Kővárvidék, 1909 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1909-02-14 / 7. szám
L // VII. évfolyam. 90S B is Nagysomkut, 1909. febr. 14. 7-ik szám s KÖZÉRDEKŰ TÁRSADALMI HETILAP, A „NAGYSOMKUTI JÁRÁSI JEGYZŐI EGYLET“ HIVATALOS KÖZLÖNYE. Előfizetési ár: Egész évre — — — 8 K Negyed évre «= — — 2 K j Fél évre — — — = 4 K Egy szám ára — — 20 fillér. ; Főszerkesztő : Dr. Olsavszky Viktor. Felelős szerkesztő: Barna Benő. gzerkesztőség és kiadóhivatal: Nagysomkut, l eleki-tér 338. sz. MEGJELEN MINDEN VASÁRNAP. Hová épüljön a kir. járásbíróság? Ez a kérdés foglalkoztatja jelenleg Nagysomkut nagyközség képviselőtestületét és közönségét. Amint azt lapunk egyik utóbbi számában már közöltük, a szatmárnémeti kir. ügyészség, a m. kir. Igazságügyminiszter megbízásából megkereste Nagysomkut községet, hogy egy kir. járásbirósági épület felépítésére szükséges telket minden vissz- telier nélkül ajánljon föl. Amint a már említett megkeresésből is ki tűnik, az Igazságügyi miniszter attól teszi függővé az építést, ha a község egy megfelelő telket díjmentesen felajánl. Ismeretes azon tény, hogy körülbelül már 8—10 óv óta állandóan szőnyegen van a régi „Kővárvidék szókházának“ kérdése és mindenkor az az általános óhaj nyert kifejezést, hogy ezen épület jelenlegi rendeltetésétől elvonassék, és bármi inás olyan célra használtassák fel, amely a község fejlődését és a község lakosságának kereseti viszonyait előmozdítsa, a kereskedelmet és az ipart fellendítse. Köztudomású dolog az is, hogy a telek a község tulajdonát, az épület pedig a vármegye tulajdonát képezi, amely épületre azonban a kir. járásbíróságnak a törvény által biztosított szolgalmi joga van. Ezen szolgalmi, illetve használati jog csak azon esetben szünketik meg, ha a kir. járásbíróság onnan kiköltözik egy más épületbe, mert az által, hogy az épület többé törvénykezési célokra nem használtaik, biztosított jogáról lemondottnak tekintendő. Ha ez megtörténik a község régi vágya teljesül, és az épület más, remélhetőleg nagyobb forgalmat előidéző célra lesz felhasználható. A községnek feltétlenül az az érdeke tehát, hogy a bíróság más helyiségbe menjen, mert akkor komolyan követelheti telkének visszabocsáj- tását, a*niyival is inkább; mert a község a telket csak adiíig 'e'n^edte át, inig az épület „Kővárvidék székházának“ használtaik. Követelhető, hogy az épület onnan eltávolíttassák, esetleg, hogy Szatmárvármegye a telket is megvásárolja a községtől. Vagy a község vásárolja meg az épületet a vármegyétől, amelyet Szatmárvármegye ezelőtt egy néhány évvel 10.000 koronáért volt hajlandó a községnek átadni, 5 év alatt 2000—2000 koronás részletekben való lefizetése mellett. A vármegyének ezen épület csak teher, az ebből eredő jövedelme oly csekély, hogy kénytelen az épületet elhanyagolni és mert gondozva nincs, részben már ez időszerint lakhatlanná vált, amit igazol azon körülmény, hogy a kir. adóhivatalt ós a kir. járásbirósági fogházakat ki kelleti telepíteni. A községnek az lesz tehát a feladata annak idején, amidőn az uj kir. járásbirósági épület felépítése már perfect lesz, hogy hasson oda, miszerint a vármegyeháza épület teljesen ingyen, j avagy csekély ellenértékért engedtessék át a községnek. Ha a község ezen épület birtokába jut és azt kellően renováltatja, kizártnak tekintjük, hogy az állam azt valami közcélra át ne vegye, és abban valami ipartelepet ne létesítsen, esetleg a már kilátásba helyezett országos tébolydát abban el ne helyezze. De a legrosszabb esetben is, ha mindez keresztül vihető nem lenne, az épületnek kellő át- atalakitása által elhelyezhető lenne abban a kir. adóhivatal, főszolgabírói hivatal, csendőrség ós a pénzügyőrség. Ezeket a község feltétlenül megszerezheti bérlőknek és ha ezen hivatalok részére szükségeltető helyiségek bérbe vétetnek, az ezekért befolyó bérjövedelem feltétlenül fedezni fogja a befektetendő tőke kamatát, az épület fentartási költségeit és még némi jövedelmet is hajt. Ez által el lesz érve az a cél, hogy a vár- megyeháza épülete környékén lakó polgárok kárpótolva lesznek azon veszteségért, amelyet szenvedned az által, hogy a kir. járásbíróság más helyre helyeztetik át és nem lesz okuk panaszkodni, hogy érdekük súlyosan sértve lett. A községnek mindenesetre feltétlen kötelessége szem előtt tartani azt, hogy a változott viszonyok miatt egyes polgárok érzékeny kárt ne szenvedjenek és odahatni, hogy az esetleges veszteségért kárpótolva legyenek. Éppen azért feladata lesz annak idején a községnek odahatni, hogy a jelenlegi megyeháza oly célra használtassák fel, hogy a község azon részén a forgalom lehetőleg észrevehetően ne csökkenjen. Hogy milyen érdeklődés nyilvánult ezen kérllíánitiél“ tárcája. Idyl. Mosolygó kis bájos arcok Mindmegannyi rózsa, Útnak szélén álldogálva Hajlik ide-oda! Lenge szellő megbillenti Minden egyes ágát — Szép virága rózsa kelyhe Sepri az ut porát! Gyermeksereg közeledik Hangos kacagással — Itt van — meg van I — Kiáltoznak örömteli hanggal. Neki esnek a zöld ágnak Törik a szép lombot — Telisteli virágokkal Szinte földre hajlott. A nap aranysugárával Hinti teli az utat — Kicsiny lábak róják — S bíbor ragyogja be arcukat. Leghátul a legnagyobbik Egy sugár leánnyal, Kinek kezét szorongatja S simul hozzá bájjal. „ Nézzél ide, mennyi rózsa Ezt mind neked szedtük!“ — Mond a gyermek s odaadja Csokor rózsát — szegfűt. A gyermeksereg egyszerre csak A sugár leányhoz simul, Megriadva és ijedve — Mind az útra bámul! Egy magas alak közeledik Fegyver a vállán Lassítva lopva lépve Jönn a társaság nyomán. Sugár leány megpillantva Hirtelen elpirul, Gyemeksereg sugár leány Az ösvényre befordul. De az ösvény el van zárva Egy kegyetlen nagy galylyal Ezen által kellett jutni Iszonyú nagy bajjal. A gyermekek vidám zajjal Jó előre futottak — A gályák egy kis kötőt Össze-vissza szaggattak. Egy rántással szabaditá Ki magát a rabságból, S mint riadt vad iramodik Gyermek sereg nyomából. Vadász nézi szomorúan A lány tűnő alakját „Halló, halló“ ~ cseng az erdő Veri vissza a hangját. Egyik jobbra, a mákik balra Utaik eltérnek — Boldogságuk eltemetve S fájdalmukban zokognak. Néma sóhajtitkos bánat Büszkeségük adója S ha egymás mellett elhaladnak Szivük azért megdobban. Most is remélt mind a kettő, Hogy a másik megszólal De a szemek összenéztek S elfordulnak haraggal. A leány azt remélte, Hogy követi majd utain A vadász pedig vágyva várta A biztató szót ajkán. De a leány vidám hangon Szóllitá kis társait A vadászra nem ügyelve Tépte az erdő virágait.
