Kővárvidék, 1907 (4. évfolyam, 1-51. szám)
1907-09-29 / 39. szám
IV. évfolyam. 39-ik szám. Nagysomkut, 1907. szeptember 29. rw r w ■ KÖZÉRDEKŰ TÁRSADALMI HETILAP, A „NAGYSOMKUT! JÁRÁSI JEGYZŐI EGYLET“ HIVATALOS KÖZLÖNYE. Előfizetési ár : Egész évre.....................8 K Negyed évre . . Fél évre ...... 4 „ Egy szám ára . . 2 K 20 fillér Főszerkesztő: Dr. Olsavszky Viktor. Felelős szerkesztő: Barna Benő. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Nagysomkut, Teleki-tér 388. sz. MEGJELEN HINDEN VASARNAP. Az állami tisztviselők mozgalma. Hat esztendeje, hogy az állami hivatalnokok első országos kongresszusukat tartották, amikor egyidejűleg megalakították az állami tisztviselők országos egyesületét is, hogy a bürokraták egyöntetűen, együttesen járhassanak el ügyesbajos dolgaikban. Az első gyűlést létrehozta az állami hivatalnokok elégületlensége, amikor országos mozgalmat indítottak (és akciójukat állandóan felszínen tartozók) a fizetés- emelésük érdekében. De sokat kellett ankettezniök, tárgyalniok, vitatkozni, em- lékiratozni, kérni, rimánkodni jogos és méltányos kérelmeik teljesítése érdekében, mig az akkori kormányzat belátta, hogy végre valahára a hivatalnoki karon segíteni múlhatatlanul kell. Hosszú idő pergett le, mig megalkották az állami tisztviselők fizetés javításának törvényét és még sok sok idő múlott el, mig a törvény valahogy hatályba léphetett. De ebben se volt sok köszönet, mert hát a hivatalnoki kar nem látta meg benne azt, amit remélt, amire bizton számított. Azóta nagyot fordult a világ. A viszonyok elrémitőek lettek, a rettenetes drágaság ugyancsak ránehezült mindenkire, igy a tisztviselői karra is, mert épen őket sújtják legérzékenyebben a félszegállapotok. A legintelligensebb elem az állami hivatalnoki kar, mely oly felelősségteljes nagy és egész nemzetünknek érdekeit szolgáló hivatást tölt be, a tisztviselők, kiknek munkáján, ténykedésén lelkiismeretes és hanyagságot megbosszuló cselekedetein nyugszik az allatn létalapja, nem szabad, hogy szükséget szenvedjen e hatalmas testület, nem lehet, hogy óriási gondok között egyre kisért a nyomorúságuk fekete szelleme, mig dolgaik közepette családjuk sanyarú helyzete lebeg szemeik előtt. Az állami tisztviselők most Szegeden gyűltek egybe, hogy lo lytatólagosan meghányják vessék helyzetüket; tovább agitáljanak kérelmük teljesítése érdekében. A kongresszus fontosabb tárgyai voltak: A szolgálati pragmatika; a nyugdíjtörvény; a statusrendezés; a fizetés rendezés és a lakbérkérdés; az életszükségleti cikkek mesterséges megdrágításának megakadalyozására kérendő kormányintézkedések; az önadóztatás kérdése stb. mindmegannyi nagy jelentőségű, az aliami tisztviselők létkérdésére nagy- fontosságú pontozatok. A gyűlésen igen beható és részletes vita indult meg az egyes kérdések körül. Tárgyilagosan, higgadtan, nagy körültekintéssel mutattak rá azokra a bajokra, amelyek az állami hivatalnokokra nyomasztólag hatnak, melyek orvoslása nélkül bizony a tisztviselők, az államnak ezen nagyértékü szervei, nem felelhetnek meg annyira kötelességüknek,, hivatásuknak, miként ezt tőlük a kormányzat elvárná. Az állami tisztviselőknek nyugodt megélhetés, tiszta fej, megfelelő javadalmazás kell, hogy minden tekintetben megfelelni tudjanak úgy hivatali, mint társa- | dalmi kötelességeiknek. Méltányos fizetés I kell nekik, kielégítő előmeneteli lehetőség, a lakbérnek mulhatlan rendezésére van | égető szükségük, a szerényebb adózási ; rendszer és a nyugdijkérdésnek kellő megoldása olykép, hogy a teljes fizetéssel való nyugdíjazás negyven évről harminc évre leszállittassék. Nagyjában ezek az állami tisztviselők követelései és ebben az irányban nem szűnnek meg agitálni. A kormány körök ezen jogos méltányos követelések elől — tekintve a mai viszonyokat — nem zárkózhatnak el. Tudatában kell lenniök annak, hogy a hazafias, munkás, derék tisztviselői karban milyen munkatársaik vannak, mily sok függ tőlük és követA „KOYÄRVIDEK“ TARCAJA. A himlő járvány. Régi dolog, hogy Ausztriából, illetőleg Bécsből, semmi jó sem ered. Fölösleges elősorolni a tömérdek kellemes dolgot, a mit a Lajthán túlról kapunk, de egyről mégis megemlékezhetünk: a himlőről, mely van is, nincs is. Nagyobb volt - hála az égnek! - az ijedelem, mint a baj. A nagy óvintézkedéseknek köszönhető, hogy ez a járvány nem hurcoltatott hazánkba. Sőt kivételesen köszönettel lehetünk Bécsnek ezért a kis járványáért, mert nemileg hozzájárult a tömérdek számmal levő orvosaink jövedelmének gyarapításához. Igen, az orvosok nem várt aktuálitásra tettek szert. Egyszeriben legelfoglaltabbtkká lettek. Az emberek csak úgy megrohanták a sok ezer orvost, ezek meg megrohanták az oltóanyagot árusító intézetet. Mindenki sietett, hogy beoltássá magát. Ez azonban nem ment oly simán. A ki látott már iskolai beiratásokat, választásokat és fáklyás meneteket, az valamelyes fogalmat alkothat, hogy mily tömegek leptek el az orvosok lakásait és környékeit. A fővárosban minden második háznál csoportosulások vannak. Az idegen kérdezőskö- déseire, egykedvűen válaszolják:- Itt kérem beoltanak. Minden második ház kapuján feltűnő czé- dulák fityegnek, ezzel a felírással: Himlő oltás naponta nappal és éjjel, vasár és ünnepnap! j Ez még semmi; egyes ügyesebb orvosok arra figyelmeztetik a nagyközönséget, hogy legcélszerűbb, ha előjegyzik magukat, mert a megnyilvánuló óriási oltási kedv valóságos attakot eredményez az orvos lakása ellen: Tehát előjegyzési sorrendben oltatnak a jelentkezők. j Az orvosok emberfeletti munkát végeznek. Tényleg kora reggeltől kora reggelig talpon vannak. Nem érnek rá aludni, nincs idejük enni. így nem csoda, hogy miközben az egyik orvos gyors egymásutánban, verejtékezve beoltja embertársait, hű hitvese a szájába gyömöszöl egy-egy sonkás zsemlét, csirkecombot és miegymást. És ha egy pillanatra abban hagyja a beoltást, akkor sem szűnik meg oltani, tudniillik — szomját. Hát még, hogy jár az, a ki lakására rendeli a háziorvosát. Az illető vár egy nap, két nap, vár egy hétig, mig végre a második hét derekán, éjfél után, midőn a família a legboldogabb álmát aluszsza, becsöngetnek. A gazda fanyar ábrázattal ébredezik, töröli az álmot a szeméből és rögtön a himlőre, az oltásra gondol.- No ugyan — mormogja — a^ doktor is a legalkalmasabb időt választotta. Éjjeli fél egy órakor jön beoltani. Tévedett. A sürgönykézbesitő jött. Táviratot hozott. A házigazda töprengve, izgatottan bontja fel. Ez áll benne: Beoltottak-e már téged? A kedélyes fiuk asztaltársasága. Nem tudja nevessen-e vagy bosszankodjék. Legénykori barátjai éjszakának idején igy megtréfálják. Végre is visszafekszik az ágyába és csakhamar az igazak álmát alussza. Már javában horkol, midőn újabb csengetés zaja riasztja fel. Most már valóban dühöng, toporzékol, de kénytelen nyájas képet ölteni, mert az orvos érkezett meg (hajnali két órakor), kinek kezében van az ő élete. Megkezdődik a műtét; férj, feleség, gyermekek felráncigálva a mély alvásból, egymásután beoltatnak. Az orvoson meglátszik a rettenetes munka, de azért kedélyeskedik a félig alvó családdal
