Kővárvidék, 1911 (8. évfolyam, 1-53. szám)
1911-04-02 / 14. szám
IX. nfJvam. Nasrvsómkuf. 1011. április 2. 14-ik szíím. KÖZÉRDEKŰ TÁRSADALMI HSTILVP, A „N VGYSlMKUri JÁRlSÍ JEGYZŐIEGYLET“ HIVATALOS KÖZLÖNYE. Iw I d f 11 e t é 11 ár: Égési évre .... 8 K Kegyed évre . Fél évre .... 4 K Egyes szám éra . 2 IC. 20 fillér Főszerkesztő: Dr. Oliavizky Viktor. Felelős szerkesztő: Born» Beni, "■ 1 ■ 1 1 - * Szerkesztéség és kiadóhivatal. Nagysomkut,Teleki-tér 384 MEGJÜLGVIK MINI)ELV VASÁRNAP Kóros társadalom. Ha kissé széjjel tekintünk társadalmi életünkben, elszomorít«» jelenségeket látunk. Nincs meg a kellő harmónia, hiányzik az h láncolat, nem találjuk meg azt a kapcsot, mely a polgárokat együvé fűzné. A* emberek egymásközötti és egymáshoz való viszonya, lehet mondani, igen meglazult, rideg lett az utóbbi évtizedek alatt. A helyett, hogy a civilizáció, a fclvilágodottság meghittebb kapcsolatot teremtett volna és ápoltak volna a barátságos, összhangzatos szellemet s mind szorosabb kötelék létesült volna a társadalom minden osztálya, valamennyi rétege között, elidegenedtek, mérfol- des távolságra elhúzódtak egymástól az emberek. A rangosztály, a polc, a fokozat kiéle- sitette az ellentéteket, a kasztrendszer megmaradt csorbítatlan hatalmában és vörös lonálként húzódik végig társadalmi életünkön a ^tekintély“ firtatása, majmolása. A felsőbb tízezrek elz rkóznak az alsóbb százezrek elől, ezek meg elsáncolják magukat a legalsóbb mi.hókkal szemben, Mindenki előkelőnek tarcja magát, mert alatta vei nálánál kisebbet és gyengébbet. Mily hetykén, mily dolyfel beszél a kis hivatalnok a kereskedőről, s ez mily fitymálva mily félvállról emlékezik meg az iparosról s mily fennhéjazóan, mily pöffeszkedő hangon szól ez az alantasabb munkásról, utce- seprőről, utkaparóról. Nem annyira a belértéket, a szeplőtlen tisztes munkát mérlegeli a társadalom, mint inkább egyesek munkakörét, hivatását tekinti és nézik le az emberek szokatlan gőggel, undorító ketrélykedéssel. Mindebből azt a következtetést kell levonnunk, hogy a társadalom előtt vajmi kevés becsben áll a tisztességes, becsületes kenyérkereset. A munka nyilván szégyen, ha valamely alantasabb formában végzik. Nálunk ez az erős osztályozás megvan, mett mindenki ur akar lenni, mindenki legalább is annak tartja magát. A ki fölötte áll, az imponál neki, bár tele irigységgel van iránta, a kit pedig alatta vél, az semmi, senki, annak az ő kegyét kell keresnie, minthogy ez a nálánál feljebb lévő kegyeit hajhászsza. Bezzeg ám, ha a sors egyikre-másikra ráteszi sújtó kezét, helyzete rosszabodik, kiiátás, remény ni cs valamit elemi, hogy foglalkozása, szakmája terén a kenyere biztosítva legyen, — nem gondol vagy nem akar arra gondolni az a hivatalnok, kereskedő, iparos, hogy jobb dolog híján, valamelyes más munka után nézzen, mely ugyan nem vág rendes hivatásába és alan- ; tasabb is, de kenyeret nyújthat, betevő falatot biztosit. Ezt megalázásnak, lealacso- nvitónak, megszégyenítőnek tartja. És hányán vannak, kik rettegvén, irtózván az alantas, bár tisztességes munkától, ha alkalmuk van rá, nagy lelkinyugalommal más vagyonhoz, idegen tulajdonhoz nyúlnak, csak kenyerük legyen. Ezt nem tartják szégyennek, bűnnek, véteknek. Inkább hajlandók lopni, csalni, sikkasztani, mint csomagokat hordani, újságot vagy bármi mást árusítani. A bűnös utón való pénzszerzés szerencsével járhat, s akkor nem kell nélkülözni és nem tud róla a világ s továbbra is ur az ur. Az utóbbi megbélyegző, megszégyenítő valami, az ősmerősök kinevetik, messzünnen elkerülik, ha alantasabb munkakört töltenek be. Az az eset is fennállhat, hogy a munkanélküli ember, ki foglalkozása terén nem talál alkalmazást és más munkától — ami szintén lealacsonyító rémüldözvén, Amerikába megy szerencsét próbálni. Itt aztán kapkod fühöz-fahoz — eredménytelenül és végül belátja, hogy azon a földrészen se hullanak az aranyak az ember markába, A ^Kővárviáék*' íáreája. Sóhaj. Tiner tért nagy afezába •Sétálgatok mostanára ‘Valahányszor arra megvek Ha nem igar bunezut legyek El fog a bu el a bánat Ha nézem a megyeházat. Minor aj volt uj és szép Járt oda aok e/.er nép Az igazságot ott mérte Kóvárvidék törvényszéke. De mán czélnkra it szolgált Rendeztek ott tok fényes bált Sok szép asszony s bajos fata A románkat vígan jarta. Volt ott rém sok dáridó Vígan járt a makaó. Folyt a pezsgő zene szólt Jej de az már régen volt. Minél szomorúbb a képe Annál fájóbb az emléke. A réginek mar vsak váza Szegény öreg megyeháza. Hem s« pri udvarát senki Arvasaga messze it ki Olyan mint elhagyott árva Kapuja örökké tárva Fala repedt, le van válva Tán sose volt reparalra. Egyetemben törzskarával S az igazság pallosával Tanyázik ott még par büró A szolga és járashirő. A kiket jobbat» féltettek Azok rég ki telepedleK Az A. 8. k és a fogház Más városrészekben tanyáz Kivonultak parancsszóra Hatósági koinandóra. A többi mind benne Hihet A megyeház rajuk dUIhet. Azért meg ne ijedjetek Ti a kik borin rekedtetek Nem nyel még el a sir szája Megőriz a pap imája, Mert nem titok s ismeretes, Ott köuyörg a tisztelete«. Emeleti nagyszobába A jó Isten hajlékába. De az idő nincs már messzi Többi lakóját is veszti, Akkor lesz igazáu árva Egy ajtaja se lesz zárva. Ezt a nagy pusztulást Istva Nem nézhetjük szánkat látva Emelje fel esdő szavát Renszülött veudég jó barát Kérelmezzünk hátha lenne Mit a kormány i(le tenne Leglobb volna kaszárnyának Hol katouák lakhatnának Vadász tüzér baka huszár Nekünk az mindegy volna már Kamii legyen nem vész kárba Legalább nem lenne arv& Az a szegény megyeháza. Gyapár. Tavaszi újdonságok megérkeztek RARARÁS A. ÉS TÁRSA utóda ezéghez, angol és franozia cosztű n kelmék, delinek, angol zefiretc, cretonok ruhadiszek, azsurharisnyák. URAK részére kemény és puha kalapok, sapkák, legújabb nyakkendők, Ingek, gallérok és kézelők ! szolid kiszolgálás, feltűnő olcsó árak!
