Kővárvidék, 1907 (4. évfolyam, 1-51. szám)

1907-04-07 / 14. szám

1907. április 7. KŐVARVIDÉK 3 Kellene találni valami más módot, amely hatásosabb kúrának bizonyuljon. De milyen az és hol található ? Itt már igazán csak az orvostudomány segíthet. Ha már a tudományosság egyrészt szintén előidézője az idegek elfinomodásának s ezzel érzékenységének és betegségének is, a tudomány is legyen az, amely megjavítja, kifoltozza idegeinket. * Az Eigthy-Klub magyarországi látogatása alatt egy vidéki földbirtokos barátom látogatott meg, aki csöndes, falusi ember. Évente egyszer azonban föl szokott rándulni Budapestre, hogy az események vérkeringéséből ki ne maradjon. Az első napon a Kossuth Lajos-utcán sétáltunk. Déli korzó volt s barátom egyre kérdezősködött. Azzal kezdte: — Mondd csak, mi a legújabb divat nálatok ? — Az anglománja! — Úgy? Hát eszerint ez a ruha, ami rajtad van .... — Angol gyapjúszövet. — A szabása? — Angol. — A bajuszod miért van rövidre nyírva ? — Mert az angolos. — Nézd csak, milyen görbén jár az a fiatal ember. A két karját derékszögbe kifesziti. Valami merevgörcs bántja talán? — Oh nem! Ez angol divat. Hát azt a sovány urat ismered ? — Igen. — Valami baja lehet, hogy olyan hidegen, komoran néz maga elé ? — Dehogy! Spleenes! Angol sajátság! — Hát az a hölgy, aki idegen nyelven beszél a gyermekeivel, milyen nemzetiségű ? — Magyar. — És milyen nyelven beszél ? — Angolul! — Mi a legkedveltebb sport nálatok? — A football! — Milyen játék az ? — Angol! — A nemzetiben milyen darabot adnak ma? — Az eszményi férjet. — Ki irta? — Egy angol iró ? tudakolódtak. Minek valakit ok nélkül zavarba hozni. Sólyom is szívesen üdvözölte. — Csakhogy láthatom. Talán szólott kedves neje, hogy én . . . Kaimer szigorú arcot öltött, és igy szólt: — A feleségem egyáltalában semmit sem mondott. — Azt sem, hogy én azt a pénzt . . . — Micsoda pénzt ? — Azt a háromszáz forintot. Kaimer dühösen felpattant: — Mit, még ön beszélni merészel? — De kérem. — Nekem hiába akar imponálni. Ön az én távollétemben alávaló eszközökkel elcsábí­totta sógornőmet, s most azt akarja, hogy én fizessem a költségeket. Sólyom nem tudott hová lenni az ámu­lattól. Kaimer folytatta: — Azt hiszi, nem tudok mindent? Mindenek­előtt kérem a háromszáz forintot. Sólyom lefizette, azután megindult hangon kijelentette: — Esküszöm önnek őseim hamvaira, lelki üdvösségemre, hogy én egy bizalmas szót sem váltottam az ön sógornőjével. Kaimer flegmatikusán vállat vont. Csak annyit jegyzett meg. — Nem? No akkor ön a világ legnagyobb balekje. Szegény barátom már szédült. Bementünk az országos kaszinó éttermébe. Ott mindenek­előtt befsteaket rendeltem fél angolosan. | Barátom sóhajtott, de egyszerre felragyogott az arca. Egy szomszédos asztalnál jókedvű társaság ült. Barátom örvendezve mutatott rájuk:- Nézd milyen piros-pozsgás, kun-arcu j emberek ülnek ott. És milyen vidámak! A j ruházatuk is milyen rendes szabású; hallod, az i egyik feláll, szónoklatot vág ki . . .- Toasztozik! - vágtam közbe. — Szónoklatot vág ki, — folytatta makacsul barátom - és halld csak, azt kiálltja: „Éljen a magyar!“ Ezek bizonyára jó magyar hazafiak ! — Oh, dehogy! Ezek az angol vendégek! Az Eighty-Klub tagjai! .... * * t * A közerkölcsök nálunk nagy dekadenciát mutatnak. A fővárosi államrendőrség nemrég a budapesti kávéházakban egész sereg kártya­kompániát ugrasztott szét. Rendkívüli a hatalma a játékszenvedélynek. Amire korszakok, nagy gondolkodók, politikusok, szociológusok hiába törekednek, hogy tudniliik a demokratikus egyenlőség elvét elfogadtassák 5 az emberiséggel, hogy a társadalmi kasztok közt leomoljanak a válaszfalak, hogy ember embert | lásson embertársában, egyenlő jogú, egyenlő í I kötelességü lelkes lényt, az megvalósul a játék- | i asztal varázsos hatalma alatt. Az embert valami ! | | keserű nevetés, nyelvet öltögető, csufolódó j j gunykacaj kerülgeti. Morális erő nem képes | ! arra, amit immorális erő könnyűszerrel meg- ! | valósit. Közállapotaink egyátalán nem mondhatók j | rózsásaknak s ezek tetejébe még a közerköl- j | csők rombolását is elviselni, szinte lehetetlen, j ! Valahogy purifikálni kellene a társadalmat és | | közéletet. Mostanában a sajtó purifikációját j emlegetik sokat. Bizonyos, hogy a magyar | j sajtót is meg kellene tisztítani bizonyos hozzá , nem méltó elmektől. De miért kezdik csak a i sajtón, amely a közvélemény orgánuma, tehát j csak szerv ? Méltóztassék az egész szervezetet reorga- | nizálni. Kezdjék a társadalom purifikálását. Higyék el, az újság csak tükre a társadalom- i nak. Sőt épen szépítő tükre. Az egész társadalom ma hazardjátékos. j Tessék uj, tiszta kártyákat keverni. Orvosi találmányok és az erkölcs. Három rettenetes baj ellen veszi föl a | küzdelmet az orvostudomány. J Bajok, amelyek rendre kaszálnak az em- j beriség sorában, bajok, amelyek leküzdése meg- j váltás volna. Olyan megváltás, hogy hozzá ha- i sonlitva, a vallás megváltása olyan arányt adna, mint egy és száz. A három főbaj: a tuberkulózis, a rák és ; a vérbetegség. Az újkor ezen három nyava- ! lyája az, amely az emberi élet átlagának szá- j zalékát egyharmadra szállítja. E három beteg- | ségnek oka, hogy életünk harminchárom száza­lékkal kurtább, mint amilyennek a teremtő kiszabta. És ezek legyűrésére fogott kezet a világ minden országában egy-két tudós. Sokat hallottunk róla, hogy a tuberkulózis legyőzése már épen csak az idő kérdése. A bőr alá fecskendezés, a védoltás, a tüdő egyes részeinek elmeszesitése és minden fajta próbál­kozást hajtottak már végre, amelyek egyike- másika sikerrel is járt, de végeredmény ez ideig még nincs. Még mindig nyögjük a nagy, a sú­lyos kálváriát és ki tudja, mikor jön a megváltás és ki lészen a megváltó. Ugyanígy vagyunk a rákbetegséggel is. ' Szérumokról hallunk folyton, amelyek kiirtják a ! betegséget csirájában. Nem marad irmagnak í sem a kínos és sorvasztó bajból. A betegek | fölépülnek, az egészségesek nem is gondolnak rá majd, hogy valaha is ilyen veszedelmes be­tegségben fognak leledzeni. A vérbajok meggátlását már megtalálták. Már tökéletesen ki is gyógyítható, ha idejében jelentkezett speciálistánál a beteg. Most a fölött folynak a kutatások, vájjon miképen lehetne a csúnya és igen sok esetben pedig örökös betegséget, de legtöbb esetben a halált is okozó nyavalyát megszüntetni védő­oltás utján. E betegség — tudjuk — örök- lékeny. Átszármazódik az egyikről a másikra. És a biblia bosszuállási kitételei, amelyek szólnak arról, hogy az Úristen negyfediziglen bünteti a gonoszt, csak erre a betegségre vonatkoznak, amely már az ókorban is ördöge volt a né­peknek. A tudósok kutatnak és munkájuk felé ta­pad a szenvedő emberiség lázban égő sóvárgó tekintete. Miliiói a betegeknek néznek a tudó­sok munkája felé és várják a megváltó fölfe­dezést. E várakozás közepette pedig serényen dolgoznak azok a tudósok is, akik más nagy kérdések megoldása felé törekszenek. Mert a forrongás korszakát éljük. A kul­túrának forrongását. Minden téren javításra, újításra törekszünk és szeretnők ezt a mostani kiforratlan kultur-állapotot olyan formákba szo­rítani, amelyek nemcsak egy osztály, hanem az egész emberiség boldogságát idéznék elő. A fontos és szinte korszakot alkotó vív­mány mostanában szintén az orvostudományé. Orvosok karöltve kémikusokkal azon fáradoz­nak, hogy meg lehessen állapítani a vérből, hogy kinek leszármazottja a gyermek. Első pillanatra nem tetszik csak akadémiai jelentőségűnek ez a találmány, amelyet nem igen lehet alakalmazni az életre. Csak akinek az élet iránt, az élet minden megnyilvánulásá­hoz van látása, az tudja, hogy itt egy olyan jelenséggel állunk szemben, amely hivatva van egész morális életünket, hozzáfűzött sok egy­házi és áilami intézményeivel egyetembén vagy megdönteni, vagy legalább is megváltoztatni. Mert jól tudjuk, hogy a morális ember fogalma megbízható ember fogalmát födte. A morál hosszú évezredek után nem szükség, ha­nem természet lett. Azzá fejlődött. A viszonyok megváltoztatásával azonban megváltoztatni kellett a régi morált is. Minthogy azonban e változások igen sok érdek-csoport ártalmára lettek volna, a morál formái megmaradtak a régiek, a lényeg pedig változott. így hát igen viszás helyzetben van a mo­dern ember, aki lelkiismereti kérdést nem csi­nál olyasmiből, amit erkölcstelennek bélyegez a világ, de megtenni mégis vonakodik - legalább a világ előtt. Egy vívmány, amelynek tudományos ki­próbáltság ad létjogot, az nem engedi magát históriai és vallás-erkölcsi érvekkel legyőzni. Tények vannak és nem okoskodások. Ezekkel szemben érzelem és eszmélkedés el­hallgatni kénytelenek. Azért köszöntjük az uj vívmányt, amely alapköve lesz egy uj morálnak, olyannak, amely megszünteti a sok konvenciós hazugságot, ame­lyektől minden jó Ízlésű ember fia már most is az undor érzésével fordul el. Föl kell szabadítani az igazat kedvelő em­berek százezreit. Megtörni kell a láncokat, a melyek fogva tartják a jobb emberek cselekvő képességét és meg kell teremteni azt a morált, amelyet a modern ember számára szab a tu­domány. HÍREK. Április 6. Személyi hirek. Incze Kálmán műszaki taná­csos Sebe Pálné úrnő fivére, — Székely Sándor nyíregyházi kir. törvényszéki biró és neje a húsvéti ünnepeket községünkben töltötték. Áthelyezés. A helybeli vasúti állomás köz- becsülés és szeretetnek örvendő elöljáróját^ Singer Márton urat, szolgálati érdekből Debre­cenbe a m. kir. áll. vasutak űzletvezetőségéhez helyezték át szolgálat tételre. Midőn e hirt

Next

/
Thumbnails
Contents