Kővárvidék, 1907 (4. évfolyam, 1-51. szám)
1907-03-17 / 11. szám
1907. március 17. KŐVARVIDÉK 3 tudták, miért léptem ki a „Kővárvidék“ szerkesztőségéből. S most mit szólnának, ha a „Kővárvidék“-ben, melynek iránya mai napig sem változott, tőlem származott közlemények jelennének meg ? Mit szólanának volt vidéki előfizetőim ? S aztán még magammal is ellentétbe jönnék ! ? Nekem — ellenkezőleg - hogy a „Kővárvidék“-be irok, még a látszatát is kerülnöm kell. Meg kell mutatnom: az vagyok, aki voltam! S azért adom közleményeit a „Nagybányádba, mert látom, hogy iparosaink azt a lapot olvassák s aztán tudjanak azok a nagybányai iparosok is valamit egyesületünkről. Hát személyeskedés ez! „Személyes bosszú“? Igen tisztelt felelős Szerkesztő ur! Ön csak azt irta a „Kővárvidék“ múlt hó 24. számában megjelent levél Írójának, hogy megtagadtam a tudósítást. Minek nem irta oda azt is, hogy - miért? S aztán ki tilthatja meg nekem, hogy a „Nagybányádba ne írjak ? Más valaki személyeskedik itt s más valami nem tetszik inkább az igen tisztelt felelős szerkesztő urnák. . . Szűcs Gyula'11 E sorokra válaszom röviden a következő: Szűcs Gyula állami elemi népiskolai tanító ürnak azon állítása, — hogy én felszólítottam a nagysomkuti „Polgári Olvasókör“ elnökét, hogy ne engedje, hogy személyi okból a „Polgári Olvasókör „egyes dolgait“ a „Nagybánya cimü heti lapban közre adja, - egyszerűen nem igazi Nem hiszem tehát, hogy a polgári olvasókör elnöke ilyesmit mondott volna bárkinek is. Tény az, hogy én arra kértem fel, hogy mint az egyesület elnöke, hasson oda, hogy Szűcs ur, mint a polgári olvasókör jegyzője, az olvasókörben történt „egyes dolgok“ közölhe- tésére adja meg a kellő értesítést a „Kővárvidék“ szerkesztőségének első sorban, hogy a — Mert nem szeretlek. — Te édes! — Menj már! — Még nem. — Mindjárt itthon lesznek. — Akkor megyek. — Várj még . . . még . . . — Angyalom. — Én úgy szeretem az esőt. — Én is. Hisz’ mindent annak köszönhetünk. — A boldogságot is?! — Azt is, mindent. A kék ernyőjü lámpa szelíd, jámbor sugarai rájuk vetődnek. Ők pedig suttognak, incselkednek s igen-igen boldogoknak érzik magukat. — Kip! Köp! . . . hallatszik egyfolytában, ismételve: az eső szomorúan, egyhangúan verdesi az ablakot, de őket ez nem zavarja. Hisz, különös, csodás világban járnak, virágok, vérpiros virágok között: a mély, tiszta szerelem világában. Nem beszélnek a holnapról, nem esküsznek egymásnak örök hűséget, nincsenek tisztátalan vágyaik, hanem csak szeretnek, az első szerelem nagy érzésével. A leányka arcára rózsákat fest az érzelem, a fiú pedig átszellemült tekintetével simogatja, körülcsókolja mindensége dús, szőke, aranyhaját . . , Künn esik, hullanak a nagy, nehéz, kövér esőcseppek . . . X Öreg ember, öreg asszony, egymást nézve, hallgatják az esőcseppek monoton kopogását s képzeletük az emlékezés szárnyán visszaszáll arra az időre, mikor azok a nagy kövér esőcseppek hullottak ... — Kip-kop! - de máskép hangzott ez azelőtt . . . Sz B. helybeli és vidéki érdeklődők első sorban a helyi lapból nyerjenek értesítést. Tehát még egyszer kijelentem, hogy Szűcs urnák fenti állítása merő valótlanság. Ne felejtkezzék meg Szűcs ur, hogy a polgári olvasókör önt csak a jegyzői teendőkkel ruházta fel és nem hogy ezen tisztség viselése folytán nyert hatalmát személyes bosszújának kielégítésére használja fel. Ön, t. Szűcs ur! kiváncsi tudni, hogy miért nem Írtam meg az okát, hogy ön miért tagadta meg a „Kővárvidék“ részére a tudósítást ? Hát csak azért nem Írtam meg, mert tudtam, hogy ön jól tudja és nem tartottam szükségesnek azt másokkal is tudatni. De ha kívánja, ime itt előadom. Ön azért haragszik, mert, sajnos, önnek nem sikerült a „seft-uje a lap szerkesztésével, mert anyagi hasznot nem. tudott elérni. Én szintén sajnálom, de nem tehetek róla. Lássa, t. Szűcs ur! mindig jobb, ha az ember a valódi tényállást adja elő és nem igyekszik olyan dolgokat elhitetni -valakivel, amelyek- ; nek ellenkezőjéről ő maga is meg van győződve, csak azért, hogy maga magát mások előtt feltüntethesse. Én önt, Szűcs ur! soha nein kértem fel arra, hogy a „Kővárvidék“-nek. munkatársa legyen és az én megbízásomból az akkori főmunkatárs sem kérhette fel. Ami Szűcs urnák a „seit“ kifejezését illeti, csak az alábbiakat hozhatom nyilvánosságra: Szűcs Gyula ur - mielőtt szerinte a lap kötelékéből kilépett - lakásomba jött és kerülő utón előadta, hogy ő neki nincs ideje arra, hogy e lap részére ezután dolgozhasson, - de meg nem is teheti, hogy minden anyagi haszon nélkül dolgozzon, hanem adjam át a lapot neki. Látva ezekből azt, hogy Szűcs ur a „seit“ embere, - „seft“-et ajánlottam fel neki. Ugyanis fenti előadása után én kijelentettem, hogy a lapot nem adom át neki, nem az anyagi hasznot féltvte, hanem őszintén mondva, csak az erkölcsi hasznot nem akartam oda | dobni, - de társul veszem szívesen, hogy mint 1 laptulajdonos-társak, együtt fedezzük a felmerülő | kiadásokat és ha netalán haszon lesz — a ha- | szonon is egyenlően osztozzunk. Megjegyeztem egyidejűleg, hogy anyagi haszon, vagyis „seit“ nincs, sőt még reá kell fizetni. Úgy látszik azonban, hogy Szűcs ur nem elégedett meg az általam felajánlott haszonnal és talán kételkedett abban, hogy nem hajt semmi jövedelmet a lap, 1-2 hétre ő indított meg egy lapot, melynek cime „Nagysomkut-Erdőd Vidéke“ volt. így, gondolta, mint lapszerkesztő és laptulajdonos, nem csak a jövedelem feléhez, hanem az egész jövedelemhez jut. Ezen való tények után tessék hát kérem elbírálni, hogy ki nézte kettőnk közöl csak a „seft“-et? Azt hiszem, mindenki meg lehet győződve, hogy Szűcs ur, nem mint ő állítja - a község érdekének megvédése és nem a közügy iránti jóakarata — és végül nem azért, hogy az iparosokat jobban összehozza - indította meg az említett lapot, hanem igenis, tisztán a „seft“-et nézte. Ön, t. Szűcs ur! egy cseppet sem elbizakodott, hogyha ön akarta az ön héthetes korában kimúlt lapjával a közönség érdekeit megvédeni, a közügyet előmozdítani és az iparosokat összehozni. Én nagyon kiváncsi volnék tudni, hogy kik azok a „mások“, kiknek „kérésükre“ engedve indította meg lapját, amelyet szerinte a vallás- és közoktatásügyi miniszter — „minden megokolás nélkül“ már a hetedik számnál beszüntetett. Hogy a miniszter ur ő nagyméltósága miért nem tartotta érdemesnek a lapját beszüntető határozatot megindokolni ? mi nem tudjuk, de önnek módjában áll ezt illetékes királyi tanfelügyelője utján megtudni. Habár ez nem tartozik a nyilvánosság elé, mégis tájékoztatni akarom lapunk t. olvasóit, hogy mennyire nézem én Szűcs ur szerint csak a „seft“-et — azon sajnos körülményről, hogy előfizetési díjként kint levő követelésem 800 -1000 koronát tesz ki és én ugyanannyival tartozom Morvay Gyula nagybányai könyvnyomdatulajdonosnak. Ha ezen hátralék befolyik, úgy csak a készkiadásom lesz fedezve, de haszonról szó sincs. De nem is reméltem én hasznot a lap megindításakor és nem is várok ezután sem hasznot. Szívesen fáradozom ez irányban, csak kész kiadásaim nyerjenek fedezetet. Szűcs urat pedig febzólitom, hogy igazolja be előttem azon valótlan állítását, hogy én csak a „seft“-et nézem. Ami azon állítását illeti, hogy lapunk a közönség érdekeivel édes-keveset törődik s csak a szájaize szerinti dolgokat hozza, tárcáival inkább ront, mint használ a társadalmon, annak elbírálását bízza ön, t. Szűcs ur! illetékes egyének elbírálására. Barna Benő, felelőt szerkesztő. A gyümölcsfák ültetése. (Vége.) A körte méltó testvére az almának, ezért a legszélesebb körű elterjedésnek örvend. Sokoldalú előnyei következtében az asztali gyümölcsök királynéjának van elismerve s egyike a legjobb gyümölcsöknek, melyeket anyaföldünk termel. Helyes fajválaszték mellett lehet gyümölcsünk júliustól áprilisig, amelyek minden kívánalomnak megfelelnek, mivel ennél a fajok és féleségek száma rendkívül változatos; mely körülmény arra mutat, hogy kitartással és előszeretettel fáradoznak ezen gyümölcsfaj további tökéletesítésén és nemesebbé tételén. Már most is vannak fajok, melyek iz és finomság tekintetében minden eddig létezőt fölülmúlnak. A körtefa jobb fekvést és mélyebb televénytalajt kíván, mint az almafa, mely utóbbi mindenütt, még magaslatokon is elég jól tenyész, ahol a körtefa boldogulására már nincsenek meg az általa igényelt követelmények. Mint gazdászatilag fontos gyümölcs, következik a szilvafa, amely mindegyre nagyobb- nagyobb arányokban, nagybani ültetvényezé- sekre a világ minden táján keresett. Különösen a féltörzsüek a legcélszerűbbek, mivel ezek adják a legdusabb termést. A sok jó faj közöl bizton a boszniai magvaváló szilva egyike a legjobbaknak, ép oly jó a besztercei magvaváló, ! a doláni és a magyar muskotály szilva. Ezeket követi az olasz- és csehországi hosszú szilva. Az összes között a „Nagyherceg“, egy újabb faj, a legnagyobb és legszebb, de nem igen jó; sokkal jobbak az előbb fölsoroltak. Szilva, szilvaféle, ringló minden fekvésben, természeti tulajdonsága u. i. a földszin alatt elterülő gyökérzete folytán, még oly helyekre is ültethető, ahol a talaj sovány s a televény sekély, mint dombokon, magaslatokon, nem tulmagas hegyeken is, még itt is jól tenyésznek és dús termést hoznak; nevezetes, hogy magasabb fekvésben a gyümölcs édesebb és izletesebb. Mentői többet ültessünk tehát ezekből! Cseresznye és a meggy nagyon kedvelt, kellemes és hasznos gyümölcs, mely oly időben
