Kővárvidék, 1911 (8. évfolyam, 1-53. szám)
1911-06-04 / 23. szám
IX. évfolyam. NiiffvwmktP. 1011. június 4, 23-ik szám. L%v 'V'C; i y »V — . v**; • KÖZÉRDEKŰ TÁRSADALMI HETILAP, A „NAGYSOMKUTI- JÁRÁSI JEGYZÖIEGYLET“ HIVATALOS KÖZLŐNYE^^/v / Előfiietéii ár: Egéss évre .... 8 K Negyed évre . V’C . • <?? ■ T.-hfc II r~. 2 K évre 4 K;' Egyes jzeimara . *V ^^^a^2ÍHiBMaabaáHÍiÍipiÉlMaifirT " L/t Főszerkesztő: I»r. Oltt»VNzky Viktor. Felelős szerkesztő; Barna Benő, Sierkesítöség és kiadóhivatal. Nngysomkut,Teleki tér 384 MEGJELELIK MINDEM VASillNAP ■ ’s PönköídT Irta : Pilez Ede. Az akácvirágos május véget ért a pünkösdi rózsa fakadásával. Vérpiros színe a szeretet tiizét, az erősség hatalmát hirdeti. Pünkösd is a szeretet, az erősség, a világosság ünnepe. Lángra gyújtotta az apostolok lelkét, megacélozta az akaratot és egy csodás uj világnak rakta le alapjait. Az anyagiságböl az eszményi, az őrök szép felé terelte az emberiséget. És mint egykor Mózes a békés fejlődés kánaánjá- hoz vezette népét; úgy a Pünkösd ünnepén alászálló szentlélek a tisztultabb világnézet, a hit fenségét, az erkölcsi élet felemelő szépségét, nagy hatalmát ismertette meg a világgal. Tüzoszlopként világitól.! be a vergődő társadalom útvesztőjébe s fényével megmutatta az irányt, mely az >ut, élet és igazság« helyes megismeréséhez vezet. Világító fényénél uj élet támadt a pogányság céltalan tévelygéseiből; a tudás, fejlődés, kultúra alapvonalai bontakoztak ki, melyre hosszú századok fáradhatatlan munkásai építették fel a mai kor műveltségét, kultúráját. Hősöket nevelt az eszmének, vértanukat a tudománynak s a mezyőzödés es elvek bajnokainak kitartó küzdelmével az értelem világát, a szív nemes vágyait, az akaraterő csodás alkotásait vitte diadalra a keresztény világnézetben. A föld színe megváltozott, a társadalom újjáalakult. Nagy alkotások hirdetik dicsőségét, fejlődésének hatalmát, nagyságának hóditó erejét. De lassan a nagyravágyás szellője meg érinti a kor gyermekeinek lelkét, elég erőseknek érzik magukat, csak magukban bízni. És nem jő többé az évezredek által helyesnek igazolt alap, melyen a népek boldogsága pihent, fejlődött lassan, de biztosan. Az uiabh kor gyermeke lenéző fölény- nyel tekint a múltra Eldob mindent, hogy a világot saját képére és hasonlatosságára alakítsa át. És a megkezdődött a munka, gombolással. Szívesen látott foglalkozás ez. Ma már bontanak fent és lent. Tudósok és tudatlanok. A vezetők és a nép. Uj eszmék, uj elvek népesítik be az élet mézejét. A mi ma jó, holnap rósz lesz. Újabb és legújabb pártok, alakulások támadnak, mind a szociális haladás, a nép- boldogitás jegyében. Forrong a társadalom, megtelik ismeretlen »nagyságok«-kai a közélet. Mindez a nép, az istenadta szegény nép érdekében. Mert ma senki sem önző, saját érdekét senki sem keresi, Ma mindenki a közért, a népért dolgozik. Ezt kell boldoggá tenni, hogy boldog legyen a hon. S mire az uj alapokon felépül a tündérország eldorádója, nem lesz nép. A nyomor, az ínség, a kivándorlás, a ragály az erkölcstelen modern életmód nap-nap után kevesbíti a nép számát. Az ui tanok hatása alatt csak romokat látunk; biztos, megnyugtató jövőt sehol. Az ősi vér elfajult. Az uj romlotl. Nincs többé semmi az apostolok lelkületé- ből. Szent István, László, a Nagy Lajosok, Hunyadiak nem ismernék el véreiknek a mi nemzedékeinket. Századok alatt csak bűneink szaporodtak ... csak erkölcseink fogyatkoztak meg ... romlott a nép, gyenge az intelligencia. A közélet piaca televan demagógokkal, akiknek a komoly munka teher, s akiknek a nép hiszékenysége, az intelligencia nemtörődömsége és gyengesége kényelmes úri életet biztosit. Ezért támad nap-nap után újabb és újabb népboldogitó eszme es annak hirdetője. Méltán sóhajthatunk fel — társadalmunk és közéletünk enerváltságát szemlélve — Jöjj el Szentlélek Isten ! Adj egyetértést közénk, hogy hatalmi és önzó érA ttKő7árYidék" fáreája. * Set és halál. * Ali az étet ? im halljátok Egynek öröm, másnak átok. Egyik brilliánttal teli, Másnak temet foszlány fedi. Irgalmatlan a sors keze Sose tudui kire sújt le, De mikor csapása érzik, A mikor a szived vérzik, A mikor kétségbeesett vagy, Mikor minden erőd elhagy, A mikor a boldogságod Örökre elveszni látod, Ne hidd hogy csak te vagy árva A megváltó halált varva, Szent igazság örök tétel, Sorsunk közös, nincs kivétel. ' Ki születik, s élet várja, A Golgothát végig járja. Ma téged ér súlyos keze Kíméletet nem ismerve, Holnap másnak a vendége, Dolgának soha sincs vége. Legyen sorsod bar mostoha, Hited ne hagyjon el soha. Tllrjél. bátran, s ha bármi ér, Nyugalmad ismét visszatér, Múló lesz mint feileg árnya, El viszi az idő szárnya, ♦ Mi a halál ? örök álom ? Rettentőnek nem találom. Egy átmenet jobb hazába, Egyikből a más világba. Pedig sokan félnek tőle Szaladnának is előle, * De nem leltet, meg kell várni, Tanuljatok gouddal járni. Mert az élet és a halál Itt e földön karöltve jár, ’ Jó barátok összeférnek, Egymás nélkül mit sem érnek. Az élet tért csak oft talál, A hol helyet ad a halai. Hol joga nincs a Italainak, Ott életre sem találnak. Kár tőle oly nagyon félni, Örökké nem lehet élni. A ki hiszi, érzi, tudja, Hogy létünk a jövő útja, Kinek vérző szive örül, Ha járhat rgy sirdornb körül, Ha a rögöt csókolhatja A mely kedvesét takarja, A haláltól az ntár nem fél, Buldog jövőt attól remél. Gyopár. 3ános az áruló. A vérszinü falni knlaton sarga és élénken kék virágok, az egyszerit, de Ízléstelen tükrök álján pedig olcsó gipszfigurák — ez az a józsefvárosi kávéhoz ahol legutób» dolgozni szoktam. Egy kissé még bánt az olcsóság szaga, de lassan meg- szoktan mar mindent, valamint a piszkos, bizalmatlan pincért is, a ki többször odaáll az ajtó elé, hogy a tisztelt vendégek valamiképpen el ne illan- j«nak a kávé árával. Mindamellett szeretem ezeket az embereket, akik szörnyen büszkék a piros faburkolatra es sárga inog kék virágokra és lenézik a szomszéd kavéhazat, ahol földszintire bunult a padló és homályos zugokban kocsisnépek kártyáznak. Holott itt, a függönyös kártyaszobában még hideg csönd tanyázik, legföljebb a kávés néhány barátja ül be csalogatóuak a zöldposztos asztalok mellé. Ebben a környezetben ismertem meg Jánost, az álirót, aki ebben a kávéházban az irodalmat képviseli. Valószínűen Írónak is készülhet már vagy tiz esztendeje — annyi idősnék becsülöm erősen züllött barsonykabatjat — és lelkében soha el nem nyomható ambíciók küzköduek a dicsőség felé, de szegény nem tudott kijutni .a tizedrendtl kávélta- zak olcsó és barátságtalen falai közül, mert a re - jongó lelkén és borotvált arcan kivtíl igazán semmi köze nincs az irodalomhoz Ezt Janos maga is jól tudja es érezte akkor is, amikor ezt a bizonytalan pályát megkezdte, amely egy csécze piceolóii kezdőd’k és egy csésze
