Kővárvidék, 1907 (4. évfolyam, 1-51. szám)

1907-04-07 / 14. szám

2 KŐVARVIDEK 1907. április 7. VI. Községi törzsvagyon Részvényekben bevétel 8.600 K 00 í. „ kiadás — K 00 f. Maradvány .... 8.600 K 00 f. VII. Járvány=kórház=alap Bevétel . . . . 2.188 K 08 f. Kiadás . . . . 2,000 K 00 f. Pénztári maradvány 188 K 08 f. VIII. Gróf Teleki Qéza=alapitvány Bevétel .... 2.197 K 16 f. Kiadás . . . - K - f. Pénztári maradvány 2.197 K 16 f. IX. Álámi iskolafentartási-aíap Bevétel .... 1.051 K 32 f. Kiadás . . . 51 K 24 f. Pénztári maradvány 1.000 K 08 f. X. Községi faiskola-alap Bevétel. . . . . 258 K 67 f. Kiadás ....................— K — f. Pé nztári maradvány 258 K 67 f. XI. Községi közösiskola=aIap Bevétel .... 1.473 K 85 f. Kiadás . . . 734 K 35 f. Pénztári maradvány 739 K 50 f. XII. Vagyontalan állítás kötelesek alapja. Bevétel........................24 K 25 f. Kia dás . . . . . - K - f. Pénztári maradvány 24 K 25 f. XIII. Leányiskola-alap Bevétel .... 5.121 K 84 f. Kiadás . . . 210 K 41 f. Pénztári maradvány 4.911 K 43 f. XIV. Tenyészbika-alap Bevétel........................40 K 57 f. Ki adás . . . . . - K - f. Pénztári maradvány 40 K 57 f. A számadások ekkénti megvizsgálása után felemelte a közgyűlés a kórházi ápoló és felügyelő eddigi 200 korona fizetését 300 koronára — az ápolónő eddigi 144 K fizetését 200 koronára, a kórházi szolga eddigi 120 kor. fizetését 168 koronára. Sárközy Géza sülelmedi lakosnak telepedési engedélyt adott. Török László illetőségét elismerte. A vármegyeházának, illetve annak telkének — egy állami intézmény létesí­tésére való ingyenes átadására vonat­kozó főszolgabírói, illetve főispáni felhí­vásra kijelentette a közgyűlés, hogy egy állami intézmény létesítése esetén a megyeháza telkét hajlandó átengedni és annak árára nézve alkudozásokba bocsátkozni. Tárgyalás alá került a községi elöl­járóság azon indítványa is, melyszerint tekintettel a községnél napról-napra sza­porodó hivatalos teendőkre, az elöljáróság a jelenlegi viszonyok között képtelen a tetemes munkát igénylő adó és különféle kincstári tartozások behajtását eszközölni, miért is mondja ki a közgyűlés, hogy a községi másodbirói állást a községi köz- gyámi és községi adóvégrehajtói állással egyesíti és az ezen együttes állásokra megválasztandó egyén évi fizetését 700 koronában állapítja meg. A közgyűlés az elöljáróság javaslatát egyhangúlag elfo­gadta és a községi szabályrendeletnek ekkénti módosítását rendelte — illetve határozta el. Tárgyalás alá került a Grün Ede borbély telepedési engedély iránti kérelme, amelyet a közgyűlés — tekintettel arra, hogy már folyamodón kívül három borbély van a községben — elutasított. Mán Lajos és Hirsch Náthán közsé­gi képviselők indítványára egyhangúlag elhatározta a közgyűlés, hogy egy kir. közjegyzőségnek községünkben való rendszeresitése iránt a kellő lépéseket megteszi. A telephon-hálózatnak létesíté­séhez községünktől követelt 844 K 54 f hozzájárulás megszavazását megtagadta a közgyűlés. Ezeken kívül kiutalta a közgyűlés Veress József faiskolakezelőnek a köz­séggel szemben fennállott 115 K 69 fillér követelését és felhatalmazta a községi elöljáróságot, hogy a községháza udvarán egy fakamarát építhessen, az arra szük­séges költségeket ki is utalta és ezzel a közgyűlés véget ért. Társadalmi apróságok. Az emberiség idegbeteg. A rohamos fej­lődés, a tudományosság hódításai, a felfedezések, találmányok, amelyek roppant agymunkát téte­leznek fel, hova-továbbb betegebbé teszik az emberiséget. Az uj modern élet szenzációi, viharos eseményei, vad melódiákat játszanak az emberi­ség idegzetének húrjain. Az idegességnek megdöbbentő jelenségei­vel találkozunk már. Az uj nemzedékek az idegesség jegyében születnek. A degenerált idegzetű apáknak és anyáknak fokozottabban gyengébb idegzetű gyermekeik születnek s ez a következetes idegelfajzás szomorú perspektr váját mutatja a jövőnek. Az elsenyvedt idegzetű társadalom látása bírta rá a józanabbul gondolkodó angol társadalmat, hogy a pusztulásnak indult, rohamos dekaden­ciában tengődő testet a sportok ezerféleségével edzze. Az angol példa valamelyest hódított az egész földkerekségen. De a sportolás, a testedzés, a mai nagy idegmunka mellett bizony csak édes-keveset használhat az idegesség gyógyítása szempontjából. Ellenszernek ellenszer, de olyan kis dózis, amely radikális orvosságnak nem tekinthető. A tárcájában volt vagy húsz váltó, a zse­bében ellenben néha egy krajcár sem. E siralmas helyzetben ismerkedett meg a kávéház egyetlen notabilitásával, Kaimer József­fel. Ez a Kaimer uzsorás volt a legszivtele- nebbek fajtájából. Az arca valóságos harapó­fogót mutatott előretörő alsó állkapcsával. Az ismerkedésnek az lett a következménye, hogy Kaimer háromszáz forintot adott kölcsön Sólyomnak minden kamat nélkül, de igen rövid lejáratra. Kaimernek az volt a terve, hogy kihasz­nálja Sólyom fizetésképtelenségét s azokból a váltókból néhányat elmanipulál tőle. De ebből egyelőre nem lett semmi. Valami marasztaló Ítélet nagyon hamar emelkedett jogerőre, s Kaimernek három hónapra ki kellett költözni Baltimoréból a gyüjtőfogházba. A kávéházban ez senkit sem lepett meg. Emberi dolog ... Ma nekem, holnap neked . . . A Baltimoréban sok filozófus elem volt. Ugyanekkor történt, hogy Sólyom János váratlanul pénzhez jutott. Egyik vállalkozó vala­hogy kivágta magát és készpénzben lefizetett Sólyomnak tizenötezer forintot. A derék székelynek első gondja volt, hogy Kaimernél törleszsze az adósságát. Várta napokig a kávéházba s miután a tudvalevő okokból nem jelentkezett, megtudakolta lakását s oda­ment. Ott az asszony, egy ideges, betegeskedő szőke asszonyka felfedte előtte a valóságot. — Ön a férjemet keresi kérem, ha minden­áron találkozni akar vele, akkor menjen a gyüjtőfogházba. Ott ül a gazember. És mély sóhajtással tette hozzá: — Bár soha ki ne eresztenék . . . A szőke asszony ugyanis panaszkodási mániában szenvedett, s szinte kéjesen öntötte ki keservét a hatalmas termetű vállalkozó előtt. — Tudja-e, mondotta, hogy harminc forint­tal hagyott itten. Ha nem lennének rokonaim, ismerőseim, éhen pusztulhatnék . . . Ehen, uram! Még be sem fejezte a panaszáradatot, mikor egy feltűnően szőke, elég csinos hölgy lépett a szobába. Kaimerné bemutatta: — A húgom, Ottilia, énekelni tanul. Nem mintha valami nagyszerű hangja volna. De én mondtam neki, hogy tanuljon, hogy legyen éne­kesnő, legalább nem lesz rászorulva, hogy férjhez menjen, mint én, egy szívtelen gazember­hez, egy fegyenchez . . . egy Kaimerhez. Es özönlött ajkáról a panasz. Elmondta, hogy húgáért most kellene az énekmesternek fizetni, de nincs rá pénze. Kénytelen lesz abba­hagyni az énekleckéket. — Ez borzasztó, uram! borzasztó. Csak azon csodálkozom, hogy le nem ugróm a negye­dik emeletről. Meg kell jegyeznem, hogy Kaimerné föld­szintes házban lakott. De Sólyom mindazon­által mélyen meg volt illetődve. Mielőtt távozott volna, igy szólt: — Nagyságos asszonyom, én tartozom az ön férjének, s igy nem tolakodás, ha felajánlom erszényemet. A hölgyek nem vették tolakodásnak. Sólyom az énektanár részére átadott ötven forintot. Azok az énekmesterek méregdrágák. És hat hét leforgása alatt apránkint három­százötven forintot szúrt le a panaszos hölgy asztalára. Szinte örült, hogy kimentette kínos zavarából s hogy megmentette Ottiliát az ének­művészeinek. Mindig hozzátette : — Végtelen boldog vagyok, hogy adhatok. Kaimerné lelkesen kiáltotta: — Ah ha minden férfi ilyen volna! — Oh kérem . . . Eltelt a kritikus három hónap és Kaimer József ismét megjelent a Baltimore-kávéházban. Mintha semmi sem történt volna. A törzsvendé­gek még csak egészségi állapota után sem 3000 darab tölgyfából készült “«irda - ^AopJk ® bár milyen mennyiségben jutányos árban kaphatók: ECKER BÉNI fakereskedónél 3STAGXSOMK.UTO INT.

Next

/
Thumbnails
Contents