Kővárvidék, 1907 (4. évfolyam, 1-51. szám)
1907-02-17 / 7. szám
2 KŐVÁRVIDÉK 1907. február 17. * Epen legjobbkor hangzottak el ezek a kijelentések. Az agitáció a munkásság körében a tetőpontjára hágott, a drágaság folytán növekszik a nyomor, a kivándorlás a produktiv munkát megfosztja a dolgos kezektől, súlyos krizisben van az ország társadalma és amidőn az áldatlan helyzetben ilyen határozott támpontokat nyújtó programmot állítanak illetékes helyen az ország elé: ez csak üdvös hatást eredményezhet. A „Cserebogár.“ Irta: Zsarolyáni Márton Sándor m. kir. erdőmester, „Cserebogár, sárga cserebogár“, - igy szól egyik szép nótánk kezdő verssora. Ha ennek a nótának szerzője ismerte volna a cserebogár életmódját s kártékonyságát, nem emlékezett volna meg róla ply szimpatikusán. • Én nem a szép nótának, hanem a cserebogár iránt abban nyilvánuló rokon- szenvnek ellenlábasa vagyok és nem is a nóta ellen akarok ellenszenvet kelteni, hanem a cserebogarat óhajtóm úgy jelle- gezni, amint az valójában ellenségünk. Cikkem most időszerű is, mert a vidéken tudtommal 1907. év tavaszán lesz a cserebogár-rajzás. A cserebogár (Melolontha vulgaris) tavaszszal, ápr. végén .vagy május elején, a földből bújik elő. A mint kirepült azonnal zöld gályát s virágot keres. A virágnak legelőször mézválasztó részeit szopogatja s rágóival felfalja. Ha ez elfogyott, a virág termő részeit pusztítja. A mint ez is elfogyott, a szirmokat s csészerészeket eszi s végül az említettek elfogytával, a fakadozó gyenge faleveleket s duzzadó rügyeket fogyasztja s ily módon a gyümölcstermést tönkreteszi. Időközben párzik. A nőstény mintegy száz petéjét legtöbbnyire porhanyó, avagy porhanyóra felszántott vagy ásott talajba, avagy épen az ezekhez közelfekvő, már- már zöldelni kezdő rétek talajába tojja. A cserebogár, mint ilyen, most vázolt életét három-négy hét alatt befejezi. De helyette uj generáció lép fel. Ugyanis a földbe rakott petékből 1—2 mm. nagyságú apró fehérszürke kukacok (álcák, pajor) kelnek ki, a melyek azonnal nekitámadnak a közvetlen közelükben lévő gyökereknek s rágóikkal ki sem mondható falánksággal eszik meg a finom gyökereket. Legtöbbször tőhöz közel vágják ketté a gyökereket s a növény nem tudván táplálkozni, sínylődni, gyorsan száradni kezd. A megkezdett gyökeret folyton tovább-tovább fogyasztják, a melyeknek nem jut gyökér, a földbe szúrt fát (szőlőkaró, cövek, oszlop stb.) kezdik őrölni. A gyors táplálkozás a kis pajorokat (pajod, pajor, pajud, csimaz, kukac stb.) gyorsan növeli s augusztus hó végére 10—15 mm. hosszú 3—4 mm. vastagra lő testük. Ekkor egy egyenesen lefelé menő 10—12 cm. hosszú lyukat vájnak a földben, úgy hogy az utjokban álló földet is megeszik s a lyuk legalsó végén egy kis üreget készítenek s ebben összezsugorodva áttelelnek. A következő tavaszon, a mint a föld fagya kiengedett, azonnal felfelé másznak a pajorok s újra hozzálátnak a gyökerek, farészek stb. rágásához s első évi falánkságukat most már mohó étvágygyal tetézik. A földben kis. menetek jelzik megtett útjaikat, a melyek rendesen az elvetett növények sorába esnek s a hol a kikelt kis növénykék már fonnyadnak, ott már tönkre tette, felfalta a gyökereket a pajor. A pajor ekkor már a földet is folyton eszi s úgy váj magának menetet. A bennük levő földből hátsó részüknek színe undorító kékes-szürkéssé válik. A vetemények soraiban a pajort egy ásónyomnyi mélységben, afonnyadó növények után a következő növények alatt meg lehet találni s ei lehet pusztítani. A pajorok most már szeptember hó közepéig folytatják növénypusztitó munkájukat. Ekkorra 20—30 mm. nagyságot érnek el és lejebb mennek s egy kis üregben összehuzódva áttelelnek. A következő év tavaszán még fokozottabb étvágygyal s falánksággal pusztítanak egészen augusztus közepéig s 40—50 mm. hosszúra megnőlvén, teljesen kifejlődnek. Potrohúkban igen sok földes rész van s e miatt különben fehér testük színe csúf kékessé válik. A kifejlett pajorok augusztus közepén 30—50 cm. mélységben behúzódnak, összezsugordnak s néhány hét alatt ved- lenek. Ekkor már bogár formájú, puha testrészekkel biró fehér vagy fehéresszürke, avagy sárgás-íehérszinü testük.. Ez az alakjuk tovább fejlődik. Szárnyuk s vázuk (a bőrük) megkeményedik, szemük kifejlődik s lábaik kinőinek. így telelnek át s tavaszszal az átalakulás . alatt már foszlányokká szakadó bőrszerü bürökjükből a kifejlett bogarak lépnek elő s a pajor fúrta lyukon felfelé menve, a földet maguk előtt kaparjak s végre a szabadba érnek s repülnek. Ekkor kezdődik újra a már leirt életfolyamatuk. A cserebogár kifejlődése újólag, való rajzása nálunk három évig, hidegebb Árpád vére lesz ur mind a kettő felett. Még akkor nem tudta - ki tudhatta volna? — hogy ravaszság a császár fényes követsége, hazugság a szent ígérete. Bizony csak arra kellett a magyar királyfi a cselvető császárnak, hogy ürügye legyen a rablásra. Ha beüt hadával, azt felelheti majd, hogy csak a veje örökségéért jön. Nagy volt a felháborodás, mikor hire jött, hogy ott garázdálkodnak csapatai szirtes Dal- mátországban, de még nagyobb a keserűség, bánat Bánffy Kata szivében, mert most már hiába álmodozik a szép ifjú görög követről, nem jöhet az érte többé. Pedig mégis eljött, verje meg az Isten i Bánffy Dénes csak nézte, nézte, mint hervad a lánya, hogy válik a viruló rózsából fehér liliommá. És iszonyú indulat vette a lelkét. Ki szeretett volna irtani a földről minden görögöt. Maga kérte a kis királyt, hogy hadd menjen ő a Szerémségbe, majd vissza veszi ő a hitehagyottaktól ezt a tartományt, amit jószántukból adtak Bélával. Többet ér a földje úgyis, mint Dalmáciáé. Hajtott szavára a király s a haragos nagy ur olyan halmot rakatott Gubrás és Brutnás vezérek katonáiból, hogy hegynek is beillett. Dühöngött a császár, amint hírét vette és bosz- szuért lángolt. Szőtte a sok tervet, de egyik sem tetszett. Vezérei meg épen a békét javallották. Majd megette a méreg. Dühösen csapott öklével a tanács asztalára.- Hát gyáva kutyák vagytok mindnyájan? ti birodalmam hires bölcsei ! Mélységes csend támadt, mikor előlépett a legfiatalabbik vezér. Sápadt volt a képe, beesett a szeme, vagy sokat sirt, vagy keveset aludt. — Felséges császárom, hallgasd meg tanácsom ! Cselt az ellenségnek! Elek vezért indítod útnak egyik seregeddel a szerémi határra, a másikkal meg ereszsz engem nagy titokban a hegyeken túlra! A mit ott veszítesz, százszorosán vissza- szerzem itt neked. Olyan drága kő lesz kincses Erdélyország koronádban, minő nincs több benne. Tetszett a császárnak az ifjú beszéde s nyomban útnak indult mind a két sereg. A Szerémségből nagy kudarccal futva tért vissza az egyik, de a másik élén védetlen Erdélyből csakugyan ezernyi foglyokkal, dús zsákmánynyal tért meg Andronik, a legifjabb vezér. Nem volt már sápadt a képe, beesett a szeme, tűz égett minden tagjában. Nem hazudott még sem az a csavargó szász kőműves, aki elárulta neki, hogy hol őrzik a Bánffy Dénes fonnyadó virágját, világszép szomorú Katáját. Ott volt csakugyan, ahol a szász mondta. Úgy őrizték, mint a mesebeli királykisasszonyt a hétfejü sárkányok, azért ő mégis elhozta. Nem maradt ott élő ember fia a határon. Kemény ember volt Bánffy Dénes, de erre a hírre gyerek lett belőle, úgy sirt, hogy majd megszakadt bele a szive. Áztán átkozódott, mint a pogány s összetört mindent, ami keze- ügyébe került, embert állatot. Maga a pokol feszegette a mellét. Nem mondta neki senki, hanem azért tudta: ki volt a rabló, ki fogta el gyáván lator módjára szeme- fényét, üdvösségét. Hejh, ha egyszer szemtől- szembe kerül azzal a latorral. A király és tanácsa szinte megijedtek ki- sértetes ábrázatától, mikor nap-nap után ott kért, rimánkodott, követelt, fenyegetőzött előttük, hogy csak még egyszer bízzák rá a sereget, irmagul sem hagy több görögöt, kipusz- titja, kiöli az egész fajt napnyugattól napkeletig. Nem sokáig kellett kérnie, alig telt bele egy esztendő, sőt kérték már, hogy menjen, vigye a sereget - Szerémségben dúlnak megint a rettenetes Andronik görögjei. Bánffy uram felkötötte a szablyát és rá- rószárnyon repült lefelé 15.000 vitézével a Duna vize mentén. Mire leért, már ott siránkozott, ott esküdözött bosszút a görög tábor annál a testhalomnál, melyet két éve ő épített esküszegő véreik testéből. Vad öröm fogta el az ellenség láttára. Az összecsapás előtt való éjszakán csakúgy folyt a bor a magyar táborban. Szóltak a sípok, sírtak a hegedűk, recsegtek a dobok, szilaj táncot jártak a bajnokok. 3000 darab tölgyfából készült« szőlő-karó és kiselejtezett tá virda - oszlopok bár milyen mennyiségben jutányos árban kaphatók: ECKER BÉNI fakereskedónél NAGYSOMKÜTO NT.
