Kővárvidék, 1908 (5. évfolyam, 2-52. szám)
1908-10-11 / 41. szám
41-ik szám v ÍC*/' ’ vV<g£>. \ ~ IfCm. \ VI. évfolyam. Nagysomkut, 1908. okt. 11. jr KÖZÉRDEKŰ TÁRSADALMI HETILAP, A „NAGYSOMKUTI JÁRÁSI JEGYZŐI EGYLET“ HIVATALOS KÖZLÖNYE. Előfizetési ár: Egész évre — -— — 8 K Negyed évre = — — 2 K Fél évre — — — = 4 K Egy szám ára — — 20 fillér. Főszerkesztő : Dr. Olsavszky Viktor. j Szerkesztőség és kiadóhivatal Nagysomkut, Teleki-tér 388. sz Felelős szerkesztő: Barna Benő. MEGJELEN MINDEN VASÁRNAP. A tizenhárom vértanú. Október 6-ika az a nap, melyen minden jó magyar embernek gondolata elkalandozik az aradi vár alatt elterülő sikságra, ahol 59 esztendő előtt kivégezték a magyar forradalom tizenhárom ve- zérfórtiát. Akinek lelkét megihleti ez a borzalmasan nagyszerű dátum, az szinte csodálkozik azon, hogy még ma is úgy süt a nap, úgy sárgul a lomb és úgy zug az éj, mint azon a napon, mintha fájna, hogy a természet érzéketlenül és hatástalanul suhant végig ezen az irtóz- tató eseményen. A természet, melynek gyermekei vagyunk, csak alkot, uj életet teremt az elmul- lott helyébe, emberek bűne nem veszi el kedvét e világtól, amelyet fentart eljövendő évmilliárdok számára. A nagyvilág mindenségben az a tizenhárom bitófa egy elenyészően csekély kis pontocska volt, de a természet agyat és szivet adott az embernek és ezért mintha az égig látná nyúlni azokat a szégyenfákat, mintha mesebeli óriásokká nőnének a vértanuk alakjai, mintha látnék szemükből az isteni indulatok sugárzását, mintha hallanók bánatos buzdító szavukat, mintha itt lib- rálna a fülünk körül a halál hörgésük. Mind hősök, mind férfiak és úgy haltak, amint éltek ősi megnyugvással, büszke öntudattal, nem panaszkodva a borzalmasan igazságtalan sors fölött, hanem utolsó gondolatokkal is áldást kérve az égi hatalmasságtól a magyar hazára. Az aradi tizenhárom végzete méltó beíeje- ! zése a tizenhárom vértanú veszte. A dicső ügy j megbukott és ennek a bukásnak stiliszerü befejezése volt 1849. október 6. Hódit a történelmi materializmus nemcsak a nemzetközi szocialisták között, a hazafiasabb műveltebb részekben is és a tömegek kezdik más világításban látni a múlt eseményeit, hazánk történetét. Ennek az uj históriai tudományos elméletnek világításánál nem úgy értelmezzük nemzetünk nagyjainak jó és rossz ténykedéseit, ahogy azt az iskolában tanultuk, hanem abból a szempontból Ítélkezünk fölöttük, hogy munkájuk milyen kihatással volt a nép legszélesebb, tehát elnyomott rétegeire. Bíráljuk a kort és a felfogást, amelyben éltek és ennél a vilá- ; gitásnál sok történelmi nagyság összezsugorodik. ! De a magyar szabadságharc hőseinek, az aradi ! vértanuknak nem árthat meg még a történelmi materiáíizmus sem, mert bármilyen modern tu/- I dományos históriai elmélet szempontjából vizs- j gáljuk is tetteiket, tetteik rugóját és a pusztu- i lásokat: óvróí-éyre csak mind nagyobbaknak és dicsőbbeknek látjuk őket. Az aradi vértanuk nemcsak arra oktatták ki a magyar népet, hogy miként kell meghalni a hazáért, de' örökkön tartó tanítást nyújtottak ne- í künk arra nézve, hogy miként keli a hazát szeretni és a szabadságért mindent feláldozni. Ebben az anyagias korban nagy szüksége is van erre az oktatásra, erre a buzdításra, amely ötvenkilenc esztendőnek messze távolából földöntúli szózatként hangzik felénk. Miután nincs az a szabad gondolkozó, vagy cinikus lélek, nincs az az úgynevezett modern világpolgár, aki emancipálni tudná magát, október 6-ának hangulata alól ne szűnjünk meg évről-évre hatásosabban megünnepelni a vértanuk napját! Az élet titkaiból. Boldogságra minden ember vágyódik, de kevés tudja,, miben áll és mely utón jutni hozzá. Aki egész életén át délibábot kergetett, magára vessen és ne panaszkodjék, hogy az élet megcsalta. Nem az élet volt csalárd, hanem ő. volt balgatag, mert amit birt, nem tudta megbecsülni s amit becsül*, nem volt elérhető. Az idő eljár a maga dolgában. Nyomorúsággal bajoskodással bár, de mégis hamar legördül egy ember élete. Mik azok az öntudatlan, fejletlen boldog gyermek óvek, mikor a szülői szeretet önfeláldozó gondoskodása még az árnyéktól is őrzi lépteinket . . . ? Alig tudjuk nyomukat kijelölni, oly sietve tűnnek tova. S mit mondjunk az ifjúság sugaras napjairól, az élet iíju tavaszáról? Sejtjük, keressük a boldogságot, az élet örömeit és mielőtt boldogak lehetnénk, már visszavonhatlanul eltűnt. ügy látszik, hogy — ha van nemes öröm, ha van valóság az életben, azt a teremtő a küzdelemteljes férfikarnak tartotta fenn. Jele, hogy a valódi örömökből csak nehéz küzdelem után részesülhetünk, — hozzátartozik ez lelkünk sajátosságához. Küzdelem nélkül ogy munkátlan, henye ifjúság, egy leikével, nemes kötelességével nem gondoló férfiú, hibákkal fólszegségekkel megrakva érkezik az öregség napjaihoz. A szépen elszáradt falevél az őszi tájakon, az illatozva meghervadt fü a lekaszált réteken vagy az őszi szelek sivitása közt tovaragadt száraz karó, mind szépek mind megilletók. De az emberi test hanyatlása, a kiálló szemek, a szinet- len ajkak, a hideg, fáradt lehelet nyomorult ki„K ő v árfi dj p c z ajj. Heljes megoldás. Irta: Zöldi Márton. — Nos — folytatta a rendőrtanácsos-estig néhány ügyes polgári biztos segítségével akkor még úgy hit- j ták a detektiveket-tisztában voltunk a személyekkel. Akár nyomban le is tudtuk volna őket tartóztatni. De j főnököm, ki nagyon praktikus rendőr volt, azt mondta, | hogy erre ráérünk. Előbb a pénzt és az értéket kell megtalálnunk . . . Valószínű, hogy nem vitték magukkal, hanem egyelőre elásták valahová, úgy lehet a kéri- ! tés mögé . . . Utasítást kaptam négy rendőrrel elrejtőzni a kerítés mögé, melyet a mübirkozó szavai után könnyű volt megtalálnunk . . . Itt, ezen a helyen, a hol most pikolózunk, történt a rablás és én egy hozs- szu éjszakán át itt leselkedtem, készen arra, hogy élet-halálharcot kell vívni . . . Embereim fegyverrel a kezükben hason feküdtek néhány állvány fedezete alatt, én egy ócska ajtó mögé vonultam . . . Már hajnalodni kezdett, mikor halk lépéseket hallottunk ... a derengő félhomályban észrevettük, hogy egy nő közeledik óvatos, macskaléptekkel . . . Egyenesen felém tartott s megfogta azt az ócska ajtót, a mely mögött ültem. . . Hirtelen felugrottam s megfogtam karját. ... A leány hangosan felsikitott s kiszakította magát kezemből.. . Az egyik polgári biztos átkapta derekát s befogni igyekezett száját ... A leány kétségbeesetten védekezett, sivitott, karmolt, harapott . . . Persze nem sokat használt ... De a helyzet hirtelen kritikussá fejlődött . . . Erős léptekkel három-négy ember közeledett. Néhány lövés hallatszott s egy golyó megsebezte az egyik rendőr vállát ... Mi is viszonoztuk a lövést . . . Alig húsz lépésnyire tőlem tompa zuhanás hallatszott . . . Utána menekülő lépések zaja . . . Néhány perc múlva készen álló revolverrel a kerítés felé mentünk, miután a leányt előbb erősen megkötöztük .. • Két lépésnyire a kerítéstől egy ember feküdt hason mozdulatlanul ... Az egyik polgári biztos, az öreg Bater megvilágította i, kis lámpával az arcát . . . Ráismert. j — Ez a Sábák Józsi. A leghíresebb betörők egyike feküdt ott holtan .. . I A leány hosszas faggatás után megmutatta a helyet, j a hová a rablott holmit ásták. . . Egy hét múlva húsz í forint híján a pénz is megkerült... A spanyol mübir- j kozó hamarosan elhagyta a kórházat s mikor a vég- 1 tárgyalást megtartották, már isten tudja merre járt... • S mi lett a szőke leányból 1 — kérdeztem. — Azt hiszem három esztendei fegyházra ítélték j . . . már sok volt a rovásán ... De még azután is találkoztak vele razziákon , . . Hanem, hogy kinek a golyója terítette le Sábák Jóskát-mondotta az öreg rendörtanácsos mélázó tekintettel- azt máig se tudjuk. — Bizony, nem lehetetlen, hogy itt, ezen a helyen, éppen én öltem embert . . . S most itt ülök, körülöttem vidáman szórakoznak, gyönyörködnek a finom, diszkrét barokk-diszitésen, fényes villamos csillárokban . . , így rohan az élet, barátom . . . Ezt igazán nem hitlem volna azon az éjszakán . . . Nem szabad hinni, hogy a Sue Jenő rémregó- nyeire emlékeztető alakok, melyekkel öreg barátom ezen a helyen viaskodott, végképp eltűntek volna a kriraminális színtérről. Túl a kávéházon, mely egy darabb fejlett kultúrát mulatt, az üres telkeken ma sem ajánlatos éjjeli sétákat tenni. Mintha valami tradíció köt i é a gonosztevőket, szívesen tartózkodnak éjjel a Városliget környékén. A villamos ivlámpák fénykorén túl. a settenkedő sötétben gyakran hallottam megszólalni a rendőrsip metszőén éles hangját. Az ilyesmi sohasem történt ok nélkül, s azok az emberek, kiket a rendőrök ilyenkor üldöznek, nem ke- vésbbó veszedelmesek, mint az agyonlőtt Sábák Jóska. Egy igen érdekes emberrel találkoztam a múlt tavagzszal a Riviera kávéházban, ki valamikor egy nagy krimminális dráma passzív hőse volt. Jámbor képű, mosolygós arcú, kissé pocakos öreg ur szólított meg. Azt kérdezte tőlem, hogy nem vagyok-e erdélyi
