Kővárvidék, 1910 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1910-10-09 / 41. szám

2.

KŐVÁRVIDÉK.

október 9.

A PLETYKA.

Nem hiába tartják a németet a világ legpraktikusabb nemzetének. Igaz is. Az a közmondásszerü ügyesség és élelmesség, a mely a németet jellemzi ismét például szolgálhat annak a parányi német város polgármesterének az intézkedésében, ki a városházán nyílt helyre függeszteti ki a pletykázó asszonyok névsorát s egyenesen felhívja a háztulajdonosokat, hogy az ilyen asszonyoknak ne adjanak ki bérbe lakást. Nem életre való, ügyes intézkedés-e ez? Hogy éppen a humanizmus melegágyában kelt volna ki, azt kevés ember foghatja rá, de elvégre is úgy ebben, mint másban is talán, ideje már oldalba rúgni azokat a kendőző szereket, melyek csak arra valók, hogy eltakarják a valódi ábrázatot. Már pedig a. humanismus jegyében fogant és annyi de annyi törvényes intézkedéseket átható rendelkezések végeredményében azt mutatják, hogy éppen az ellenkezőjét érjük el vele, a mit szándékoztunk. Rontunk ott, ahol javítani kellene; kuruzslunk, a hol a hozzáértő gyógyításra van szükség.

Egy török közmondás azt tartja, hogy „a pletyka sohasem egészen hazug és sohasem egész igaz.“ Vegyüléke a hangnak és igaznak. Csak arra nem akadt még vegyész, a ki megmondta volna, hogy hány százalék igazságból és hány százalék hazugságból van összealkotva. Igaz, nagyon igaz azonban, hogy az igazság vége mindig attól függ, mennyi a hajlamosság a hazugságok iránt és alkalomszerüleg menynyivel hatalmasabb erősebb ez a hajlamosság 'az igazság szereteténél.

Mert mi tűrés tagadás, a dolog úgy áll, hogy a pletykázásnak az irányítója, sokszor a fokmérője is kizárólag egyéni hajlamosság. Úgy mondják, hogy van ember, akinek a természete nem veszi be,— mondjuk az ösztönséget. Kell, valósággal

oly nyugodtan számolhat el a piacról hazatérő cseléddel a zöldség, tojás és krumpli árát, mint máskor.. . Ép oly nyugodtan törölgette le a háló* szobát, mint máskor és fölfedezte azt is, hogy a hófehér vánkosok láttára — fajdalom nern fogja el az a bizonyos remegés, az a bizonyos kimoud- hatatUn gyönyör.

De hisz oz borzasztó, — döbbent meg l'ona asszony. Ennek nem szabad igy lennie Hisz most jönnek a lelki viharok, a lelkimardosás tüzes szemű lidcrcei, akik halálos harapásokkal csókolnak iné- zet a szívbe Most jönnek a lazas álomba merülések a tépeiődések. most jönnek az elnyomott siránkozások, a vésszel való dacolás.

Figyelte a s/ivét ás várt .. De nem jöttek .. A nap ép oly természetesen sütött; mint tegnap «léiben, amikor ő még a tiszta Ilona asszony volt. A tükörbe nézett. Arca nyugodt, sima. Semmi áruló vonás . . . Nincsenek fekete foltok a csókok helyén. Ajka, piros ajka mosolygós, ártatlan. A vére nem lüktet, nem zakatol, nem dobogtatja hallhatóan a szivét • . . Sőt, akkor sem táncoltak, liakényszeritette magara azt a hiányos csudalatos varázslatot, mikor a karjaiban feküdt. . Jól cm- lékszik, hogy azt gondolta ; De hisz most oda kell tapadnám az ajkára félig örülteu mámoros gyönyöröktől, így gondolta, de a szive hidég és vészes«» nyugodt maradt.

Jaj, ha hazugság volna minden .. Jaj, ha a könyvek hazugok... Jaj, ha szépségek, a gyilkos örömöktől tob'.odó vergődések csak u papíron vannak meg, a regényekben, ha az élet igazán ityon egyszerit és a komplikációk csak az emberek faiitazijában vannak meg.

Ilona asszony úgy estefe’éig rájött mindenre.

életszükséglete az, hogy igazat ne mondjon. No de ez még nem minden. A hazug ember még nem mindig pletyka. De megfordítva: Igen. Csak az aránytól függ, hogy milyen mértékben. Ag egyéni hajlamoiág az oka azután, hogy nincs nyugta az ilyen embernek. Talán addig nyugodtan aludni sem tud — mint Jókai híres Mák né asz- szonysága — naig naposként kedvére ki nem pletykálta magát.

A hajlamoságon kivül még egy külső körülmény van, amely külső körülményként csökkenti, hatását gyengíti mi magunknak volna első sorban kötelességünk, nehogy •z a haljlamosság tultengésre kerüljön. Ez a külső körülmény pedig az unalom. Letagadhatatlan az, hogy azok pletykálnak leginkább, akiknek idejük van rá. S vájjon kinek van ideje? Annak első sorban, a ki elfoglaltatást nem talál és rögtön hozzá tehetjük annak, a ki unja magát. Mert el ne feledjük, hogy a pletykázás maga, mint ilyen nem munka, de sokaknak szórakozás, élvezet. Már pedig — én édes Istenem — olyan kevés, nagyon kevés az a munka, a mi emberi fogalmunk szerinti .szórakozás, élvezet számba menne. ;Sőt talán nincs R

Az unalom és a hajlamosság összetalálkozása esetén azután éhez, tobzódik, valósággal kéjjelig ez a kedves szokás. Még ez sem lenne baj, ha másokban kárt nem okozna, másokra nem vonatkoznék. Csakhogy éppen az a pletyka eredendő sajátossága, hogy mindig másokról szól. A mások dolgát Uzi-füzi, magyarázza, és ebben a foglalkozásában a tüszurástól kezdve a dorongolásig kellemes érzéseket kelt, fájó sebet üt, sokszor agyon is üt. Mézédes szóval, szenteskedő abrázattal, szemforgató tekintettel kisérve indul meg ez áradat, cseppenként, kis adagokként pedig Echege- ray mondja, hogy „a pletyka cseppjei kivájják a legerősebb becsület szikla kövét is.**

Különösen akkor, mikor a lámpavilágnál alaposan megvizsgálta a karcsn jegyzőt, Észrevette, hogy tulajdouképen nem is olyan karcsú, a nyakkendőjén egy folt van. Úgy látszik, rácsöppentette délben a mártást. Egy pillanatik arra gondolt, vájjon sóska-, vagy zsőmlyemártás lehet? Aztán azt is észrevette, hogy a haja már ritkul és a fogai kicsit sárgák. Fajdalom, más efféle prózai, re- géoyhöshöz nem illő dolgokat is meglátott és nagyon, nagyon megbánta a történeteket. Ba kellett vallania magának, hogy igazán nem volt érdemes belerohannia egy ilyen helyzetbe tisztán csak a tanulságért, hogy az életben a dolgok egyfmmák;

Ezt aztáu szépen, okosan meg is mondta a karc u jegyzőnek, sőt még azt Is elreudezte, hogyan maradjon el laBsankint a háztól. Egyedül maradva azon gondolkodott még, megmondjon-e mindent az urának t Higgadtan, világos agygyal mérlegelte a helyzetet- Síi lesz, ha megmondja, mi, ha Dem mondja meg? Az ábrándozás, 'a regényesség újra megkiséitette. Nagyszerűen rajzolta eléje a kitörést, az átkozódsst, a férfias haragjában asszonyt verő férfit. Aztán a megbocsátást, az egész éhlén keresztül múltjáért vezeklő asszonyt. A megaláztatásoknak végnélkül láncolatát kicsinyes, maró szavakat.

Mindezt, miért ? Megváltozik azzal a tegnap ? Az az egy éjszaka oem benne marad az életében ? j A mégtörtént, meg nem történté válik ? Nem fog ő holnap olyan tésztát gyúrni, mint tegnap, nein marid az ni urának, aki eddig volt.

. . . Ilona asszony arcán már nincsenek kérdések. Hűvös józansággal ítéli meg a dolgokat Regényeket olvas és szelid gunnyrl megmosolyogja őket.

H $zsder!;;nyi AnikóAzok a mások a kiknek a p’etyka szól és a nagy világ, amely a hallottakat tovább adja színezik toldják, bővítik már s ismét Echegeray mondja; „ászéi fuvallatból orkán lesz, homok talajon fellegvár épül s jaj annak, akit az orkán felkap s jaj annak, a ki az igy alkotott lakásban keresne otthont.“ *

Pedig védekezni kell. Az asszony- nytlv visszanyelve!; a férfi ököl odaüt. Dí sem a nyelvelés sem az odaüté* nem eredményes. Sőt vihart támaszt, újabb bajokat teremt. Harag, elfordulás pereskedés csak a határ jelzései ennek a mezőnek.

Mit, mit kel! hát tenni? Krisztusi arcot vágni mondja az egyik; — és nekünk, magunknak nem pletykálni igy hirdeti a másik. Melyik az iga?', ki tudná megmondani? S vájjon képesek volnánk-t csak az egyikre is?

HÍREK.

A telephonról. Vármegyénk alisp. f. évi szeptember 28-án a járási f őszolgabirák és városok polgármesterei részvételével tiszti értekezletet tartott, melyben a váimegyei telephon létesítésé került tárgyalás alá. — Pécliy főjegyző ismertette azon módozatokat, melyszerint a vármegye székhelye az egyes járások központjaival telephonnal összeköthető lenne, majd előterjesztett a felállítás költségtervezetét. A telephon felállításával járó kiadás és összes költség adó arányában, a vármegye összes községeit terhelné- Minthogy a telephon hálózatnak oly módon való felállítása, hogy a vármegye központjával csak a, járási székhelyek köttessenek össze, a költségeket viselő községekkel szemben nem csak méltánytalan, de keresztülvitele felette nehéz és hosszabb időt igénye) többek felszólalása után elhatározta az értékezlet, hogy a fő szolra bírák saját járásaikban indítsák meg a tárgyalásokat az egyes községekkel oly irányban, hogy a költségeknek szintén adó arányában viselése mellett a községek a járási székhelyeivel, s ezek a vármegye központjával legyenek összekötve. Remélhető, hogy ezen tárgyalások mielőbb befejezést nyernek s az annyira célszerű s nélkülözhetetlen telephon hálózat a jövő év első isiében már felállítható lesz.

Yárraegyi választáséit. A jövő heti vármegyei rendes őszi közgyűlés érdekességét növelni fogja az a körülmény, hogy ezen lesz megválasztva az állandó, közpon i és igazo’ó választmány egészben és a közigazgatási bizottságba 5 bizottsági tag.

Hivatalos istentisztelet. A helybeli r. kath. templomban f. hö 4-én Ó Felsége névnapja alkalmából — október hó 6-án pedig az aradi vértanuk emlékére isten tisz- ielet tartatott, a melyre Pilcz Ede r. kath. plébános a hatóságokat külön meghívta.

Esküvő. Sajó Dezső vetési körjegyző vasárnap tartotta esküvőjét Nagykárolyban Kacs> Mariskával, Kacsó Károly műszaki tanácsos állam - építészeti főnök s neje leányávalYJ váltépési. A pénzügyminiszter 50 és 5 filléres váltó pénzek forgalomba hozatalát határozta el.

Ipartanén«« iskola felttgyelá bizottsági ülés. Bodnár György kir. tanfelügyelő elnöklete alatt a múlt hét folyamán gyűlést tartott a helybeli ipartanoncz iskola felügyelő bizottsága. Ez alkalommal tanítókul megválasztalak: Veress József, Mátéfy József és Szűcs Gyula állami tanítók.

Az élelmiszer-hamisítás ellen. A

földmivelésügyi minister leiratot intézett Szatmárvármegye törvényhatóságához, a melyben a miniszter arra nézve kér véleményt, hogy minő int<*zkcd :s«kkel véli