Kővárvidék, 1909 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1909-05-16 / 20. szám (21. szám)

VII. évfolyam

Nagysomkuf, 1009. május Iß.

50 ik szám

Előfizetési ár:

l'.'icsz évre — — — 8 K Negyed évre -= Kel évre — — — — 4 K Egy szám ára —

— — 2 K

— 20 fillér.

A vidéki kaszinók

és olvasókörök.

A budapesti bakkarat botrány kapcsán napirendre kerültek a kaszinók és olvasókörök s az elfogult szemek csodálatosképen csak a kártyázást látják meg e társadalmi egyesülésekben. Egyebet nein.

A vidék csöndes társadalmának egy helye

van, ahol békén találkozhatik, művelődhetik. Ezt akár olvasókörnek, akár polgári körnek, akár kaszinónak nevezik, vagy egylet és gazdakör a neve, az a hivatása, hogy a társadalmi békét megerősítse, fenntartsa s emellett a közművelődés lassú és áldásos folyamadtát közvetítse.

A magyar vidéki városok e feladatnak híven és becsületesen meg is felelnek. Társadalmi-egyesületeikben békén férnek meg egymással a kereskedők az iparosokkal, a latájne- rek a dzsentrivel, a zsidók a keresztényekkel, a doktorok páciensekkel s az ügyvédek az alperesekkel. Működésük természetszerűen csendes és eredményteljes, mint minden becsületes munkáé. Nem nagyon szerepelnek a nyilvánosság előtt, csak olyankor, mikor közgyűlést tartanak vagy mulatságot renneznek tagjaik részére. Arról unalmas volna tudomást adni, hogy ezek az egyesületek a jótékonyság terén kiváló működést fejtenek ki. ők az elsők, amikor valamelyik jelesünknek szobrot emelnek, hogy adományaikat beküldik, a ligák és jótékony mozgalmak első sorban hozzájuk fordulnak és nem hiába. Ott vannak a könyvkiadók első vásárlói között, s gazdag könyvtárukat a tugok családjai ugyancsak olvassák s ezáltal művelődnek. A lapoknak hűséges előfizetői, minden diszmü hozzájuk megtalálja az utat s ha egyéb érdemük nem is volna, a hazai kulMegm entve.

— Nem eresztem el magát.

Átöleli a férfit, és az marad. Csak azt szeretné még megüzenni a gazdasszonyának, hogy nem megy haza éjszakára.

— Olyan jó öreg néni a Tercsi néni, hogy nem tudna nyugodni, ha nem volna biztos benne, hogy nincsen semmi bajom . . .

Az asszony felállt és kiment. Behivatta a kocsisát.

— János, ugy-e tudod, hol van az erdészlak ?

— Az intett, hogy tudja.

— El fogsz menni a tekintetes ur gazdasszonyához és megmondod neki, hogy az ur nem mehet haza mert . . . mert egy régi barátjával találkozott, a faluban, s holnapig vele marad.

A kocsis köszönt és menni akart, de az erdész megállította;

— Várjon csak János, Az az ut síkos és meredek, A maga hosszú szűre alkalmatlan lenne oda ; vegye föl az én kabátomat. Vigye a puskámat is, nehogy valami baja essék.

Ahogy a kocsis távozott, le kellett sütnie a szemét. Talán rosszat tett ? De hisz nem is annyira meg- j gondolt cselekvés volt az, mint inkább túlhajtott, szinte

I

I

Főszerkesztő: Dr. Olsavszky Viktor. Felelős szerkesztő: Barna Benő.

Szerkesztőség és kiadóhivatal : Nagysomkut, Teleki-tér^SBÜ. sz.

MEGJELEN MINDEN VASÁRNAP.

túra terjesztése körül állandó és áldozatkész működésűk is elég ahhoz, hogy a vidéki egye- : sülelekről elismeréssel emlékezzünk meg.

Hazafiasság tekintetében pedig a bátor és éber őrszem szerepe az övék. A nemzetiségiek ' által lakott területeken féltő gonddal őrködnek azon, hogy a magyar ellen agyarkodókat s aknamunkát végzőket kiközösítsék kebelükből. Nemzeti szempontból a magyarság alkuvást nem tűrő védelmezői az egyesületek s ezért is j dicséret illeti meg őket.

Hogy kártyáznak, az nem baj. A kártya, ha kellő mérséklettel játszanak, még nem hazárdjáték, inkább szórakozás és üdítő, S ha valahol túlzásba is viszi egy-két odatévedt s oda nem való ember, ezért nem szabad elitélni a vidéki olvasóköröket, amelyek szétzüliött tár- ; sadalmi életünk összetartó elemei. Nem szabad ■ ezért a kaszinókra pereátot kiáltani.

Mert annyi volna, mint a beteg gyereket : agyonütni a betegségéért. A betegségből ki j kell gyógyítani az egyesületeket. Szerencsére,

; a legtöbb egészséges, csöndben hasznos és al- | dásos kullurmunkat végez, amelyekért nem kárhoztatás, hanem elismerés dukál.

A fővárosi erkölcsök mások, mint a vidéken. A legtöbb fővárosi társaskör nem áli hivatása magaslatán és körülbelül csak arra való, hogy egyes szenvedélyes játékosok tiltott kur- ; tyajatékokal ott zavartalanul játszhassanak.

Örvendetes dolog pedig, hogy a vidéki kaszinók nem vesznek példát a tóvárosiaktól. Azok igazán társadalmi feladatokat végeznek, \ mindenkor csak hasznára vannak az illető vá- i rosnak, sőt mondjuk az egész országnak és ; tehát azokat gáncs nem érheti.

..

i

Vajha minél több ilyen kaszinónk volna a vidéken bizonyosak vagyunk benne, hogy a magyar társadalom mielőbb azon a nívón állanak, a melyen sajnos mindmáig még nem állt.

Igen tiszteit szerkezíő úri

A „Kő vár vidék“ legutóbbi számában valami ismeretlen jóakaróm volt szives a helyi sajtó olvasóit orvosi munkám megjelenéséről informálni. Az informatió azonban téves, mert „Orvosi Újság“ cimü szaklapunk nincs s Így abban könyvem felett kritika meg nem jelenhetett.

De ha már benne vagyunk a dologban Így minden szerénytelenség nélkül tudathatom az érdeklődőkkel, hogy könyvemet eddig az „Orvosi Havi Értesítő*, az „Országos Orvosszövetség Lapja“, a „Budapesti Orvosi Újság“, a „Közegészségügyi Kalauz“ és a szaklapok legtekintélyesebb doynje az „Orvosi Hetilap“ bírálták meg.olyan kedvezően, hogy az nekem nemcsak nagy örömet okozott, hanem 0 évi fáradságos munkálkodásom teljes erkölcsi jutalmául is szolgálhat.

Privát ie vél ben dr. Tanok és dr. Győry Tibor budapesti egyetemi tanárok gratuláltak a keitikai méltatás kapcsán.

Győry tanár különben a munkát az ő és Bókay tanár szerkesztésében megjelenő „Magyar Orvosirodalom“-ban és a berlini Wirchow „Jahresbericht“-ben is ismertetni fogja.

Tisztelettel dr Olsavszky Viktor „az am- bulatorikus beteg vizsgálat méthodikája cimü orvosi mii szerzője.-- • •«*»&***.= 1) miV-ti >-*.*3

as

szonyos kíváncsiság, ami nem számol a következményekkel. Most meg fogja tudni, vájjon mi lett volna vele, ha elindul ? Beváltják e azok az emberek az ígéretüket, vagy megcsalta előérzete ? Annyi bizonyos, hogy Jánost nem fogják felismerni, s kabátjáról és fegyveréről őt sejtik benne. Nyugtalan lett. Bántotta a lelkiismerete. A szép asszony nem birt kiolvasni sem- i mint a szemeiből, faggatni meg nem akarta. Azt látta, j hogy valami bántja, elkezdett hát csevegni apró, édes- i kés do’gokat. Es az erdész felelt is rá, hanem a gon- ! dolatai, azok máshol jártak. Számította az időt és az utat, amit János megtehetett.

— Májusban lesz az eljegyzésünk, mondta az asszony.

— Igen, májusban, volt a felelet.

Titokban pedig azt gondolta : János, most mehet

keresztül a hídon a Jaduca fölött.

— És nerns kára rá megtartjuk az esküvőnket. Én azt hiszem, szép verőfényes nap lesz az esküvőnk napja.

— Minden bizonynyal annak kell lennie.

— S látta, amint a kocsis egy útelágazásnál a baloldali gyalogösvényre tér. Már háromnegyed órája, hogy elment.

— Meglásd, a virágok akkor fejtik ki legdusabb pompájukat, mert megtelnek a mi szerelmünkkel.

És a férfi szólt:

— Megtelnek a mi szerelmünkkel. Összerázkódott. Képzeletében János most érhetett

a hóval takart sziklatömbhöz, melynek alján az ut | felkanyarodik, Ebben a pillanatban valami távoli dörejt ; hallott. Az asszony észre sem vette, de ő felugrott és | szeme vadul maga elé meredt. Úgy gondolta, hogy i most mindenütt rózsaszínűvé válik a hó a János csepegő vérétől. Pillanatra elővette lelkiismerete és majd összezúzta szivét. A másik percben, már az asszony lágy kezének érintését érezte, s egészen uj gondolatai támadtak.

— Ha most az ő vére pirosítaná a havat ?

Összeborzadt. Jéghidegség futotta át a testét.

Aztán leborult az erős, a bátor férfi az asszony elé.

I ölébe temette fejét, sirt és nem éizctt semmit, csak | azt, hogy él.

Tabéry Géza.

(Vége.)