Kővárvidék, 1907 (4. évfolyam, 1-51. szám)
1907-03-17 / 11. szám
IV. évfolyam. Nagysomkut, 1907. március 17. 11-ik szám. Előfizetési ár: Egész évre.....................8 K Negyed évre . Fél évre..........................4 „ Egy szám ára . Főszerkesztő: Dr. Olsavszky Viktor. 2 K 20 fillér Felelős szerkesztő: Barna Benő. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Nagysomkut, Teleki-tér 388. íz. MEGJELEN HINDEN VASARNAP. Ez a nap valahogyan még azokban is, akik nem tudnak lelkesedni, csak épen kézzelfogható javakért, még azokban is különös, nem mindennapi érzéseket vált ki. Nem azon az okon, hogy magukkal ragadják őket a tömeg érzései, nem azért, mivelhogy nem tudják magukat függetleníteni a sokaság lelkesedése alól. Nem. Az anyagiakkal törődő ember soha sem szokott föllendülni mások föllendülése révén. Sőt elszomorítja őt a tudat, hogy még mindig nem veszett ki az emberekből az a szolgai érzés, a mely egy gondolatban, leggyakrabban egy érdekcsoport gondolatában össze tudja toborzani őket. Hogy vannak még jelszavak, amelyekkel csőditeni, amelyekkel még hatalmi vágyakat táplálni és kielégíteni lehet. Március tizenötödikén valahogyan másképen gondolkozik és emelkedetten érez a materialista is. Még akkor is, ha a nemzeti jelszavak és nemzeti törekvések irányában semmi fogékonysággal sem viseltetik. Mert ez a nap teljesen egybeforrott a világszabadság jelszavának fogalmával. Talán vétettünk, amikor jelszóval fejeztük ki a világszabadság tömörítő jellemzését. Mert ez csak olyan értelemben jelszó, amennyiben egy egész nemzetet, vagy egy egész emberiséget korszakra való | tekintet nélkül föllelkesít és tettre ösztökél. Tettre ösztökél. Igenis ez az ami ! megkülönbözteti március tizenötödikét ; minden más ünneptől. Vannak kegyeletes ünnepeink, amikor a régiekről emlékezünk, vannak napjaink, amikor dicsőséges korszakra gondolván, visszavarázsoljuk a nagy múltat, amikor még tisztábban és önzet- lenebbül éreztek a nemzet és vezetői. Amikor kardhegyig menő harcba állottunk ki javainkért és jogainkért. Amikor az árulás ott a helyszínén vette el méltó büntetését, amikor még nem fejlődött ki az osztályharc, amely megteremtette a gazdasági tagozódást és ezzel együtt a testvérnek testvér elleni ármánykodását. Boldog korszak volt még ez. Ámde következett rá egy olyan idő, amidőn az egyik emberben a hiúság, a másikban a vagyonszerzés, a harmadikban a hatalom érzése fejlődött ki. És összeálltak a hiuak, a vagyont szeretők és a hatalomra vagyakozók és pörbe szálltak, hol egymással, hol a néppel. A népet legyűrni könnyű volt. Nem kellett hozzá mindig élesre fent panganét. Itt volt a babona, amelyet mesterségesen is fejlesztettek, A „KŐYÁRVIDÉK“ TÁRCÁJA. A bor eredete. Hallgassatok, Hadd szólok én, Figyeljen most Minden legény! Midőn Ádám teremteték, Örömkönnyüket sirt az ég. Midőn Éva teremteték, Bánatkönnyüket sirt az ég. Éva anyánk szép volt nagyon S kínálkozván az alkalom: Adám Évát megcsókolá És ezt az Ur megpillantá. S az Ur nem tudta hirtelen, Hogy ez esetben mit tegyen? Öríiljön-e, vagy sirjon-e ? S könnyekkel telt meg két szeme. Egyikben bánatköny vala, Másikból örömköny folya. A kétféle köny egybefolyt, így alkota az Ur a bort. Sz-s EEsik. Az aszfalt fényes tükörsima. Mindenütt | locs-pocs. Sürü, nagy nehéz cseppekben esik, ; folyton folyvást, egyhuzamban. Az utszéli satnya, leveleden ágú fák, szomorúan nyújtogatják az égfelé csupasz, száraz gályáikat. A gázlámpák bágyadt, halavány fénye, a sürü ködön csak tompítva, megtörve csillan át; a hosszú sárga villamosok, zúgva - dübörögve rohannak, csilingelősük belevész a zajba. Az | i emberek lótnak-futnak és az ernyőjük néha- néha összeütődik. Itt-ott egy-egy szitok, káromkodás hangzik, mindenki az időt szidja. Körülbelül már huszonnégy órája annak, hogy egyfolytában esik az őszi eső hideg, lehangoló csökönyösségével. A köd mindinkább össze-torlódik, sűrűsödik: az ég szürkés fekete. Az ázott-fázott emberek pedig sietnek a négy fal közé. Hull, hull az eső nagy kövér cseppekben. A puha kalapos, köpcös, rózsás arcú szőke fiú, türelmetlenül ácsorog az egyik üzlet előtt. A kirakatot nézegeti, de ki tudja már, hogy hányadszor. Hol ide, hol oda állva, esernyőjét forgatva, merően egy helyre tekintve, várako- ! zik. Az óráját minduntalan előveszi; a kitűzött idő rég elmúlt, de azért ő még mindig vár, ! hátha ... A leányka nem jő, pedig megígérte, hogy ma pontos lesz . . . Demeter Ernő elszontyorodik, felnéz az égre: egymást kergetik a koromfekete fellegek. S arcára bánatos, fájdalmas vonás ül . . .- Jolán! . . . Jolán! ... - suttogta panaszosan szemrehányólag. De egyszerre gyengéd kéz érinti vállát, hirtelen hátra fordul s a leányka áll előtte, pajzánul mosolyogva.- Ugy-e azt hitte, hogy ma nem jövök? És mi a csók ? tudjuk nagyon Egy édes kedves fájdalom. I airJnhh kaphatók kedvező részletfizetésre Vertheimer Lipót-nál LCgjUUÖ YdirUgCpCR Szatmár Kazinczy-utca 17. (A zárdával szembe). ArjjegyzéKet ingyen és Dérmentve üüldöK laarKineit. _________
