Kővárvidék, 1910 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1910-12-04 / 49. szám

Vili. évfolyam. KÖZÉRDEKŰ TÁRSADALMI HETILAP, A „NAGYSOMKUTI JÁRÁSI JEGYZÖIEGYLET“ HIVATALOS KÖZLÖNYE. Előfizetési Ar: Rgéw évrs . . . , 8 K Kegyed évrs . . 2 K. K41 évrs .... 4 K Egye* s*ám ára . 20 fillér Külkereskedelmünk. A nyugati államok hatalma közgaz­dasági erejükben rejlik, közgazdasaguk tényezői körül kevésbbé az Agrikultur«, mint inkább a kereskedelem játsza a fősze­repet. A gabonatermelés fokozása, a föld kincseinek szorgosókb kiaknázása, bármily rationálisan űzessék is, a természet szabta határokon túl nem emelhető és a gazda­sági fellendülésnek nem szolgálhat alapul. Erre egyesegyedül a nálunk évszázadokon át elhanyagolt kereskedelem alkalmas. A Nyűgöt államai rég felismerték ezt az igazságot, s nem állapodva meg annak konstatálásánál, a gyakorlatban érvényesí­tették is. Igyekeztek lehetőleg mindent otthon termelni, hogy otthon mindén ax élet szükségletet kielégítő cikk kapható le­gyen. E célból hatalmasan fejlesztették ipa­rukat és csak élelmezési cikkek tekintetében szorultak némileg a földmivelést kultiváló crsxágokra. Beállott náluk az ipari tulpro- dukció, — tulprodukciót csak abban az értelemben, hogy többet produkáltak, mint a mennyit az ország határain belül fel lehetett volna használni. Ellenben már elő­zőleg gondoskodtak, hogy az otthon eló­állított, s ott fel nem használható cikkek­nek megfelelő keletje legyen a külföldön, ezáltal oly pénzforrást nyitván, melynek jótéteményeit a nemzet minden fia élvezi. Terjedelmes gyarmatpolitikájuk kulcsa: a kivitel, ez a kincsesbánya, melyből jólétü­ket merítik. Milyen szánalmas, szomorú képet nyújt ezzel szemben szegény, politikától össze­visszakuszáit hazánk. Kivitelünk csaknem szégyenletes vérszegénységben szenved, az közgazdaságunknak bizony nem tud erőt adni.- Felismertük már mi is, hogy a ke­reskedelem és különösen a kivitel emelése volna egyedüi segítségünk. De ezzel — pont, Tovább nem megyünk. Nehány gyenge kísérlet ezen vagy a-'un a téren, s ezzel ▼égé. Nemcsak kereskedőinket lehet okolni e mulasztásért, közbe játszik a politikai viszonyok bizonytalansága, ingatagsága is. Előttünk íeksziü az országos sta­tisztikai hivatal kimutatása külkereskedel­münk ez év forgalmáról, mely vigaszta­lan igazolását szolgáltatja imént említett igazságoknak. A legszomorubb ebben a kimutatásban annak a ténynek megalapí­tása, hogy kivitelünk ez évben az előző évihez viszonyítva jelentékenyen megcsap­s*.rk»«rií»íg e. ki«dóhív«ui.-Hagyi<mikut,Teleki-tér 284 MEGJELENIK MI\UE.V YASÁHNAF pant, viszont a behozatal, különösen Ausz­triából, emelkedett. Tetézi a bait az a kő- rülmény, hogy eminenter agrikultur orszá­gunkban a behozott búza értéke 5’4 millió koronával szerepel, ellenben kivitelünk 4 2 koronával csakkept. Vágó és igásdllatokban is hasonlóképpen megcsappant a kivitelünk. Tehát nemcsak iparcikkeink kivitele csap­pant meg, csaknem az egész vonalon, ha­nem gabonaexportunk is, sót még emelke­dett is a gabonabehozatal. Régebben, fej­letlen kereskedelmünk és iparunk gyász napjaiban legutóbb gabonakivitelünk nyújtott némi kárpótlást — most ettől is elestünk. Végre is fel kell eszmélnünk. Nem szabad, nem lehet frázisokkal, jogi cikor- nyákkal, elméleti közjogi fejtegetésekkel tönkretenni ezt az országot. Fogadjuk el a politikai viszonyokat, miként nyujtatnak, amiből még abszolúte nem következik, hogy flagráns jogtalanságokat elkellene tűrnünk, s az adott politikai viszonyok keretében igyekezzünk az általános jólétet a közgaz­daság izmositásával, kereskedelmünk, kivált kivitelünk emelésével megteremteni. Mig ez a becsületes igyekvés nem fog gyökeret verni, lehetetlen lesz a boldogulás, melyet oly epedve várunk. A MKovárYiáék" fáreája. A haragvó szentkép. Ae emberek a négy misére a templomba siettek. Vasárnap volt. Können májusi levegő öm­lött cl a kisváros «teáin és kicsalta a lakásokból még azokat is, akik máskor ritkán járnak az utcára; Az ötletek félig leeresztett redőnyei előtt is -- ott is összeverődtek az emberek éa kíván­csian nézegették a kirakatba tett portékát. A kis Varró Julis a templomba sietett. Út­közben 6 is egy-egy kiváncsi pillantást vetett lopva a kirakatra. Rózsaszín, csipkés, félrövid ruhácskájában, amihez szőke baja, kék szeme és rótsapiros arca oly mesésen illet maga is úgy né­zett ki, mint valami rózsa. Korán fejlett, gömbölyű idomain könnyedén leszült meg a ruha- F*rge, ruganyos léptekkel haladt végig az utcán és bizony megfordultak utána az emberek. A papirkereskedö kirakata előtt megállott. Szebbnél szebb szentképek voltak kitéve ottan. A Varró Julis elnézte őket és elgondolta magában, bogy mit, melyiket az imakönyve melyik lapjára is tenni, — ha az övé volna­De különösen egy fehér, csipkekerctes szent­kép tetszett meg neki. A szent oly jóságos, sze­líd arccal mosolygott le róla, mintha csak élne. — óii bár csak az enyém lehetne ! 8óhajioti fel bánatoson a kis Varró Julis ■ még távozóban is sóvargo pillantásokat vetőit a kép ielé. — Mi sem egyszerűbb ennél! Szólalt meg most mellette egy kellemes csen­gésű férfihang. A kis lány összerezzent és ártatlan őzike szemeit meglepetve emelte a bang tulajdonosára. Egy idősebb, deresedő hajit férfi állott előtt*. Afféle öregebb bácsi, aki azonban meleg, bizalmas tekintetével olyan szeretetteljesen tudott nézni, akárcsak az a szentkép és éppenséggel nem jött zavarba, La kis leányok raiüggesztették sze­meiket. Bizony mind a magácskáé lehetne, — foly­tatta bizalmasan. Az a szép kép is és mellettele- vők is mind, valamennyien. — De hogyan ? . Kérdezte bátortalanul a kis Julis. — Én odaadom magának. Vau nekem ám odahaza tok sok ilyen szemképein. Meg vau az a mosolygós is, sőt még különb is annál. Érde­mes ám azokat megnézni és pláne, ba az ember szabadon választhat közülük. Nem messze lakom ide, jöjjön el hozzám pici virágom és gyönyör­ködjék kedvére beunük. A jó bácsi ezt mind oly természetesen, oly szeretettel tudta elmondani és elvan, de olyan jóságosán tudott nézni, bogy a kis Julis mielőtt még magához térhetett volna az első pirulásból, •zinte akaratlanul és észrevétlenül követte őt. A templom felé tartottak. Ehnentrk melletto és balra befordultak egy kanyargó utcába­* Dél (elé járhatott már az idő, hogy n kis Varró Julis hazakerült. Nem volt a templomban, de imakönyvében olt volt a csipkekereies mosoly­gós arcú szentkép. Épp azon a lapon, amelyiken 6 kívánta. Nyugtalan volt a kis Julis. Leányi szobájá­ban fel és alá járkált. Járkálátközhcn egyszer véletleuül a tükörbe nézett. És úgy taiáltu, hogy az arca többé nem oly rózsapinm, mint azelőtt volt, sőt a szép róasasrinü ruhácska sem illik, többé olv jól szőke hajához és kék szeméhez Karácsonyi és ujévi vásár megkezdődött Rarahae A no Túr»co ntnda C-gnél, ahol a legújabb costiim kelmék, blúz és pongyolaszövetek, selymek, bársonyok. .DiirtlUao ^ 1 dl oil lAlUild barchet és flanelek, kretonok, jäger alsó ruhák harisnyák, ruhadiszek (tus választékban kaphatók, előirt árakból 10 koronán felüli vásárlásnál 10°|, árengedmény. Főszerkeeztü: Ur. Olismkj Vikttr, Felelő* szerkesztő: Baras Bená,

Next

/
Thumbnails
Contents