Kővárvidék, 1910 (7. évfolyam, 1-52. szám)
1910-12-04 / 49. szám
2 KflVÁRVIDÉK. december 4. Állatállomány és trágyatermelés. Magyarország állatállománya az utóbbi években sajnos ismét jelentékenyen apadt. — Az elmúlt év számadási adatai szerint apadt a juh és sertésállomány 5—10°|„-el. Ennek a sajnos körülménynek nem csak az általános drágulás a következménye, hanem főleg az is, hogy a learatott területhez viszonyítva a trágyatermelés folytonosan és jelentékenyen apad, ami pedig kétségen kívül a termésátlagok csökkenésére vezet. Az elmúlt 40 esztendő alatt mezőgaz- 4aságunk általában igen jelentékeny változásokon ment át. — Legelőterületeink éppen fele feltöretett, rétterületeink több mint 10 ’|„-el apadt, ugartartásunk leszállóit 39 “|0-ről lO^-re, szántóföld területünk pedig megszaporodott 4 millió hektárral körülbelül 8 millió m holddal. Világos dolog tehát, hogy ma sokkalta több trágyára volna szükség, mint volt pl. az 1870-es években, ha csupán olyan arányban akarunk trágyázni, mint trágyáztunk akkor, nem is számítva azt, hogy ma legalább kétszer annyi búzát aratunk, mint arattunk akkor.— Az 1870-es években fr« ország búzatermése 15—16 millió métermázsa volt, ma rossz termés esetén is legalább kétszer annyi, de 1906-ban o2 millió métermázsa volt. —Tehát kétszer- háromszor annyi foszfort veszünk ki talajunkból, holott aránylag annyit sem tudunk visszaadni, mint adtunk 1870-ben. Ha szántóföldeinket aránylag ugyanannyi istállótrányával kivánnók ellátni, mint tettük azt 1870-ben, akkor jelenlegi állacmint ezelőtt illett. Nem is tudta torább magán törni. Levetette. Nyugalma azonban azután sem jött meg. Valami belső, ellenállhatlan erő vouzotta, hogy vegye fel az imaküuyvet és nézze meg az iij szeutképet. Elővette hát a könyvet, megkereste a lapot, amelyikre a szentképet tette és odanézett. . . De . • . szent Isten! . .. a szentkép mintha megváltozott volna ! . . . A szent jóságos, mosol) gó arca haragosra fordult. Mosolya helyett, mintha csupa kemény szemrehányás nézett volna le az arcáról . • . A kis Julis szörnyen megijedt. Vitte a kópét a világosság felé, a másik szobába, ki az udvarra, a kertbe, de a kép sehogyse akart mosolyogni. A kis Julis sírva fakadt. Meglialványodott arcát kezeibe temette és zokogott hosszan — keservesén. Ugjy talált rá az édes anyja Is odalenn a kertben. * Részvéttel sietett hozzája. — Mi bajod, ki bántott kis lányom ? Kérdezgette babusgatva és szeretetteljes érintéssel tapogatta végig a kis Julis arcút, homlokát es fejecskéjét. — Hiszen te lázas vagy! . . . Mondotta aggodalmaskodva. — Nem, uem vagyok én lázas anyuskám, — zokogott a kis Julis, — de nézd, itt van ez a szemkép . . . Azelőtt oly nyájasan, olyan mosolygón nézett rám és most elttlot róla a mosoly . . . Haragszik . . . Szinte fenyeget . . Anyuskám én úgy felek tőle! . . . Az anyja ijedton nézett hol leányára, hol a Bzentképra. Azt kellett bmnie, Logy a kislány csakugyan lázálomban beszél, mert a szentkép bizony jóságosán mosolygott. — De hiszen csacsikám, — szólt becéz- getve, — ez a kép mosolyog! Hogy láthatnád te állományunkon kívül mintegy 70000 darab számosállatra volna szükségünk, s ha ezeknek évi trágyatermelőképességét 100 mjm-ra tesszük, akkor az 1870-ikivel szemben 70 millió métermázsa trágyahiány van, amelynek foszfortartalmát 16,, |"-el számítva, 120000 mim az a foszf >rmennyiség, a mennyivel kevesebbet kap a mai learatott terület az 1870-ikinél. nem is számítva azt, hogy a holdankenti átlagtermés azóta mintegy 60 "I,-el növekedett, az ugar érlelő he- tasa pedig egyharmadra csökkent. Igaz ugyan, hogy az istállótrágyában mutatkozó ezen hiányt kezdjük ma már műtrágyával pótolni s a múlt évben is kö- rül-belül egy millió hatszázezer métermázsa foszfortartalmu műtrágyát használtunk fel. Eboen azonban alig van több 25U0O mjm foszfornál, tehát az ezutáni visszapótlás csaknem négy ötöddel kevesebb, mint azon hiány, melyet az 1870-ikivel szemben kimutattunk. Hogy a gyengébb trágyázásnak silányabb tetmés a következménye, az köztudomású dolog. S ha földtermőerejének csökkenése ma még nem mindenütt észlelhető, az egyszerűen onnan van, mert egyrészt talajunk őserejéből mentettünk, aminek azonban már végére is jártunk, másrészt pedig onnan, hogy mai talajmivelő eszközeink sokkalta tökéletesebb, jobb munkát végeznek, naint végeztek a régiek. A .talaj ősereje azonban nem kifogyhatatlan, a talaj megmunkálását sem lehet a végtelenségig tökéletesíteni, el fog követ- hezni tehát az az idő, amikor a tökéletesebb talaj munka dacára érezhető országos terméscsökkenés fog beállani. azt, hogy haragudna rád, vagy hogy éppen fenyegetne ? — Nem, nem anyám, —• erösgette iszonyodva a kis Julis, — nem mosolyog ez a kép. Nem látod, hogy haragszik? . . , A szemei milyen haragosan merednek ráin, mintha meg akarna ölni. .. Takard el, kérlek anyuskám ... Én nagyon félek tőle ! . • . Az anya ijedelmében magánkívül szorította magához gyermekét és valósággal ragadta a szoba felé. Kétségtelen, hogy beteg a gyermek, le kell tehát fektetnie. És a kis Varró Julis nemsokára ott is pihent az ágyban. Orvosságos üvegek kerültek az éjjeli szekrényekre, no és hát az imakönyve, amitől sehogyse akait mogválni.Nem mert ugyan belenézni, meri ott volt a haragos szentkép, de azért azt kívánta, hogy odategyék az ágya mellé. A kis leány azután nyugtalan álmok gyötörték. S e lázálmokban szüntelen megjelent előtte a haragos szentkép. Nem tudott tőle szabadulni. Bárhová is ragadta öt lázas képzelete, a szentkép csak híven követte. Meg-megállt előtte és így ezóllott hozzá: — Julis leányom, neked nem erős a hited. Te nem azt az erőt csodálod és szereted bennem, ami szentté tett, hanem csak a nyájasságomat, a mosolyomat. Te azért, hogy az én jóságos, mosolygó képem a tied lehessen, hallgattál a csábitó szóra és feláldoztad azt, ami nekem a legkedvesebb : a lelked tisztaságát. Folt esett a te telkeden. Sötét fekete folt, amit le kell tisztítanod onnan. Ha azután majd megtisztult a lelked, akkor maid újra mosolyogni fogok rád. Ismét tied lesz az a mosoly, amiért most oladtad magadat az ördögnek, a gyalázatnak ! . . . És a kis Julis nyugtalanul vergődött lázálmában. Horni ika msgizzadt és ajkai izgatott, összefüggéstelen szavakat suttogtak. A fél éjszakán ott volt mellette az édes S ezt pusztán állatállományunk segélyével elkerülni nem fogjuk, mert mai belterjes gazdálkodási viszonyaink mellett kilátásunk van ugyan arra, hogy állatállományunk formailag és értékileg tökéletesbülni fog, de annál kevesebb kilátásunk lehet arra, hogy számszerűleg is lényegesen gyorsabban szaporodjon. Ez országos csapást elkerülnünk csak úgy lehet, hogy állatállományunk számának bár kisebb mérvbeni szaporítása mellett a műtrágyák használatát olyan mérvűre fokozzuk, mint amilyen mérvű az a tőlünk nyugatra xx fekvő államokban. hírek. Eskttvff. Dr. Hirsch Gyula helybeli ügyvéd o hó (5 án tartja esküvőjét Kolozsvátou llirich Mimivel. Hirsch Adolf kolozsvári lakos leányával KBzaégi közgyűlés. Községünk képviselő testületé a múlt hó 27-én rendkívüli gyűlést tartott, mely alkalommal a következő ügyek nyertek elintézést. 1. A kórházi pénztár megvizsgálása vonatkozó észrevételekre adott védfeleleteket tudomásul vette és a vonatkozó határozatnak vármegyei alispánhoz való felterjesztése iránt intézkedett. Elismerését fejezte ki ngy a kórházi bizottság. mint a képviselő testület a kórházi igazgató főorvosnak a kórházi beteg forgalom lényeges növeléséért, ami mindenesetre Ugybuzgö és lelkiismeretes orvosi kezelésre vall. 2. Jóváhagyta a községi vendéglő épületre és mészárszékek bérbeadására vonatkozólag megtartott árverést, mely szerint a községi vendéglő Löriuger Jakabnak 1364 kor. 58 fillérért, a mészárszékek pedig 3(50 korona évi bérért Növi Izidornak adatott bérbe. 3. A nagykárolyi kegyestanitórendi főgimnáziumnál felállítandó konviktusra 20 kor. segélyt szavazott meg. 4. Tudomásul vetto a községi elöljáróság bejelentését, hogy « bor és husfogyasztási adót 1011—1913. évekre a kincstártól bérbe vette, a vonatkozó anyja és figyelte, szakadatlanul. Éjfélkor azonban, hogy a kis lány kevéssé elcsendesedett és nyu- godtabh lett őt is elnyomta az álom és nyugovóra tért. A kis Julis pedig felriadt álmából. A fülében csengett egyre, amit álmában a szenttől hallott. Hogy folt esett, hogy mocsok esett a lelkén ! . . Hogy eladta magát az ördögnek, a gyalázatnak ! . . . Hogy azt a foltot le kell mosnia a leikéről, máskülönben a szent nem mosolyog reá többé sohasem ! . . . Izgatottan ült fel az ágyában és önkénytelenül az im.'ikönyve után kapott. Látni kívánta a szentképeket és meg is uézte. Égő, káprázó szemei azonban megint esak azt látták, hogy komoly, haragos és semmit sem mosolyog. Vall indulat támadt erre kicsi szivében. Egy hirtelen elhatározás, amelynek megfontolására nem maradt ideje. Igen. Le fogja mosni leikéről azt a foltot, mert tisztán kell a szentkép előtt állania! Kívánta a szentkép mosolyát. Kívánta, mint soha jobban. Kiugrott tehát a csipkés ágyból és úgy öltö- zctlonül, ahogy volt kiszaladt a szobájából. Kiszaladt a kertbe és futott-futott lelegzetvétel nélkül a folyó felé . . . Most, — úgy érezte, — le kell mosnia leikéről a foltot, gyalázatot! . . . * A kis Julist másnap hiába keresték. — Nóra volt sehol. Harmadnap volette fel a viz megdermedve, halva . . . Arcán bánatos mosoly Ilit és kezében görcsösen szorongatott egy szinevosztett, de azért jóságosán mosolygó szentképet .. . lcgif Ábrányi Kornél
