Kővárvidék, 1910 (7. évfolyam, 1-52. szám)
1910-08-14 / 33. szám
2 K Ö V Á R V I n É K. augusztus 14. a-Vnunka túlságos nagy költséggel járna, az állam méltányos segítsége is igénybe vehető. Természetesen a gazdasági felügyelőknek lesz a gondja, hogy az állam csak érdemes munkát támogasson, de az ilyen munka aztán meg is kapja a támogatást. — Ha statisztikát vezetnének az egyes községekben mutatkozó békétlenség sőt számos kivándorlási eset okairól az a statisztika elég nagy számokkal ‘utalna arra, hogy hány embergazdasági exezisztenciája ment tönkre azzal, hogy marhája kiszorult a közlegelőről, vagy semmiképpen sem tudott legelő területhez jutni. Igen sok községben valóságos harc folyik a legelőért. Mindez pedig nagyon természetes. A legszegényebb ember is tudja és látja, hogy cgy-egy állat felnevelése, vagy pláne az állattenyésztés minden évben biztos és bő hasznot ad. Tehát mindenki igyekezzek egy-egy állatot tartani, de ez az igyekezete meghiúsul, ha nincs olyan lege ő terület ameiyen az év 7—8 enyhébb hónapján az állat eleljen és növekedhessék. A szociális béke baráteirak szempontjából tehát igen fonlos tényezők a legelők. Köz- gazdasági tudósaink pedig azt mondják, hogy a nagy export képességű, tehát igazán nagy világpiaci jelentőségű állattenyésztés számtalan jövedelmező iparágnak az erős alapja, és e szerint sokszorosan hat az ország gazdasági gyarapodására. Mivel pedig a népies tenyesztésjavarész- ben a közlegelőkre támaszkodik, minden megjavuló vagy megszerzett legelő — terület egy-egy lépést jelent áilatienyész tésünk hasznos fejlődésére nézve. Okosnak és helyesnek kell tehát elismernünk az uj földmivelésögyi miniszter szóban lévő intézkedését, melyben nemcsak praktikus közgazdasági érzék nyilatkozik meg, hanem meleg érzés is falusi földmivelő népünk gazdasági boldogulása iránt. Tanárok panasza. Az ország tanárai, azok a derék emberek, akik a jövendőbeli generációt nevelik fel, összegyűltek Nagyváradon, hogy tanácskozzanak a tanulóifjúságról, a tanításról, a tananyagról, a modern tanitás előbbre viteléről, szóval csupa o’yan okos dologról, amiről kell tanácskozni, mert a tanácskozás előbbre viszi az ifjúság nevelésének, művelésének sorsat. E tanári tanácskozás keretében sok okos és megszivlelésre méltó beszéd hangzott el. De a legsúlyosabb, a legfeltűnőbb jelenség ezen a kongreszuson az volt, hogy a tanárok összesége egyértelműen azt állapította meg: nem tanulnak a fiuk, évről- évre rosszabbak a középiskolák: eredményei, a gimuziumok, reál és polgári iskolákban. Gondolkozzunk rajta hogy mi lehet a dekadencia oka? Az elmúlt évjáratok gyermekei okosabbak, szorgalmasabbak és tehetségesebbek voltak tán? Kevesebb súlyú agyvelő van a mai gyermekek koponyájában, mint apáikéban, züllött e a mostani fiatalság, amelyik nem készül komolyan az életre? Izgalmas, komor kérdések ezek a melyekre egy nagy és általános nem-mel kell válaszolni. Nem az ifjúságban, hanem a tanítási rendszerben s a rósz tankönyvekben van a hiba: Mindnyájunk családja és ismerőseink háza tele van csodálatosan okos, ryilt eszű bámulatosan tunu’éko y és igen gyakran Valóságos zseniális gyermekekkel, Bámulatos az, hogy mily okosak a mai gyermekek, mily ragyogó inteiigenciája van egy 4—5 éves kis koponyában, mekkora tudni vágyás izgatja ez 5—6 esztendős gyermekek kíváncsiságát. Nem a gyermekanyagban van a Hiba: a könyvek rosszak. A földrajz, a történelem, a fizika, a vegytan mind ez telve van hazugságokkal. Azok között a tanuló- könyvek között, amelyek most forgalomban vannak, hiromnnk se szabadna a tanuló fjuság kezébe kei ülni. A gyermekek már iskolán kivül többet tudnak és legtöbb dolgot jobban tudnak, mint könyveik. Az élet, a tapasztalás, a tanulás technikájának egy játszi, könnyed módjavai szolgál nekik. Csak a szemüket kell nyitva tartanok és a fülüket nem szabrd betömniük. A haladas mindenre uj, könnyeb módokat talál ki, s az iskolában még mindig magolással tanítanak. A könyveket érthetetlen nyelven, rósz adatokkal Írják. Tudjuk, hogy a kultuszminisztériumban kiket bíznak meg tan- könyvirással. tudjuk, hogyan teljesítik a felülbírálás munkáját, tuijuk, miért kapnak bizonyos emberek megbízást tankönyvek i'ására, tudjuk, hogy mily u'akon lehet ilyen megbízáshoz jutni. Az-az tudjuk, hogy eddig hogy volt. Szetetnénk remélni, hogy mindez meg fog változni. Mert nemcsak a hal és az ibolya, hanem a közoktatásügy is a fejtől illatozik. A legszegényebb minisztérium tudvalevőleg a kultuszminisztérium és innen van az, hogy a magyar tanügy helyzete is siralmas. Ha egyik-másik minisztérium bőséges feleslegéből áttérnének valamit a kul tuszminiszteriumba, tbből a pénzből gyökeresen meg lehetne javítani az iskolák helyzetét. Haladunk a korral. És a haladásban talán erre a bajra is ri fognak akadni az iiletékesek, s azt gyorsan orvosolni is fogják. HÍREK. Teres* József ünneplése. A helybeli állami elemi iskola igazgató tanítója Veress József folyó évi szeptember hó 16.-án tölti be tanítói működésének ü5-ik évet. Nevezett igazgató tanító az állami iskolának községünkben történt felállítása után következő évben, községünkben, kezdte meg tanítói működését. Hogy egy negyed század milyen hosszú idő az életbeu és mennyi viszontságon megy keresztül majd minden' ember, azt felesleges itten leírnunk. Nem hallgathatjuk el azonban megemlítés nélkül — és reméljük, hogy eme nézetünkben olvasóink is osztozni fognak, — hogy egy tanító egy negyed századon át milyen nehézségekkel küzd, különösen olyan vidéken, a hol a lal-osság 80 százaléka román. Mint tudjuk Nagy- somkutou ezelőtt 25 esztendővel alig lehetett magyar szót hallani, holott most a román lakosság fiatalabb generációja közül alig akad olyan, aki a magyar nyelvet no bírja, avagy legalább még ne értse. Ez minden esetre első sorban az állami iskola létesítésének köszönhető, de érdeme az a tanítónak is, aki fárodozik azon, hogy a magyar nyelvet megszeretesse a román ajkú gyermekekkel is, és arra őket megtanítsa. Veress Józsefnek 25 év alatt alkalma volt egy egész generációt oktatni és tanítani, úgy, hogy már felnőtt végzett emberek, anyák és nagyanyák Is vannak, akik tanítványai voltak- Mindezek kellemesen emlékeznek vissza arra az időre amikor még a Veress József tanítványai voltak. De nemcsak e téren vannak érdemei Veress Józsefnek, hanem a gyű- mölcsészet terén is Ő ezen a téren, szakképzettsége, szorgalma és teljes oda adó munkálkodása által mindenkor csak buzdította és buzdítja ma is nemcsak tanítványait, hanem általában a lakosságot a gyümölcs termelésre és kertészetre. Az ő oda adó munkálkodásának tudható be az is. hogy most már községünkben és az egész járásban szeretettel foglalkoznak a faj gyümölcs termeléssel. Mint értesülünk az állami iskola gondnoksága 25 éves működésének év fordulóját megfogja ünnepelni Az ünnepélyen a Kövárvidéki Központi Olvasókör, amelynek ő elnöke a helybeli ref. egyház, amelynek gondnoka, a községi képviselő testület, a melynek megválasztott tagja és még többen — is részt fognak venni. Szalmir vármegye népoktatása az 1005—1010. években eimen jelent meg Bodnár György, S/.atmárvármegye agilis kir. tanfelügyelőjének terjedelmes jelentése a vármegye és Szatmár város népoktatásának legutóbbi fejlődéséről E jelentésből megtudjuk, hogy a legutóbbi 5 év alatt a tankötelesek iskolalátogatása a várme gyénél 8 3, Szatmár törvli. joggal fölruházott városánál pedig 8.8 százalékkal javult, amit az iskolák és tanítói állások szaporítása eredményezett, mert ezalatt az idő alatt az elemi népiskolák száma 34-gyeI, a tanítók száma 79-el emelkedett. A 445 népiskola közfil 335-ben magyar a tannyelv, ami e nemzetiségekkel vegyes lakosságú vármegyében igen szép eredménynek mondható. A 65 állami népiskola fentartására és más jellegű népiskolák segélyezésére évi 705,422 koronát fordít az állam ezenkívül 5 év alatt külön 1.249,326 koronájába kérült a sajat iskoláinak elhelyezése. A lefolyt 5 év alatt 2 állami polgári iskola is állíttatott fel (Mátészalkán é< Nagykárolyban), a tanítók iskolázó gyermekei részére pedig felépült S/.atmároii a tanítói konviktus, melyben 120 tanuló helyezhető el. Mindezeket egybevetve azt látjuk, hogy Bodnár György kir. tanfelügyelő 5 éves működése alatt jelentékeny lendületett nyert Szatmár varmegyének és Szatmár városának népoktatásügye. Mindazáltal van a jelentésnek egy szomorú pontja is, mert 7500 tanköteles még mindig nélkülözi Szatmár vármegyében az iskola áldásait, amin a községek szegénysége miatt csakis az. állami iskolák tömegesebb engedélyezésével lehet segíteni. A vármegye és Szatmár városának közigazgatási bizottsága elismerő köszönetét fejezte ki a kir. tanfelügyelőnek eredményes munkálkodásáért és mindenre részletesen kiterjedő kijelentéséért. Jegyzőválasztás. A S/akálasdombói körjegyzőség a múlt héten Gabánvi Nándor helyettes jegyzőt egyhangúlag jegyzővé, Vargyas Józsefet pedig segédjegyzővé megválasztotta. Magas jutalék mellet ügynököket, utazókat keres ablaki edőuyők elárusitására Schilinger Simon és Társa ablak redőny gyára, Budapest, Gróf Zielii Jenő-utea, 16. hová írásbeli ajánlatok és megrendelések intézendők. Országs vásár, I^özségünkbén e hó 17-én és I8án országos vásár lesz, és pedig 17-én állat és 18-án kirakodóvásár. Áthelyezés. A földmivelésögyi miniszter Márton Sándor erdötanáesot Nagykárolyból Újvidékre, Gábor Sándor erdőmestert Nagybányáról Nagykárolyba áthelyezte. A gyümölcsözőleg elhelyezett Záli. Szatmárvarmegye árvaszékhez a minap a következő humoros szövegű beadvány érkezett : „Cs. és kir. Atvaszék! Miután az általam már régóta gondnokolt kis korú már nagykorú lett, kérem a tiszteletes árvaszék urat, hogy az ott gyUmölcsözöleg elhelyezett Knolbach Zálit, és az őt illető pénzt részemre kiutalni méltóztassou: Várja a pin -.t tis'.te'ettsl 'De ttel» Mór tb. gyámapa.“ Azt sem tu«lja tél van e vagy nyár, ügy niegzavarodnak Dörmögö Dömötör és társai a dobsinai jégbarlangban. Hogy, és miként, azt elmondja Sebők Zsigmond gyermeklapja, a Jó Pajtás legújabb augusztus 7-ikí számában. Ugyanebben a számban van Lampérth Géza verse, Elek
