Kővárvidék, 1911 (8. évfolyam, 1-53. szám)

1911-10-01 / 40. szám

V

_L

t,d.

Xao

y

IX. évfolyam.

Naarvsomkut, 1911. ok tókor 1

—

40-ik szám.

KÖZÉRDEKŰ TÁRSADALMI HKTILVP. A „NAGYGOMKIJTI JÁRÁSI JEGYZŐI EGYLET“ HIVATALOS KÖZLÖNYE.

Égési évi. Fél évra .

Előfizetési ár:

, . . . 8 K I^egyed évre . 2 K

4 K Egyes sz.m ára . 20 fillér

Főszerkesztő: Dr. Olsavszky Viktor,

Felelős szerkesztő : Barna Henő,

Sierkesztíség és kiadóhivatal. Nagy80Itlkut,TelekÍ-tÓr 384 IHEGJELG^IK ÜIIYDEY YASÁKNAI*

A magyarság apostolai.

Az utóbbi évtizedek alatt óriásit fejlődött Magyarország. A civilizáció roha- mosan, lehet mondani száguldva halad előre, egyre hódítva, egyre terjeszkedve, mindenfelé kitűnő talajra bukkanván.

Gyors átalakulásokon ment keresztül ez a sokat hányatott sanyargatott ország s megannyi buja-baja, örökös czivakodása, tülekedése, háborúskodása mellett ideje volt műveltséget magába fogadni, dédelgetni és megbecsülni.

Minden irányban haladunk, emelkedtünk akár az ipart, és irodalmat, sőt még — ez külön rubrikába tartozik — nyelvben is fejlődtünk. A magyar nyelv a mi erős várunk a mi vassziiard bástyánk, a mi védő sáncunk mind nagyobb arányokban hódított, mind nagyobb méretekben terjeszkedett. És nekünk magyaroknak ennek kellett s legjobban örülnünk, ennek hogy Magyarországon mind többen és többen beszélik a magyar nyelvet.

Mindazonáltal még azon a ponton állunk, hogy sok helyütt—a kereslte delemben általában — de fő eg a nemzetiség lakta vidékeken erős küzdelmeket — elkeseredett lusákat kell folytatnia nyelvünknek, hogy valamennyire tért hódítsunk.

A tanítóság (tanítónő, óvónő) az a hatalmas segítőtárs, a ki az idegen ajkú

vidékekre átplántálni tüdná a mi zengzetes ! nyelvünket. A tanítók kezében van az a I nagyértékü rugó, melynek segélyével a ma- i gyár nyelvet belehet oltani a zsenge gyér- j mekekbe olyannyira, hogy mire felcseperednek, akarva nem akarva is magyarul beszélnek, magyarokká lesznek magyarul éreznek és magyarul gondolkoznak.

Tisztán a tanítóság hazafias érzületétől, nagy honszeretétől függ, hogy minő eredményeket tud elérni olyan gyermekek között, kiknek idegen nyelv cseng a fülükbe, kiknek szüleik nem magyar nyelven beszélnék, kiket idegen széliemben akarnak nevelni.

Figyelemreméltó és követésre érdemes példa volna. Pestvármegye törvényhatóságának hazafias cselekedete midőn néhány év előtt nagyobb összeget szavazott meg ama tanítók jutalmazására, a kik idegen anyanyelvű községekben a magyar nyelv tanításában a legszebb eredményt érték el. Mintegy tizennégy tanító (tanítónő, óvónő)

( kapott egyenként 100 korona jutalmat, a magyar nyelv körül szerzett érdemeikért.

Valamennyi vármegye törvényhatóságának felbuzdulni kellene ezen üdvös, szép és nemes példán, ezzel lényegesen elómoz- dittatnék, a magyarosodás ügye, vállvetve törekednének tanítóink (kikben amúgy is megvan a hazafias érzület és faiszeretet) a magyar nyelvet mindjobban terjeszteni, nagyobb kedvvel, fokozatosabb buzgalommal! látnának hozzá a legszebb munkához türelemmel, kitartással, lelkesedéssel oktatnának,, tanítanának.

Tanítóinkra ráfér egy kis külön támogatás, de még jól esnék egyiköjöknek- másikájuknak, ha önzetlen, hazafias munkálkodásukat figyelemmel kisérnék, elismernék, méltányolni tudnák és némi-nemü segélyben jutalomban részesítenék.

Valóban nem volna nagy áldozat az egyes törvényhatóságok részéről, ha bizonyos összeget a magyarság apostolainak megszavaznának, kik túláradó örömmel hamisítatlan kedvvel és kitartó hévvel fáradoznának, buzgolkodnának a magyar nyelv terjesztésén.

A syftret.

A nyári hónapok meghozták a maguk jő rósz termésüket. A termények egyikmásik fajtáját már jó régen behordták, ki is csépelték, mégis rostálták, talán kenyér formájában napról-napra eszünk is belőlük. A gyümölcs is a mit télire nem hagytunk, a bendőnkbe került már. A dinye a nyárutónak ez a hüsitö mannája, még itt van közöttünk, de már túléretten és a beállott hűvösség folytán nem vagyon kívánatosán. A szőlő most az idénygyümölcs az édes

A „Kővárvidék“ fáreája.

31 százkoronás,

Irta : Erdőst Dezső,

(Folytatás és vége.)

Mi sem természetesebb, mint hogy az ő száz* koronását is ott gyártották a Wesselényi utca* ban ! ... Óvatosau körülnézett a kávéházban, niues-e detektív jeleu. A sarokban egyenruhás ember ült, fináncsze miész volt ugyan, de Cinúber ijedtében rendőrtisztnek látta.

— Ez a dr. iiílliinger. Nem lehet más. Miért jött éppen ide? Tényleg nyomon lenne?

Fagyos borzongás futott végig a testéo.

— El innen ! El, mielőtt megőrülök !

E pillanatban odajött a fizető pincér. Egy vendéget kisért ki, akivel a bankóhamisitasról beszélgetett. Ciuóber jut hallotta, amint mondta:

— Engem ugyan nem csapna be az olyan bankógyáros. Korábban keljen fel. ha huszonnyolcra akar venni. Eu a hamis bankót., akár száz- koronás, akár tizkorouá*, a harmadik határból is megismerem.

Ciuóberben újra eihült a vér. Ennek az embernek fizessen ő! A százkoronással ? A hamis százkoronással l

A peches ember fantáziája vad munkába fogott. Ott látta magát a Zrínyi-utcai nagy házban. A 126-os szobában, ahol a letarióztatoRak össze- roskadnak a bizonyítékok és pofonok súlya alatt. A hivatalából kidoblak. A házmesteruó, aki mindig gyűlölte őt, démoni kacagásban tört ki . . . A bíróság elé állítják s az ügyész faggatni fogja, honnan vette a hamis bankjegyet ? Azt mondja találta . . . TaUltad ? Bizonyítsd be, h 1 találtad. Ezt mindenki mondhatja. A betörők, a tolvajok, a zsebmetszők, sőt még az angyalcsinálók is . . . De találtain, esküszöm, hogy találtam : egy automobil majd elgázolt, szaladtam, fújt a szél és elém röppent a százkoronas . . . igen, hát mi a száma az automobilnak ? . . . Nem tudom, de hiszen nem is az automobil, hanem a szél, a szél az oka mindennek . . . Nyomorult, hát idézd be mentötanu- uak a szelet . . .

így hullámzott Ciuóber agyában a v-ád és védelem pokoli komédiája, aminek külső jeleként mogyorónyi verejtekesöppek csörgedezlek a homlokáról.

— Mi van veled, édes Mátyás ? zavarta fel gyötrődéséből Móni.

— Oh semmi, nagyon rosszul vagyok. Elmegyek.

És miután az e havi élelmezésére szánt koronákat kifizette, kirohant a kávéházból« A száz*

koronás sértetlenül, váltatlanul szendergett a tárcájába.

Egész éjjel nem aludt. Lelkében minden oldalról megvilágította a nagy kérdést • végre is megállapodott abban, hogy minden baj ellen felfedezi magát, ha ki tudja mutatni, honnan kapta a százkoronást, de egyáltalán százkoronást.

Másnap a hivatalban az első szabad ti« percét arra használta fel. hogy bement a pénztárnokhoz. Mindenfél« Urügygyel diskurzust kezdett vele. Végre ráterelto a beszélgetést a megélhetésre, a fizetésreudezésre s egy ügyes fordulattal igyeu ru- vaszkodott.

— Bizony nehéz az élet. A pénzből; ami elsején pénztárunktól kaptam, már éppen csak agy százkoronás bankóm van 1

A pénztárnok, szurósszernü,"szakállas, mérges számember, kicsinylőeu intett a kezével.

— Először is önnek mar nem lehet száz koronája. Másodszor pedig jól emlékszem, hogy tizkoronásban adtam ki a fizetését. Hát mit maszlagéi nekem ?

Ciuóber előtt elsötétült a világ . . .

Aira gondolt aztán, hogy felváltja a bankót. De vagy rögtön, vagy néhány óra múlva rájönnek a turpisságra s okvetlenül bajba kerül . • . Az is eszébe jutott, hogy postautalványon önmagának elküldi a péuzt. De hol ismernék jobban a hamis