Kővárvidék, 1910 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1910-12-18 / 51. szám

VITT. évfolyam. Niisrysomlüif, 1910. december 18 r>!-ili szám. Elgfizetéüi ár: Egész évre .... 8 K Kegyed évre . . 2 K Eel évre .... 4 K Egyes szsm éra . 20 fillér Pénzügyi reformok elnöke. Nagyjelenlőségü pénzügyi reformok készülnek a legközelebbi jövőben, melyek­ről igen erdekes beszédet mondott a kep- viseloház egyik ülésén Széli Kálmán, a neves allamferíiu. E beszédében körvona­lazta azokat a forrásokat, amelyekről az állam jövedelmeit szaporíthatja és miután úgy vagyunk értesülve, hogy a Széli által felvetett ideák közül fognak forogni a re­formok is, az alábbiakban ismertetjük ezeket. Ami egyezer és hatszázmillió koronát krevő állami költségvetésünk, ma már alig- alig leplezi Magyarország szomorú finan­ciális helyzetet. Kiadásaink irtóztató.n meg­növekedtek, harminc esztendő óla sok ezer percemes a növekedés és ezzel a növeke­déssel nemcsak a lakosság keresetének a növekedése, de az aUami bevételek fokozó­dása sem tartott lépést. Húsz esztendő óta átlag minden második esztendőben száz és száz milliós kölcsönöket vesz fel az állam, ezzel szemben azok az intézmények, melyek e kölcsönvett beruházásokat igénylik, a Főszerkesztő: (tr. Oiuavsrkv Viktor. Felelős szerkesztő : Barna Benő, kamatokat is al>g hozzák be, annál is inkább, mert a beruházások nagy részét ku íurálin, szociális és amit elsősorban .kellett volna említenünk, katonai intézmények nyelik ti, Széli Kálmán liadót fújt az ellen a gazdál­kodás ellen, amely esztendőről, esztendőre százmilliókkal emeli a kiadások tételűit és nem gondoskodik reális uj jövedelmekről. Kimutatta, hogy ennek a folytatása állam és kormány tönkremenetelét idézi elő. Ezt csak úgy akadályozha'juk meg, a növekedő állami kiadások reális bevételi többletekkel csak úgy tesszük elvise hetővé, ha az uj állami jövedelmekről gondoskodunk, arnelv jövedelmek azonban ni a dolgozó osztály kiszipolyozásából keletkezzenek, hanem Össz­hangban álljanak a humanitással, az igaz­ságos teherelosztással.­A Széli Kálmán ajáir ott a reformok közül első helyen említjük tel a szeszadó feleme­lését. Széli Kálmán száz percentes adóeme­lést proponál. A szegényebb néposztályí ez annyiban fogja sújtani, hogy nem ihatik olyan sokat, mint eddig, ami föltétlenül üdvöt* doiog. Mi, amikor az alkoholizmus oly ijesztő pusztítást tesz a tömegekben, ■Szerkesztőség és kiaílóhívutiíl.-jlJagysom^ut XelB^j.tgf 334 MEG.t KíjE.VIK AlSXX VASÁIt.\ A V két kézzel kell megragadni minden olyan uiitást, amely a pálmkaivás csökkentését idézi elő. Nem kell attól felni, hogy a drága szesz elszoktatja az embereket a szesztől. Sajnos, az alkoholizmust nem lehet kié irtani. De elérhetjük azt, hogy a szegé­nyebb néposztály, mely a legdurvább pá­linkát itta, ha ugyanannyit költ is az ivásra, mint eddig, de kevesebbet iszik, ami okvet­lenül csökkenteni fogja az alkohol romboló hatását. A jobb módban lévő alkoholistá­kat az adóemelés nem fogja meríéklete- sebbekké tenni. A szeszfogyasztás, lehet csökkeni fog 15—20 százalékkal, de az állam jövedelme száz százalékkal fog nö­vekedni, ami jóval több, mint nyolcvan millió korona uj bevételnek felel meg. Széli Kálmán másik igen nagy jelen­tőségű reformja az igazságos teherviselés elvén nyugszik s az egyedül üdvözítő foko­zatos adórendszernek lenne a nyitánya. A nagy jövedelmű ember fizessen aránylag is nagyobb adót, mint az, aki mindennapi kenyeréért küzd. Az örökösödési illeték felemelése is sokkal kevésbbé sújtja a közérdeket, mint bármely adóemelés és Ä TPrr r -TrT ti [r novarvidaa tareaTa. A béka. Irta ős a „Polgári Olvasókör" által f. hó 4-én rendezett estélyen felolvasta: Qr. &ováC3 Mór. „Nagy Bercsényi Miklós sirdogál magába’, FI fogyott szegénynek minden katouaja. .Suhog a szél Kézsmárk felett: Édes hazám Isten veled !“ Mintegy buszán lehettek, akik a főváros' egyik elegáns hoteljének egy külön termében, cigányzene kísérete mellett, ezt a gyönyörű, méla- bus kuruc-nótát énekelték. Kellemes összhangban csendült a dal a férfiak ajkáról, akiknek arca ki­váló intelligenciát árult el. Korra nézve 30—33 éveseknek látszottak. A fényesen kivilágított teremben az asztalo­kon garmadában állottak a vignettás, finom borok­ról tanúskodó palackok, amelyek egyszersmind érthetővé tették a vidám, zajos hangulatot. De ezek csak fokozói, emelői voltak a gondlejlő óráknak. Találkozóra gyűltek itt egybe — fogadal­mukhoz híven — azok az ifjak, most mar nreg- ■ lett férfiak, akik tizenöt évvel ezelőtt II. városá­ban érettségiztek. A volt iskolatársak közül azon­ban sokan hiányoztak. Többen sürgönyileg, vagy levélben mentették ki mag nem jelenhetésilket. de többen ezt sem tették. EzeK nyilván vagy elhal­tak, vagy messze valahova sodorta őket az élet forgataga. A kölcsönös kérdésekkel, a múlt időkre és a jelenre vonatkozókkal, és az azokra adott feleletekkel maguk elé idézték az elviharzott ifjú­ságot, az elsuhant éveket, amelyekben oly érde­kesnek látták a jelent, oly sokatigérőnek, oly biz­tatónak a jőve.időt. Majd az elkövetett kis diákcsinyek kerültek szóba és sorba a volt tanárok, mindegyike a maga sajátosságával. Ezek közül különösen egyet emle­gettek siirtin, az üreg Karikást, a magyar iroda­lom és történelem tudós, de igen szórako ott taná­rát, akit egymás között Samu bácsinak neveztek, aki mindenkit kigunyolt, lehordott, de aki senkit sem buktatott meg és aki különösen azzal tette feledhe.tlenné magát előttünk, hogy a mint egyszer az iskolaterembo belépett és levette a kalapjai, a parókaja benn maradt a kalapban és ö ezt csak akkor vette észre, amikor az egész osztály óriási kacagásának az okát álmélkodva tudakolta, mi* megtudva, velők együtt kacagott és csak annyit mondott — ez volt a szavajárása —• „hogy a sas rúgjon meg benneteket!“ Éppen ennek az emlékén mulattak, mikor két idegen alak lép be a terembe. Egy nyúlánk, sűrű fekete körszakálas. mosolygós férfi, karján egy galambősz szakáin, szürke szemuvegit aggas­tyánnal. Feszélyezve néztek az egybegyűltek a két idegenre, akikről azt gondolták, hogy hot el - beli vendégek és eltévesztették az ajtószámot. De azok csak mind előbbre jöttek. — ügy látom, hogy nem ösmertek rám — szólal meg az aggastyán, — no de nem csoda, én sem ismernék tel egyet sem köziiletek, mert bi­zony tizenöt év megváltoztatta az embert kiviil is, belül is . . - hogy a sas rúgjon meg benneteket ! — Karikás bácsi! Samu bácsi! kedves taná­runk! — ugráltak fel hely Ükből a férfiak, miköz­ben bemutatkoztak és körülfogták, körültipegték, ölelgették, szorongatták mindkét kezét, karját, ki hova ért, és alig tudtak hova lenni a nagy öröm­től, a meghatottságtól. — Pardon, uraim, hogy nem siettem bemu­tatkozással, azaz szervusztok fiuk — szólalt míg most a fiatalabb férfi. —■ Beke Laci vagyok, volt iskolatársotok, most főmérnök Temesvárott. Karácsonyi és újévi vásár megkezdődött Barabás A. és Társa utóda cégnél, ahol a legújabb costüm kelmék, blúz és pongyolaszövetek, selymek, bársonyok, barchet és flanelek, kretonok, jäger also ruhák harisnyák, ruhadiszek dús választékban kaphatók, előirt árakbői 10 koronán felüli vásárlásnál 10°|0 árengedmény.

Next

/
Thumbnails
Contents