Kővárvidék, 1907 (4. évfolyam, 1-51. szám)
1907-06-02 / 22. szám
1907. junius 2 KŐVÁRVIDÉK 3 mennek, mert Kondor Dezső fáradságot, munkát nem kímélve, megvetette ezen cikkek alapját idehaza. Frigyes főhercegnek is feltűntek Kondor Dezső ügyes produktumai és elismerését fejezte ki előtte. A Magyar Styria kötő-gépgyár igen tanulságos csoportot állított ki, mely céget Magyarországon Fogl József Lajos Budapest, (VI. Csengery-utca 54.) képviseli. A styria-kötő-gépgyar e kiállításra néhány darab gépet hozott le, mely gépek állandóan üzemben láthatók, hogy a nagy- közönség a gyárak gyakorlati értékét mérsékelni tudja. Mikor a fővédnökök a kiállításhoz érkeztek, a gépeket működésbe hozták és az ott lévő képviselő adta meg a szükséges felvilágosításokat, melyeket a fenséges főhercegi pár kegyesen vett tudomásul. A kiállításon nemcsak a szakemberek figyelmét is leköti, egy okos, speciálisan magyar találmány, melyet Hamál és Társa cég (Budapest, II. Krisztina-körut 151.) állított ki. E találmány az u. n. : „Gam/na“, mely egy gomblyukvarró készülék, ami nélkülözhetetlen szabók, cipészek, fehérvarrónők és más hasonló iparágaknál. E gomblyukvarró készülék dicséri a magyar ipar kiválóságát és nemcsak idehaza, hanem külföldön is nagy elismerést vívott ki magának, miután minden államban szabadalmazva van. Praktikusságánál, olcsóságánál fogva mindenhol megkedvelték a gomblyukvárró készüléket. Gomblyukvarró készülék tetemesen megkönnyíti a munkát, mert a nehézkes, hosszadalmas kézi varrást pótolja, tehát gyorsaság, munka- és időtakaritás éretik el e gomblyukvarró készülék utján. E készülékkel óránkint 150—200 tökéletes gomblyuk elkészíthető és kelmékhez, bőrhöz, vászonhoz stb. egyformán használható. Ezen gomblyukvarró készüléknek különösen az adja meg nagy becsét, hogy minden gépre alkalmazható és vele különféle nagyságú gomblyukakat lehet varrni ; továbbá más hasonló gyár- mány 900 korona, tehát megfizethetlen, inig ennek ára csak 25 korona, tehát minden család által igen könnyen megszerezhető, nem is szabad egy házban sem ily praktikus találmánynak, egy ily gomlyukvarró készüléknek hiányozni. Frigyes főherczeg szép találmányáért a cég jelen volt főnökét, Hamál Lajost meleg szavakkal megdicsérte. Hogy a modern foktechnikai tudomány mily nagyot fejlődött, arról élénken tanúskodik a pécsi kiállításon Guttermuth János budapesti fogtechnikus tanulságos kiállítása, kinek műterme Budapest, Baross- tér 20., I. 3. alatt van, Guttermuth János kizárólag saját találmányu dolgokat állított ki s már e szempontból is úttörőnek mondható e téren, ami kétségkívül a magyar ipar dicsőségére válik. Feltűnés keltőek, az egész világon szabadalmazott szájpadlásnélküli fogsorai, a mik immár általánosan elterjedtek és méltán nyilatkoztak róluk elismerőleg az orvosi és szakkörök. Nemkülönben lekötötte a látogatók figyelmét Guttermuth János egy másik találmánya, a fogkeféje és egyéb különleges szabadalmai osztatlan tetszésben részesültek. A vidékiek, kiknek dolguk akad a fővárosban, nem mulaszthatják el a kiváló fogtechnikust fölkeresni, ha szükségük van rá. Egyébként Guttermuth Jánost a főherceg megdicsérte érdekes kiállításáért. A pécsi kiállításra rándulók az ottani Iparcsarnokban csakhamar ráakadnak Gert- ler Adolf (Budapest, VIII. József-körut ! 75. sz.) kézi munka iparos gyönyörű ki- I állítására, ki megannyi |szebbnél-szebb, a magyar kiváltságot dicsérő kézimunkákat állított ki. E derék és törekvő iparos úttörő a hazai ipar terén, kiállított tárgyait költöző madarainkat sok millió számra fogdos- sák el a Földközi-tenger partvidékének lakói, szomorúan hell tapasztalnunk, hogy nálunk is rendszeres a madárirtás. Serdülő ifjaink időtöltésből pusztítják flóbertezéseikkel a hasznos madarakat; csintalan gyermekeink pajzánságból rabolják ki az ártatlan madarak fészkeit; fel- nőtteink, különösen tél folyamán, részint szórakozás, részint pár fillér haszonért fogdossák össze az éhező madarakat. Sok ezerre megy évente még azon madarak száma is, melyeket csak azért ölnek le, hogy az amúgy is szép lányok, szép asszonyok, szép kalapjait még szebbé tegyék. Ilyenek után nem lehet csodálkozni azon, hogy napról-napra fogy a madarak száma s ezzel szemben hazánkban évről-évre nő a rovarok által okozott kár, mely milliókat tesz ki. Pedig amúgy is szegény hazánknak arra kell törekedni, hogy a veszteségeket csökkentse és ne gyarapítsa. Mit kell tehát tennünk. Fel kell hagynunk az emlitett pusztítás minden nemével. Nálunk az 1904. évi 12. törvénycikk veszi védelmébe a madarakat. Ennek értelmében kihágást követ el az, aki az egy későbbi miniszteri rendeletben felsorolt madarakat üldözi, pusztítja. Sőt nem elég e passivitásban megállapodnunk, a cselekvés terére kell lépnünk. Gondoskodnuno kell, hogy a madárvilág természetes szaporodása növekedjék. A madarakra nézve kiszámíthatatlan nagy vesz^ teség, hogy erdőink bozótos, fás helyeink napról-napra fogynak, a fészkeiésre alkalmas fák száma mindig kisebbedik. Némikép enyhíthetjük azonban a madarak ez irányú veszteségét úgy, hogy mesterségesen készített fészkelő ládikákat állítunk fel nekik kertjeink, udvaraink alkalmas helyein. A másik mód a madarak védelmére a téli etetés. Ki ne szánná meg a télen didergő, éhező kis madarakat. Bizony egy télen is nagyon sok madár pusztul el éhség és hideg miatt. Csak nemes szivét mutatja, aki télen egypár magot, az asztalról lekerülő kenyér- morzsát kiszórja a madaraknak. Sajnos, azonban községünkben is kevés helyen lehet látni e nemes cselekedetet. A tapasztalás pedig bizonyítja, hogy a madárfészkelés és etetés nagy fontossággal bírnak valamely vidéken a madár- ság meghonosítására. Hazánkban a vasmegyei községen alhkult Madárvédők Egyesülete több száz fészekodu és téli etetés által elérte azt, hogy község környékén a cinkék számát megháromszorozta 3 év alatt. A siker bizonyítéka gyanánt állítják a községi gyümölcsöskertek tulajdonosai, hogy a cinkék elszaporodása óta sokkal kevesebb a hernyó a gyümölcsösökben. Ha tehát nem másért, de a saját magunk hasznáért védjük a madarakat. Kedves Gyermekek! íme hallottátok, mily hasznosak reánk nézve a madarlk, mily sok ok késztet bennünket arra, hogy a kedves kis madarakat ne üldözzük. Ne csak a törvénytől való félelem, hanem a szeretet, a könyörületes jó szív tartson benneteket vissza a madarak pusztításától, üldözésétől. Ugyan gyermekek, gondoljátok meg, kínzásaitokkal annak a kis madárnak épen oly fájdalmat okoztok, mint Ti éreznétek hasonló körülmények között. Amily rosszul esnék nektek ilyen szép napokon egy szűk szobában folyton benn ülni, ép oly nehéz, oly elszomorító a szabadsághoz szokott madárnak kalitkában leélni életét; végre amilyen fajdalma lenne édes anyátoknak, ha ti egyszer nyomtalanul elvesznétek, ép oly fájdalmat okoztok azoknak a jó madármamáknak is, melyeknek fiókáit, tojásait elszeditek. Én hiszem, tudom, hogy ti közületek senki, de senki nem fogja üldözni a madarakat, sőt őrei lesztek a törvénynek annyiban, hogy figyelemmel kiséritek s bejelentitek nekünk azokat, kikről megtudjátok, hogy a madaraknak nem barátai, hanem ellenségei. ő maga tervezte és ő maga volt a műrajzolójuk. Hogy mily elsőrendű e téren Gertler Adolf, bizonyítja az, hogy több kiállításon első dijjal lett kitüntetve. A fenséges főhercegi pár figyelmét sem kerülhette el a cég kiállítása és a jelen volt főnök előtt meleg elismerésüket fejezték ki. A vidéki hölgyek figyelmébe, nemkülönben tanítónők és intézetek pártfogásába ajánljuk e megbízható céget, mely készséggel küldi meg minden érdeklődőnek gazdag képes nagy árjegyzékét ingyen és bérmentve. Levél a szerkesztőhöz. Kedves felelős Szerkesztő Ur! A „Kővárvidék“ múlt számában közzétett vezércikkét örömmel és megelégedéssel olvastam, mert én is hive vagyok azon sokaknak, a kiknek Nagysomkut fejlődése és haladása igazán szivén fekszik. Olvastam azokat a cikkeket, melyek a „Vármegyeház“ ügyével foglalkoztak. Olvastam az ártézi kutakról, a járdáról, olvastam az építkezésekről, szóval mindazon cikkeiről a „Kő- várvidék“-nek, mely kizárólag a nagysomkuti ügyekkel foglalkozik s dicséretére mondom kedves szerkesztő urnák, hogy ha keveset is, de némi eredményt mégis elért azzal, hogy Nagysomkut közönségét a város csinosítására, fejlesztésére buzdítja. Ez az eredmény az, hogy tényleg látjuk, hogy az építkezést a község több lakója megkezdette és szorgalmasan folytatja. Minden kezdet nehéz, ám ha mégis szorgalom és kitartással a kezdet nehézségeit legyűrjük, a többi már magától megy. Ámde mire akarok én kitérni. Emlékezzék csak vissza kedves szerkesztő ur, mikor egy külön cikkben „Építkezzünk!“ címen buzdította a Kővárvidék székhelyének lakóit, hogy építkezés által fejleszszék a várost, csinosítsák Nagysomkutot. Akkor még sokan nem gondolták volna, hogy ilyen hamar több nagyobb építkezés lesz Somkuton. S ime az akkori cikkírónak óhaj alakjában megirt jövendölése — a mely nem is olyan régen volt — bevált, megvalósult. Nos, épen erre akarok kijönni, szerény véleményem az, hogy mindazok, a mikről Ön becses lapjában ir, hamarabb fognak megvalósulni, mintsem a laikusak gondolják. Szálljon tehát továbbra is síkra k. szerkesztő ur Nagysomkut szépítése, csinositása, fejlesztése érdekében s jövendölöm: fáradságát siker fogja koronázni, mert többen vagyunk, a kik önt készségesen támogatják. Bizzunk a jövőben! Tisztelettel Egy hű olvasója. HÍREK. Junius 1. Ismételten felkérjük teljes tisztelettel lapunk tisztelt előfizetőit, akik hátralékon tartozásaikat feltüntető kiállított postautalványt kaptak, hoyy az utalványon jelzett összeget mielőbb utalványozni szíveskedjenek, nehoyy a lap szétküldésénél akadály merüljön fel. Személyi hir. Dr. Péchy Péter járásunk főszolgabírója szabadságát újból megkezdte és hosszabb luxus utazásra ment az északi tengerre egész a Nordcapig. Szabadság ideje julius közepéig tart, mely időre a hivatal vezetését dr. Teleky Jenő gróf járási szolgabiró vette át. Mán Lajos tak.-pénztári vezérigazgató és neje idülés céljából Abbáziába utazott. Űrnap. Alig van a róm. kath. egyháznak oly ünnepnapja, melyet nagyobb fénynyel ünnepelne meg, mint az Oltáriszentség szerzésének ünnepét. Tulajdonképen nagycsütörtökön kellene ez ünnepet megülnie, de a nagyhét komoly csendjébe, gyászos bánatába nem illenének be az örömteljes, hálaadó énekek. De meg más-
