Kővárvidék, 1907 (4. évfolyam, 1-51. szám)
1907-03-24 / 12. szám
IV. évfolyam. Nagysomkut, 1907. március 24. 12-ik szám. Klőfliaotósí ár : Egész évre.....................8 K Negyed évre . . . . 2 K Fel évre .........................4 „ Egy szám ára . . 20 fillér Fő szerkesztő: Dr. Olsavszky Viktor. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Nagysomkut, Teleki-tér 38. Felelős szerkesztő: Barna Benő. megjelen hinden vasarnap. ________. __________ _____________I___;_______________________;_________________________ mű m \ Március 20. | Gyászkeretbe kell foglalnunk ezt a napot. Akkor halt meg a magyarok atyja, Kossuth Lajos . . . Hogy mit veszítettünk, azt a történelem arany lapjai megmondják nekünk, ha azokat végiglapozzuk .... Sok nagyjaink voltak nekünk . . . . Kezdjük az elején . . . Árpád a honalkotó, Szent István a legelső királyunk, Szt. László, Könyves Kálmán, Nagy Lajos királyok. Szóljak-e Hunyadi Jánosról és annak dicső fiáról, Mátyás királyról. Nem ismerjük talán a történelemből Dugovics Tituszt, hős Dobó Istvánt, vagy a nagy hadvezért, Zrínyi Miklóst? Nem-e fényesen tündöklő csillag a magyar történelemben II. Rákóczi Ferenc, a dicső fejedelem önfeláldozó példája. Arany lapok a magyar történelemben Bocskay István, Bethlen Gábor fejedelmek fénykora. Dicsőség övezi Széchenyi István grófot, „a legnagyobb magyart“, nemkülönben a „haza bölcsét“, Deák Ferencet. De kevés olyan nagy alakja van a magyar történelemnek, mint Kossuth Lajos. Ami kis lapun! nem zárkózhatik el attól, hogy néhány sort ne szenteljünk történelmünk e nagy alakjának. Nem akarjuk az ő nagy működését méltatni, mert ahhoz nagyon is kicsinyek vagyunk, de különben is mindenki tudja, hogy mit tett Kossuth Lajos. Halála évfordulója alkalmából csak egy episódot frissítünk fel életéből: Mikor a magyar, küldöttség élén Bécs- ben volt, először őt magát bocsátották nagy nehezen Ferdinánd császár és magyar király elé. A császár, dacára annak, hogy a Kossuthnak adandó felelet előre le volt jegyezve, nemhogy a feleletet felolvasta volna, hanem a jelenlevő udvari személyek legnagyobb ámulatára franciául társalogni kezdett Kossuthtal. Megkérdezte tőle: mi a véleménye a bécsiek forrongásáról. Kossuth nem sokat gondolkozott, hogy mit kell felelnie: „Felséges Uram! Ha legkegyelmesebben felhatalmaz arra, hogy a népnek csak megközelitő Ígéretet tegyek arra nézve, hogy Felséged kérelmeiket teljesiti, akkor felséged 2 óra múlva nyitott kocsiban végigjárhatja Bécset s fejemmel állok jót, hogy Felségednek egy hajszála sem fog meggörbülni!“ így is történt. Kossuth amint a Burgból kijött, ezernyi nép állott már ottan, akik épen az ő kijövetelét várták. A fegyveres erő gyengének bizonyult, hogy a Bem vezetése alatt torlaszokat emelő tömeget működésében megakadályozza. Amint a tömeg Kossuthot megpillantotta, hatalmas „éljen“ hangzott egyszerre néhány ezer ajakról. A „KŐYÁRYIDEK“ TÁRCÁJA. Gyűrűs Mózsi. Gyűrűs Mózsi a faluban ide-oda jön s megy ; Gyenge válla a batyuja alatt nagyon görnyed. Előveszi fözfasipját, fújja . . . ismét fújja, Nem mozog ma - mint máskor - oly gyorsan [rajta ujja. Szomorúan, bánatosan szól a Mózsi sipja, Fájó szivét, vérző szivét majd kettéhasitja, A lányok a sip hangjára sokan odamennek, Gyűrűs Mózsi sajgó szive nagyon örül ennek. Nagy batyuját villáiról leemeli nyögve, Valamennyi portékáját kirakja a földre. Szomorúan, bánatosan szól a Mózsi sipja, Fájó szivét, vérző szivét majd kettéhasitja. „Van itt galand, gyűszű, hajtü, pirosító, kláris, Van harisnya, kövesgyürü, fülbevaló száz is. Van pántlika, kezkenő és kötő minden színben, j Válaszszatok! Vigyétek ell Nektek adom ingyen.“ j Szomorúan, bánatosan szól a Mózsi sipja, I Fájó szivét, vérző szivét majd kettéhasitja. • i „Mit ér nekem?! Nem kell nekem a portéka, pénz se’, Ha már a szép Berger Eszter jegybe mással lépe, j Pedig égre s Jehovára esküdözött . . . s hányszor?! | Nem megy férjhez Klein Kóbihoz, kérje meg bár [százszor. Szomorúan, bánatosan szól a Mózsi sipja, Fájó szivét, vérző szivét majd kettéhasitja. „Berger Eszter volt énnekem a legdrágább kincsem! Őnélküle már az élet nem ér nekem mitsem ! Ő elhagyott, apám s anyám eltemették régen ! Fájdalomból, árvaságból kijutott a részem.“ Szomorúan, bánatosan szól a Mózsi sipja, Fájó szivét, vérző szivét majd kettéhasitja. „Lányok, lányok én már érzem: nem sokáig élek ! Portékáim szedjétek fel! Vigyétek! Vigyétek ! A portékám csak úgy adom, azért adom nektek, Ha síromra néha-néha virágokat tesztek.“ Szomorúan, bánatosan szól a Mózsi sipja, Fájó szivét, vérző szivét majd kettéhasitja. r A portékát mind felszedik s elviszik a lányok, [ Szegény Mózsi könnyes szemmel, sirva néz utánok. i Nem is marad már egyebe, csak a vászon leple, j Amelylyel a portékáit hordozgatta, fedte, í Szomorúan, bánatosan szól a Mozsi sipja, ! Fájó szivét, vérző szivét majd kettéhasitja. Gyűrűs Mózsi vállaira felveszi a leplet, Ingadozva elmegyen a Berger háza mellett. Berger Eszter ablakára feltekint még egyszer, Nem várja most - mint ezelőtt - az ablaknál Eszter. Szomorúan, bánatosan szól a Mózsi sipja, Fájó szivét, vérző szivét majd kettéhasitja. * i Hetek óta nagybetegen fekszik Gyűrűs Mózsi,- Nem törődik a beteggel sem Eszter, sem Kóbi Mikor Eszter eszébe jut, szemébe könny tódul ............. i Azt beszélik a leányok: soha meg nem gyógyul . . . . | Előveszi fűzfasipját s fújná, de nem tudja............. j Elakadt a lélekzete, megdermedt az ujja. Most esketi a rabbinus Berger Esztert s Kóbit, Most viszik a temetőbe szegény Gyűrűs Mózsit. I aírlnhh \j*irrá\ítÁr%Ck\i kaphatók kedvező részletfizetésre Vertheimer Lipót-nál LCgJUDU Vdirugepeii Szatmár Kazinczy-utca 17. (A zárdával szembe). Arjogyzéltet ingyen és toérmentvo Küldőit üárKlneK.
