Kővárvidék, 1909 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1909-06-13 / 24. szám

TIL évfolyam.

24'ik szám

KÖZÉRDEKŰ TÁRSADALMI HETILAP, A „NAGYSOMKÜTI JÁRÁSI JEGYZŐI EGYLET“ HIVATALOS KÖZLŐ

Előfizetési ár:

Egész évre — — — 8 K Negyed évre = — — 2 K | Fel évre — — — =» 4 K Egy szám ára — — 20 fillér, j

Főszerkesztő: Dr. Olsavszky Viktor.

Felelős szerkesztő: Barna Benő.

Szerkesztőség és kiadóhivatal : Nagysomkut, Teleki-tár.380. sz.

MEGJELEN MINDEN VASÁRNAP.

Háziiparunk, — ami nincs.

Az a bizonyos „nemtörődömség1* vonul végig egész közéletünkön. Ez képezi tulajdonképein okát gazdasági elmaradásunknak. A közgazdaság főbb ágaival nem törődünk,a mellékágait pedig lekicsinyeljük. így a háziipari is.

Pedig a háziiparnak ép oly fontos, mint nagyjelentőségű szerepe van egy nemzet gazdasági életében. Nemcsak a nép keresete szempontjából, hanem azért is, mert igen fontos iparágak meghonositliatásának és egészséges fejlődésének alapját képezi.

Olyan szívesen szeretünk mindig a külföldre hivatkozni, de jó példáit sehogy sem követjük. Pedig különösen a liáziipar, mely egyes szegényebb vidékeken a népnek nemcsak a megélhetését biztosítja, de némi jólétet is képes nyújtani.

Ott van például a Seliwarczwald. ahol az óragyártás, — Belgium, a hol a fegyverkészitós, vagy tisztán házi. vagy mondhatnék családi ipar, melyben a ház minden tagja, vagy egész nap, vagy a mezei- munkáktól és állattenyésztéstől szabad óráiban foglalkozik. Az előállított termékeket aztán vagy maga viszi a piacra, vagy konsorciumba állva, értékesíti; vagy mint a két utóbbi példánál, egyenesen valamely vállalkozó gyáros számára, az órának vagy fegyvernek egy és ugyanazon alkatrészeit dolgozza óvről-évre saját tűzhelye mellett, a vállalkozótól kapott anyagból, gyakran annak szerszámaival, legtöbbnyire előleg és későbbi elszámolás fejében.

Ezeken a helyeken tehát szerves munkamegosztást látunk, mely a föld népét is rendszeres munkához szoktatja, idővel iparossá neveli. A nagy gyári iparnak ezen nemzedék adja aztán a többé-kevésbé képzett munkásokat. Ezért könnyebb ezekben az országokban bármely uj iparágat felkarolni, vagy már létezőt az igények szerint fokozni es fejleszteni, mert a munkaanyag folytán megvan és nevelődik az országban.

Ha már most eme rendszer szemmeltartá- sával saját háziiparunkat nézzük, csak ötletszerűséget, munkapazarlást látunk mindenütt. A rendszer nálunk épen a rendszertelenség, a szervezetlenség ezen a téren. Nem az igényekhez, nem az illető vidéken meglevő termelési előfeltételekhez mérve honosítják a megfelelő háziipart, hanem ötletszerű, időről idóro jelentkező és divatosan felkapott jelszavak után indulunk,

Valósággal megdöbbentő adatokat mutat a magyar háziipar törzskönyve, amely adatok és számok a legszomorubban igazolják állításunk helyességét. Ott a hol a háziipart nálunk is a külföldi jó példákat követve, vállalkozók segítségével, mint a családi ipart rendszeresen, szerves munkamegosztással űzik, az eredmény egészen n ás. A legszebb és legcsattanósabb példát erre a szalmafonás csoportjában láthatjuk.

Hajdú vármegye négy községében, nevezetesen Hajdu-Nánás, Hajdú-Böszörmény, Hajdú Dorog és Ujfekértó községben összesen 3400 család foglalkozik szalmakalapok készítésével és az általuk előállított áruk piaci értéke 1.200.000 kor.

Ilyen továbbá az Árvamegyei vászonszövós, a hol 326 család évi termelése 565,000 méter

különféle vászon, 260.000 korona értékben, a melyből 450.000 méter egy vállalkozóra és

115.000 méter egy másik vállalkozóra esik.

Nem a liáziipar rendeltetése, hogy a különlegességeket kereső külföldi látogatónak exetikus J dolgokkal tudjunk kedveskedni, bármennyire emeli is öntudatunkat, ha az idegen megdicséri népünknek pl. a diszitósben megnyilatkozó erős szépészeti érzékét. A háziiparnak az a célja, hogy családi iparrá fejlődve, a népnek rendszeres munkát, állandó keresetet adjon. E tekintetben mellettünk bizonyít különösen a varrottas példája. Mert hiszen ismerjük azt a háborút, mely az igazi és nem igazi varottas között állandóan folyik. Az igazit, fodorvásznon -— a régi bevett módon és nehézségekkel — varrrják. A másikat — gyárilag, könnyedén, — a szemnek tetszetősebb szinvegyitókkei kószitik, s ez a modern az olcsóbb, a kisebb értékű. Az igazi varrottas nevet szerzett magának és bejutott még a királyi házakba is. A modern, az olcsóbb, bejárja a világ összes piacait és a vállalkozók Morvaországban készíttetik. A mienk a dicsőség, a haszon ellenben — az osztráké,

Mindezekből pedig világosan következik, hogy a liáziipar nem dilletanskodó játék, hanem a közgazdaságnak oly fontos mellékága, a melylyel rendszeresen és országosan kellene foglalkoznunk.

A potyaebédek.

Egyik vidéki járásbírósághoz szigorú kereset érkezett. Szigorú, szokatlan kereset, melynek beiktatásánál még az iktató js csodálkozva csoAsszonyi sors.

Irta : Csabay Germán.

Béla, a Bárány Szálloda közkedvelt és mindig fess szobapincére megnősült. E»y alig 16 éves ártatlan leánykát, Piroskát, a Kővágó Ilka masamod nevelt leányát vette feleségül, a kinek sejtelme sem volt arról, hogy micsoda állapot az: asszonynak lenni, de örömmel sietett a szobapiucér védszárnyai alá, mert nevelőanyjánál nem épen a legjobb dolga volt és gyerekes fejével azt mégis csak elképzelte, hogy ezentúl a saját ura lesz és szigorú nevelőanyja feuhatósága megszűnik.

Csakugyan, ez a házasság a lehető legbuldogabb volt. Az asszonyka a legnagyobb szeretettel csüggot urán és kedólytelensége, a mely nevelőanyjánál szinte í állandó volt, teljesen eltűnt.

Vagy egy esztendő telt el zavartalan boldogságban. Ekkor aztán történt valami, a mi a még leányos ábrándokkal teli asszonyka fejét egy kissé megzavarta. Egy reggel, szokása szerint, a piacra ment bevásárolni. A piacról hazatérőben észrevette, hogy egy csinos, nyúlánk, barna férfiú követi. Az asszonyka elpirult és még jobban meggyorsította lép- j teit. Hasztalan. A férfiú, bár diszkréten, de állutato- san követte. Mikor pedig a ház kapujához ért és visszafordult, vájjon a titokzatos idegen ott van-e, hát az bizóny pár lépésnyire állott tőle, udvariasan megemelte kalapját és visszament.

Az asszonyka azt sem tudta, hogy hogyan ért a szobába. Hogyisne. Hiszen ilyesmi még sohasem történt vele. Szent Isten, ha ezt Béla megtudná I Szinte reszketett a felindulástól, ügy érezte, hogy valami bűnt követett el. Igen, neki nem lett volna szabad észrevenni azt a férfiút. Közönbösen kellett volna hazajönnie és nem lett volna szabad a kapunál hátrafordulnia. Mit gondolhat felőle az a férfiú ? Bizonyára azt, hor y ő is olyan kacér asszony, mint a többi. Igen, ezt nem lett volna szabad megtennie. És ha holnap a piaci a megy, ha találkozik megint avval a férfiúval, hidegén, büszkén fogja végigmérni, had lássa, hogy ő tisztességes asszony, ki az urát szereti.

Piroska asszonyt nagyon megzavarta ez a kis kaland. Egész nap idegesen tett-vett a házban és mikor hazajött a férje, alig mert a szemébe nézni. Aztán valami türelmetlenség vett rajta erőt. Alig várta a reggelt, hogy a piacra rnenjeu.

A férfiú másnap is ott sétált a piac környékén. Mikor meglátta az asszonykát, ki kosarával a karján sietve jött, köszönt neki. Piroska elpirult, zavarba jött. Nem akarta fogadni a köszöntést, de aztán, mintha ezt illetlennek találta volna, könnyedén meg hajtotta fejét és sietve elvegyült a többi vásárló asz- szonyok közzé. A piacról hazatérőben megint követte őt a férfiú, a kapunál megint köszönt és Piroska megint fogadta azt, sőt mosolygott is egy kicsit.

Bent a szobában még zavartabb, még idegesebb lett. Egymást zavarták a gondolatai. És olyasféle gondolatai is voltak, hogy az a titokzatos idegen nem is olyan csúnya férfiú, aztán meg tiszteletteljesen is viselkedik, talán nem is követett el valami

nagy vétket, hogy köszönését viszonozta.

Negyednapra bemutatta magát a titokzatos idegen. J.trmy Aladárnak hívták és ellenőr a pénzügy- igazgatóságnál. Alázatosan bocsánatot kért, hogy merészkedett az asszonykát követni, de valami megmagyarázhatatlan érzésnek engedett, a mikor ezt tette és eleve is siet kijelenteni, hogy neki a lehető ieg- tiszte8ségesebb szándékai vannak. Az asszonyka eleinte megijedt e nem várt fordulattól, de a férfiú olyan barátságosan és szépen beszélt, hogy félénksége eltűnt és a férfiú beszédjére ő is feleit egy-két szót.

Jarmy pedig mindennap hűségesen várta Piroska asszonykát. És egyre melegebben, egyre nagyobb hévvel beszólt. Most már kezdte belátni az asszony, hogy gyerekesen cselekedett, a mikor ebbe az ismeretségbe belement. Hova fog ez vezetni ? És mit fog szólni a férje, ba mindezt megtudja ? És az asszonyka kótségbeeséso csak fokozódott akkor, a mikor Jármi egyszerre megkérdezte, hogy mely időtájt nincsen otthon férje, valami fontos közlendője volna, a mit esetleg levőiben megírna. Az asszonyka meglepetésében szót sem szólt, hanem otthagyta a férfiút az utca í és sietve hazament. Aztán egy hétig nőm ment a piacra, mindent a cselédjével hozatott.

Piroska férje egyszer szokása ellenére délelőtt hazajött. Dolga volt a városban, tehát lopott magának egy negyedórát, hogy az asszonykával egy kicsit beszélgessen. A férj jókedvűen fogyasztja el az ozsonnáját, a mit hirtelen az asszonyka készített neki, a mikor nyílik az ajtó és beiép egy adóhivatali