Kővárvidék, 1908 (5. évfolyam, 2-52. szám)

1908-11-15 / 46. szám

2

KŐVÁR VIDÉK

nov. 15.

szobájával szemközt levő apró, igénytelen üzletecskék, boltocskák egész sora. Láthatja a mindennapi kenyérért küzködó kereskedőket, segédeket és napszámosokat, kik ápenséggel nem ünnepnapi diszben robotolnak kora reggeltől késő estig.

Nem csoda tehát, hogy a huszadik században a közgazdaság egy rákfenéje még a pápának is feltűnt. A pármai zarándokok fogadása alkalmával e megfigyelésének érdekes tanujelét adta, amany- nyiben nyilatkozott a sztrájkokról. Aggodalommal látja a munkásság e fegyverének elfajulását, mely ma már nem mint ultima ratio szerepel, hanem mint kényszereszköz a mesterségesen felcsigázott igények kielégítésére. Ajánlja tehát, hogy a keresztény munkásszervezetek sztrájkok elhatározása előtt előzetesen tárgyaljanak.

A végzetes „Ne temere“ enciklika kibocsátása után ez a kijelentés bizonyára nem fogja eltéveszteni jó hatását, mert alkalmas arra, hogy a békés viszonyokat elősegitse. A világi hatalmától immár teljesen megfosztott pápa a kérdést természetesen csak keresztényi szempontból világíthatta meg. Mi ellenben a benne rejlő igazságokat kiterjeszthetjük egész közgazdasági életünkre és figyelmeztethetjük munkásköreinket, amelyeknek jogos igényeit korlátlanul elismerjük, hogy a sztrájk hatalmas, bókerontó fegyvereivel óvatosabban bánjanak és csak akkor használják azokat, amikor már semmi más eszköz nem áll rendelkezésre és amikor a harc felvétele jogosult és elkerülhetetlen.

Helyzetük javítását a munkások ugyanis nemcsak a kierőszakolt bórjavitástól, hanem sokkal inkább a közgazdaság megizmosodásától várhatják, mert a tehetős, a gazdag közgazdaság többet adhat önként, mint a tengődő munkaadó erőszak árán.

Hírek.

Gyászeset.

Lapunk legutóbbi számában még ama reményünknek adtunk kifejezést, hogy vásárosnaményi Eötvös Róbert erdődi főszolgabíró, aki már régebb idő óta súlyos beteg volt, mihamarább föl- gyógyul. Sajnos azonban, a midőn lapunk ama száma megjelent, a kiváló tisztviselő, a társadalom kedvelt tagja, az előzékeny ur már akkor a ravatalon feküdt. A kérlelhetetlen halál kiragadta őt életének legszebb korában szerettei, tisztviselőtársai, jó barátai, nemes- lelkű neje és rokonai köréből. Nekünk alkalmunk volt őt jól megismerni mint tisztviselőt, amennyiben járá’ ‘rr ií" ------------'■■■ja — . e i'

új

ra ott táncol már szegény Fiiess szemei előtt, a fehér abroszon, a velencei kristálypoharak közt. S ez a tánc, érzi már Fiiess ur, az ő haláltánca . . ,

Dehogy is az övé ! Másé, sokkal derekabbé I

Éles sikoly metszi át az ebédlő fülledt levegőjét A sikolyt tompa zuhanás követi, ezt meg rémült lárma urak, asszonyok felugrálása, feldöntött székek dübörgése, a kemény padlón, eltört, levert kristály üvegek csörgése, majd asszonysirás, férfiak fájdalmas, tagolatlan kiáltása.

Profetti Karolina sikoltott.

Deák György zuhant le a székről.

Az előbb még kacagó galamb busán zokogó özvegy már. i

A családi vendégségbe hát másik hívatlan vendég, is furakodott be. A bécsi kém mellé a halál. — Ez is olyan sötét és ennek se hisknek.

— A halálnak. Nem is ejthet az meg ilyen könnyen egy Deákot!

Deák Ferenc hófehérré váltan, remegve állott meg a tetem fölött. Az a megrepedt szív az ő szive. Az a hidegülő tetem az ő teste, ügy érzi. Szivéhez volt nőve, leikébe forrott az a Gyuri.

Csak áll a haza bölcse, csak remeg csak könnyezik. Egyre hajtogatja:

— Nem lehet . . . Nem hiszem!

így zokogott, igy rázta az élettelen nagy testet a legnagyobb Deák. Még a kő is megindult rettentő fájdalmán. Fiiess ur is majdnem könnyezett, annyira — szégyelte magát. Hogy erre, ilyen emberre tudott ő hónapokig kémkedni, erre az emberre, aki fájdalmában is ilyen nagy 1 A bécsi rendorpraefektus borotsunknak több éven át szolgabirája volt. Volt alkalmunk őt megismerni, mint a társadalom tagját, ahol szintén minden alkalommal vezérszerepet játszott, amidőn az összetartásról és a közjó előmozdításáról volt szó.

A nemzeti ellenállás korszakában ő is azon tisztviselők közzé tartozott, a ki a küzdelemben tevékeny részt vett és többször kijelentette, hogy kész inkább állását elhagyni, minthogy elveiből egy mákszemet is engedjen.

Azt a kiváló férfit ragadta el a halál életének legszebb korában családja köréből, érzékenyen sújtva különösen nejét, báró Merwille Margit úrnőt, aki férjét nemes leikével minden jóra és nemesre képes volt rábírni,

A temetésen vármegyénk főispánja, Dr. Falussy Árpád is megjelent.

A család az alábbi gyászjelentést adta ki:

„Alantirottak a legfájdalmasabb érzésekkel tudatják a forrón szeretett jó férjnek, testvérnek, sógornak és keresztatyának, vásárosnaményi Eötvös Róbert főszolgabirónák, hosszas szenvedés után életének 42-ik, boldog házasságának 9-ik évében folyó hó 7-én délután 7*1 órakor a halotti szentségek ájtatos felvé- 1 tele után történt gyászos elhunytát. A boldogult hült tetemei folyó hó 9-én Erdődről a halotti gyászszertar- j tás befejezése után Borhidra fog szállíttatni, ahol is a beszentelés után folyó hó 9-én délután 3 órakor fog a családi sírboltba a rom. kath. vallás szertartása szerint örök nyugalomra tétetni. Áz engesztelő szentmiseáldozat folyó hó 10-én délelőtt 10 órakor fog az erdődi róm. kath. templomban az egek Urának bemutattatni. Erdőd, 1908. november 7. Áldás és béke lengjen porai felett! Vásárosnaményi Eötvös Róbertné szül. báró Merville Margit neje. Jenői Jeney Károlyné szül. vásárosnaményi Eötvös Klára, özv. szentmihályturi Papp Kálmánná szül. Eötvös Ilona, ludányi és csornai Bay Istvánná szül. vásárosnaményi Eötvös Irén, Jéger Károlyné szül, vásárosnaményi Eötvös Emilia, vásáros- naményi Eötvös Mihály testvérei. Jenői Jeney Károly, ludányi és csornai Bay István, Jéger Károly, Lenhardt Luiza, férj. vásárosnaményi Eötvös Mihályné sógorai, illetve sógornője. Jéger Milike, vásárosnaményi Eötvös Ribike keresztgyermekei.“

Külön gyászjelentést adott ki az erdődi járás jegyzői kara is.

— Halálozás. Puskás Constantin zazari gör. kath. felekezeti tanító életének 56-ik, boldog házasságának 31-ik, tanítói működésének 34. évében e hó 10-én Za- zaron elhalt. Temetése 12-én ment végbe.

— A Petőfi Társaság ajándéka a közönségnek. A Petőfi Társaság kiadásában igen értékes és eredetére felette érdekes diszmű jelenik meg november hó folyamán a könyvpiacon. Ez a diszmű Petőfi összes müvei. A hatalmas könyv, mely a nyomda és könyvkötői technika egyik kiváló produktuma, ugyanabban az alakban és ugyanolyan nyomtatásban jelenik meg, mint az 1847-es nagy Petőfi kiadás, amelyet a költő önmaga rendezett sajtó alá s amelyből a mai nemzedékre csak

; vált arca örökre eltűnt Fiiess ’ur szeme elől. Odatérdelt a kém a halottas ágy mellé és megcsókolta Deák Ferenc lecsüngő erős kezét ?

Ne sírjon, tekintetes ur... zokogta a vigasztalást.

A ünneplő rokonság mindjárt ott maradhatott — temetésre.

A fiatal szép Profetti Karolina pedig gyászos- ; özvegységre.

Alig vették észre síró bánatában. Csak Fiiess ur,

! a hű udvarló, az tartott ki hűen mellette bánatában is. | Hűen, sokáig, teljes esztendeig. Széttépte a bécsi no- ! toszt, nem „jelentett“ többé egy kukkot se Bécsbe. i Ott maradt Zalatárnokon szolgálatkész udvaroncnak, ingyenes jószágkormányzónak a fiatal özvegy oldala mellett.

A gyászfátyol viseltes is lett. A hulló könnyek kiapadtak. Egy év múlva már az irta Profetti Karolina Deák Ferenchez, az ő „Kedves 'Ferkó onkli“-já- hoz, hogy mi tűrés-tagadás, férjhez szeretne menni. Ferkó önkii visszafelelte: gyere át húgom, majd megbeszéljünk.

Ott áll már irulva-pirulva a gyönyörű olasz asz- szony a nagy ember előtt. Szégyeli egy keveset, hogy ilyen hamar el tudta feledni azt a másik nagyot. Remegve is jön ki a szó fehér gerezdes fogsorai közül:

— Nagyon fiatal vagyok még, édes Ferkó önkii, ! hogy férfi nélkül maradjak.

Deák Ferencet negejtette ez a pironkodó, majdnem szűzi vallomás, mosolyogva nézett a szép asszonyra !

— Hát szeretsz valakit, Lina ?

A kis menyecske most »se birt mást mondani, csak azt, amiért már nem haragudott meg előbb ez a nagy ember;

néhány féltve őrzött példány maradt. A Petőfi Társaság elhatározta, hogy a Petőfi-kultusz fejlesztése érdekében, de egyszersmint hálája jeléül mindazoknak, akik a most kibocsájtott egy koronás Petőfi sorsjegyeknek terjesztésében segítségére lesznek és legalább is 40 darab sorsjegyet vesznek, vagy ismerőseik körében elhelyeznek, ajándékképen emlékül megküldi Petőfi összes müveinek ezt az értékes diszkötetét, amely a könyvpiacon 20 korona bolti árban kerül forgalomba.

— Jegyzőválasztás. Mint értesülünk Barbul Ágoston hagymásláposi felfüggesztett körjegyző állásáról lemondott, Az ekként üresedésbe jött jegyzői állás választás utján folyó évi december hó 1-én lesz betöltve. Amennyiben pedig Keresztény Lajos már 4—5 év óta, mint helyettes jegyző tölti be ezen állást, hisszük, hogy más pályázó kivüle nem is lesz és igy megválasztása biztosra vehető.

— Uj község beosztása járásbíróságunkhoz. A

m. kir. minisztérium folyó évi szeptember 30-án tartott ülésében az 1890. évi XXIX. t.-c. 2. §-a alapján Balo- tafalu szatmármegyei községet, a mely törvénykezési tekintetben eddig a szinérváraljai kir. járásbirósághoz tartozott, a nevezett községnek közigazgatási besztásá- val egyezőleg a szatmárnémetii kir. törvényszék területén belül a nagybányai kir. járásbiróság ugyanis mint tkvi hatóság területéhez csatolta át. A rendelet hatályba léptének napja még nincsen megállapítva.

— Gyászhir. Polgári erényekben gazdag, köztiszteletben állott férfiú hunyt el Szinérváralján folyó hó 1-én Gerber Ödön gyógyszerész személyében. Gerber Ödön gyógyszerész a közéletben jelentékeny szerepet játszott. Tagja volt Szatmárvármegye törvényhatósága bizottságának, Szinérváralja nagyközség képviselőtestületének, a magyarországi gyógyszerész egylet tiszteletbeli tagja, a XII. gyógyszerészi járás igazgatója, a szinérváraljai szegénysorsu iskolás gyermekeket segélyző egyesület elnöke.

— Kultúrmérnöki hivatal vármegyénkben. Vármegyénk közigazgatási bizottsága, — mint már jeleztük, — múlt havi gyűlésén Ilosvay Aladár javaslatára elhátá- rozta, miszerint feliratot intéz a miniszterelnökhöz s a földinivelésügyi miniszterhez s arra kéri őket, hogy az újonnan felállítandó kultúrmérnöki hivatalokból vármegyénkben is állítson fel egyet. Ez ügyben mest a vármegyénk alispánja a vármegye országgyűlési képviselőit átiratilag felkérte, hogy e fontos ügyben támogassák a vármegye feliratát s hassanak oda, hogy a miniszterek teljesítsék a megye ezen jogos kérését.

— Kanyaró járvány. Kapnikbányáról értesülünk, hogy ott nagy kanyaró járvány dühöng és nagy pusztítást végez a gyermekek között. Jelenleg nyolcvan gyermek fekszik betegen. A hatóság az összes iskolákat bezáratta.

— Kivándorlás. Úgy látszik, hogy minden paraszt ember informálva van, hogy Amerikában megtörtént az elnökválasztás, amennyiben a kivándorlás ismét megkezdődött, amely egy idő óta már szünőben volt. Köz— nagyon fiatal vagyok még, édes Ferkó önkii, hogy férfi nélkül maradjak . . .

„Ferkó önkii“ most már szeretettel vonta ölébe a remegő galambot :

— Jó, hát kis húgom, nem bánom no 1 Aztán kihez akanál menni teki» bolond ?

— A Fiiess úrhoz . . ,

„Kis húgát* úgy eltaszitota magától Deák, hogy felbukik, ha hirtelen meg nem kapja.

— Ahhoz a spiónhoz 1 Nem szégyenled magad ? I

— Ne ... ne ... ne .. . édes Ferkó önkii! Ne bántsa Henriket! — emelte föl most már tiltóan a kezét az özvegy is.

Most, mikor szerelmesét bántják, bátor sas már a remegő galamb I Eddig remegő ajka érces szavakra nyílik, lehajtott fejét büszkén veti föl a hatalmas Deákra s a kicsi teste sugárként kiegyenesül, mintha fejel nőtt volna meg pillanat alatt.

— Henrik nem spión 1 ’(Becsülete* magyar ember lett belőle, erre esküszöm ? És engem úgy szeret . . .

Eddig tartott a „vakmerőség“. Ennél {a szónál újra a szemérmes, bátortalan asszony lett Profetti Karolinából, aki sirva temeti arcát kezébe, úgy közelit ringó, lassú léptekkel jvissza ahhoz a szigorú vasemberhez, hogy megkérlelje,

Deák Ferenc haragja eltűnt s újra simogatja már azt a remegő galambot, azt a gyönyörű virágszálat:

— No, ha csakugyan annyira szeret az a spi... az a Flies ur, hát erigyj hozzá Lina húgom, elmegyek a lakodalmatokra!

(Vége.)

4