Kővárvidék, 1908 (5. évfolyam, 2-52. szám)

1908-11-15 / 46. szám

I

KÖZÉRDEKŰ TÁRSADALMI HETILAP, A „NAGYSOMKUTI JÁRÁSI JEGYZŐI EGYLET“ HIVATALOS KÖZLÖNYE.

TI. évfolyam.

Nagysomkut, 1908. rtov. 15.

Előfizetési ár:

Egcsz évre — — — 8 K Negyed évre «= — — 2 K

Fél évre — — — => 4K Egy szám ára — — 20 fillér.

Főszerkesztő: Dr. Olsavszky Viktor. Felelős szerkesztő: Barna Benő.

Szerkesztőség és kiadóhivatal : Nagysomkut, Teleki-tér 388. sz.

MEGJELEN MINDEN VASÁRNAP.

Szabad tanítás.

A szabad tanítás eszméje méltó arra, hogy a kulturális haladás minden hive a legodadób- ban támogassa. A szabad tanitás fogalmát körülbelül fedi a felnőttek oktatásának fogalmát, amennyiben általánosságban (ugyanazt a célt szolgálja. Tudjuk mindnyájan, milyen kevés az, amit manapság a divó (oktatási rend mellett a középiskolákban tanulni lehet. (Latint és görögöt tanítanak ahelyett, hogy a németet jól s^az angol és francia nyelvet tanítanák. Kis nemzet vagyunk, Európajnagyhatalmai között kell élnünk | s nincs az az iskolázott ember nálunk, aki ; pályáján sokszor ne erezte volna a hiányt, sőt a kárt amiatt, hogy németül, angolul vagy franciául nem tud. Németül mégcsak tudunk valahogyan, de már a másik két világnyelvhez, ! amelyek pedig a külföldön a mindennapos műveltség okvetlen kellékei, falig konyit minden ezredik iskolázott ember. S azután itt a szociológia, amelylyel abszolúte nem ((foglalkoznak, dacára annak hogy a népek sorsának intézésében vezető szerep jut a tudomány ezen ágának ; itt az irodalom történet, mely ósdi s elavult. Bármilyen szempontból vizsgáljuk is a mai középiskolai oktatást, az hiányos és elmaradott, épenséggel nincsen összhangban az élet követelményeivel. A középiskolát végzett férfi a szőnek modern értelmében való műveltségtől roppant messze áll, s ha valóban műveltté akar lenni éjét nappallá téve kell tanulnia, olvasgatnia. Ezt könnyíti meg, sőt ezt teszi lehetővé a a szabad tanitás, ha arravaló, hivatott tudományt mivelő férfiak tanítanak.1

És ha a középiskolai tanultság ilyen hiányos, micsoda ijesztően alacsony nívón kell hogy álljon elemi iskolát végzett ember képzettsége. ! Bizony egy jottával sem terjed túl az írni olvasni tudós gyér bírásánál s ha elgondoljuk micsoda ismereteket kíván ma az élet egy megbízható, értelmes munkástól, kell, hogy belássuk, hogy a munkásoknak elsősorban szükségük van a további tanulásra, amit a szabad tanitás nyújt a legjobban nekik.

Hála és elismerés illeti meg tehát a köz- oktatásügyi minisztert, aki most törvényjavaslatot készül alkotni az állami szabad tanitásról. Az állam, ez az egyedüli hatalom Magyarországon veszi kezébe a szabad tanitás ügyét, amely módot nyújt a többé kevésbbé iskolázott embereknek arra, hogy ismeretkörüket gyarapítsák. De nagyon téved az, ki azt hiszi, hogy az ilyen szabad tanítási tanfolyamoknak csak a városokban van hely, szükség van ezekre a falvakra is. Tanerők rendelkezésre állanak: jegyzők, tanítók, papok s az intelligenciának egyéb tagjai, akiknek bizonyos irányban tudásuk és műveltségűk vari. A falusi felnőtteknek persze egészen más, alacsonyabb nívójú előadásokra van szükségük, mint a városiaknak.

Ami a városokat illeti már azért is nagy hivatást töltene be a szabadtanitás, mert a felnőttek oktatását kivenné a nemzetközi szociáldemokrácia szakszervezeteinek kezéből, illetve versenyre kelne azokkal.

Hazafias és modern szellemnek kell keresztül vonulnia a szabad tanításon, igy, sőt csakis igy fog megfelelni annak a nagy hivatásnak, hogy a magyar nép egyetemét a kultúra utján előbbre vigye. Ha jól kifejlesztik ezt az intézményt, a művelődésnek éppen olyan

Föl és alá.

— Irta : Dal mady Győzd. —■

Hegyi utón szakadatlan Járnak-kelnek a kocsik,

Egyik gyorsan lefelé fut,

Másik felkapaszkodik.

Egyik kocsi vidám, fürge, Messze hangzik a zaja,

Másik kocsi nehéz, lassú,

Sok a gondja, a baja.

Mindenikre egyenlően Süt a déli napsugár,

Fényből mégis csak egyik kap, A másik bus árnyba’ jár.

Egyik lejut a völgyekbe,

Másik a hegycsúcson áll,

A *ok közül melyik ér célt ? És nyugalmat hol talál ?

Deák Ferenc kéme.

Irta: Csoör Gáspár.

Ám azért Karolina hamar szivébe lopózott minden Deáknak, akárhogy haragudtak miatta a ferjeurára.

: Olyan édes is volt az az asszony, mikor tört ma- ; gyárul elkezdte „Tyuri“-zni Györgyöt, „te Lajsi“-zni | Lajost, „Fejkó ács“-zni Deák Ferencet. Meg nem állta volna mosoly nélkül a kőkereszt se, mikor magyar szóra nyílott vérpiros ajka.

Fiiess ur is Karolinának csókolt kezet meglepetésében a háziasszony helyett. És Fiiess urnák is saját parányi kacsójával tolta szájához a pálinkás kupicát.

— Ityék, Fiiess ur, ketves egesegire I

Tessék már most kémkedni !

Az a pár szó, az az egy asszonyi pillantás végkép megbomlasztotta Fiiess urat. Már maga sem tudta mit mond, mikor mondta :

— Még egyet 1

Az olasz nemcsak kacagva töltött neki másikat:

— Tesék, natyon szívesen !

Fliss ur árnyékként követte iunéníul minden mozdulatát a csodaszép teremtésnek. Annak sem esett terhére.

Mire kifogyott a barackos kristályüveg. Fiiess ur elfeledte Bécset, el Bécsnek hatalmas rendőrprefektusát és a hatalmas prefektus atyai intelmét, hogy

fontos és népszerű tényezője lesz, mint az iskola, amelynek hibáit is korrigálni fogja.

A vidéki hatóságok, főleg a társadalom, minden tőlük telhetőt kövessenek el, hogy a kultuszminiszter derék kezdeményezése minél hamarább nagystílű intézménynyé váljék.

A pápa és a közgazdaság.

Egymás mellé állítva ezt a két fogalmat, bizony furcsán festenek. A huszadik század a maga haladási tulcsapongásaival volt csak képes ezt a kettőt egy kalap alá fogni. Eddig sem volt ugyan ritka dolog, különösen pedig abban az időben nem, amikor a pápáknak világi hatalmuk is volt, hogy túllépték a valláserkölcsi határt és kiváló érzékenységet mutattak általános társadalmi kérdéseket illetőleg. Az üzleti szempont elől sem zárkóztak el teljességgel, mert arra például nem emlékszünk, hogy a pápák közül bármelyik is visszautasította volna a nekijuttatott Pétéi filléreket.

Ami azonban a napokban történt a Vatikánban, az tanúsága annak, bogy a pápa mily alaposan ismeri a falakon túl nyüzsgő élet herce- hurcás viszontagságait. A Vatikán falai ugyanis nem oly magasak, hogy azokon át ne lehessen tekinteni s hogyha az azokon belül székelő agg pápa azokon által csak a Szent Péter templomig i juthat is, még e rövid utón is az ólet-tülekedés- tolakodás számtalan jelét láthatja. Ott halad el például a Vatikán mentén egészen a hírneves székesegyház tőszomszédságáig a villamos vasút, ez a legtökéletesebb városi közlekedési eszköz, de még egy tapodtat se kell tennie, csak hálószobájából le kell tekintenie s maga előtt látja az örök várost, melyből legelőbb szemébe tűnik a

kivált a magyar menyecskéktöPőrizkedjék, inert azok hamar megejtik, elcsavarják a fejét s olyan rebellist csinálnak Fiiess urból is, mint a Deákok, pedig azok is Bécsben nevelkedtek, a felséges udvar közeiében.

... A pecsenyénél megkezdődött az élénk diskurzus. A legélénkebb tracscs, mint mindig, ha Deák Ferenc ott ült az asztalnál, ő vitte a szót ma is. Szó szerint igy figyelte meg Fiiess ur :

—• Kitűnő mégis ez a magyar konyha I , . .

Deák Lajos rámoadta:

— Sokkal jobb az erdélyi.

Gyuri, aki Bécsben sihederkedett, megrázta bo- | zontos fejét:

— A bécsi sniclit nem engedem !

Fiiess ur sápadozott. Mit jegyezzen«föl ezekből ? A magyar konyhát, az erdélyi konyhát, vagy a : béhsi sniclit’?

Az ebéd már végefelé jár, a rebellis Deák-had még mindig — a kolozsvári káposzta tárgyalásánál tart. Nagy kérdés, elvi ellentét támadt köztük: kell-e tejföl is a kolozsvári káposztába, vagy csak paradicsom ?

Fiiess urat már a „jóféle zalai“ környékezi, idegei kimerültek a lekiismeretes fülelésben, a szeme : káprázik. hozzá még a gyomra isjkorog. Nem evett I tudniillik semmit, annyira hűen figyelt. Már bontani is ! kezdik az asztalt, még sincs semmi ! Még mindig az ! az átkozott kolozsvári káposzta. A bécsi borotváit arc