Kővárvidék, 1907 (4. évfolyam, 1-51. szám)
1907-06-02 / 22. szám
2 KOVARVIDEK 1907. junius 2. gyújtogató, községi funkciókat is végez, egészen magára vállalná; a felsorolt állandó költségek a követhező rendelkezésünkre álló alapok és jövedelmekből fedeztetnék és pedig: A nagysomkuti tűzoltó egylet alapja, a mely a váltságdijakól gyűlt be 2013 K 77 fillér, a gróf Teleki Géza 2000 koronás alapítvány évi kamatja 100 kor. '“össszesnn 2113 kor. 77 fill, a zászlóalap 40 korona 79 fillér érintetlenül marad. VII. Szükséges volna a község által egy mászó torony építése, amely egyúttal tömlő száritóul is szolgálna: erre vonatkozólag megbizassék a k. elöljáróság, hogy árlejtést hirdessen. Nagysomkut, 1907. május 27. Teleki Jenő gróf, főparancsnok. E javaslathoz csupán annyi szavunk van, hogy azt minden látszólagos u. n. anyagi áldozat dacára, a mely nélkül azonban tulajdonképen nincs reform — keresztül kell vinni. dr. V. V. A pécsi kiállítás. A vidéki kiállítások nagy jelentősége és haszna immár elvitázhatatlan, legkivált ha országos jellegűek. Ezen tényt még jobban megerősíti a minapában megnyílt pécsi kiállítás, mely élénken dokumentálja a magyar ipar rohamos haladását, versenyképességét és mindinkább megerősíthet bennünket abban a reményben, hogy a honiipar támogatása és következéskép: nagygyá tétele már nem üres jelszó, nem ábránd, hanem cimtiszta valóság. Hogy mennyire érdeklődnek — nemcsak az országbeliek, hanem még a külföldiek is — a magyar ipar és gazdaság kiváló produktumai iránt, bizonyítja a látogatók óriási számaránya, kik nap-nap után elárasztják a pécsi kiállítást. Nagy fényt kölcsönzött a kiállításnak, hogy Frigyes főherceg — ki egyébként védnöke is annak — Izabella főhercegasszonynyal a megnyitáson jelen voltak és figyelemmel néztek szét a jól rendezett kiállítás területén. Kossuth Ferenc képviselte a kormányt a kiállításon, ki Szterényi József és Balogh Vilmos, államtitkárokkal jelent meg. A képviselőház képviseletében meg Justh Gyula elnök jelent meg. Kiváló elismerés illeti meg Pécs városát, mely előzetesen területet adott egy nagyszabású országos ki- | állításnak, melyen a magyar iparosság tevékeny részt vett. Különösen szépen vannak az egyes osztályok elrendezve, úgy, hogy felette könnyen áttekinthető az egész. íme, ha egy kis sétát teszünk a kiállítás területén, némi fogalmat alkothatunk magunknak annak értékes voltáról. Mindjárt a hangszerkiállitásban nem csekély feltűnést kelt Mogyoróssy Gyula budapesti hangszergyáros (Rákóczi-ut 71. szám) cimbalmok kiállítása, azt hisszük, hogy a cimbalom gyártásban, a vezérszerepet e fiatal iparos vette át. Újításai, modern magyar stilíi s tulipános cimba- lomja bámulatosak. Remek müveit látva, a legnagyobb jövőt jósolhatunk neki. Kossuth Ferenc és Szterényi József is e kiállítás előtt időzött legtovább s több felvilágosítást kért a hangszerek fejlődéséről a cég főnökétől. Frigyes főherceg is megkérdezte a kiállítótól: — Sok cimbalmot készítenek önök ?-— Igen, fenség, a legtöbbet egész Magyarországban. — Szépek, nagyon szépek a készítményei. Meglepően egyszerű az Első Magyar Bélyegző-gyár (Klassohn A. cég) kiállítása, melynek telepe Budapest, IV. Koronaherceg-utca 9. szám alatt van. A cég hosszú fennállása alatt tanujelét adta igazi rátermettségének, mert e téren a legkiválóbb és minden versenyen felül áll. A mit a pécsi kiállításon bemutat, nevezetesen cim- és felirat-táblákat, pecsétnyomókat, bélyegzőket, domborsajtókat és egyéb szakbavágó cikkeket, azok mindvégig páratlanul jó kivitelűek, annyira tökéletesek, hogy bátran és büszkén állíthatjuk, hogy a hasonló külföldi gyártmányokkal egy színvonalon állanak, amely körülményről egyébként ékesen tanúskodik a több bélés külföldi kiállításon nyert elsőrendű kitüntetés és Őfelsége a királytól kapott aranyérem. A cég 1842-ben lett alapítva, tehát már több, mint hat évtized óta fejleszti, tökéletesíti nálunk az ipar ezen ágát és hogy a cég tényleg első e nemben, még az is bizonyítja, hogy kizárólagos szállítója az összes minisztériumoknak, a m. kir. postának, a m. kir. államvasutaknak, hivataloknak és magánva- sutaknak. A magyar ipar szép haladásáról tesz tanúságot, Kondor Dezső, budapesti lakatosmester (VI. Eötvös-utca 33.) kiállítása, ki kilenc különböző, tisztára orvosok használatára készült tárgyat állított ki. Pécsett e kiáltitást a jelenvolt orvosok és szakférfiak elsőrangúnak jelentették ki, ami nem csoda, mely Kondor Dezső ezen a téren egyedül áll és már 10 éve foglalkozik ezen speciális dolgok készítésével. Az általa kiállított mütő- és vizsgáló-asztalokat, műszer és kötőszer-szekrényeket, sajnos, azelőtt külföldön kellett beszerezni, de mióta Kondor Dezső meghonosította hazánkban ezen ágazatot, kórházainknak, orvosainknak és az érdekelteknek nem kell külföldre menni, nem is másikra szállani ? Ki merné állítani, hogy jogos őt elvonni munkakörétől ? Senki. Igen kedves Gyermekek! jegyezzétek meg magatoknak jól, hogy a madaraknak joguk van a szabadsághoz, őket e szabadságtól megfosztani a legnagyobb jogtalanság. „Csak tudatlan és gonosz ember bánthatja a madarat, mielőtt meggyőződött volna, vájjon igazán káros-e az?“ — mondja Herman Ottó, a nagy madárismerő. Valóban a nagy közönségnek csak nagyon kis része ismeri a madárvilág valódi becsét, jelentőségét s kevesen tudják, mily szorosan összefügg az a többiek életmódjával. Az amerikai madárnap megalapítója egy kérdést tett föl a nagyközönséghez, hogy mi a véleményük, melyik állatosztálynak léte fontosabb az emberre nézve, a négylábuaké, madaraké vagy halaké. A kérdező maga megfelel. Ha az emlősök elpusztulnának, bizony sokat vesztenénk munkaerőben, de gépek és ember erő segítségével mégis pótolni lehetne a veszteséget. Vesztenénk táplálékban is, de még mindig ott volnának a halak s az egész növényország. Ha a halak elpusztulnának, szintén nagy volna a veszteség különösen azokra nézve, kiknek keresetforrásuk, táplálékuk e rendből kerül elő. Később azonban ők is belátnák, hogy a halszerzés fáradsága árán más táplálékhoz is juthatnak s igy halak nélkül is meg lehetne élni. Sokkal szomorúbb volna azonban az a kép, ha a madarak mind elpusztulnának a föld kerekségéről. A madarak akadályozzák meg a rovarvilág túlságos elszaporodását. Ha madarak nem volnának, a rovarok egészen elpusztítanák a növényvilágot; növény nélkül pedig elpusztulnának a négylábú állatok, sőt az emberek is. Ezen véleményt minden szaktudós vallja és megerősíti. íme, tehát az a kevésre becsült madár az ember életének lényeges feltétele. Ha megfigyeljük a madarak munkásságát, még világosabb lesz a dolog. Megfigyelés után tudjuk, hogy pl. a közönséges kékcinke évente 6V2 millió káros rovart emészt el. Ha hozzá veszszük még, hogy e kis állat évente kétszer 12-16 fiókát nevel fel, melyek mind rovar- pusztitók lesznek, úgy évente egy cinkecsalád több mint 24 millió rovart fogyaszt el. A házi fecske hasonló számú rovartól ment meg ben- bünket. Egyszóval a madarak akadályozzák meg a rovarok elszaporodását. De nemcsak anyagi hasznot nyújtanak, hanem szellemit is. Hányszor vidítanak fel bennünket, hányszor keltenek bennünk gyöngédebb érzelmeket e vig munkások. Bizony élettelenek volnának nélkülök erdeink, mezőink. A nagy közönség sem tagadja a madárnak hasznos voltát, de ezzel szemben fentartja, hogy vannak határozottan káros madaraink. Hazai nagy tudósunk, Herman Ottó ezt mondja: „Feltétlenül káros madarak nincsenek, mert azon madarak, melyek tényleg tesznek kárt az embernek, annyira az emberi hatalom ellenőrzései alatt vannak, hogy kártevésök könnyű szerrel korlátozható vagy egészen megakadályozható. Ok csak addig károsak, amig alkalmuk van arra, hogy azok lehessenek. Mert legyenek bármily rablók, a kánya, héjjá, ölyv, karvály, az embertől, a gyermektől mégis csak félnek s gondos őrzéssel távol lehet őket tartani a baromfiaktól.“ Üldözi a gazda a varjut, mert kárt tesz a kukoricában, a gyümölcsökben; de bizony nem kergeti, mikor szántás után a nyomában jár s megmenti földjét a sok pajortól. Kárt tesz a szőlőben, cseresznyében, meggyben a seregély, de ugyancsak ő rászáll házi állatjainkra s megtisztogatja az azokat háborgató sok rovartól. A kakuk szintén kárt tesz azzal, hogy kisebb madarakat elűz fészkükről, de sokszorosan pótolja ezt az a haszon, melyet bogárpusztitásával hoz. Azt mondják, hogy a falánk kakuk naponta saját testsúlyával felérő mennyiségű rovart pusztít el. A veréb áll azon a ponton, hol nem tudjuk eldönteni, vájjon haszna vagy kára nagyobb-e; de én azt tartom, hogy az évnek 10 hónapján mégis több hasznot hajt, mint 2 hónap alatt kárt okoz. Ezek után láthatjuk, hogy káros madárról nem is lehet beszélni, legföllebb valamely madár kártevéséről. Szépen mondja Herman Ottó: „Ez a ház olyan, mint az a darab kenyér, amelyet a gazda hasznos munkáért cselédjének ád. Mert hiszen • igaz, hogy az a falatot a gazda megvonja a magn vagy családja szájától, de a cseléd megszolgálja, Ezek után azt lehetne hinni, hogy az ember nem ellensége a madárnak, pedig ellenkezőleg összes ellenségei közt legnagyobb az ember. Nem is szólva azon körülményről, hogy A pAllfríl legforgalmasabb helyén egy üzlethelyiség Jcira- rUUtt'Cl hattal és az udvaron megfelelő lakással 1907. év junius hó 1-től fpH“ bérbe kiadó. Értekezhetni alulírott tulajdonossal. ES C 3ES. E! n BÉNI.
