Kővárvidék, 1908 (5. évfolyam, 2-52. szám)
1908-09-06 / 36. szám
VI. évfolyam. Nagysomkut, 1908. szupí. 6. 36 ik szám. // KÖZÉRDEKŰ TÁRSADALMI HETILAP, A „NAGYSOMKUTI JÁRÁSI JEGYZŐI EGYLET“ HIVATALOS KÖZLÖNYE. Előfizetési ár: Egész évre — — — 8 K Negyed évre ■= — —• 2 K ! Fél évre — — — 4K Egy szám ára — — 20 fillér, j Beszerkesztő : Dr. Olsavszky Viktor. Felelős szerkesztő: Barna Benő. Szerkesztőség és kiadóhivatal : Nagysomkut, Teleki-tár 388. sz. MEGJELEN MINDEN VASÁRNAP. Intő szó. Vége a vakációnak és az iskola ismét komoly hivatására szóllitja az ifjúságot. Megint kezdődik a kemény munka. Gyermekeinkbe beletömik a tudományt. Nem kérdezik tőlük, kell e nekik, nem nézik a hajlamukat, tehetségüket, szüleik előtt csak egy cél lebeg: művelt, tudományos embereket nevelni belőlük. Ez a törekvés fényes tanúsága annak, hogy mennyire becsülik ma már a műveltséget. Dicsőíti az ész fölényét a nyers erő fölött. A tudomány feltétlen megbecsülésének, a kultúra, a fejlődés, az előre haladás szolgálatában látszik állani. De vájjon meggondolták-e a szülők, hogy e jó szándékuk valóságos hazáfiatlanságot jelent? Meggondolták-e, hogy gyermekeik, kiket erőnek.erejével a tudományos pályára kényszerítenek, ahol felserdülve, túlnyomóan legtöbb esetben csak jól-rosszul teljesitik kötelességeiket, legfeljebb megállják helyüket és szaporítják a cifra nyomorúságot, mig más, nekik hajlamuk és alkalmasságuk révén predesztinált hivatásokban esetleg fényes csillagokként tündökölhetnének, a hazának általuk megkedvelt munkásságukkal megbecsülhetetlen szolgálatokat tehetnének, s önmaguk is a nekik való munkában oly megelégedettséget találnának, melyet nekik a reájuk oktrojált tudományos pálya sohasem nyújthat? A tudományos pályák tudvalevőleg túl vannak zsúfolva, miáltal a nemzettől jórészben el- vonatik a fejlődéshez szükséges munkaereje. Ebben a munkaerő elvonásban rejlik a szülők öntudatlan hazafiatlansága, s mentségül csak az a körülmény látszik szolgálni, hogy nem akarják gyermekeiket a nemzeti élet harcának ágyutöltelékéiil adni. Mert mig arról van szó, hogy a szülő esetleg a maga életével áldozzon a haza oltárára, addig még terjed a hazafisága, ám ha a saját élete folytatását — sarjadéka jövőjét — kellene kockáztatni, a szülői szeretet diadalmaskodik minden más érzelem fölött. Ez az emberi gyengeség meg volna bocsátható, ha ezzel gyermeküknek tényleg használnának. De — mint már röviden kifejtettük ez az eset nem áll fenn. A minden józan megfontolás nélkül tudományos pályára kergetett gyermek tanulmányainak befejezése után sokszor, a legtöbbször szegényebb a legutolsó napszámosnál. Szegényebb, nem anyagi tekintetben, de életfelfogásában, törekvéseiben és mindabban, amit az életnek nem fenntartásában, de céljában keresni a földön elérhető boldogságnak tartunk. Ezeket az igazság.okat nem mi íödöztük föl. Régóta hangoztatják azokat mértékadó férfiak, pedagógusok, tudósok, irodalom és sajtó. A sokszor megismételt intelmeknek volt is némi, csekély foganatuk. Az ifjúságnak alkalmas pályákra való terelése körül kissé több lelkiismeretességet lehet észrevenni, mint annakelőtte. De mégis, minő távol állunk még attól, hogy a szülői beteges hiúság ne veszélyeztetné ennek a nemzetnek életerejét. Mily messze távolban tátszik még az az időpont, amelyben általánossá vált volna a meggyőződés, hogy a diplomás pályára csak az való, ki ahhoz tehetségeket, hajlamot és szorgalmat hoz magával, amelyben helyesen felismernék a gyermeknek már ifjúkorában sarjadozó egyéniségét és azzal számot vetve, oly tényezőjét nevelnék belőle a társadalomnak, melynek erre feltétlen mellőzhetlen szüksége van, hogy a kultúra követelményeinek megfelelhessen i Szülők! Ti kik a gyermekeitek boldogságát a saját boldogságotoknál, sőt mindenekre többre becsülitek, jól gondoljátok meg, minő alapot vetettek ennek. Elég szilárd lesz-e az, hogy hogy amit felépíteni akartok rajta, sziklaerősen megállhasson, s nem fogja-e róla legédesebb, legnemesebb reményeteket elseperni az élet vihara ? Ismét kezdődik egy iskolai év. Ismétlődik az alkalom arra, hogy erről a kérdésről elmélkedjenek a szülők és hiú tetszelgést félrevetve, helyesen határozzanak. Gyarló közbiztonság. Az országszelte híressé vált rétsági rablótámadás nemcsak ezért jellemzi közbiztonsági állapotaink hitványságát, mert ez a párjátritkitó vakmerőséggel végrehajtott rablóinerónylet fényes nappal egy forgalmas országúton megtörténhetett. — De még ennél is sötétebb színben tünteti fel közbiztonsági állapotainkat az a körülmény, hogy tisztára a véletlennek köszönhető, hogy a rablókat külföldön elfogták. Félórával a rablómerénylet elkövetése után már értesült róla csendőrsóg és rendőrség, megindult a vizsgálat és mégis módjuk volt a rablóknak arra, hogy az ország szivéből az északi határig meneküljenek, mentek kocsin, gyalog és vonaton anélkül, hogy egy hajszáluk is meggörbült volna. Ha Teschenben Jíiániíék" íárczaja. Vágyódás. Oda-oda vágyom, Hol a dombon, völgyön, gyönyörű rónákon, Bércek omladékán Először csendült fel búbánatos nótám Szomorúan, mélán, Oda-oda vágyom, Hol kis kertünk alján, ingó-ringó ágon A rigók daloltak. Hol taréjos szelíd kicsiny galambjaim Yigan turbékoltak. Oda-oda vágyom, Hol nagy apám régi, szúett szalmaágyon Szemeit lehunyta. A végső sóhaját bármerre is járok, Mindig hallom újra. Oda-oda vágyom, Ahol rabul ejtett igézetes álom, A szerelem álma. Oh! ha ez betelne, sorvasztó kínom mind Szin-örümre válna. Nagysomkut, 1907. 1/4. Cservölgyi Szilárd. Kikérem magamnak... Irta: Szerafin Elemér. — Hol a Miczi, te hülye ?! — Ehun megy zipen — kiáltott Ambrus, kifelé mutatva a a nyitott ablakon, mely alatt Miczi tétovázó, csinos alakja megjelent, fölnézve, mintegy választ kérve a hozott levélkére, — Utánna! — parancsolá Zokoly. — Marrs, marrs. Visszahozni, szobámba fölvinni, válaszra várjon. Ambrus nagy buzgóságában, hogy időt és utat nyerjen, az ablakon akart kiugrani, de Zokoly idejekorán nyakon csípte s az ajtón kilóditotta. Három lépéssel végig mérte a folyosót Ambrus, sapkáját a hóna alá csapva, maga-magát hátul fül- megsarkautyuzva, Miczi után vágtatott. Zokoly hadnagy ur óráját nézve, Vajda őrmester után kiáltott. Az őrmester összeütve sarkautj úját, Zokoly előtt I jelentkezett: — Parancsoljon hadnagy ur! — Tegye be az ajtót Vajdai —• Jöjjön ide közelebb. Ne igy. Hagyja a formalitásokat, üljön le, gyújtson rá, itt a cigaretta. Úgy ! No most hallgasson reám: — Nekem ma este 9 órakor be kell mennem a városba. Ne szólljou semmit kérrem ! Be kell mennem! Érti ? Be kell mennem ! 1 Tudom mivel játszom, mit teszek kockára, de mennem kell ! Maga intelligens ember, megbízható derék jó katona s mint ilyenre bízom magamat, sőt jüvőrnet is. Reményiem, hogy nem csalódom benne. — Parancsoljon velem hadnagy ur. Én feltétlenül rendelkezésére állok, — monda az őrmester. — Köszönöm, ezt el is vártam magától. Ha balul üt ki e kirándulásom, úgy van és lesz miből megéljünk mind a ketten, ezt szavammal erősítem! — Várom parancsait hadnagy ur! — Maga ide jön be a tiszti szobába, mihelyt lefúvatott, legkülönösebben ezért az infámis telefonért, mert a ina éjjelre kilátásba helyezett tüntetések miatt készenlétben kell lenni az első divíziónak. Nevemben óránként jelentkezik telefonon át a térparancsnokságnál s az onnan vett rendeletek értelmében intézkedjék. Ügyeljen, hogy az r betűt többszörösen hangsúlyozza, mint én szoktam. Mélyebb hangon beszéljen a szokottnál. Beszédközben zörögjön a kardjával, hogy a hang ne legyen tisztán kivehető. — Ért engem ? (Vége következik.)
