáltal nem fog burjáitzani a szégyenletes, szomorú és brutális amerikai párbaj. ' HÍREK. i » I Fölkérjük azon t. előfizetőinket kiknek lapunk legutóbbi számához postautalványt csatoltunk, hogy az abban kitüntetett összeget beküldeni szíveskedjenek. Közgyűlés. Nagysomkut község képviselőtestülete e hó 21-én délelőtt 11 órakor a községháza tanácstermében rendkívüli közgyűlést tart, melynek tárgyai a következők: 1. A községi kórház tulajdonát képező egy darab 4000 kor. értékű államadóssági kötvény és darab 2800 kor: értékű földtehermentesitési kötvény eladásának az 1886. évi XXII. t.-c. IJ0. §-a értelmében való tárgyalása. 2. Finkelstein Mihálynak Budapest főváros által adott 8 kor. segély visszautalása. 3. A Berszópataki. hid javítására beérkezett ajánlatok tárgya-. |ása.:4. A község 'dinére érkező ajánlott levelek és postautalványok átvétele és az átvételi elismervéavek aláírása két előljá- rösági tag kijelölésé és felhatalmazása. 5. Halász Mór és érdektársai kérvénye a járdának az eredeti terv és költségvetés szerinti meghosszabitásá iráni. 6. A kataszter valósításaival:a bizalmi férfiak részére felmerült napidijak megállapítása és kiutalása. llcged'üM Féreiic távozása. A pénzügyminiszter Hegedűs Ferenc nagykárolyi helyettes pénzügyigazgatót Nagyenyedre helyezte át., ' 1 sége volt, biró uránt fia, Pintér Bálint, ki folyton ott legyeskedett' az Eszti leány mellett. Ügy'beszélték a faluban, bogy az öregek ulár régen elvégezték egymás között, bogy egy-pár lesz belőlük. Módos a legény is, a leány is, szemrevaitók is mind a (tetten, hát össze is illenek szépeu. No meg legalább az volt a Ilire, hogy szeretik egymást. Pedig dehogy szerették! A leánynak már légen megvette a szivét az az idegen molnár-legény, Bálintnak meg nem annyira a leányra, mint a vagyonára fájt a foga. És ezt most megakadályozza, az a jövevény, mert csak a vak nein látja, hogy Esztike százszor jobban szíveli a lengyelt, minta biró fiát. Dühöngött is emiatt Bálint s nem hagyta volna békességben a szelid legényt, minduntalan belekötött. Csakhogy egyszer azután á türelmes lengyel is megsokalta a dolgot és olyau -busásan tálalta neki visszafizetni ' az adókságnt, hogy két hétig nyomta utána az ágyat. Pedig'Bálint a legerősebb sulianc hírében állott eddig. Éltöl fogva már messziről kitért az utjáböl és csak háta megett vicsorgatta a fogát. Megálj tímsVka ! Más fegyverhez nyúlt ezután Ha valahol- előfoghatta Majoros uramat, telebeszélte-a-fejét, hogy minő ellenséget tart a Lázban. Meglopja az a sehoonai jobbról is, balról is. Az öreg, molnár eleinte rá se hallgatott a rágalmakra s hol a biró uram előhozakodott ezzel vagy azzal a csúnya pletykával, megvédeiiuezte á legényt. Hauern csak egyszer másról is kezdték beszélni a vén asszonyok a fülébe 1 — He, Majoros uram, kutya van a kertben ; az a legény nem a lisztedet lopja, hanem a leányod ajkáról rabolja a csókot. Érre már .megvadult a ió öreg és szörny« haraggal támadt rá az ő drága, egyetlen leányra : Mi igaz ebből a sok beszédből ? Valid meg. Ném zörög a baraszl, ha a szél noiu f«jj». Es a lánya még csak nem is tagadta. Szereti biz ó azt a legényt, s neip is lesz ő soha órás feleség«, csak azé a vándoré. Sohasem látta még a falu olyan kikelt ábrázattal járni'Majoros uramat, mint ezen a napon. Szinte toprozékolt dühében. Hiába sirt ritt a leánya, kiadta az útját a legénynek. Ma nem tetszik — rivalt rá a sirdogáló leányra'— mehetsz utánna te is. Le is ut, fel is nt Úgyis elég szégyent hóztál már ősz fejemre. Egy ilyen rongy, ágról szakadt koldussal -szűrni össze a levet, szégyélil magad, te hitvány ... Ne szidja, jó uram — vágott közbe a legény — ártatlau ő mindenben. Én vagyok az egésznek az oka. Könnyebb szívvel megyek el, ha tudom, hogy megbocsát neki, s hogy nem bűnhődik ő is miattam ... • Egy kicsit le is csillapodott erre Majoros uram, mert hát lágy szive' volt az öregnek, s látván, mint fát álá ! hirteléó egy könny a Palkó szélijéből,, odaszolr hozzá: No nem muszáj éppen mo$t indulnod ! .Nem. akarom,hogy a falu kibeszéljen, hogy úgy dobtalak ki, mint a gazdátlan kutyát. Maradj itt, amig kitelilf :á hónapod, s azután menj Isten hírével. Szép csomó pénzecskéd is volna mar nálam. Majd kihozom holnap a takarékból s aztán majd valahol kezdhetsz valamit, Haséin te — fordult a leányához— te,: nein maradsz Idehaza. Holnap beviszlek a néiiédhéz a városba, ott maradsz ameddig kimegy fejedből ez a bolondság. Úgy fett minden, ahogy mondotta. A leányt elvitte a nettjébe/., még -esa-k- búcsút se vehetett szive választottjától, csak-íegy lopva vetett pillantással váltak meg. a legény meg'ott maradt s dolgozott napkeletétől napnyugtáig, mintha semmi sen, történt volna. Dolgozott, dolgozott és várta komoran a napot, tuilfor odább viheti innen- a lelke icrhét s kiírathatja magat. valahol a határban, ahol senki sem látja,, vagy ha látja, senki sem ismeri. Uanom inasként történt, mint ahogy. . gondolta. Alig egy par nap múlva az öreg plébános furcsa prédikációt tartott.. Azt mondta,-hogy veszélyben a haza,akinek ép a keze és a lába, siessen a táborba, mert siet ám az ellenség is, hogy legázolja szabadságunkat. Majoros uramban felpezsdült a vér. Hej, ha 5 rtiöst fiatal lenne, ha nem reszketne úgy a keze, lába, bogy riiemie‘ő -is azzal a rajjal, mely. már ott gyülekezik a- községháza táján. Délfelé beállított hozzá a lengyel legény: Mesteruram engedje el azt a pár napot, ami még hátra van, hadd menjek én is a hazáért, szabadságért' küzdeni. Ember vagy fiaiit ! tölt ki az öreg, könnyeit se tudván visszafojtani. Dehogy tartoztatlak, csak legyen veletek a magyarok Istene. Még á községházáig is elkísérte és büszkén nézett végig a legénysoron, niiutha.inondra volna : Én már nem mehetek, fiam sincsen, dó azért küldök én is magam helyett egy derék legényt. Éppen akkor került eléje Pintér Bálint, Az öreg átölelte őt is. Te is mégy fiam ! Nem mehetek, az apám néni győzi maga, lesznek ott elegen. Az öreg arca kipnult, alakja kiegyenesedett, villogó szemekkel nézte a szép szál legényt és dühösen kiáltott! Bestye gyávája ! Rongjlelkü kölyök . És én ezért akartam kiverni házamból, azt a derék-legényt, aki idegen letérő megy. a halai elé éltünk. Ekkor ért oda Palkó is, kinek az öreg azt mondotta: Ha majd beértek a városba, ugorj fel egy pillanatra a leányomhoz és mond meg neki, hogy éu Üzentem, öleljen meg, csókoljon meg int. esuzónl és igy menj a csatába. És ha vége <lesz a háborúnak, szü-ség lesz rád megint a malomban. Letelt vagy másfél esztendő, mire visszajött. Az arca tele volt lerothadt sebekkel, de azért mégis vé-gig csókolta valamennyit édss matkaja, a hűséges, szép Majivros Eszter. A. L,
