Kővárvidék, 1910 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1910-10-09 / 41. szám

Vili. évfolyam.

Nagysomkuf, 1910. október 9.

41-ik szóm.

KÖZÉRDEKŰ TÁRSADALMI HETILAP,

A „NAGYSOMKUTI JJÁRÁSI JEGYZŐI EGYLET“ HIVATALOS KÖZLÖNYE.

Előfizetési ár:

Egész évre . . . . 8 K Kegyed évre .

Fél évre .... 4 Iv Egyes szám ára .

. 2 K. 20 Sllér

Főszerkesztő: Dr. Ülsavszky Viktor.

Felelő» szerkesztő: Barna Benő,

Szerkesztőség és kUdóhívatai.-fiagysomkiit,Teleki-tér 384 MEGJELELIK MIYDE.V VASA KV AI'

Mennyi a magyar?

Uj népszámlálás lesz. A nép most is iái tőle, csakúgy, mint Augusztus római császár korában. Mert a nádfődeles kunyhók egyszerű, naiv lelkű lakója azt hiszi, hogy a hivetélos jaratu ur azért faggatja úgy ki íövéríl-hegyére az ő összes vagyp^t-é* „családi viszonyairól, mert uj pin^^í'ir^d^t-. akarnak sodorintani a nyakába.' Pedig már most is alig tud lélekzeni a nyomorúságtól. Kiirhatatlan balhit a falusi nép közt, hogy mikor Írást vesznek föl a parasztról, mindig valami úri huncutság jár a nyomában. Azért aztán valami nagyon pedáns népszámlálást nem is igen lehet Magyarországon még ma sem keresztülvinni. Jól emlékszünk rá, mikor a földuiilási kormány a baromfitenyésztés emelése caljíból, statisztikával a- kart magának tájékozódást szerezni, nem volt olyan módos magyar gazda, aki le ne tagadott volna egypár csirkét. Mert senki sem tudta meggyőzni arról, hogy az Írás után jön a — csirke-adó.

De a kormánynak szüksége van a népszámlálásra. Amint jelekből sejthető főleg azért, hogy az áhalános Választójogról szóló törvényjavaslatot e!5»erjeszhesse. E

fontos reform megalkotásának pedig néikü- lózh.tetien előfel étele a népviszonyok felől való kel ő és pontos tájékozódás

Akármilyen fontos legyen is annak a népszámlálásnak az eredménye, a választói jog fontos reformját agyon nem ütheti, azt minden melléktekintet nélkül meg kell alkotni.

Mikor a népszámlálás valószínű eredményeit látogatjuk, önként is fölt-.levenedik elmékben a régi jó zamatos magyar adoma, mely minden vonatkozásban, mindig es ma is találó. Az öreg magyar földcsurnak „jeleidre vizsgáz le a latinból a fia. Eső dolga tehát lefordítani magyar nyelvre a Min szövegű nemesi oklevelet. De az öreg nem adja oda neki a féltve őrzött kutyabőrt. Megrázza a fejét és igy érvel:

— Sohse forditgasd le azt fiam. így legalább nem értjük. De magyarul, tudja isten, milyen huncutság sül ki belőle?

Mert azt az oklevelet osztrák uralkodó, labanc érdekből eladta, Rákóczi árulásáén, elkobzott kuruc domíniummal, annak a bizonyos első ősnek.

A népszámlálással is igy járhatunk. Előszűr is nagyon szomorú dolgokat fog

föltárni a kormáuynak. Ha másból nem, hát a népszár,Inasból majd megtudja & kormány, hogy milyen rombolást végzett itt az ónös osztaly-politika, mely ké féle elemet teremtett: nehány ezer kiváltságos mágnást föurat, nagytőkést és sok-sok millió éhező, nyomorgó koldust. Ez a nép számlálás fel fogja tárni azt az ijesztő valóságot — melyet ma is csak a vak nem lát, — hogy mennyire megcsappant számbelileg a magyar ‘faj. A magyar faj, melynek színe, virága, iavaereje is odaát van Amerikában, munkerejét idegen világ gazdagodására áldozni. Az ujoncozásoknál láttuk az ijesztő eredményt már, hogy alig akad száz közt öt-hat fegyverforgatásra alkalmas legény. Az izmos, egészséges karok idegenben keresnek boldogulást. A népszámlálás száraz adatokkal fogja bizonyítani, hogy mekkora pusztítást vitt véghez a becsületes szociális politika hiánya

Magyarország népén egy rövid emberöltő alatt.

Azért szinte fájó beletekinteni. De ha már meg kell lenni, hát vonjon is le belőle méltó okulást és tanulságot a kormány és a törvényhozás: bölcs szociális politikával egy virágzóbb, szebb jövendő korszak megteremtésére.

Ä Kövárvidék” tárcája.

SS J

Nona asszony.

Kicsit már ellaposodott hivatalnok élelet éltek a vidéken. Házasságuk öt első évén túl voltak. Elviharzott fölöttük a megismerkedések, az első habfehér főkötőcske, az első kis. topogó cipőcske, az első ki> kecses n nlnigocska izgalmai. A haztaitás percnyi pontossággal tik-takkoit liét- ről-hétre, liónapról-hónapra. Az ura már tejesen benne volt az ebédutáni szundikálásban és a hivatal utáni lapszieszta-korszakbanHona asszony fölösleges idejét Deudet, Maupassant, Olinet egy egy házas«ágtöré>i dráma elé tartva üssze-viss/.aságában töltötték ki. Figyelte . aszonyistneröseii, akikről a iáma azt regélte. Imgy az urok nem az egyetlen (érti életükben. Nagyon szerette volna megkérdezni ezektő! az asszonyoktál.

— Ugyan mondjátok meg nekem, nagy gyönyörűség a ti életetek ? Úgy van minden a valóságban, ahogy a legényekben?

Ezek a kérdések ott lobogt ik mindig a szemében. Nem tudott nyugodni tő tik Lassankint egész fantasztikus világba gubózta be magút. Ennek h világnak „természet sen“ nem az ma volt a hőse. Kém; hanem ő, u nagy, az utóié;heteden, a suttogó szavú, a bűbájos beszédű, a lovagias, a szolgálatra kész, a kinek nincs — óh bocsánat — stoppolni való harisnyája, aki nem kéri számon a napi kiadásokat aki kész mindig az ö tünderasszo- nyának a menyonzág kspujat megnyitni és a

hathetes színi szezonra állandó támlás — széket ta tani az első sorban, de legalább a másodikban ; semmi esetre az ölüdikhui A képzeletbeli lovag : lassankinl belopta magát Ilona asszony álmaiba. Sőt fölverte nyugalmából nem hagyta aludni.

Hona asszony ilyenkor türelmetlenül hallgatta ; nyugodtan alvó mának egyenletes lélegzetét, ln- 1 geiiHt, dühös lett rá. Miéri nem ébred most fö| ?

Miéit alszik nyugodtan, inig ü álmatlanul vergődik?

! Van ő hozzá valami köze ennek az embernek? Nnics. Hiszen h csak egy sziklányi lelkikapcsolat lenne közöttük, akkor f débiedne. Felébredne mély alvásából és megsimogatná az Ilona asszony torró homlokát. Gügyiigö. becéző szavakkal csittitgutná, álomba babusgatna. Igen, ha volna közöttük harmónia lelkikapocs De uh cs. Ah, sokkal prózaibb • sokk«! reálisabb ez a szüike beamier, semhogy ilyen ideális tulajdonsággal dicsekedhetnék.

Ilona asszony lasankint beleélte magát ab- i ha a Untaiba, hogy ő csalódott asszony. Mennél | több regényt olvasott b mennél gyakrabban adta ki a fekérnmüket foltozni, s mennél több üres délutánja maradt annál inkább szélesedett, bővült a trage dia, annál tökéletesebb lett az álombéli hős s annál jobban eltörpült szegény Kovács József, a szürke hivatalnok, Ilona a>szouy térje

Ebben a kritikus idűiájbán jöltmeg az áthelyezés- Váratlanul, mim a hős költeményekhcu az égi hatalmak beavatkozása.

Ilona asszony tehát a fővárosba került. A nagy, a szép, a ragyogó, a fénylő fővárosba, ahol csak termeszetek, hógy aaadt egy regénybős. Foglalkozására nézve jegyző volt. Hol találkoztak?

Zsuron, társaságban. Istenem, nein ez a fontos hanem az, hogy az élelmes jegyző ur ugy kérész tiil nézett Ilona asszony lelkén min' a tükörfényes ablakon. A bágyadt, mindenről lemondó beszéd szinte csalogatta: légy te a hős, légy te a messiás, a megvigasztaló trubadúr, A karcsú jegyző ur nem sokáig tépelődött. Harcba küldte összes színpadokról ellesett kézmozdulata’* e!S'.av La részletekben a két és tél verseket, amelyeket ilyen alkalmukra tanuk he. Ott volt mindig Ilon i asszony mellett és megállapította a holtról, hogy ö a szerelem legtökéletesebb szimbóluma. Platóról, hogy legtökéletesebb apostola. Közben megsiuiogatta minden adandó alkalommal Ilona asszony bársonyos, hófehér kezecskéit, sőt meg is csókolta, valahányszor csak lehetett.

Még csak ötödik hetében voltak az ismeretségnek, mikor Ilona asszony urának váratlanul e! kellett utaznia. A karcsú jegyző ur theára volt hivatalos és egyedül találta Ilonát. Aloé virágokról, tündédé« illatokról színdarabokról, sőt alighanem a holdról és Platóról is esett szó eleinte. Szépségekről, Kábulatokról, ideális lelkihar- cokról, amelyek, amelyek . • - prózai ölelésekbe fúltak.

. . . Másnap — és ezt nagyon szégyelte maga előtt Ilona asszony — néni érzett mást mint faradságot. Kicsi lányát, aki játékaival jött hozzá, elküldte. ü most zavart, szórakozott; éh len.étében is álmodik, szemei mindig a távolba néznek, a|kán égnek a tiltott csókok. Agya kábult, léptei bizonytalanok-Igen, igen ... de mégis» ha jól meggondolta a dolgot Hona asszony, ö épp