Kővárvidék, 1911 (8. évfolyam, 1-53. szám)

1911-09-24 / 39. szám

IX. évfolyam. NngvAimknt. 1911. szeptember 24. 39-ik szám.

Égést évre Fél évr* .

KÖZE HSAD VLMl HBTILVP,

jteles pé!

Ki ifi Z±r*»V ár :

. . . . 8 K Kegyed évié . . 1 K

. . . 4 K Egyes stem ár* . 20 fillér

A „NAGYSDHKim JÁKÁSI JEGYZÖIEGYLET“ HIVATALOS KÖZLÖNYE.

Főszerkesztő: Dr. »Iiavsaky Vlktar. Sterkewtgtégé.ki«ddhi*»ut. Hagy»omkut.T«telű-tér 384 Felelős szerkesztő: Haraa Kenő. MEGJRLENIK HI»I»EV VASÁRNAP

A feminizmus.

A hosszú kérdések sokféle szempontjai egészen összegabalyítják a felszínen levő társadalmi problémákat. Ma az egyik, holnap a másik próbálja ki rajtuk szellemességét. Hogy ha egy-egy érdemleges és megszivlelést érdemló gondolatot hallunk, ha egyik-másik iró akár tudományos, akár művészi eszközzel hozzá szól a dolgokhoz szinte feléledtünk. Mert tény, h gy a nagy, mindenkit küiön-külön és együttvéve érdeklő dologhoz hivatottságot érez bárki is hozzászólni, ámde viszont ezzel szemben fennáll az a tény, miszerint nagy horderejű és széles emberrétegeket mozgásba hozó kérdéseket foglalni joga igazán csak a kiválóknak, hogy úgy mondjuk a kiválasztottaknak van.

Ilyen fontos kérdés a nőnemnek a társadalomban és az állami, jobban mondva jogi életben való érvényesülése, vagy mint az mostanában divatos: — emancipálása.

A házasság női kereseti ágak, a női szabadság mint egy kalap alá fogottak és kimondatott a szentencia, a mely szerint, ha a nők tulajdon olyan foglalkozási körben élnek mint a férfiak, akkor teljes joguk van arra, hogy kivegyék maguknak a férfi nemet megillető minden szabadságot, ha nincsen meg az a foglalkozásuk, a mely őket egy sorba állíthatná a férfiak mellé s akkor

itt van a házasság a mely a régi felfogástól eltérően feloldja a nőt leánykori zárkózottsága alól, és odakinálja a titkon óhajtott fogéi frei életet. Régebben volt és az angoloknál még ma is az a felfogás van érvényben, hogy éppen a párta alá jutás képezi záró kövét a leánykori élet könnyű vérüségének. A házasság egyúttal meg- komolyodást jelent a hideg vérű és felette praktikusan gondolkodó angliusoknál. Szinte felemelő érzést kelt az a tudat, hogy a házassági frigy olyan intézménynek tar- tatik, a mely alapjai képezi egy nemzeti létnek és egy nemzeti jövőnek. Innen ebből a komoly felfogásból kell magyaráznunk azt, hogy miért tudott sok apró nemzet évezredeken át jóformán ezen erkölcse folytán egyedül sok más alacsonyabb erkölcsű bár számban túlsúlyban lavö nép között megál- lani és pedig derekasan megállani.

Nagyon sokan, különösen nők kardoskodnak amellett, hogy az asszonyok épp ugv mint a férfiak élvezhessék azokat az előjogokat, melyeket az uj kor, az individualizmus kora a férfi nem számára biztosított. Ezeket az előjogokat pedig úgy értik oly képen értelmezik, hogy miként az erősebb nemnek akként nekik is lehessen felügyelet nélkül, kényük-kedvük élni és szeretni. A házasságot ók elavult intézménynek tartják, a mely csak megköti az emberi szabadságot és béklyót ver az emberi természetnek egyes kifejlődésére. Sokkal szőkébbre van szabva e keret, hogy sem itt érdemlegesen lehetne megbírálni és Ítéletet mondani erről a nagy szabású és az emberi élet leglényegesebb pontját érintő kérdésről. Itt csak arra lehet és kell szorítkoznunk, hogy szóhoz juttassuk a mai kor egyik hivatott emberét; a kit a maga tapasztalatai meg nagy láng esze minősítettek legjobban arra, hogy ezen óriási horderejű dologról úgy beszéljen, mint a ki egy emelkedett szempontból beszélhet.

Ez az ember pedig, a ki Írásaiban a modern emberiség számára egész uj és eddig járatlan ösvényeket jelölt ki, ez az ember, a ki korunk minden fájdalmát és örömét, minden gondolatát és érzését, magába szivta, és hatalmas egyéniségének bélyegével kifejezésre hozta ez az ember a ki titáni erővel tudott mint kis nemzett szülöttje és mint egy nagyon korlátolt nyelvterület munkása világhírre vergődni ez az ember Strindberg Ágoston norvég iró.

Mint színész kezdte meg pályafutását. Egy vonás, a mely majd minden szellemi héroszszal közös. Később sok küzdelem után a tudományok csöndes ivébe hajózott, a hol igen nagy és sokoldalú ismeretre tett szert. Ezen ismeretekkel felszerelve, indult neki az irói pályának. írói tárgyait mind az asz- szonyi életből vette és hatalmas zsenije úgy tudta egymáshoz fűzni az eseméitjek

A „Kővár-vidék“ íáreája.

X százkoronás.

Irta : Erdőst Dezső,

Valahonnan a viztoiony felől meg indult s szél. Haragosat! nyargalásxott végig a littet tarlott bokrain, megrebbentette a fázó verebeket, meglengette a telefondrótokat ég temérdek papirfoszlányt kergetett maga elölt. Az Aréna útra érve szembetalálkozott a Duna felől nyargaló kollegájával és a két bolond legény dühös bírókra kelt A/. Andrássy-ut végéit állott Cinóber Mátyás. Vékony lábszárain lobogóként lengett a bő nadrág, a kezeivel hol a kalapjához, hol a evtkkeréh ’Z kapkodott, mert uiind a kettőt veszedelmekkel fenyegette a hirtelenében támadt cielon.

— Aljas idő, aljas — dühöngött magában Cinóber ur. A evikkerét zsebredugta es mind a két kezével a kalapjába kapaszkodott.

— Ttíftóf: hallatszott közvetlenül a háta mögött és Cinóber hanyatt-homlok rohant a járda felé. Megakadt valami utcaköben s hatalmasan elvágódott. Megharapta a nyelvét, de ezt nem érezte e pillanatban, araikor kiütött rajta a halálos verej- vék, várván, hogy az automobil kcresztüluyargaljon

a hátán. Ez azonban nem következeit be, mire a veszedelemből kiszubadnlt férfiú az ujjaval megtapintotta a nyelvét, meg e van még az egész. Örömmel konstatálta, hogy megvan s nagyot nyögve feitápaszkodott.

Ebben a pillanatban egy különös, kékszinü papirost sodort az orra elé a szél. Alig egy deci- méternyire tőle megállapodott a jövevény egy pillanatra. Ebben a közelségben Cinóber evikker nélkül is láthatta, hogy százkoronás. A másik pillanatban tovább repült a kines, miután az ezer érzést fakasztott egy szegény szivbeo.

Cinóber felugrott, evikkerét szemére tette s őrült futásnak eredt a bankó után. Ez bolond cikk eakkban kerengett föl s alá a levegőben és Cinóber, mik r már csak három lépésnyire volt tőle, megdöbbenve látta, hogy a szél egy vasrács felé sodorja, amely mögött egy kertészlegény dolgozott.

— Nem, nem engedlek a kertésznek, gondolta elkeseredetten Cinóber, inkább meghalok.

A bankó után dobta a kalapját s csodák csodája, a bankó berepült a kalapba. Cinóber őrült erővel ragadta meg a kalapot és a fejébe nyomta. Aztán hazarohant.

Szegéuyes hónapos szobájának ajtaját gondosan bezárta, aztán lassan, óvatosan emelte le fejéről a kalapot, amely soha még oly értékes tárgyat

; nem födött- A lyukas, zsiros bélés között sárosán de boldogan feküdt a százkoronás, miként a gyermek anyja ölében. Cinóber a kabátja bélésével tisztogatta le a sarat a bankóról s aztán sokáig szerelmesen simogatta.

Végre, egyszer reá is mosolygott a szerencse. Örök életében átkozott pechje volt. Az érettségin megbukott egy tárgyból s a pótérettségin annyira rekedt volt, hogy szó nem jött ki a száján. Azt hitték, hogy sviüdlizik s véglegesen e]buk- tatták. A harmadik osztályból vették be katonának, amikor az első köszvényes görcsök már jelentkeztek a térdeiben. A menyasszonyát megszöktette egy kávépörkölő intézet tulajdonosa. Nyolc évig várt, hogy magasabb fizetési osztályba nevezzék ki s éppen azon a uapou, amikor hivatalból felterjesztették volna, egy uehéz réztintatartót ráejtett a főnöke bütykös lábára. A nehéz, éles réz éppen a legfájdalmasabb bütyökre esett, a főnök düküngölt s törülte Cinóbert az előléptetendők névsorából. A evikkare miniig a hónap 20—30-lka között szokott eltörni, amikor uetu volt pénze s napokig bolyongott félvakon.

Végre aunyi balszerencse közt, oly sok viszály után mosolygó arcát fordítja feléje Fortuna istenasszony ! Hosszasan nézte a nagy bankót és édesen mosolygott Mig fog a pénzzel csinálni ? Takarékba rakja ? Nincs értelme. Ö tőle ne örököl-