Kővárvidék, 1910 (7. évfolyam, 1-52. szám)
1910-09-04 / 36. szám
KÖZÉRDEKŰ TÁRSADALMI HETILAP, A „NAGYSOMKUTI JÁRÁSI JEGYZŐI EGYLET“ HIVATALOS KÖZLÖNYE. Előfizetési ár.: ■gesz évr« .... 8 K Negyed évre . . 2 K. Fel évre.......................4 K Egyes szám áru . 20 fillér Főszerkesztő: Dr. Olsarsikj VIkt«*r. Felelős szerkesztő: Barna Benő, A KOLERA. Hirdetik újságok, de komoly tudósok is, hogy beköszöntött az emberiség egészségének korszaké. Már poéta is akadt, aki panaszos akkordokban énekelte meg, hogy mi lesz a asenivel, a művészettel, ha nem lesznek töobe poéták és műrészek, akiknek alkotó erejét a betegség és terheltség termékenyítették meg. A kik borongó hangulataikat, melyebben annyi szép és nagy teremtődött apáik bűnéből szerették he- tediziglen ? Nemcsak azért nincs igazuk azoknak, akik ingyen siránkoznak, mert az Ehrlich 606 nem kivégezni, de megmenteni lógja a terhelt zseniket is, hanem azért is, mert a vérbaj elmulasztásával még korántsem lesz egészséges az emberiség. Az élet e^yik ellenségének a kezéből kicsavarta a nagy és dicső frankfurti a gyilkos fegyvert, de maradt még egynéhány ebből a rettentő fajtából. És hogy ne örüljünk olyan nagyon az arzsnobenzolnak, az egyik kollega már dörömböl is az ajtókon. Jön a kolera! Északról, keletről, délről, délnyugatról egyaránt fenyeget. Napóleont megszégyenítő gyorsasággal kerítette be országunkat a gyilkos ellenseg es oly félelmetesen lényegét, ahogy mar nehány évtized óta nem cselekedte. i.i íam .ja. Jw.■a..Ptgaer^?»f«LXUfJ!—üli«!1 f- mi, i 1 ■ Palkó szerencséje. Ssegénj’ fiú volt Palkó, de nagyon szerelmes. Elhatározta tehát, hogy Pestre megy szerencsét próbálni, pénzt keresni, hogy azután inihamnrabb visszatérhessen falujába és beállítson az £ szépséges Juliskájához, mosdván : — Megjöttem güaiubom, sok pénzt kerestem, mehetünk a pap elé ! Volt egy nagybátyja Pesteu. Otthon mindig csak úgy emlegettek, mint akinek nagy gyümölcs kereakeretkedése vau a fővárosban, de nem tudták, hogy hol lakik. Amikor Pestre érkezett Palkó, mindenfélekép igyekezett megtudui nagybátyja lakását. Ámde sehol sem ismsrték Bot Péter gyüméleskereskedő urat. Egy irgalmas lélak végre a bejelentő hivatalba kalauzolta Palkót, ahol nagysokára megtudta, hogy a nagybáeai künn lakik a Liliom-utcában. Amikor nagynehezen megtalálta a nagybácsi lakását, kissé esalódottnak érezte magat. A ház de főleg a lakás, nem felelt meg semmikép egy gazdag nagy kereskedő igényeinek. Nem volt otthon a bácsi és Pálkó a lakásadónőjétöl kérdezte meg hol van a bácsi üzlete? — A boltja? — kérdezte nevetve a kövér asszonyság. — Többnyire az Erzsébet-körut és í Az orosz-lengyel határt is már átlépte a kolera. Galíciában is fordulnak elő megbetegedések, De még sulyosobbak a hírek, amelyek Olaszországból érkeznek. A derűs Itáliának hozzánk legközelebbre eső tartományaiban szedi áldozatait a sárga rém órárcl-órára fokozodó vehemenciával. Apulia szegény és piszkos népe e ronda, túlzsúfolt, közegészségi intézmények nélkül szűkölködő városi, falvai alkalmasabb tenyésztő telepei a kolerebacillusnak mint Oroszország, mert ott az éghajlat zordon- sága bizonyos mértékben gátat emel pusztításának. Igaz a kolera kitőlése óta, tehát alig három hónap előtt Oioszországban 118.985 ember betegedett meg kolerában és 50 287 ember hait beli. Irtóztató szám! M-gközeliti a rettentő orosz japán háború elesettjeinek a számé'. \ kolera a második nagy háború, amelyet II. Miklcs orosz cár elveszített. És bevonult már a kolera Magyar- országba is. A belügyminisztériumból pedig csak olyan hirek kerülnek ki, amelyek megnyugtatni igyekeznek a közönséget, ügy véljük; ez teljesen fölösleges. Amikor az újságok kötelességükhöz híven hírül hozzák : hogy határmenti városokban északon és délen 5—10 30 ember betegszik meg ltákóer.y-ut sarkán szokott lenni 1 Megmagyarázta Palkónak az odavezető utat és a legény nekiindult. A szokatlan nagy forgalom és az utcai lárma egész kábulttá tették. Úgy rohantak el mellette az emberek, mintha üldösné őket valaki, a villamosok nyilsebesen és fülsiketítő csillingeléssel száguldottak. Minden pillanatban gorombán, durván szólt reá egy-egy kocsis, mert nem tért ki elég gyorsan az útjaitól. Végre a Rákóczi ut és Erzsébet körút sarkára ért. Hol lehetett hát a bácsi üzlete? gondolta és keresgélve nézegetett mindenfelé- Átfutott mée a kocsiutou is, jobbra, balra szemlélődve- Hirteleníil mérges csöngetés ütötte meg a füleit és a háta mögött egy kocsivezet* szitkozódott és egész erejéből fékezett, nehogy elüsse az ügyetlen Palkót. A legény nagyolt ugrott és csaknem fölburitott egy gyümölcscsel teli toló-kocsit, mely az ut sarkán állott. A kocsi tulajdonosa barátságosan bátrulökte Palkót. — Hé öcskös, ugv látszik, vidéki vagy, — kérdezte erősebben szemügyre véve Palkónak pirospozsgás, kissé ijedt arcát. De nini, mintha ismernélek! Nem hívnak Palkónak ? Talán bizony Kiskunmajsára valősdi vagy, bé?! — Igenis az volnék ! Hamarosan kiderült aztán, hogy a másik meg a Péter bácsi a „gyümöleskereskedö/ Átölelték is megcsókolták egymást, a járó kelők mulattak a megható jelenetem Újabb csalódás érte hát Palkót 1 breikesztfiség és kiadóhiv.ui. Nagysomkut,Teleki-tér 3S4 MEGJELELIK MILDEL VAS ÍRLAK» kolerában, a közvéleményt csillapító félhivatalos kijelentésekkel megnyugatatni úgy sem lehet. Sokkal alkalmasabb erre a célra az erélyes óvintézkedések egész sorának elrendelése és ezeknek municiözus betartása. A belügyminisztériumban ezt el is határozták s táviratilag utasították a határszéli hatóságokat az intézkedések foganatosítására. A kolera azonban olyan vendég, aki nem várja be a hivatalos fogadtatást, hanem a megszámlálhatatlan rejtekutakon törtet előre. Emberi elme ki nem találhat emberi energia be nem tarthat annyi óvintézkedést, hogy a kolerát kijatsza. El kell tehát készülve lennünk arra a stomoru eshetőségre is, hogv a kolera határainkon belül is szabadon fogja áldozatait. Első sorban Budapestnek, ennek az egyetlen nagy gócpontnak van ettől tartani valója Itt kell tehát mindennek fellett elkészülni a rémes vendég fogadására. A városházán kijelentették, hogy ebben az irányban teljesen nyugodtak a főváros vezető körei, mert nagystílű közegészségi intézmények és akárhány orvos áll rendelkezésre, a köztisztasági viszonyok pedig tűrhetők. Bezzeg más a helyzet a vidéken. A 15.0o0 magyarországi falu Közül 13,u00 szinte védtelenül lenne kiszolgáltatva a Az « kis toló-kocsi volt Rot Piter hires gyümölcs nagykereskedése, ehhez bizony társ, vagy üzlet\ez<tö nem igen kellett ! A bácsi egyelőre felajánlotta Palkónak, hogy lakjék nála. Szívesen megosztja vele a szerény lakásé', azonkívül megígérte, hogy egyénként és lehetőleg segítségre lesz Palkónak. A lakásán kérdezte ezután : — Mennnyi pénzed ven? — Van még vagy ötven koronáin.! — Csekély összeg nagyon. A közös háztartása költségeihez természetesen neked is hozzá kell járulnod, és azért dolgoznod kell. Mire vállalkoznál szívesebben? Gyümölcsöt árulni, kin- tornázni, vagy cipőket tisztítani az utcán ? — Legszívesebben kintoráznék ! Nagyon szeretem a zenét és egyébbként a nehéz munka megárt az egészségemnek ! — Abá ! — nevetett a bácsi. Megismerlek, kiskmiuujsai legény vagy te is! Vegyünk hát’agy kintornát ! A pénzt kölcsönözöm neked. Két nappal később meg volt a kintorna. Kiszolgált volt szegény, már csak minden második hangja szóllott. — Ezzel aligha lehet pénzt szerezni! — sóhajtott Palkó. — Ehhez te nem értesz ! Megfizetnek ar.i- vesen asak odébb állj vele ! Palkó megértette. Furfangos esze volt a bácsinak ! Másnap végigjárták a várost. Amidőn a Rá» Ä ^Ptt T • J r 1 «* r r Jiovar/idea tareaja
