Kővárvidék, 1907 (4. évfolyam, 1-51. szám)
1907-01-06 / 1. szám
KŐVÁRVIDÉK 1907. január 6. Mily jól eső érzéssel tölti el bensőnket az a tudat, hogy a mi táncolásunkkal, duhajkodásunkkal tulajdonképen gyönyörű emberbaráti cselekedetet gyakorolunk, táncolunk a szegények, a nyomorultak, a szenvedők javára. Némi szerepcsere is ez. A tehetősebbek izzadnak, verejtékeznek — a tánc révén — a gyámoltalanok, a koldusok érdekében. A társadalomnak, a nemzetnek, szóval magunknak és hazánknak teszünk nagy szolgálatokat, ha oda munkálkodunk, hogy annyi szegény éhező, de munkaképes embert felsegitünk, támogatunk vagyis épen, egészségben megtartjuk munkaerejét arra az időre, mikor sorsa jobbra fordul, mikor munkákoz jut. Annál is inkább megtehetnők ezt ilyen alkalmakkor, mint a farsang, amikor nem direkte adakozunk szegény embertársainknak, hanem közvetve a farsangi mulatozásunk révén. De hassunk oda, hogy e mulatságok, e bálok mindenkor humánus céllal tartassanak, melyből mi is kivesszük a részünket, azaz mulatozunk, vigadozunk és a valóban szegény, erre rászolgáló embertársainkkal a legszebb erényt, a jótékonyságot gyakoroljuk. _2______ ________________________ A férfiak jogáról.*)- Irta: Dr. Szászné Orosz Gizella. Szó ami szó, sok betűt összerónak az újságok, minden kérdést megbolygatnak, de még arról nem esett szó, hogy a férjeknek minők is tulajdonképen a jogaik; erről mélységesen hallgat a krónika. Hát én felébresztem. Mert szerény véleményem szerint, van olyan fontos ez a kérdés s lényeges a tisztázása, megol*) Előadta a Sz.-Csehi nőegyleti mulatságon: Lebovitp Szerén. dása, mint a közigazgatás egyszerűsítése s mégis ennek egész hasábokat szentelnek napilapjaink, mig a férjek jogáról alig szólt valaki, legfeljebb ha a berekben László Feri elverte a feleségét. Millió és millió férj van a világon, sőt mondhatjuk, hogy a férfiaknak éppen ez a főfoglalkozásuk, mégis ezek minden állami ellenőrzés nélkül keseríthetik meg a védtelen nők egész életét. Az a meleg barátság, mely lapunkat a jelenlegi miniszterelnökhöz fűzi s az a szubvenció, melyet lapunk a szilagycsehi izr. nőegylettől kap, kötelességünkké teszi, hogy a készülő törvénytervezetből egy-egy fontosabb részletet megismertessünk. A javaslat egyik legfőbb intézkedése magának a bibliának azon parancsát helyezi hatályon kívül, mely arról szól, hogy „a nő követni tartozik urát.“ Ezt csak úgy lakonikus rövidséggel kijelenteni sem tapintatosságra, sem pedig sok jogérzetére nem mutat Mózes ko'légánk- nak, amint abban is volna szerintem gán- j csolni való, ha a parancs igy szólna: „a férfi követni tartozik nejét.“ E két véglet között kellett megkeresni kormányunk bölcseségének és tapintatának a kivezető és egyedül elfogadható helyes útat. És sikerült is, miután bölcs kormányunk több helybeli politikai vezérférfi véleményével egybehangzóan megalkotta a következő törvényjavaslatot, mely lényeges és körültekintő intézkedésével a világbéke megteremtése körül a legmesszebbmenő sikert biztosítja. A nő követni tartozik férjét mindenhova, ahol szórakozás kínálkozik. Bálba, színházba, zsurokra, szóval ahol tere nyílik az ünnepeltetésre, de — és ez az, amit modern vívmánynak nevezhetünk — a férfi is mindezen helyekre követni tartozik nejét a legvidámabb hangulatban. Az a férj, aki nejét nem követi, eltiltatik az ebédut.mi kávéháztól és az 5 órai kaszinótól, igen is; aki pedig nemcsak, hogy nem követi, de egyenesen megakadályozza (vannak ilyen zsarnokok is bőségesen) valamely ürügy alatt, hogy ezen helyeken megjelenhessék, egy esztendeig terjedhető kártyatilalom alá vétetik. Ha a nő önállósága tudatában a férj otthonmaradását kívánja, illetve a saját személye egyedül távozását, a férj tartozik ezen óhajnak eleget tenni és az esetleg előforduló gyermekekre felügyelni. A nő is mindenüvé tartozik követni férjét, ahol látszólag kellemes neki a megjelenés. És mit szólnak hozzá, hogy ellenkezés esetén a nőnek joga van füst nélküli szoba-áristomot alkalmazni férjével szemben. A férj bármely jövedelmének eltitkolása szigorúan tilos. Finánciális igazmondás kötelező, mellyel szemben azonban a nő is köteles az ura pontos étkezéséről gondoskodni, gombjait, gallérjait, kézelőit, cipőfűzőjét rendben tartani, néha meg is simogatni, szükség esetén becézni, szóval, mint azt már egy szellemes asszony megmondotta: „jól tartani a bestiát.“ Szükségesnek tartom, mint fontos körülményt kiemelni, hogy vitás esetekben - ha tetszik, ha nem tetszik, - ebben apellálasra forum nincs, a perdöntés joga az anyóst illeti meg. Most már rövid kivonatban elmondottam a férj jogainak szabályozásáról szóló új törvényjavaslat lényegesebb részeit. Krisztus születése óta ez az egyetlen törvényjavaslat, melynek életbeléptetése elé kormánypárt, néppárt, ellenzék egyöntetű lelkesedéssel néz. Minthogy szivünk telve az örömmel, üdvözöljük az életbeléptetendő új törvényt, mely végre kissé megszabályozza a házasság avult fogalmait. Indítványozom, hogy táviratilag fejezzük ki hódolatunkat a modern elvet valló kormány összes tagjainak s a legközelebbi képv.-test. gyűlésen díszpolgárokká válasszuk azokat, kiknek lobogóján ez a jelszó tündöklik: „Éljen a szabadság!“ szúrt, hogy Buzsonkay Elek, a csepeki nábob fia milyen elet-haiálra táncoltatja a kántorkisasszonyt. Feltűnő s talán kissé Ízléstelen modorban udvarolt neki az a gazdag, szőke, kamasz fiú, kiről mindenki tudta, hogy tizenkétezer hold várományosa. Egy ember se volt, aki kételkedett volna patent milliomosságában. Képzelhető, hogy milyen irigységet kavart fel a szolid, gondos anyák lelkében. A nábob fia csak úgy véletlenül toppant oda, mint a grófi vadász terület bérlője. Sok anya szivében keltett vágyakat és reményeket a hir, hogy Buzsonkay Elek ott lesz a bálon. A báli toilet- tek költségei tetemesen megnövekedtek. Minden anya teljes gőzzel, hogy ne mondjam szuronyszegezve indult a parketre. És mitörtént? Az, hogy a nábob fia a kántorek Ilonáján kívül senkit se vett észre. Ezt esetleg meg lehet bocsátani Buzsonkay- nak, de a kántor leányának soha. Azok között, kik a legmélyebb, a legőszintebb bosszúságot érezték, elsősorban a tiszttartó urat és családját kell felemlítenünk. A bált követő napon a tiszttartó-lakban a fojtott düh kiszabadult. Válogatás nélkül hangzottak el a legkíméletlenebb kifejezések.- Mit mondasz ahhoz az Ilonkához? — kérdezte a tiszttartó ebéd fölött. Az asszony elmondta véleményét. — Olyan szemtelen volt, mint egy . . . . Szájára ütött. A leányai előtt mégis restelte azt a kifejezést, mely a nőt a legalacsonyabb fokra helyezi. De arcán meglátszott az a fölött való bosszúság, hogy nem használhatta a diffamáló kifejezést. Aztán hajmeresztő részleteket közölt Ilona kacérságáról. Hogy kacsintgatott, hogy bigy- gyesztelte ajkát, hogy lóbázta termetét. — De hát mit akar az a leány ? Mit akar ? Ezt a kérdést a délután során ismételten felvetettek. A tiszttartó estefelé már olyan kifejezéseket is tett, hogy ő alighanem végleg be fogja szüntetni az atyafiságos érintkezést a kántorékkal. Végre is nem kockáztatja leányainak hírnevét. — Mert az embert az atyafiak után ítélik meg. A vacsoránál, nagy meglepetés érte a derék tiszttartót. Öcscse, a kántor állított be nagyon zavart képpel. Alig tudott helyet találni, hogy hová tegye az asztrakán kucsmát. — Kedves Lojzikám, — mondotta nagyot fújva — olyan dolog történt, hogy nem tudtam megállani, hogy el ne jöjjek hozzátok. Tyüh, alig találom a helyemet. — Mi történt ? - kérdezte a tisztartó szárazon. — Hát az Ilonkával . . . — úgy? _____________________________ — Igen ... Az a Buzsonkay fiú, aki tegnap a bálon . . . — Nos? — Igazán, nem is tudom, hol kezdjem. Egész beleszédült a fejem. A társaság kezdett érdeklődni. — Hát csak kezd valahol, — biztatta a tiszttartó. — Hát igen . . . borzasztó . . . azaz nem úgy értem ... az Ilonka ártatlan. — Tudjuk, tudjuk! — Hát mondnom, nem tudom, mi ütött hozzá ... de oly váratlan, hirtelen . . . — Csak nem szöktette meg a leányodat ? — Még annál is furcsább. A tiszttartóné ámultában nyitva felejtette a száját. Mi lehet az, ami a megszöktetésnél is furcsább ? Hisz abban minden benne van a pikánstól a tragikusig. — Talán kiküldjem a lánvokat? — kérdezte a kántortól. — Nem muszáj. Meghallhatják. Csak mondom, furcsa, mert tegnap látta először a leányomat. — Nos, hát mit akar a lányoddal ? — El akarja venni feleségül. — Buzsonkay?! — Igen, az. Meg is kérte a kezét. A gör. kát. templommal átellenben levő telkem, a rajta levő két lakóház és gazdasági épületekkel eladó. Értekezhetni alulírott tulajdonossal. Marinkás Sándor.
