Kővárvidék, 1911 (8. évfolyam, 1-53. szám)
1911-02-26 / 9. szám
IX. évfolyam. 9-ik szám, Nasrvsornluit, 1911. február 2G. _ _ - | — Ji „kővirvídéki takarékpénztár“ évi rendes közgyűlése. Nagysomkut legrégibb pénzintézete a „Kővárvidéki takarékpénztár“ iészvénytár saság folyó hó 19-én délelőtt tartotta meg saját helyiségében évi rendes közgyűlését, a részvényesek élénk érdeklődése mellett Gróf Teleki Sándor ur ő Méltósága az intézet elnöke az ülést megnyitván megállapítja, hogy az ülés határozatképes, s megtartásának határideje a kellő módon nyilvánossá tétetett. Javaslatára a közgyűlés a jegyzőkönyv vezetésével Dr. Olsavszky Gyula intézeti ügyész részvényest bízta meg, hitelesítésére pedig Dr. Tárcza Aurél és Vámtalvi Sándor részvényeseket kérte fel. Ezután az elnök ur ő Méltósága a következő szép beszédet intézte a részvényesekhez : Tisztelt közgyűlés! Mielőtt a jövőre való terveinket és az intézel múlt évi üzletének minden mozzanatát a legnagyobb realitással föltáró jelentésünk tárgyalásához hozzá kezdenénk, Főszerkesztő: I>r. Olsavszky Viktor. Felelős szerkesztő: (Innia Kenő. nem tehetem, hogy a vezérigazgató urnák, az utóbbi közgyűlés óta történt képviselővé való választása feletti őszinte örömömnek kifejezést ne adjak, mert egyfelől az őt ért tisztesség fénye intézetünkre is vetődik, — másfelől nem csak remélem, de meg vagyok arról győződve, hogy a vezérigazgató ur — ki eddig is teljes odaadással vezette intézetünk ügyeit, — képviselői minőségben szerzendő összeköttetései által a legnagyobb igyekezettel fogja viszonozni munkásságának az intézet részéről való méltányos honorálását. Most pedig azzal a kéréssel fordulok az igen tisztelt részvényes urakhoz, hogy a mai közgyűlés főpontját kepező alaptőke fólemelési tervezet tárgyalásánál méltóz- tassanak becses véleményeiket és kívánságaikat minden taitózkodás nélkül, teljes bizalommal kinyilvánítani*mert bar az igazgatóság meg van győződve arról, hogy az intézet hitelképessegének nagyon is szükséges emelésére az általa indítványozott módozat igen előnyös lenne, mindazonáltal a mennyiben a részvényeseknek ezen 50 százalékos ismételt befizetés kellemetlen Szerkesztőség és kiadóhivatal. Hagysomkul,Teleki-tér 384 UEGJELEYIK UIMHÍV VASÍKYU* volna, nem szándékszik indítványát erőszakos módon érvényesíteni, s hajlandó más — talán kevésbé megfelelő — módozatot is, mint semminél jobbat elfogadni. Mán Lajos vezérigazgató országgyűlési képviselő reflektálva az elhangzott beszédre kijelenti, hogy valamint eddig, ugy ezután is minden tehetségét és igyekezetét az intézet felvirágoztatására fogja for- ditani, s minden törekvése oda fog irányulni, hogy magát a belé helyezett bizalomra méltóvá tegye. Felolvassa ezután az igazgatóságnak kővetkező jelentését: Tisztelt közgyűlés ! Amidőn van szerencsénk az 1910. évről kiállított zármérlegünket a t. közgyűlésnek bemutatni, kötelességszerüleg rá kell hogy mutassunk, különösen váltótárcaállományunk gyarapodására, amely körülmény természetszerűleg maga után vonta vissz- Ieszámitolási számla emelkedését. Ez a körülmény, valamint a betétszámlának az emel kedése, az igazgatóságot arra az elhatározásra bírták, hogy hitelezőink nagyobb biztosítására javasoljuk az alaptőkének felA Kővárvidék” tárcára. 31 ___________________________ Má r késő .,. * i * Nagy gonddal ápolt kertbe vezetem olva. tóimat. Szebbnél szebb növények a legpontpásabban virágoznak, mint ha nyár közepén volnánk, pedig már október vége télé közeledünk. Már már el kellene a téli időre helyezni a tagjnak kitett virágokat, de ki nu-ii, kinek volna telke bolygatni ókét, mikor még oly s<.épen virágoznak ? Majd holnap . . . És im egy reggel mire ébredünk ? vastag dér takaró fedi a keltet. Sírva jár a kertészuő egyik virágjától a másikig. „Ennek sem ártott“, „ez sem fagyott meg“ kiáltja vidáman, de a mikor tekintete legszebb virágjára esik, összerezzen, elsápad, kertjének koronája oda van . . . Miért éppen ez ? mert finomabb volt a többinél, tehát kényesebb is. „Oh csak vittem volna be tegnap“ sóhajtja keservesen. Szobájába viszi, élesztgeti, édes szavakkal dédelgeti, de fajó szívvel veszi észre, hogy már késő . . . * 2 * Lerongyolódott sápadt arcú nő csengetett be egy előkelő úti házhoz. Iíubaja foszlányokban tapadt félig megfagyott testére, lábait darabokra szaggatott cipő fiaié. Mit akar? kérdi szigorú hangon a ház itt nőj \ Segítség — megfagyok — az éhség gyötör — nem bírok tovább menni — sóhajtja kétségbeesetten. Szégyelje magát! bogy mer ide becsengetni ? azt Linzi, bogy lines inas dolgom mint koldusok után járni ? takarodjon ! Asszonyom ! Isten irgalmára kérem, könyörüljön ra;tam, gyermekeim, apátián árváim jéghideg szobában halálra fazva eheznek, értük indul- lam el igy betegen, féiholte.n, könyörületes szivektől egy falat kenyeret kérni. Auy'ám — monda az úrnő mellett álló kis leányka — ne légy olyan szigorú, segíts rajta, ugy sajnálom szegényt, nézd mily gyenge, alig áll a lábán, ugy néz ki, mint a megtestesült nyomor. Hallgass, részeg az nem gyenge, nem érdemli meg a segítséget, menjen dolgozni; kergesd el, és te Id lie az ablakot, mert ki hül a szoba. Néhány pere múlva haldokolva vitték el szegény asszonyt a rend őrei, A pazar kényelemmel berendezett nrilak ablakából rideg közönnyel nézte a ház úrnője a szivet facsaró jelenetet. Látod anyáin ! sóhajtá a kis lányka küunybe borult szemekkel. Oktalan ! feleié a szívtelen anya, nem látod, hogy már késő ? • . . * 3 * . Egyr viruló szépségű leányka szorgalmasan varrogatott mindennap kelengyéjéhez egy egy darabot. Boldogan számitgatta a napokat, melyek esküvőjétől elválasztják. Milyen messze van még sóhajtozó, de szive választottja biztató levelei türelmet adtak neki a nehéz várakozáshoz. Hitt a leveleknek, és boldog volt, mert Farsangi njdonságok Barabás A. és Társa utóda a legdivatosabb kivitelben, deláinek, szövetek, voal bá'i kelmék megérkeztek cégnél, ahol minden nemű női es férfi divatcikkek mé'yen leszállított árusítva. selymek, bársonyok, árban lesznek, Külőfiz eté#i ár: Egész évié .... 8 K Kegyed évre . 2 K. Fel évié ... . 4 K Egyes szám ára . 20 fillér
