Kővárvidék, 1910 (7. évfolyam, 1-52. szám)
1910-08-14 / 33. szám
vili. évfolyam. Nagysomkut, 1910. augusztus 14. 33-ik szám, KÖZÉRDEKŰ TÁRSADALMI HETILAP, A „NAGYSOMKUTI JÁRÁSI JEGYZŐI EGYLET“ hivatalos közlönye. /. * ' Előfizetési őr: Eg«4«* éve"?. . . . 8 K egyed évre . 2 K. Fel évre .................4 K Egyes szám áru . 20 fillér Né pies állattenyésztésünkért. A földmivelésügyi miniszter a nála tisztelgő gazdasági felügyelőknek sürgős fel- sdaiává tette, hogy vegyék munkába az elhanyagolt községi és közbirtokossági legelők jókorba helyezését, illetve ahol egyáltalán vagy pedig elegendő legelő nincs, támogassák az eidekelt gazdákat a megszerzésében. Ez intézkedés sokkal közvetlenebbül érinti a vidéki, de főleg a falusi lakosság érdekét, semhogy ne kellene vele behatóbban foglalkoznunk. Az ország legtöbb vidékén valóságos szégyenét alkotják a közlegelők a mezei gazdálkodásnak. Alig van az országban köz'egeló, mely a javításnak, gondozásnak egy szóval okos gazdasági kezelésnek még csak a szinét is látta volna. Igaz, hogy a legrosszabb legelő is többet ér mintha egyáltalán nincs, de nagyban és egészben a meglevő közlegelők sem tudnak illően megfelelni fontos hivatásuknak. Pedig ami viszonyaink között az állattenyeszté«, de lőleg a kisgazdák és hirtoktalan falusi lakosok állattenyésztése a köziegelót nem nélkülözheti. Am vitatkozzanak rajta az elméleti tudósok, hogy kell- e u jó állattenyésztéshez legelő, vagy sem, annyi bizonyos, hogy a mi népünk közlegelő nélkül kellő mennyiségű marhát tarF'»szerkesztő: Ilr. Olsavszky Viktor. Feless szerkesztő: Kama Kenő, ISA tani, további tenyésztésié alkalmas átTatttrkáf felnevelni nem tud. Az az intézkedés tehát, melynek közlegeiőink jokarba hozatala és a hiányzó legelő területek pótlása lesz az eredménye praktikusan veszi munkába nemcsak áüat'enyésztésür.k fejlesztését, hanem a falusi élet gazdasági erősödésének, tehát szociális békéjének biztosítását is. A mai állapotok, amelynek közepette a közlegelők rosszasága vagy hiánya a szegényebb elemekre nézve lehetetlenné teszi az állattartást, kihat népünknek nemcsak anyagi állapotára, de táplálkozására, tehát testi és lelki egyensúlyára is. A magyar törvényhozás már 1007-ben megalkotta az állattenyésztés állami támogatásáról szóló törvényt, melyben módot adott arra, hogy a falusi kisgazdák Úgy a legelő javításánál' mint magszerzésénél is igénybe Vehessék az állami segítséget. Ugyan e törvény amikor a kisebbek kivételével minden vármegyébe, egy gazdasági felügyelőt állított, gondoskodott a végrehajtását mozgató helyi szakközegről is. A törvény végrehajtását a közbejött politikai zavarok jóformán megakasztották. Az igy származott hiányokat és vétlen mulasztásokat pótolja most az uj földmivelésügyi minisztérium fentemütet rendelkezése. Kívánatos, hogy e rendelkezés végrehajtásában ne Szerkesztőség ís kiadóhivatal. Nagysomkut,Teleki-tér 384 MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP csak a gazdasági felügyelők és közbirtokosságok, de a helyi élet összes vezetésre hivatott tényezői is közre munkáljanak. A dolog természetesen nem fog rögtó'nös eredményeket fölmutathatni. Századok mulasztását nem lehet egyszerre pótolni és igy a közlegelók kimerült talaja elsilányo- dott növényzete általánosan elhanyagolt kezelése sem fog egyszerre ideálissá változni. De bizonyos, hogyha évenként csak egynéhány közlegelö kerül egy-egy vármegyében gondosan vezetett és ellenőrzött javitás és kezelés alá néhány év alatt nagyot javul gazdasági életünk mérlege. Hiszen a két-három .millió holdnyi legelőknek, csak becsületesebb kezelése is mindjárt 20—30 millió koronával gyarapíthatja a gazdasági hasznot. Az pedig sokszorosára rúg ennek az összegnek, amit a legelők jökarba hozatala, vagy pótlása az állatok számának és értékének gyarapításával eredményezhet. Érdemes tehát, ezzel a dologgal komolyan foglalkozni és alig szerezhet magának bárki is nagyobb érdemet községével szemben annál, mint aki értelmes gazdaember létére odahat, hogy a közlegelők megjavításának és helyes kezelésének gondos és aprólékos munkája mentő! előbb meginduljon. Annál inkább meg kell és meg lehet ezt tenni, mert ahol ez fl TP” r -T^ fr A Aoyarviaea tareaja __ft _______________ i ÉL ET. Hors üldözött. Gyermek voltam. Fiatal. Meggondolatlan. Kéményéin: abrnndképek — Messze messze szálltuk térték. Itt szenvedtem ott a remény. Nyugodt életet testeit elém, Hasztalan volt anyám könnye Özvegy szava, bus kérelme, Én csak mentem, vakon, oda . , « . . . Uj hazába uj élet várt, Beteljesült remény, ábránd Gyötört lélek hangos jaja Kus panasza, sóhajtása Felhallatszott a magasba . , . ... Évek múltak el azóta, Es ha olykor néha-néha Kimentem a tenger partra, 8 elmerengtem a távolba — Mintha túl a felhők mögött, Fon a kéklü égbolt lelett Egy fekete pont látszana . . . {íjj S mintha tenger zugó habja, Esti szellő lágy fuvalina, Mind, mind a fülembe zúgna .- „Eredj, eredj . . . várnak haza!“ Haza Űzött bus sejtelmem, Felujult bekegged sebem. Özvegy jaja, bus kérelme Felhallatszott a menyekbe Jaj, uiár pihent szegény lelke. Házunk helyett hantot leltem. Gyepes sióin, fakereszten Csak ez a két sor volt Írva : „Itt nyugszik egy szegény anya“ „Saját fia vitte sóba.“ És én ráborultam sírva. Rónai Zsigmond. Az ezüst gyűrű, — folytatás és vége. — Hlinka bácsit valami nyugtalanság fogta el s közbe tágult. — Aztán azt mondta, hogy: lennél e a fe- i leségetn ? Lidi néni szemei megélénkültek s meglepetten szólt: •— Igen azt mondta. — A?tán a legény vállára hajtotta a fejét — folytatta Hlinka. — Így volt. —- Aztán nagy vihar keletkezett. — Igen nagy vihar, villámlott, dörgőtt. — És megeredt a zápor. Lidi néni elsápadt: — Honnan tudja? Hlinka csak folytatta: — És közeibe leütött a villám, és egy hatalmas fát ketté hasított— Jézus Mária, honnan tudja ezt? Kérdi magán kit ül Lidi néni. És maguk egy sürü bokorba bújtak a vi- bar elől s ott egymáshoz simultak mint két gerlice. — Mint két gerlice — ismételte könnyei szemekkel Lidi néni. Amig a vihar elült. Lidi néni törülgette a szemeit. — Aztán megszületett a gyermekem. Egy darabig csend van, az öreg Hlinka szemére is odaszökött egy hönnycsepp, óvatosan letörli széles tarka zsebkendőjével és aztán oda- nyujlja Lidi néni elé a jobb kezet: Ez volt ez a gylirü, ugy-e ? — Lidi néni nézi-nézi és forgatja Hlinka öreg ráncos kezét. — Ez a Jézuskám, ez ám, a piros köve is ez s a hangja remegett. Aztán nézte Hlinka arcát. A két öreg tekintete találkozott egymással s épugy látták egymást, mint akkor régen, távoli időkkel ezelőtt az erdőben, amikor először találkoztak. — Hát te voltál az — kérdezte remegő hangon Lidi néni. Eli voltam Lidi. 8 mind a ketten sírva egymásra borultak s a hogy kisirták magukat, Lidi néni odaszólt Hlinka bácsihoz. — Mindjárt itt lesz a leányunk, majd meglátod mily szép lett. Alig, hogy' ezt kimondotta, becsapódott a a rácsoskapu, Lidi néni kitotyogott fiatalos rugé- konysággal az udvarba s eléje kiáltott a hazaérkező lányának. * — Zsuzsikám, gy'cre hamar, megjött az apád!.. Irta: Peterdi Andor.
