Kővárvidék, 1910 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1910-05-22 / 21. szám

t Yin. évfolyam. Nngvsomliiif. 1010. május 22. 21-ili szám. KÖZÉRDEKŰ TÁRSADALMI HETILAP, A „NAGYSOMKUTI JÁRÁSI JEGYZŐI EGYLET'! HIVATALOS KÖZLÖNYE. ElSfizetéii ár: Égés* ér?# .... 8 K Kegyed évre . . 2 K. Fel évre ......................4 K Egyen szsm ára . 20 fillér Fő szerkesztő: Dr, OUavHzky Viktor. Felelős szerkesztő: Barna Benő, Szerkesztőség és kiadóhívstai. Nagysomkut,Teleki-tér 384 MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAI* rTyáxi 3r@so,és,y. A legnagyobb irodalmi szenzáció je­lenleg: a magyar földmivelésügyi minisz­tériumnak a vetések állásáról és a mező­gazdaság állapotáról beérkezett jelentések összefoglalása. Azért szenzáció ez a je­lentés, mert azt mondja, hogy a vetés‘ál­lása, tehát a termés kilátása kedvező. Cze- res istenasszony az idén meleg szemmel nézi és szerető ajakkal csókolja a földet. A srántó, a kaszálló, a rét, a veteményes, a fa és a tőke egyaránt jól biztat, kedves és örvendetes remények virágzó zöldje bo­rítja Magyarország termékeny, áldott testét. Lesz búza, lesz gyümölcs, lesz bor is szé­pen, ha Isten mosolygó kegyelme tőlünk el nem fordul, s ti időt roszra nem for­dítja. Legyen is a mi jó, mindenből bőven. Ránk tér. Nagy böjtöt tartottunk. El va­gyunk csigázva, gyötörve, élve. Üres a házunk, ládánk, pincénk, bugyelárisunk, kedvünk. A magyar népnek a főid a tápláló | édesanyja és tavaly.iszonyú szegénységben j volt a tápláló anyánk. Semmije sem volt, semmit sem tudtot adni. Csak nyomoi u­ságo% megszorultságot, Ínséget. Erre azután rávetették magukat azok, akiknek ez is — üzlet. A kiknek annál jobb az emb.r mé­néi rosszába helyzete mert a leggyön^éb- bel lehet legkönnyeoen elbánni. És ilyenek mináiunk sokan vannak. Akik, ha nincs szén, meggazdagodnak a szénből, ha nincs lakás, meggazdagodnak a lakásból, ha nincs búza, meggazdagodnak a kenyérből. A kiknek dúsan tejelő fejőstehenük ami nincs meg a kevés. Háztulajdonosok meg mil­liomosok lesznek belőiök. Már pedig, ha rósz idó söpör végig Magyarországon, ha mostohán bá; ík ve ünk a föld, akkor se szeri, se száma annak, ami nincs, vagy kevés. Irtozatos a drágaság, amelyben gyöt­rődünk és vergődünk, mert irtózatos a lel- ketlenség, amelylyel minden elletni bajt és megszorultságot kizsákmányolnak.. Hogy ettől megmeneküljünk, kevés minden törvény és emberi intézkedés. Csak egy segíthet rajtunk, hogy legyen kenye­rünk, borunk: a jó Isten, ha ó ád idejében hideget, meleget, esőt, napfényt, hogy te­remhessen bőven embernek, állatnak és ne hivatkozhassanak az uzsorás nincs-re azok, akik ezt kamatoztatják, mert mindekinek látnia kell, hogy igenis van elegendően. Földerülő 'szívvel köszőntjük a szép nyári reménységet, amelyet a vetésnézők jelentése a szemük előtt megragyogtat. Ha meglesz a két b, a bor, meg a b.uza, a harmadik: a békesség is könnyebben még- születik, mert nincs több olyan veszekedős jószág a világon, mint a — nyomorúság! Éjféli temetés. 2000 emberrel minden két hétben in­dul útra az angol magyar 1 obogó'u *' Cunard- hajö. Egyre szaporodik azo"k száma, akik itthagyják ezt a tejjel-mőzzel folyó Kána­ánt, hogy elérjék az uj igéret-főldjét. De előfordul, hogy valamelyik utas nem éri el az újvilág földjét és útközben meghal. Ho­gyan temetnek a Cunard Hajón, azt Írja meg nekünk egyik olvasónk, aki most ér­kezett Amerikába. Megrázó és megindító ez a szomorú aktus. Kétezer egynehányszáz utas közül meghalt egy kis gyermek. Egy kis leány, első és egyetlen gyermeke egy fiatal há­zaspárnak. Hajóra szálltak és egy ragyo­gó tavaszi nap déli órájában annyi sok 100 társukkal együft ők ts elúsztattak a fiumei Ä Kővánidák” tárcája. t $ Bolyongok. Bolyongok az erdő rengetegében, Suttogva cseveg felettem a lomb, A csend, a magány oly édes. előttem, Ez, ami eugemet úgy ide vont. Nem látom emitt az ős-buta gőgöt, A lopva tekintő kémszemeket, S mely bágyadt a zajban: a bit a remény lit újra belengi a telkemet. Felvidámul az s kéjes örömmel Járom az erdőt, le sem pihenek S ami ott künn a nagy életharcban Sebet Ut, fáj, minden feledek . ,j. A fák koronáit enyhe fuvalrr.ak Lengetik lágyan ide—oda És a stirüból ki-kiszőlal néha Kakuk madárnak méla szava. Békét lehet itt minden közöttem Békét a szeellö s minden fa-ág. Békét a csermely, békét a pázsit. És az ezernyi tarka virág. Leszídl im az alkony ... szürkül az erdő •.. Minden oly csendes ... lomb se. zizeg .., Húsán veszem utam vissza közétek Hol óh nincs soha béke — emberek .. , K-r. Az aprószentek. Az Isten tudja, honnan szedte a katonás modorát Tatáv Dóra, mikor sem az apja sem az anyja (oh, hova beszélek!) nem volt katona. Ha­csak a pén/.ügyigazgatót — ami Dóra édes atyja volt — nem számítjuk mégis ' a hadsereg köte­lékébe, a pénzügyőrök miatt, akik tudvalévőleg kardot viselnek. Bizonyos azonban, hogy a város kávénénikéi valóságos rettegéssel szokták emlegetni a sudár növésű eleven barna leány huszáros tem­póit már ahogy ők nevezték a szókimondását, han­gos kacagást meg azt a szokását, hogyha végig sétál a fő utcán, vagy a sétatéren hát nem úgy libegett el szemlesiltve a bolthajtásos kupuju egy emeletes házak tövében, vagy a gesztéiiyefák lomb­sátora alatt, mint valami elszabadult rezgő liliom, hanem amúgy mokáuyosan a szemük közé is nézett a szembejövőknek, a divatos nagy karímáju kalapja alul. Eunek a (bár alapjában véve sohasem kacér­kodó) magaviseletének köszönhette a katonás le­ány, hogy egyetlen komoly udvarlója is, —■ mert ugyan melyik szegény leány beszélhet manapság igaz leiekkel többes számban erről a fehér holló­ról ? — megretirátt tőle. A derék vőlegény jelölt valami törvényszéki jegyző egyszer csak, amikor már mindennel rendbe jöttek volna ?i fejébe vett® hogy a jövendőbelijének még sem való. oly bát­rán nevetgélnie a férfiakkal és t zen aztán össze­vesztek úgy, hogy szakítás lett vége a dolognak. Dórát aki szerelmes volt a jegyzőbe, nagyon megtörte ez a szakítás. Egészen megváltozott. • . Nem a modorában, mert az á régi maradt, leg­följebb ha érdekesebbé vált kicsit, Iranern a ke­délyében. — Büszke lány volt s mivel végig sér­tette Bógnernek (igy hívtak a törvényszéki ;egyzöt) ügyetlen és tapintatlan kitogáskodása, inkább a nyakát metszette volna el — pedig kár lett volna élte, mert szép nyaka volt — sem hogy egy lé­pést is tett volna a közeledés felé, —­— Ami volt nincs — mondta magában és csak azért is hangosabban, kacagott és még pec­kesebben sétált végig — mivelhogy éppen nyár volt — á sé atéren a gesztenyefák alatt. Egyedül. Piros napernyőjét neki támasztotta a vallanak, mint valami puskát és ment egyenes katonás lé­péssel a ropogós kavicson, amelyre némán resz­kető fény — meg árny foltokat rajzolt a stirtt lombokon áttörő napsugár. — Fény és árny — gondolgatta magában ilyenkor minthogy mindenáron szüksége volt vigasz­talásra, — fény és árny akárcsak itt a kavicson ez az egész élet. _____ Ur ak! Élne mulasszák megtekinteni BäräbäS A. 6$ TáfSd. divatáruházát hová megérkeztek a legdivatosabb Pelüch, és valódi angol kemény és puha kalapok ellegáns nyakkendők, ingek, gallérok, kézelők jäger alsó ingek, harisnyád kesztyűk s mindenféle íerfi divat cikkek a legolcsóbb arakban lesznek árusítva. l

Next

/
Thumbnails
Contents