Kővárvidék, 1909 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1909-02-14 / 7. szám
2 KŐVÁRVIDÉK febr. 14. dés eldöntésénél, bogy hová építtessék lel az uj kir. járásbirósági épület, igazolja ázon körülmény, hogy magánfelek 2—3 telket is ajánlottak fel díjmentesen a községnek e célra, valamint az, hogy áz e hó 7-ére egybehívott képviselőtestületi ülésen a községi képviselőtestület majdnem teljes számban jelent meg, a mi igazán külön feljegyzést érdemel. A közgyűlésre 5 tárgy volt kitűzve, azok közül ezen ügy volt a legérdekesebb, amely tulajdonképen a gyűlésnek olyan mérvű látogatását idézte elő. Ezen ügy tárgyalására vonatkozó tudósításunk a következő: Barna Benő községi jegyző előterjesztette a szatmárnémeti kir. ügyészségnek a községi elöljárósághoz intézett ama átiratát, amelyben fölkéri a községet, hogy egy járásbirósági épület elhelyezésére szükséges 600— 700 Q-öl területet bocsásson rendelkezésre. Ezzel kapcsolatosan bejelentette, hogy Hirsch Náthán és a „Obiorána“ lak.-pénztár igazgatóságától érkezett be két ajánlat, mely szerint előbbi a Nagybányára vezető állami uí mentén levő telkéből, utóbbi pedig a „Chiorána“ takarékpénztári épület mellett levő telkéből hajlandó a szükséges telket ingyen e célra átengedni. E két ajánlat felolvasása után Barna Benő községi jegyző a következő határozati javaslatot terjesztette a közgyűlés elé: „Tekintetes közgyűlés ! Az előterjesztett és a szatmárnémeti kir. ügyészségnek imént felolvasott átirata szerint a nagymóltóságu in. kir. Igazságügyi miniszter ur egy kir. járásbirósági és fogházi épületnek községünkben való felépítését attól teszi függővé, ha a község alkalmas helyen megfelelő épitési telket visszteher nélkül átenged. Tény az, hogy a község mint eikölcsi testület e célra alkalmas telekkel nem rendelkezik. De hogy a község megfelelhessen az Igazságügy miniszter ur kívánalmain, k, a mi nemcsak az Igazságügyi kormánynak érdeke, mert érdeka az községünk minden polgárának, hogy községünk építkezés által is fejlődjön és szépüljön, — nem lehetünk közömbösök arra. hogy épülni fog-e még egy díszes épület községünkben vagy sem? Azon körülmény, hogy ha a község ajánlja fel a szükséges telket, — az ópiteiii tervbe vett „Ugy-e pompás, elragadó Igaz, amit én mondtam, — Van e szebb hely, mint az erdő Az én enyhet adó világom. De van egy parányi hely, Mely felér egy világgal Az ő szive — gondolja De az ajka tagadja ! S igy büszkék mind a ketten S boldogtalan szörnyükép, De azért vígan hordják Az élet nehéz keresztjét, Alkonyodik haza térnek A gyermekek faradtak ; Kiki nyugvóra térve Halkan susognak. Kicsiny kezük összelőve Az imát mormolják Sugár leány oda hajlik S kicsiny karok bezárják. „Ug, -e megyünk — édes Máskor is az erdőbe ?“ „Soha! — Mond a leány S könny szökik a szemébe!“ Nagysomkut, 1909. Panny. bírósági épületre — a községre nézve véleményem szerint azért előnyös, mert az által a község jelöli meg a helyet, amelyet alkalmasnak tart és mindenesetre a község fejlődését és szépítését szem előtt tartja. Mig ellenben, ha a község ezt nem teszi, ki lehet téve elsősorban annak, hogy az Igazságügyi miniszter ur vagy teljesen eláll építkezési tervétől, vagy pedig a község olyan pontján fogja felépíteni a tervbe vett épületet, ahol azzal községünk fejlődésére és szépitészeíére egyáltalában tekintettel nem lesz. Éppen ezen indokoknál fogva a községi elöljáróság a maga részéről csak örömmel fogadja Hirsch Náthán urnák tett ajánlatát, elsősorban már azért is, mert a község teljesen ingyen, minden ellenérték nélkül hozzá jut ahhoz, hogy az Igazságügyi miniszter ur kívánalmát teljesítheti, és ezzel az építkezés foganatba vételét előmozdítja, másodsorban pedig azért, mert az átengedett terület beépítése következtében a községnek egy újabb részletét emeli majd egy díszes épület, amely idővel feltétlenül maga után von még újabb építkezést és fejlődést. Hisszük és reméljük, hogy a tekintetes képviselőtestület ezen közérdekű tények figyelembevétele mellett hasonlóan csak örömmel és köszönettel fogadja Hirsch Náthán ur ajánlatát. Nem akarom figyelmen kivül hagyni azon kizárólag magánérdekü körülményt sem, hogy ez által egyesek talán nőmi kárt szenvednének és éppen ebből kifolyólag — a miről csak hallomásból nyertünk értesülése — a népkertet is alkalmasnak találják e célra. Itt meg kell jegyeznem, hogy mi ezen véleménynyilvánításnál közérdeket egyáltalában nem látunk, sőt határozottan állíthatjuk, hogy a nép- kertnek e célra való ingyenes átengedése a község szándékos megkárosodására irányulna, akkor a midőn a község teljesen díjtalanul jut egy olyan megfelelő telekhez, amelyet felajánlhat, annyival is inkább, mert a népkert a községnek mindenkor egy értékes és tekintélyes vagyonát képezi és azt bármikor tekintélyes árban értékesítheti. Eltekintve ettől, a népkert ma már olyan szép, hogy határozottan kár lenne azt rendeltetésétől elvonni. Mindezeken kivül kizártnak tartom, hogy a Messina. — Iita : Vernar László. —— Mire gondolsz, — szóltam, barátomhoz. — Arra, hogy váljon ez a fönségeS öreg — az Aetnára mutatott, — nem söpri-e majd el sokad magával még a mi életünkben ezt a két várost. Megdöbbentem. Csodálatos: egyet gondoltunk. Ez a fekete köd mely lassan szétterjengett az egész öbölben, váljon neme a facies hippokraiika? A halál jele. Nem tudtam akkor ennek a gondolatnak szomorú hangulatából kizökkenni. Pedig az öreg Adriai már füty- tyentett és Dél Olaszország jellegzetes hangos zsivaja előre tört a kikötőből. A földrengés nemcsak 150.000 embert tett hajléktalanná, hanem az olasz nagy kikötők, számát egygyel apasztotta. Soha se felejtem az őszvér fogatok százait, a málha hordók sürü és piszkos tömegét, a parton őgyelgő fényes reverendákba (a fényesség az örngség huzamosb használat következménye volt a vererendákon) kiöltözöít piros, rózsaszín, fehér harisnyákban lévő papok nagy csapatait, melyekkel, úgy vettem észre. - Dél Olaszországkelleténél többel van megáldva. A mi hajónk deszkát és épületfát rakott ki a mely valahol a csíki havasokban termeltetett, volt nehány óránk s elhatároztuk, hogy megnézzük a várost, mely nemcsak azért nem érdekes, mint általában minden si- cziliai város: nyüzsgő eredeti lármás rendkívül izgatott meglehetős piszkos lakossal mián ; hanem érdekes a XVI. századból való Angelo Montersoli által készített közkutjáról, mely szobrokkal és reliefekeí ékes. Igen szép látnivalónak Ígérkezett a 900 esztendős Annunziata ! vármegyeháza épülete, ha a bíróság más helyiségbe megy át, pusztán hagyassák, mert azt föltétlenül föl kell használni valamely közcélra, katonaság, tébolyda, vagy más közintézmény elhelyezésére, a mikor feltétlenül bekövetkezik az az eset, hogy a jelenlegi népkertre is szükség lesz. Tehát a népkertnek teljesen díjmentes átengedése — a jelen esetben — mint már jeleztük, a község határozott és szándékos megkárosodására irányulna. A közgyűlési meghívó kibocsájtása után a „Obiorána“ takarékpénztár igazgatóságától beérkezett és felolvasott ajánlatát illetőleg meg kell jegyeznünk, hogy a felajánlott azon telek, amely a Fő-utca mentén van, azon oknál fogva nem felel meg a kivánalmaknak és az a Nagyméltó- ságu m. kir. Igazságügy miniszter ur által nem is fogadható el, mert ezen telek közvetlen tőszom- szódságábay korlátlan italmérés (korcsma) van. Már pedig Szatmárvármegye 267 bjkvi. sz. szabályrendeletének 4. §-a szerint — középületek és korcsma üzletek közötti távolság minimuma 100 méter. Tehát ezen indokból ezen ajánlat elfogadását kizártnak tekintjük. A mi pedig a Templom-utcára nyíló telket illeti — szópitészeti szempontból nem találjuk célszerűnek, mert azt a „Chiorána* épülete teljesen eltakarná, de még alig hisszük, hogy ottan : a megkívánt terület meglegyen. E helyen a község emeléséről és szépítéséről szó sem lehet. Mindezek után javasolom miszerint: mondja ; ki a közgyűlés, hogy Hirsch Náthán ur ajánlatát egyhangúlag köszönettel elfogadja, és ennek alapján bízassák meg a községi elöljáróság, hogy a község tulajdonába átengedett ezen telket — a község nevében — kir. járásbirósági és fogház épület építésére a nagymóltóságu m. kir. Igaz- ságügyi miniszter urnák viszteher nélkül fel- | ajánlja.“ A határozati javaslat előterjesztése után Mán Lajos szolalt fel elsőnek, aki azzal a módosítással ajánlja elfogadásra a javaslatot, hogy a beérkezett mind két ajánlat fogadtassák el és mind két telket ajánlja fel a község az Igazságügyi I kormánynak, hogy hogy azok közül tetszése sze- | rint váiaszthason. Községi jegyző ezen közbdvetett indítványa el- i fogadva, javaslatát ennek megfelelően módosította. Másodiknak dr. Goldstein Ármin szólalt föl, í dei Catalani hormann templom, a máltai lovagrend háza, | mely ma prefektuául szolgál és melyről a lapokban ol- | vassuk. hogy elég épen maradt. Hanem a többiek ? I Romhalmaz és szemét teleppé vált. A hajóból kilépve, j megindultunk a városba. Néhány piszkos albergó volt í mindössze a parton s az egyikből két gyanús szicíliai I betörő férkőzött hozzánk, sugdosva jelentősen pislogva össze, — semmiesetre se volt bátorságuk a két vad I idegennek a társaság. Visszamentünk a hajóra s megkérdeztük az öreg | kapitányt, hogy mit gondol a két gyanús alak mit akar velünk ? Az öreg a következőket felelte: —- Ha jót akarnak, maradjanak veszteg. Az egész városon nincs mit látni. Csináljunk egy preneránszot. Így maradt el Messina megtekintése s igy nem fogjuk mi látni többé ebben az életben Angelo mesternek gyönyörű kútját, ha csak az a csodálatos erő í mely az olaszokban régi történelmi hagyományaik iránt van, nem képesíti őket az egész világ felbuzdult áldozat- I készségével mindent úgy nem restaurálni, mint a ret- | tenetes katasztrófa előtt Mossinna állott. Mert száza- i dók patináját visszaadni ujonan készült alkotásoknak, ! mesésen tudják az olaszok. Egy kétségtelenül tulhaiadott kérdés. Az neveze- I tesen, hogy Messina hiába háborog még máig is a föld | és hiába ijesztgeti őket, — mégis ott fog felépülni, a hol ezelőtt állott. És ezt igy motiválják : Minden háromszáz esztendőben bolondul meg inéhében az öreg föld. Nem lehetünk oly érzékenyek, hogy öt generáció kereskedelmi boldogulásáért fel ne áldozzuk a hatodikat. Biz ez cinikus dolog de a nemzetgazdaság e féle elvekkel dolgozik. (Vége.)
